Fizessen elő a Családi Jogra!
ElőfizetésA másodfokú bíróság jogerős ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét, mely az alperesnek az 1994-ben született Sz. P. és 1997-ben született K. L. nevű gyermekei feletti szülői felügyeletét megszüntette, és feljogosította az alperest a gyermekekkel való kapcsolattartásra kéthetente két órában, a gyermekeket gondozó intézmény rendjének megfelelően.
A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint az alperes Sz. P. nevű gyermeke az alperes és Sz. A. élettársi kapcsolatából származott. Ez az élettársi viszony 1997 januárjában megszűnt, azóta az alperes és két kiskorú gyermeke - néhány rövidebb időszaktól eltekintve - hajléktalan, vándorló életmódot folytat. A P.-i Család és Gyermekvédelmi Központ Gyermekjóléti Szolgálata 1999 február óta alapellátás keretében gondozta a családot, a gyermekek a P.-i Gyermekek Átmeneti Otthonában, majd a család 2000 júliusától a Cs.-i Anyaotthonban nyert elszállásolást. A P. Önkormányzat Polgármesteri Hivatalának jegyzője 2000. március 27-én kelt határozatával a kiskorúakat védelembe vette. Az anya és gyermekei 2001 októberétől Z.-n a Magyar Vöröskereszt Családok Átmeneti Otthonában lakott, mintegy két éven keresztül. Ebben az időszakban az alperes jövedelmét a családi pótlék, a rendszeres gyermekvédelmi támogatás, különböző jövedelempótló támogatások és rendkívüli segélyek képezték. Az alperes nem működött együtt az átmeneti otthon családgondozóival, folyamatos szócsatákba, vitákba keveredett az otthon lakóival, dolgozóival, ami gyermekeire olyan hatással volt, hogy nem tudtak az átmeneti otthon közösségébe beilleszkedni. A két év alatt az alperes csak két alkalommal, néhány napos időtartamra létesített munkaviszonyt és az egyéb felajánlott lehetőségeket különböző kifogásokra hivatkozva nem fogadta el. Lakókörnyezetét elhanyagolta. Az alperes 2003. november közepén a Z.-i Átmeneti Otthont elhagyta, a gyerekekkel albérletbe költözött, majd 2004 augusztusában a család visszatért B.-re, ahol különböző szállodákban, panziókban éltek és néhány nap után fizetés nélkül távoztak. A vándorló életmód következtében a két gyermek fizikai gondozatlansága olyan mértéket öltött, hogy aktuális iskolájuk arról tájékoztatta a gyámhatóságot, hogy ez a helyzet a gyerekek osztálytársainak egészségét is veszélyezteti. A gyámhivatal a rendőrség közreműködésével krízisszállóra vitte a kiskorúakat.
P. és L. 2005. január végén került N.-ra átmeneti otthonba, majd elhelyezést nyertek a L.-i lakásotthonban. Ebben az időszakban a gyámhivatal az anya kapcsolattartási jogát levél és csomagküldésre korlátozta, aki e határozatot figyelmen kívül hagyva a gyermekeket rendszeresen felkereste, iskolába menet, illetve éjszakánként a lakásotthon bejárati ajtaját zörgette és kiabált. A későbbiekben a gyámhivatal korábbi határozatát módosítva lehetőséget biztosított az alperesnek a gyermekekkel való kapcsolattartásra hetente egy alkalommal. Az alperes azonban ezzel a jogával visszaélt, a látogatási időt nem tartotta be, különböző, általa választott időpontokban jelent meg a lakásotthonban, ahol a nevelőkkel, illetve az ott tartózkodó többi gyermekkel minősíthetetlen, provokatív hangnemben beszélt. Viselkedése miatt nagyfokú ellenszenv alakult ki, mely P.-ra is kiterjed, aki az anyai ráhatásra nem tud a közösségbe beilleszkedni, a társaival rendszeresek a konfliktusai.
Az alperes azóta is, hogy a gyermekek a lakóotthonban nyertek ideiglenes elhelyezést, csak alkalomszerűen, rövid időszakokban vállal munkát, ennek következtében nem tud a gyermeknevelésre alkalmas stabil környezetet biztosítani P.-nak és L.-nak.
A másodfokú eljárás időszakában az alperes állandó munkahellyel nem rendelkezett, szociális segélyezett volt, melynek összege havi 23 220 forint. Háztartást vezet, ez biztosít számára szálláslehetőséget. Felvételt nyert a munkaügyi központ által szervezett virágkötő tanfolyamra, azonban állítása szerint amennyiben álláslehetősége adódik, akkor ezt abbahagyja. Az alperes vállalta, hogy a L.-i Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálattal együttműködik. Az alperes rendszeresen elkíséri gyermekeit az iskolába, és onnan vissza a lakásotthonba, ahol a gyermekek beilleszkedtek, azonban P.-nál időnként dühkitörések jelentkeznek. A gyermekek gyámja hivatalból értesült arról, hogy az alperest L.-ben több alkalommal bolti lopáson érték és a korábbi alkalmi munkahelyéről is a lopásai miatt küldték el.
A perben eljárt bíróságok megállapították, hogy az alperes 1999 óta folyamatosan a gyermekvédelmi hatóságok, intézmények látókörében volt, támogatásukat, segítségüket számos esetben igénybe vette, ugyanakkor velük - felróható módon - nem működött együtt, a családot befogadó intézményekben, anyaotthonokban az alperes, és hatására a gyermekek is antiszociális viselkedést tanúsítottak. Amikor pedig a család az intézményt elhagyva vándorló életmódot folytatott, a gyermekek gondozatlansága miatt a rendőrség segítségét kellett igénybe venni intézményi elhelyezésük érdekében.
Az anya a gyermekvédelmi szakemberek által felajánlott lehetőségekkel nem élt, az állásajánlatokat különböző kifogásokra hivatkozva nem fogadta el, az elmúlt hét évben tartós munkaviszonyt nem létesített. Magatartásával gyermekeire is negatív hatással volt, megnehezítette a gyermekek közösségbe való beilleszkedését. Ezt tanúsítja a perben kirendelt igazságügyi pszichológus szakértő véleménye is, mely szerint L. kötődik édesanyjához, azonban mellette érzelmileg, biztonság szempontjából illetve a valóságban való eligazodás terén is bizonytalannak érzi magát. Ennek hátterében a valóságészlelés anya általi megzavarása áll. P. is bizonytalanul tájékozódik a valós életben, sok feldolgozatlan feszültséggel kötődik a mindennapokhoz és ez komoly agresszív telítődést okoz nála. Anyakapcsolatát "veszélyben vagyok" élménye határozza meg, fokozott bűntudati szorongással kísérve. A szakértői vélemény szerint mindkét gyermek anyakapcsolata ambivalens, bizonytalan. Az anya személye érdemi támaszt, biztonságot a gyermekeknek nem nyújt. Ennek ellenére mindkét gyermek vágyik az anyakapcsolatra.
A bíróság jogerős ítéletében megállapította, hogy az anya felróható magatartásával a gyermekei javát, testi jólétét, értelmi és erkölcsi fejlődését huzamosabb ideje súlyosan sérti, veszélyezteti, ezért az alperes szülői felügyeleti jogát a két kiskorú gyermeke tekintetében megszüntette. Az alperes kapcsolattartási jogát a gyermekek érdekében tartotta fenn és szabályozta.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és szülői felügyeleti jogának visszaállítását kérte. Az alperes álláspontja szerint az ügyben eljárt bíróságok nem tettek eleget a tényállás teljes körű felderítésére vonatkozó kötelezettségüknek, illetve a feltárt tényállásból megalapozatlan, jogszabálysértő következtetéseket vontak le, ennek következtében az ítélet nincs összhangban a törvényi rendelkezésekkel. A Csjt. 88. §-ának (1)-(2) bekezdése szerint a szülői felügyeletet csak abban az esetben lehetett volna megszüntetni, ha a szülő felróható magatartást tanúsít és ezzel súlyosan sérti a gyermekek testi jólétét, értelmi és erkölcsi fejlődését. Jelen esetben azonban az alperes felróhatósága nem nyert bizonyítást, önhibáján kívül került a család rossz lakás- és anyagi körülmények közé. Ezzel összefüggésben a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (Gyvt.) 7. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a gyermeket kizárólag anyagi okból fennálló veszélyeztetettség miatt nem szabad családjától elválasztani. Az alperes a gyermekek gondozását, nevelését iskolába járását lehetőségeihez mérten folyamatosan biztosította és az utóbbi időszakban, 2006 óta lakhatási körülményeiben, együttműködési szándékában is pozitív irányú változás állott be, melyet a bíróság figyelmen kívül hagyott. Amennyiben az alperes a gyermekek életét, testi épségét, fejlődését súlyosan veszélyeztette volna, a kiskorú veszélyeztetése miatt büntetőeljárásnak lett volna helye, ilyen azonban nem indult az alperes ellen.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás