Sokszínű világunk egyre csak egységesedik, egyszerűsödik: egy nyelven beszélünk, egyformán öltözködünk, ugyanazokban a boltokban vásárolunk, ugyanazt esszük. A globalizáció olvasztótégelye nemcsak a társadalmi és gazdasági egységesedést eredményezi, hanem ezek a folyamatok az (élő)világunkra is rendkívüli hatással vannak. A klímaváltozás - amelynek egyik legfőbb okozója maga az ember - következtében bekövetkező szárazsággal, éhínséggel, pusztító háborúkkal szemben az emberiség védekezni próbál; a szociális, politikai és társadalmi kihívásokra adott válaszok sora nem jut eredményre, ugyanis csak nagyon kevesek ismerik fel, hogy ezen környezeti jelzések nem a természet öngerjesztő folyamatának eredményei, hanem az emberi tevékenységre adott visszajelzések sora.
A biológiai sokféleség a földi élet, az élővilág változatosságát jelenti, amelynek megléte és fennmaradása alapvető fontosságú az emberi élet feltételei és jólétünk biztosítása érdekében. A biológiai sokféleség magában foglalja a szárazföldi és a vízi ökológiai rendszerek változatosságát, továbbá a fajok közötti és a fajokon belüli (genetikai) sokféleséget. A biológiai sokféleség a Föld immunrendszerét jelenti, amely az emberi élethez elengedhetetlen ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújt: többek között "biztosítja az egészséges élelmiszer, a tiszta édesvíz, a tiszta levegő ökológiai alapjait, élőhelyet és gyógyszer-alapanyagot biztosít számunkra, szerepet játszik a katasztrófák, a járványok és betegségek elkerülésében, hatásainak enyhítésében, valamint az éghajlat szabályozásában."[2]
A tudományos élet, valamint a környezetpolitika képviselői[3] riasztó adatokkal szembesítenek bennünket: becsléseik szerint jelenleg fél óránként hal ki egy faj, ami évente több ezer faj kihalását jelenti. Ez a természetes kihalásnál - ami maximum 5 faj kihalását feltételezi évente - ezerszer magasabb, míg egy faj természetes kialakulásához megközelítőleg tízezer évre van szükség.[4] A biodiverzitás változása először okozata a környezet állapotváltozásának, majd önmaga is okává válik a további környezeti változásoknak.[5]
A fenti környezeti kihívásokra reagálván, az Alaptörvény teljes egészét áthatja a környezetvédelmi szemlélet. A Nemzeti hitvallástól egészen az "Állam" című fejezet végéig (és ezen belül még a különleges jogrendi szabályok is, amelyek ugyan formálisan külön fejezetet képeznek, azonban a tartalmukat és sorszámozásukat tekintve nem különülnek el az "Állam" fejezettől, hiszen az állami szervezetrendszer működésére állapítanak meg szabályokat), az Alaptörvény minden részének megvan a maga környezeti értékek iránti elköteleződést kifejező rendelkezése, melyek között a biológiai sokféleség két helyen is, a Nemzeti hitvallásban, valamint a P) cikk (1) bekezdésében is szerepel.
Mindebből kiindulva tanulmányomban a biológiai sokféleség kérdéskörének alkotmányjogi vonatkozásait igyekszem feltárni, figyelemmel a biodiverzitás ökológiai szolgáltatásaira (ivóvíz, termőföld, élelem...), a Nemzeti hitvallásban foglaltakra és az Alaptörvény vonatkozó "zöld" rendelkezéseire [úgymint a P) cikk, a XX. és XXI. cikkekre], valamint az uniós és nemzetközi jogi kötelezettségekre.
A 28/2017. (X. 25.) AB határozat az ökoszisztémák által termelt javak közé sorolja az élelmiszerek, a víz, vagy éppen a tüzelőanyagok körét, míg az ökoszisztéma szolgáltatásokat négy csoportba sorolta: az ellátó szolgáltatások magukat a javakat szolgáltatják. A szabályozó szolgáltatások irányítják az éghajlatot és csapadékmennyiséget, a hulladékképződést és a betegségek terjedését. A kulturális szolgáltatások közé tartozik egyebek között a rekreációs célok biztosítása, míg a támogató szolgáltatások magukban foglalják a talajképződést, a fotoszintézist és a tápanyagok körforgását is.[6] A 28/2017. (X. 25.) AB határozat kimondta, hogy a biológiai sokféleség és a vele összefüggő ökoszisztémák csökkenése közvetlenül kihat
- 559/560 -
magára az emberi életre. Ennek kapcsán a biológiai sokféleség kérdéskörét az ökoszisztémák által termelt javak és szolgáltatások kapcsán az egészséghez való jog aspektusából is szükséges vizsgálat alá vetni. Az egészséghez való jognak két vetületét különbözteti meg Balogh Zsolt, úgymint a testi-lelki egészséghez való jogot, másrészt az egészséges környezethez való jogot.[7] Az egészséghez való jog alaptörvényi meghatározásából közvetlen alanyi jogi jogosultság nem vezethető le az Alkotmánybíróság 56/1995. (IX. 15.) AB határozatában foglaltaknak megfelelően, melyben a korábbi Alkotmány egészséghez való jogra vonatkozó rendelkezése alapján az AB megállapította, hogy "önmagában alanyi jogként értelmezhetetlen" az egészséghez való jog.[8]
Az Alaptörvény XX. cikk (2) bekezdése szerint az egészséghez való jogot Magyarország a GMO-mentes mezőgazdasággal, valamint az ivóvízhez, illetve az egészséges élelmiszerekhez való hozzáférés biztosításával segíti elő. Ezen államcél jellegű megfogalmazások mögött azonban jelentős emberi jogi kérdések - mint a vízhez való jog, illetőleg mint az élelemhez való jog kérdésköre - húzódnak meg. Balogh Zsolt álláspontja szerint eme elemek intézményi garanciákként kapcsolódnak az egészséghez való joghoz, amelyek állami feladatok.[9]
Ezen ökológiai szolgáltatások állami garantálása elemi feltétele az állampolgárok biztonságának megteremtése szempontjából, hiszen mind az élelmezés, mind a vízellátás kérdése nemcsak az egyén, hanem a közösség léte szempontjából is (mint nemzetbiztonsági kérdés) fundamentálisnak és univerzálisnak tekinthető.
A Gazdasági Szociális és Kulturális Jogok Biztosságának 12. számú általános kommentárja - amely az élelemhez való jog tartalmát elemezte - megállapította, hogy a megfelelő élelemhez való jog akkor valósul meg, amikor minden férfinak, nőnek és gyermeknek, mind egyénileg, mind másokkal együttesen, mindig megvan a fizikai és gazdasági hozzáférése a megfelelő élelemhez, illetőleg a beszerzéséhez szükséges eszközökhöz.[10] A vízhez való jog tartalmát vizsgáló 15. számú kommentárjában a Gazdasági Szociális és Kulturális Jogok Biztossága megállapította, hogy a vízhez való jog alapján mindenkit megillet az elegendő mennyiségű, biztonságos és elfogadható minőségű, fizikailag és anyagilag hozzáférhető víz személyes és otthoni használatra.[11]
Mind az élelemhez való jog, mind a vízhez való jog érvényesülésének előfeltétele a gazdasági és fizikai értelemben vett hozzáférés biztosítása, amely a környezet védelme és ezen belül a biológiai sokféleség biztosítása nélkül nem lenne megvalósítható.
A biológiai sokféleség megóvása szempontjából szintén kiemelt jelentősége van a GMO-mentes alkotmányjogi státusznak,[12] amely nemcsak egy tilalmat, hanem egyben egy elköteleződést is jelent a GMO-mentesség pártján, ami az ország mezőgazdaságát illeti, ugyanis az EU-s tagságból következően a teljes GMO-mentesség sértené az áruk szabad áramlásának az elvét.[13]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
