Az új Polgári Törvénykönyv koncepciójának kari vitájára került sor 2002. május 29-én, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának Dékáni Tanácstermében. A tanácskozás a kari tudományos élet, és a Kar tanszékei képviselőinek részvételével folyt, a vitaindítót Vékás Lajos egyetemi tanár, akadémikus, a Polgári Jogi Kodifikációs Főbizottságnak a Kormány által felkért elnöke tartotta. Az alábbiakban a vitán elhangzottakat és a vita eredményét kíséreljük meg összegezni.
A vita kiindulópontját és alapját a vitaindító mellett az új Polgári Törvénykönyv koncepciójának publikált szövege képezte*. A Koncepció maga a polgári jog kilátásba helyezett reformjának és a készülő kódexnek a tematikai összefoglalása, amely tartalmazza, hogy mely pontokon és milyen módon kívánatos a jelenlegi Ptk.-n változtatni, illetőleg hogy egy reformhoz milyen alternatívák állíthatók fel. A Kodifikációs Főbizottság által elfogadott Koncepció maga a kodifikációs munkabizottságok Szerkesztőbizottság által összegzett munkájának eredménye, amelyet a közzétett formában bocsátottak szakmai vitára. A szakmai vita célja a Koncepció javítása, és ahol ez szükséges, a Koncepció által tükrözött álláspontok megváltoztatása. A fenti tanácskozásra is e szakmai vita keretében került sor.
A ma hatályos Polgári Törvénykönyvet értékelve kiemelendő annak viszonylagos túlélőképessége. Ezt jelzi többek között az, hogy a polgári jog nem szakadt szét kereskedelmi jogra és magánjogra, és a mintegy kétezer éves "muníció" eredményeként sikerült annak szabályait eléggé absztraktan megfogalmazni ahhoz, hogy kitartsanak. Így is sok helyen támadt azonban rés a szabályok rendszerében. A Koncepcióban megfogalmazott új szabályok egy része is csak a törvényi megfogalmazás szintjén jelent újdonságot, mert lényegében az élő bírói jogot kodifikálja. A kodifikáció jó alkalom arra is, hogy a gyakorlatban mutatkozó problémás megoldásokat kijavítsuk. A készülő kódex által tükrözött szemléletről elmondható, hogy az a magántulajdonon és piacgazdaságon alapszik, azzal, hogy megfelelő pontokon szociális "fékek," korlátok épüljenek be a magánjogba.
A koncepció szerint nem kerülne külön kereskedelmi törvény megalkotásra, a Ptk. szabályait kell úgy megalkotni, hogy kereskedelmi viszonyokra is alkalmazható legyen. A tanácskozáson felmerült ugyanakkor, hogy valóban beilleszthetők-e a kereskedelmi viszonyok egy magánjogi kódexbe. A Kiegyezés után a magyar jogfejlődés ebbe a differenciált irányba mutatott, és ez részben a bírósági szervezeti rendszerrel is összefüggött. Ez egyúttal azt is jelzi, hogy a kereskedelemben valós igény van külön bíráskodás iránt. Ezt figyelembe véve a magyar jogfejlődésből talán egy szűkebb értelmű törvénykönyv következne, a kereskedelmi jog nélkül. A kereskedelmi joggal kapcsolatban egyébként nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy az eredetileg a közjogi szabályokat is magában foglalta, a XIX. sz.-i formájában már egy profiltisztítás eredményeként jelent meg.
Ami a kódex felépítését illeti, megjegyzést érdemel, hogy jelenleg hatályos Polgári Törvénykönyvünk - szemben a pandekta-jellegű kódex-modellel (mint például az általános részt is tartalmazó BGB) - institúció-rendszerű. Az institúció-rendszert Gaius dolgozta ki, és célja eredetileg az volt, hogy a tananyag elsajátítását könnyítse meg a jogot tanulók számára, tulajdonképpen tehát tankönyvi rendszerként alakult ki. Bár e rendszerrel szemben erős kritika is megfogalmazható, ebből nem feltétlenül következik, hogy azt, mint a kodifkáció rendszertani kiindulópontját el kellene vetni.
A kodifkáció egyik központi kérdése, hogy az új Ptk. túlterjeszkedjen-e a jelenlegi tartalmi határain. Ennek kapcsán, kompromisszum eredményeként kerül be - e viszonyok sajátságainak meglétét elismerő határok között - a családjog az új Ptk.-ba. A könyvekből felépülő kódex egyik önálló könyve lesz a családi jog, amely valójában a családi jog magánjogi viszonyok körébe tartozó részének a Ptk.-ba való beemelését jelenti. Az, hogy a társasági jog a kódex részét képezze-e, szintén vitatott kérdés, amelyre nézve viszont még tanulmányok készülnek. E tanulmányok alapján látszik majd, hogy melyik megoldás jár döntő előnyökkel. További kérdéses terület a szellemi alkotások joga: e jogterület végül is a Koncepció szerint nem kerül be Ptk.-ba, még a magánjogi normákat tekintve sem, azzal azonban, hogy néhány alapvető normának a Ptk.-ban - a jelenlegi megoldáshoz hasonlóan - szerepelnie kellene. Ezeknek ki kellene fejezniük (elsősorban garanciális jelleggel) a kódex igényét arra, hogy e területek szabályozása a Ptk.-n alapszik. Az, hogy ezek az alapvető "kapcsoló" szabályok végül is a kódexben hova kerüljenek, még kérdés: úgy tűnik, hogy sem a személyhez fűződő jogok, sem a dologi jog körében nem lennének jó helyen. Egyrészt a tulajdonjogtól lényegesen megkülönbözteti ezeket a szabályokat az időbeli korlátozottságuk, másrészt átruházás tárgyát is csak a vagyoni jogok képezhetik, a személyhez fűződő jogok azonban nem. Lehetőségként felmerül e normáknak a bevezető rendelkezések körében való elhelyezése is, ez azonban kizártnak látszik: ehhez képest inkább a záró rendelkezések körébe illene, az utaló szabályokkal együtt. E körben további nehézséget jelent, hogy a szellemi alkotások jogával foglalkozó elméleti és gyakorlati jogászok sem tudnak megnyugtató módon állást foglalni a tulajdoni és a személyiségi szemlélet között. Új vitakérdésként merül fel, hogy a védett szellemi termékeknek legyen-e taxatív felsorolása, és ezzel párhuzamosan a védelem hézagmentességét a jelenlegi szabályozásban biztosító, a Ptk. 86. § (3) bekezdésében megfogalmazott általános rendelkezés megmaradjon-e.
További kérdés, hogy az ingatlan-nyilvántartás anyagi jogi szabályai a kódexben szerepeljenek-e, és ezzel egyidejűleg kapja-e vissza a telekkönyv a közvetlen bírói kontrollt. Esetleg felmerül a közvetlen bírói kontroll biztosítása is a rendszer egyébként változatlanul hagyása mellett. Az ingatlanjog, és a telekkönyv szerepe olyan kérdéskör, amelyek tekintetében a Koncepció ellentmondásos és elnagyolt. Az ingatlanok tulajdonjogának megszerzése kapcsán a telekkönyvi bejegyzés hatása, illetőleg közhitelessége összefügg a tulajdonszerzés szabályaival is, nevezetesen elsősorban azzal, hogy a tulajdonjog megszerzéséhez az átadást önálló rendelkező ügyletnek tekintjük-e vagy sem. A jelenlegi Ptk. Eörsi Gyulának az ügyletegységen alapuló koncepcióját tükrözi, s ez egyúttal ront az ingatlan-nyilvántartás közhitelességén is. Ha a bejegyzést reálaktusnak tekintjük, akkor ahhoz jog-keletkeztető hatály csak akkor kapcsolódik, ha ezt külön szabályokkal megteremtjük. Ha viszont a bejegyzés csak deklarál, kérdés, hogy mit jelent a közhitelesség? Ha az ügyleti kettősség elvét fogadjuk el, akkor abból logikusan következhet a bejegyzés konstitutív hatálya, mert az a jogátszállás önálló mozzanata lesz. Emellett is megoldandó az a probléma, hogy a jog mikor keletkezik: a bejegyzés időpontjában, vagy visszamenőleges hatállyal. A Koncepció ezen a téren hiányos, mert dogmatikai kérdésekben nyit az ügyleti kettősség, az önálló dologi rendelkező ügylet elfogadásának irányába, majd ezt lezárja a bírósági hatáskör. Bírósági hatáskörre a telekkönyvi nyilvántartás kapcsán elsősorban a közhitelesség idődimenziója miatt van szükség, a közhitelesség anyagi jogi tartalom. Ennek kapcsán meg kellene fontolni azt is, hogy a telekkönyv anyagi jogi szabályait a Ptk.-ban helyezzük el. A hatályos Ptk. az átadás jogi természetét illetően hallgat, a kommentárok pedig zavarosak. Ha az átadás ügyleti természetét fogadjuk el, párhuzam vonható az átadás és az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés szerepe és hatása között, ezen keresztül pedig következetesen levezethető a telekkönyvi bejegyzés konstitutív hatása is. E konstitutív hatás pedig dologi jogalapító vonatkozásban a közhitelesség tartalmával ruházható fel, s ezek után következik a bírósági hatáskör kérdése.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
