A Büntető Törvénykönyv legfrissebb bűncselekményi tényállásai közül a zaklatás vétségének 176/A. § (1) bekezdésébe, valamint a (2) bekezdés a)-b) pontjaiba foglalt fordulatai 2008. január hó 1. és 2009. február hó 1. napján léptek hatályba. Ám amíg a (2) bekezdés a) pontja egy azelőtt szabálysértésként szankcionált magatartást emelt bűncselekményi szintre, addig a b) pont és az (1) bekezdés teljesen új tényállásoknak tekinthetők, a bennük leírt cselekményt büntetőtörvény hazánkban eddig még nem rendelte büntetni. Mivel új, magyar büntetőjogi hagyományokkal nem rendelkező tényállásokról van szó, értelmezésük jogalkalmazói gyakorlati idő hiányában nem alakulhatott ki, ekként mindennapi alkalmazásuk számos problémát teremtett. A tanulmány célja éppen ezért - a tényállások értelmezése mellett - ezen nehézségek ismertetése.
A jogilag tilalmazott zaklatásnak több formája létezik, ezért a zaklató magatartásoknak eltérő csoportosítása lehetséges az elkövetés helye, az elkövető indítéka, célja és célpontja alapján. Beszélhetünk munkahelyi, szexuális, faji, etnikai alapú, és úgynevezett személyes indíttatású zaklatásról. Utóbbin belül a szakirodalom leginkább három megnyilvánulási formával foglalkozik: a családon belüli erőszakkal, a hírességeket érintő "határok nélküli" pszichoterrorral, valamint a homoszexuális, még inkább a leszbikus kapcsolatokban megjelenő szerelemféltésekből fakadó zaklatással.1
A munkahelyi, szexuális zaklatók célja - magától értetődő módon - irányulhat szexuális kapcsolat létesítésére, ám egyes feminista szerzők szerint az elkövetők motivációja a férfiak azon félelméből is fakadhat, hogy pozíciójuk veszélyeztetését látják a nők emancipált viselkedésében.2 Nemzetközi vonatkozásban a munkahelyi, szexuális zaklatás leküzdésére többek között az Európai Közösségek Bizottságának 1991. november 27-én kiadott, 92/131 (EGK) számú, a nők és a férfiak személyiségi jogainak munkahelyi védelméről szóló ajánlása hívta fel a figyelmet. Az Európai Parlament és a Tanács közös, a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén történő végrehajtásáról szóló 76/207/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló 2002/73/EK irányelve tartalmazza a diszkriminációval és a (szexuális) zaklatással kapcsolatos legújabb rendelkezéseket. Ettől elkülöníthető az Európai Tanács 2000. június 29-én elfogadott, 2000/43/EK számú, a személyek közötti, faji- vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló irányelv által említett etnikai, faji alapú zaklatás.3
A tanulmány szempontjából lényegesebb a harmadik típusú zaklatás - idegen szóval stalking 4 -, amely kifejezetten személyes jellegű, és amelynek elkövetője jellemzően hosszabb idő óta, folyamatosan vagy visz-szatérően molesztálja áldozatát, nem feltétlenül szexuális indíttatásból.
A stalking kifejezés által jelölt zaklató magatartások meghatározására számos definíció született azokban az államokban, ahol már évtizedekkel ezelőtt felismerték e viselkedés társadalomra veszélyességét. J. Reid Meloy szerint a stalking fogalma az USA-ban szinte államonként változik, azonban három fogalmi elemet mindig tartalmaz. Ezek az alapelemek a következők: a) másra irányuló, nem kívánt, háborgató viselkedés, amely b) burkoltan vagy kifejezetten fenyegető, és c) amelynek hatására a megfenyegetett komoly félelmet érez. A stalking pszichiátriai-klinikai értelemben meghatározott személy rendellenes vagy tartós fenyegetése vagy nyugtalanítása.5 Kalifornia állam büntetőjogi szabályai alapján a "stalking"-ot elköveti, aki mást szándékosan6, tartósan követ vagy zaklat, és akinek e komoly, fenyegető magatartásával célja másban azon érzet keltése, hogy saját vagy hozzátartozóinak biztonsága veszélyben van.7 Rhonda Saunders szerint8 a vádlónak a következőket kell bizonyítania: a) az elkövető tudatos szándékkal mást tartósan követ vagy zaklat, b) az elkövető komoly fenyegetést tanúsít magatartásával, c) az elkövető viselkedésének az a célja, hogy más a saját vagy hozzátartozójának biztonságáért aggódjon. A tartós, ismétlődő elkövetés megállapításához legalább két ilyen eset szükséges. "A megalapozott fenyegetést (credible threat) nem csak szóbeli vagy írásbeli alapú kommunikáció, hanem egyéb más cselekedet vagy mindezek kombinációja is közvetítheti. Kiemelendő a zaklatás viszonylagos volta, azaz az egyes cselekmények és kijelentések mindig valamely konkrét szituációhoz kötve értelmezendők.9 Akkor tekinthetünk egy fenyegetést komolynak, amennyiben egy ésszerűen gondolkodó személyben komoly félelmet kelt, ha az áldozat hitt abban, hogy az elkövető valóban beváltja fenyegetéseit, vagy a fenyegetés ténylegesen jelentős érdeksérelemmel járt. Ehhez az szükséges, hogy az áldozat tudomást szerezzen a fenyegetésről, amely megvalósulhat közvetve, és harmadik személyen keresztül is."10 Bran Nicol az USA államainak szabályaihoz hasonló brit jogszabályok elemzése során mindezt azzal egészíti ki, hogy a zaklatásnak nem kell kizárólag az áldozatra korlátozódnia, hanem érintheti annak barátait, családtagjait, háziállatait, tulajdonát, és az elkövetőnek tudnia kell, hogy cselekményével félelmet kelt, vagy mást háborgat.11 Az Amerikai Egyesült Államokbeli törvényi és tudományos fogalmat összegezve Korinek Beáta szerint a "stalking olyan viselkedési tünetegyüttes, aminél a zaklató meghatározott személyre viselkedésével úgy hat, hogy fenyegetéssel belőle félelmet, szorongást vált ki".12
Meloy csoportosítása alapján, az elkövetők motivációja szerint megkülönböztethetünk instrumentális és expresszív fenyegetéseket. Az első esetben a stalker tudatos, vagy tudat alatti szándékból követi el a zaklatást, akár spontán vagy a lehető legnagyobb hatás elérése érdekében az elkövetést alaposan eltervezve. Ilyen szándék lehet az áldozat irányítása, uralása, megfélemlítése, elcsábítása, vagy az áldozat arra kényszerítése, hogy tegyen valamit. A második esetben az ösztönös, érzelmek táplálta fenyegető cselekményekkel az elkövető célja saját indulatainak szabályozása. Ezek a cselekedetek elsősorban nem célzatosak, mint az előző típusú fenyegetések, inkább egyfajta belső lélektani célt szolgálnak annak ellenére, hogy mindez az áldozatra negatívan hat.13
Nicol szempontjai szerint elkülöníthető egyrészt a megszakadt kapcsolaton, másrészt a vágyott kapcsolaton alapuló, harmadrészt a nem bensőséges kapcsolatot keresők által elkövetett zaklatás. Nicol szerint a megszakadt kapcsolaton alapuló teszi ki a zaklatások többségét. Ebben az esetben a zaklató és az áldozata között korábban bensőséges viszony volt, ami utóbb megszakadt. Ezen a csoporton belül is elhatárolhatunk három alcsoportot. Az első esetben az egyik fél megszakítja kapcsolatát a másik féllel, aki ezután azért kezdi el őt molesztálni, hogy visszakényszerítse magához, vagy éppen megbüntesse. A másik alcsoportba tartoznak a munkahelyi zaklatások, amelyek során egy volt alkalmazott azért zaklatja a felettesét, mert őt hibáztatja munkahelyének elvesztéséért, vagy munkatársát, mert közelebb akart kerülni hozzá, de az visszautasította. A harmadik alcsoportba tartoznak a megszakadt szakmai kapcsolatokban kialakuló zaklatások, amelyek során a felek korábban például tanár-diák, orvos-beteg, vagy pszichológus-páciens viszonyban voltak, de ez a viszony megszakadt. A megszakadt kapcsolaton alapuló zaklatások elkövetőinek motivációja lehet egyrészt, hogy a másik fél meggondolja magát, másrészt a másik fél megleckéztetése. A vágyott kapcsolaton alapuló zaklatások esetén a zaklatónak és áldozatának korábban nem volt semmilyen bensőséges kapcsolata egymással, kapcsolatuk egyedüli formája pusztán a zaklatás maga. Ebben az esetben az elkövető célja, hogy a kiszemelt fél valamilyen formában elismerje őt. A zaklató magatartása rendkívül hosszantartó, legtöbbször levelek írogatásában, vagy másféle kommunikációban merül ki, amely kapcsolatfelvételek során a zaklató abban a tévhitben mutatja ki érzelmeit, vágyódását, hogy a vágyott személy ezen kinyilatkoztatások hatására viszonozni fogja érzéseit. Mivel az elkövetők úgy udvarolnak, hogy az udvarlás általánosan elfogadott szabályait figyelmen kívül hagyják, közeledésük gyakran ijesztő. Az elkövetők gyakran szenvednek skizofréniában vagy mániákus depresszióban, szociálisan egyedülállók, akiknek soha nem volt mással bárminemű komolyabb viszonya. Az elkövetők legtöbbször nők, jellemző rájuk, hogy gyakran fantáziálnak a vágyott személlyel kialakított közeli kapcsolatról, vagy abban a hitben vannak, hogy a másik fél ugyanazt érzi, mint ők. A sértettek legtöbbször az elkövetőnél idősebb férfiak, akik társadalmi és vagyoni viszonylatban magasabb rangot töltenek be. A harmadik csoportba a nem bensőséges kapcsolatot kereső zaklatók tartoznak, akik semmiféle intim kapcsolat létrehozására nem törekednek az áldozattal, hanem céljuk annak valamely vélt vagy valós sérelem miatti megbüntetése. A sértettek legtöbbször ismerik az elkövetőt, aki úgy gondolja, hogy áldozata rossz hírét keltette, valamiféle igazságtalanságot tett vele. Az elkövetők nem pusztán bosszúra törekednek, hanem tettükhöz igazolást is keresnek. A sértettek által nem ismert olyan "ragadozó", szociopata elkövetők is e csoportba tartoznak, mint a sorozatgyilkosok, erőszakos közösülők stb.14 Összegezve az eddigi tapasztalatokat, a legtöbb zaklatás esetében megállapítható, hogy az elkövető és a sértett között valamilyen kapcsolat áll vagy állt fenn (volt partner, munkatárs, terapeuta), ezért gyakori, hogy az elkövető már a kapcsolatuk fennállása alatt is molesztálja áldozatát.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
