Szerbia új Polgári Törvénykönyvének megalkotására irányuló kodifikációs tevékenység 2007-től van folyamatban, amióta a Kodifikációs Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) kormányzati kinevezést nyert.[1] A Kodifikációs Bizottság még létrejövetelének évében meghirdette az új Ptk. koncepcióját és meghozatalának indoklását,[2] melynek lényege a teljességre való törekvés volt.[3] E koncepció azonban nem ölelte fel
a kereskedelmi jog (társasági jog) státuszjogi részét. Ez a kereskedelmi társaságokról szóló Ptk.-kódexen kívüli törvény szabályozási hatáskörébe került.[4] A koncepció szerint azonban az egyes klasszikus nevesített kereskedelmi szerződések (pl. hitel, biztosítás, áruraktározás, fuvarozás, szállítmányozás stb.) a kötelmi jog egyes szerződéseinek körében nyernek (és a későbbi 2015. évi teljes Tervezetben nyertek) szabályozást. A klasszikus ptk.-kban, pl. a német BGB-ben, a francia Code civilben, az Osztrák Általános Ptk.-ban, a svájci Kt-ban nem nevesített, ún. vegyes, vagy atipikus szerződéseknek (pl. pénzügyi leasing, a franchaising) kódexben való szabályozása eleinte vitás volt, de végül is a Ptk. 2015. évi Tervezetében felvételt nyertek.
- 34/35 -
A kodifikációs tevékenység során a Bizottság a polgári jog egyes részeinek szakmai tervezetét normatív módszerrel irányozta elő, tehát jogszabályok alakjában és elsődlegesen részenként tette közzé. Elsőként a kötelmi jog (2009), majd ezt követően a családi jog (2011) és az öröklési jog (2011) szabályainak tervezete készült el. Végül, hosszasan vajúdva ugyan,[5] a dologi jog normatív tervezetének kidolgozására is sor került (2014).
A Szerb Kormány egyetértésével és jóváhagyásával a Kodifikációs Bizottság 2015. május 29-én tette közzé a kódex munka jellegű, közvitára előkészített teljes szövegét (a továbbiakban: Tervezet), azaz a kódex jogszabályokba foglalt egészét.[6] Azóta, egyéves tartamban, a Tervezet szakmai, tudományos és általános jellegű közvita tárgya. A Tervezet az alapszöveg mellett[7] helyenként tartalmazza az alternatív (vagylagos) javaslatokat[8] is.
A Bizottság a Tervezet előkészítése során a normatív módszert választotta, tehát mind a polgári jog egyes részei (ágazatai) szerinti, mind a teljes tervezet esetében, a jogszabályokat normákba öntve fogalmazta meg.
Elvben, a Bizottság az ún. inkorporációs (bekebelezési) módszert is alkalmazta. Másszóval, az időközben többször módosított külön törvényeket (házassági és családi jogi, tulajdoni, öröklési törvényi jogszabályok) szabályait építette be, a meghirdetett koncepció mentén. A kodifikációs szándéknyilatkozat szerint, ügyelve ezeknek összhangjára. Az inkorporáció során e részek további jelentős változásokon estek át.
A 2015. évi Tervezet kódex jellegénél fogva, az eredeti koncepcióval összhangban, ugyan a teljességre való törekvésre utal, azaz a polgári jog minden ágára kiterjedő szabályozási szándékra. Ez azonban relatív, mert a Tervezet helyeselhetően helyet ad a külön, kódexen kívüli törvényeknek, szabályozván a kódex és a külön törvények kapcsolatát. A tervezet szerint, a diszpozitív szabályozási körben ugyan a külön törvénynek előnye van, de utóbbi nem lehet ellentétben a Kódex elvi rendelkezéseivel és a kényszerítő jellegű szabályaival.[9]
A szűkebb értelemben vett polgári jog és a kereskedelmi (vállalkozói) jog kodifikációs kapcsolata tekintetében nem fogadja el a teljes monizmus elvét, mint azt az 1912. évi, azóta többször módosított svájci Kötelmi törvény teszi vagy a 2013. évi új magyar Ptk. - hanem a részleges monizmus álláspontján áll, úgy, mint pl. az osztrák jog. Másszóval, a kereskedelmi jog státuszjogi részét a Tervezet, mint már fennebb kifejtettük, külön kereskedelmi jogi (társasági) törvény öleli fel, míg az egyes kereskedelmi szerződések, a klasszikus polgári jogi szerződések mellett, néhol a kereskedelmi szerződések külön nevesítésével, a kötelmi jogi könyv egyes szerződéseknek szentelt rendelkezései körében foglalnak helyet.
A Tervezet, különösen Általános részében, tartalmaz egyébként általánosan elfogadott normatív definíciókat (ami egyébként jellemző a német BGB Általános részére is jellemző), főként a klasszikus jogintézmények körében (pl. jogképesség, cselekvőképesség stb.), aminek a célja a törvény értelmezéséhez való hozzájárulás. Ezek a fogalommeghatározások szervesen illeszkednek a Tervezet szűkebb értelemben vett normatív szabályaihoz, azaz épülnek be a jogintézményi rendszerbe.
A Tervezetre jellemző továbbá a könyves szerkezet, hasonlóképpen mint ezt a 2013. évi új magyar Polgári Törvénykönyv tette,[10] betartván a pandekta (usus modernus pandectarum) rendszert. A Tervezet rendszerében legközelebb a német BGB-hez áll közel, mivel a német Ptk.-hoz hasonlóan, ugyan külön könyvekben, "pentatonikusan", tartalmazza az általános részt, a kötelmi jogot, a dologi jogot, a családi jogot és az öröklési jogot.
Első könyv, Általános rész. Míg az új magyar Ptk. (2013. évi V. tv.) nem tartalmaz Általános részt, csupán bevezető rendelkezéseket, addig az új szerbiai Ptk. - Tervezet Első könyve,
- 35/36 -
részletes szabályaival, az általános résznek szentelt. Ebben foglalnak helyet az alapelvi jellegű bevezető rendelkezések[11] és az ehhez fűződő különleges rendelkezések.[12] Az általános részen belül, a különleges rendelkezések a jogalanyokra (természetes[13] és jogi személyek[14]), alanyi[15] és személyi jogosultságokra,[16] a vagyonra,[17] a jogügyletekre,[18] a feltételre és az időhatározásra,[19] a képviseletre,[20] a megbízásra,[21] az üzleti megbízásra (prokúra),[22] a jog tárgyára,[23] ezen belül a dolgokra,[24] az emberi testre és testrészekre, mint a jog tárgyára,[25] a időmúlás jogi hatására, a jogvesztő határidőre és a határidőszámításra[26] vonatkoznak.
Szabályozási tárgy, cél, alapelvek. Az első könyv bevezető rendelkezései elsőként a törvény szabályozási tárgyát határozzák meg. E polgári törvénykönyv Tervezete ugyanis szabályozza a polgári jog általános részét, a szerződési és egyéb kötelmeket, a tulajdont és egyéb dologi jogosultságokat, a családi jogi kapcsolatokat és az öröklést.[27] A törvény célja szerint minden ember születésétől (születésénél fogva) szabad, méltóságában és jogaiban egyenlő. Ezek szerint, a törvénykönyvtervezet azaz a majdani törvénykönyv, rendelkezéseivel a méltányosságra törekedik.[28] A törvénykönyv-tervezet az emberi jogok oltalmát is előirányozza. A törvénykönyv oltalmazza az emberi jogokat, ezeknek minden olyan részében, amelyek e törvénykönyv szabályozási tárgyát képezik. E törvényi rendelkezést a bíróság köteles minden jogalanyra alkalmazni, - fajra, bőrszínre, nemre, nyelvre, vallásra, politikai vagy más meggyőződésre, nemzeti vagy társadalmi származásra (hovatartozásra), vagyoni helyzetre, születésre és egyéb hasonló körülményre való tekintet nélkül.[29] A jóhiszeműség és a tisztesség e törvény legfelsőbb szintű elve, ami nem zárható ki és nem korlátozható.[30] A jóhiszem fennforgásának vélelmezettel szembeni, ellenkezőjét állítón van a bizonyítási teher. Jóhiszeműnek tekinthető az, aki konkrét helyzetben nem tudhatott azokról a tényekről és körülményekről, amelyek lényegesek meghatározott polgári jogosultság megvalósítására és oltalmára nézve.[31] A következő jelentős alapelv az akaratautonómia (v. szűkebb jelentésében, a szerződéskötési, tágabb értelemben egyéb jogügyletkötési és jognyilatkozati szabadság) elve. Eszerint a polgári jog alanyai egymás közötti kapcsolataikat saját akaratukkal szabadon szabályozhatják, a kényszerítő jogszabályok, a közrend, a jószokások és az erkölcs keretében (v. határain belül, korlátozásával).[32] Fontos alapelv a polgári jog alanyainak egyenrangúsága (mellérendeltsége), mely szerint a polgári jogi kapcsolatokban a jogalanyok egyenrangúak.[33] A következő alapelv a monopolhelyzet létrehozatalának és a vele való visszaélésnek tilalmát meríti ki, - mely szerint a polgári jogi jogviszonyok létrehozatalakor nem alapíthatók olyan jogok és kötelezettségek, amelyek bárki számára a piacon domináns helyzetet, vagy az ezzel való visszaélési lehetőséget teremtenek.[34] Alapelvi rendelkezés továbbá a kötelező gondossági elv, mely szerint a polgári jog alanyai kötelesek a kötelezettségek teljesítése és a jogosultságok megvalósítása során olyan magatartást tanúsítani, amilyen az adott körülmények közepette az értelmes és gondos embertől elvárható.[35] Alapelvi szintű a tájékoztatási kötelezettség is, mely szerint a polgári jog alanyai kötelesek kölcsönösen tájékoztatni egymást azokról a tényekről és körülményekről, amelyek jelentőséggel bírnak polgári jogaik megvalósítása szemszögéből.[36] Alapelvi rendelkezésként minősíthető továbbá a környezet oltalmának elvi követelménye, mely szerint a környezetoltalom (a polgárok) általános kötelezettsége, hogy védjék, fejlesszék és nemesítsék az egészséges környezetet, összhangban az alkotmánnyal, az elfogadott nemzetközi egyezményekkel, a törvényi jogszabályokkal, az ökológiai etika elveivel és a nemzetközi szolidaritás tiszteletben tartásával.[37] Alapelvi rendelkezés a törvény értelmezési szabálya is, mely szerint a törvénykönyv rendelkezéseinek értelmezése során figyelembe kell venni ezeknek értelmét, a nyelvi, rendszertani, logikai és történelmi értelmezésének szabályait. A törvényi kivételeket szűken (belterjesen) kell értelmezni.[38] A jogviták békés megoldásának elve szerint a polgári jog alanyai arra kell törekedjenek, hogy jogvitáikat egyeztetés, közvetítés és egyéb békés úton oldják meg. A törvényi analógiáról szóló rendelkezés szerint, ha a meghatározott kapcsolatot (jogviszonyt) a Polgári Törvénykönyv, vagy a nemzetközi jog általánosan elfogadott szabályai, vagy a nemzetközi egyezmények nem szabályozzák, a Polgári Törvénykönyv azon rendelkezéseit kell alkalmazni, mely hasonló jogviszonyt szabályoz.[39] A méltányosság elve szerint, amennyiben a törvényi analógia alkalmazásának nincsenek meg a feltételei, a Polgári Törvénykönyv alapelveivel összhangban, azt a megoldást kell alkalmazni, mely az adott körülményekre való tekintettel, méltányos.[40] A később meghozott törvények alkalmazása a korábban meghozottakhoz képest előnyben részesül, amennyiben az új törvény hatálybaléptetési és átmeneti szabályai másként nem rendelkeznek.[41] A Tervezet alapelvi szinten tiltja a törvénnyel való visszaélést (törvénykerülést), mely szerint minden törvénnyel elismert jognak rendeltetése van. A jogszabállyal ellentétes a szó szerinti jelentésére való hivatkozás, amikor ez szemben áll annak rendeltetésével.[42] Alapelvi szintűnek tekinthető a károkozási tilalom. Mindenki
- 36/37 -
köteles tartózkodni az olyan magatartástól, mellyel másnak kárt okozhat.[43] A Tervezet tiltja a joggal való visszaélést. Tilos ugyanis a jogosultság másnak károkozási szándékkal való gyakorlása, valamint bármely olyan gyakorlása, mely ellentétben áll a megszabott vagy elismert rendeltetésével.[44] Végül a Tervezet a bevezető rendelkezések univerzális alkalmazását írja elő, ami alatt azt érti, hogy a bevezető rendelkezések a törvénykönyv minden részére egyaránt alkalmazandóak (érvényesek, mérvadóak).[45]
A polgári jog alanyai, a természetes és jogi személyek, jog- és cselekvőképesség, deliktuális képesség (vétő- és belátóképesség). Az első könyv bevezető rendelkezéseit követően, az általános jogszabályok közötti, mintegy különös részében foglalnak helyet a polgári jog alanyaira és tárgyára, majd a jogügyletek közös szabályaira vonatkozó rendelkezések. A törvénykönyv tervezete megállapítja, hogy a polgári jogosultságok alanyai a természetes és jogi személyek. A természetes személyek jog- és cselekvőképeséggel rendelkeznek. A természetes személy jogképességét születésével szerzi meg, kivételesen előbb, az emberi méhmagzat (nasciturus pro iam nato) esetében, akinek jogait külön törvény szabályoz. A jogképesség tartalma szerint azt jelenti, hogy a jogalany jogosultságok és kötelezettségek hordozója lehet. A természetes személy jogképessége halálával szűnik meg, melynek tényét az orvosi jogtudomány szabályai szerint állapítják meg. A jogképesség továbbá megszűnhet eltűnt személy halottá nyilvánítása útján is.[46] A tervezet tiltja a reproduktív klónozást és a gyermek nemének biomedikai uton való megválasztását. Az emberi genómba való beavatkozás csak megelőző (preventív), diagnosztikai vagy gyógykezeltetési rendeltetésű lehet, s emellett csak akkor engedélyezett, ha célja nem az utód genómjának bárminemű módosítása.[47]
A természtes személy teljes cselekvőképességét tizennyolcadik életévének betöltésével szerzi meg. Ettől kezdve a természetes személy saját akaratnyilatkozatával létre hozhat, módosíthat, átruházhat, megszüntethet és oltalmazhat polgári jogosultságokat. Kiskorú, 16. életévét betöltő személy, aki illetékes szerv jóváhagyásával házasságot kötött, a házasság megkötésétől kezdődően teljes cselekvőképességgel rendelkezik. Az illetékes szerv a 16. életévét betöltő személynek akkor engedélyezi a házasság megkötését, ha a kiskorú szülővé vált, ha elérte a kellő lelki és testi érettséget, úgyhogy saját személyiségéről, jogairól és kötelezettségeiről képes önállóan gondot viselni. Tizennegyedik életévét be nem töltő kiskorú (fiatalabb kiskorú) önállóan hozhat létre szokásos kisértékű jogügyleteket (pl. iskolai szerek vétele). A kiskorú a részleges cselekvőképességet a tizennégy éves életkor betöltésével éri el (idősebb kiskorú). Az idősebb kiskorú bármely jogügyletet megköthet szülő vagy gyám előzetes vagy utólagos, amennyiben szükséges, gyámhatósági jóváhagyással. Az idősebb kiskorú, aki betöltötte 15. életévét, önállóan köthet olyan jogügyleteket, amelyeknek tárgya lehet a saját munkájából eredő jövedelemmel, vagy vagyonnal való szabad rendelkezés. A természetes személy részben vagy teljes egészében megfosztható cselekvőképességétől, ez esetben e személynek gondnokot kell kirendelni. Az eljárás elindítása előtt kötelező az egészségi állapotról szóló orvosi szakértői, azaz az egészségi állapot jogok és kötelezettségek gyakorlására való hatásáról, alkalmasságáról szóló véleményezés. Felnőttkorú személy cselekvőképességétől teljes egészében megfosztható betegség, értelmi fogyatékosság vagy más olyan oknál fogva, ami miatt magatartásával veszélybe sodorhatja saját és mások jogainak, kötelezettségeinek és érdekeinek megvalósítását. A cselekvőképességétől teljesen megfosztott személy a fiatalabb kiskorú jogállásával egyenlő. A felnőttkorú személy cselekvőképességétől részben is megfosztható, amennyiben magatartásával veszélyezteti saját és mások jogait és érdekeit. Az ilyen személy jogállása egyenlő az idősebb kiskorú státuszával. A cselekvőképességtől való részbeni megfosztás esetén a bíróság megszabja, hogy e személy mely jogügyleteket hozhat létre (köthet meg), vagy nem hozhat létre. Nagykorú személynek visszaadható a cselekvőképessége, amennyiben a megfosztást előidéző okok megszüntek. A jogerős cselekvőképesség korlátozására vagy megfosztására irányuló bírói határozatot a bíróság megküldi az illetékes gyámsági és gondnoksági hatóságnak, továbbá ez halasztás nélkül, bejegyzést nyer a születési anyakönyvben. Amennyiben e személy olyan jogosultságokkal rendelkezik amelyek egyidejűleg egyéb nyilvánkönyvben is jegyzettek, akkor a cselekvőképességi korlátozás, vagy megszüntetés ezekben a nyilvánkönyvekben is helyet kell nyerjenek.[48] A kiskorú személy vétőképességéről (delitkumképességéről) szólván, a Tervezet megszabja, hogy a kiskorú hétéves koráig nem felelős az általa okozott kárért. A hétéves kort betöltött kiskorú tizennégy éves koráig nem felelős az általa okozott kárért, kivéve, ha bizonyítást nyert, hogy a károkozás időpontjában belátóképes volt. Az idősebb kiskorú vétőképes és a kárért az általános kárfelelősségi szabályok szerint vonható felelősségre.[49]
A természetes személyek jogi jellemzőjeként a Tervezet a személynevet, a tartózkodási helyet, az állandó lakhelyet és az állampolgárságot szabja meg.[50] A természetes személynek jogában áll származásának megismerése és identitásának megőrzése.[51]
A jogi személyekről[52] szólván, a Tervezet rögzíti, hogy ezek olyan társadalmi képződmények, amelyek elkülönített vagyonnal rendelkeznek, amelyeknek megszervezésére valamely társadalmi vagy közös cél elérése céljából került sor, továbbá amelyeknek jogalanyiságát a jogrend elismeri, azzal, hogy az egyes jogi személyek, valamint a közjog jogi személyeinek jogállását külön törvény szabályozza.[53] A jogi személyek jogképesek, tehát bármely jogosultság és kötelezettség hordozói lehetnek, kivéve azokat, amelyek a kizárólag az embert mint természetes személyt, természetes jellemzőiből következően illetnek meg.[54] A jogi személy cselekvőképességét abban az időpontban szerzi meg, amikor a törvénnyel, alapítói aktussal, alapszabállyal (statutummal), vagy külön határozattal
- 37/38 -
összhangban létrejönnek szervei. A jogi személy jogi akaratát szervei fejezik ki. A szervek kötik meg a szerződéseket és más jogügyleteket, amelyek kötelezik a jogi személyt, vagy javára jogosultságokat hoznak létre.[55] Jogi személy képviseletét a közlajstromban bejegyzett természetes személy láthatja el, azzal, hogy minden jogi személynek legalább egy képviselője kell legyen, aki köteles a törvényben és a jogi személy aktusaiban előirányzott felhatalmazásokkal és korlátozásokkal összhangban eljárni. A jogi személy deliktumképességéről (vétőképességéről) szólván, a Tervezet megszabja, hogy a jogi személy felelős azokért a károkért, amelyeket alkalmazottai vagy szervei funkciójuk és illetékességük végzése során (másoknak) okoznak. A jogi személy a kárért nem felelős, ha bizonyítja, hogy a károkozó úgy járt el, ahogyan az adott körülmények közepette el kellett járnia. A kárért egyetemlegesen felelősek a jogi személy szervei is, amennyiben ezt (az egyetemlegességet) külön törvényi jogszabály előírja.[56] A jogi személyek lajstromoztt cégjelzéssel és székhellyel rendelkeznek. Jogi személy megszűnhet annak alapján, hogy megvalósította azt a célt, amiért létrejött, továbbá illetékes szerv határozata, nemkülönben csőd-és felszámolás alapján. Jogi személy megszűnése esetén, ha törvény, alapszabály vagy alapító aktus mást nem irányozott elő, vagyona, illetékes szerv határozata alapján, hasonló célú hazai jogi személynek jut. Olyan jogi személynek a vagyona, melynek tevékenysége vagy célja törvényellenes, ellentétes a közrenddel, a jószokásokkal, vagy a jóerkölccsel, a jogi személy megszűntével (ex lege) állami tulajdonná válik.[57] A tervezet egyúttal szabályozza az egyesületek[58] és a (magán) alapítványok[59] jogállását is. Úgy, mint jogi személyekét.
Polgári jogi alanyi jogosultságok, abszolút és relatív jogosultságok. A polgári jogi alanyi jogosultságok alatt a Tervezet olyan felhatalmazást, vagy olyan felhatalmazások összességét érti, melyekkel a jogrend egy meghatározott jogalanynak elismeri, hogy más jogviszonyban álló személyektől meghatározott magatartást követelhet, kikényszerítési lehetőséggel. A tervezet előirányozza az alanyi jogok fajait, vagyis az abszolút és relatív jogosultságot. Az abszolút jogosultság olyan jogi hatalom, amely szerint a jogrend valaki javára elismeri, hogy valamely dolog kapcsán kizárhatja bárki más igényét, függetlenül bárki jóhiszeműségétől és amelyet mindenkinek tiszteletben kell tartania. A relatív jogosultságokról szólván, a Tervezet meghatározása szerint, a hitelező az adóstól bírói úton követelheti ennek adásra, tevésre, vagy olyan nemtevésre való marasztalását, melyre ez egyébként jogosult volna, az adós pedig köteles e kötelezettségét teljesíteni. A hitelező követelését csupán az adóstól valósíthatja meg. A hitelezőnek azonban jogában áll, hogy jogosultságát harmadik olyan rosszhiszemű személy ellenében is érvényesítse, aki az adóssal kötött szerződés révén ellehetetlenítette az adóst, hogy hitelező iránti kötelezettségét teljesítse.[60]
A személyi jogosultságok köre és oltalma. Figyelemre méltóak továbbá a személyiségi jogosultságokra vonatkozó tervezeti rendelkezések.[61] A tervezeti fogalommeghatározás szerint a személyiségi jogosultságok átruházásra és öröklésre nem alkalmasak, továbbá a törvénnyel, a közrenddel és az erkölccsel ellentétben senki sem mondhat le róluk.[62] A törvény nyitott felsorolási módszerrel, fel is sorolja a személyiségi jogosultságok körét, ez pedig: a személyiség méltóságához való jog (amiből a törvény a többi személyiségi jogot származtatja), az élethez, a testi és lelki épséghez, a szabadsághoz, a tisztességhez (becsülethez) és tekintélyhez (megbecsültségre) való jog, a személynévhez való jog (személyi névviselési jog), a saját képmáshoz való jog, a levéltitokhoz való jog, a választói jog, a személyi magánélethez való jog, a lelki épséghez való jog, valamint más alkotmánnyal, nemzetközi egyezménnyel és külön törvénnyel megállapított jog.[63] A természetes személy személyiségi jogainak teljességét, míg a jogi személy főszabályként szintén a személyiségi jogosultságok összességének oltalmát élvezi, kivéve azokat, amelyek az ember mint természetes személy sajátosságaiból következnek (mint nem, életkor, rokonság stb.).[64] Akinek személyiségi jogát más személy jogellenesen megsértette, mindenkivel szemben, aki ebben (a sérelemben) részt vett, oltalomban részesül. A jogsérelem jogellenes, ha nem alapul törvényi jogszabályon, a sérelmezett egyetértésén vagy nagyobb értékű (v. kiemelt) közérdeken.[65] A tervezet külön intézkedéseket ír elő kényszer vagy bántalmazás esetére, pénzbüntetés, vagy jogellenes magatartást tanúsító személy meghatározott magatartástól való eltiltás formájában.[66] A személyiségi jogok polgári jogi oltalma megvalósulhat a jogellenes magatartástól való tiltás alakjában, amennyiben e magatartás közvetlenül fenyeget, a jogellenes sérelem megállapítása, a jogellenes sérelem megtiltása (amennyiben e sérelem folyamatban van), a jövőbeni sérelemtől való eltiltás és a korábbi sérelmek következményeinek elhárítására irányuló kérelem, továbbá az okozott vagyoni és nemvagyoni kártérítésre való marasztalás iránti kérelem útján, valamint más olyan jogi intézkedéssel, ami alkalmas az alapvető személyiségi jogok oltalmára, beleértve a jogsértő ellenében, kényszerhatás, fenyegetés, vagy bárminemű bántalmazás esetében, kérelemre alkalmazható ideiglenes intézkedéseket, amelyek lehetnek megelőző, represszív és garanciális jellegűek.[67] A természetes személy, egyetértése, önkéntessége alapján és méltóságának tisztelete alapján halálra való jog (eutanázia), kivételesen érvényesíthető, amennyiben az előírt humán-pszicho-szociális és orvosi feltételek adottak. Az eutanáziára való jog feltételeit külön törvény szabályozza.[68]
Vagyon. Következnek a vagyonra vonatkozó rendelkezések, melyek szerint minden természetes személynek jogában áll vagyonának akadálytalan élvezete. A polgári jog alanyainak vagyona alatt a Tervezet azokat a jogokat és kötelezettségeket érti, amelyek pénzben kifejezhetőek. A vagyoni kötelezettségeikért
- 38/39 -
a jogalanyok teljes vagyonukkal felelnek, kivéve, ha a vagyon egyes részeire nézve a törvény mást ír elő. A polgári jog alanyának jogában áll, jogainak és kötelezettségeinek szerződés, vagy más jogügylet útján, harmadik személyre való átruházása, kivéve, ha ez ellentétben áll a törvénnyel, vagy az alanyi jogosultság jogi természetével (a vagyoni jogosultságok forgalmazásához való jog).[69]
A jogügylet. Az általános rész terjedelmes fejezetét képezi a jogügyletekre vonatkozó közös rendelkezések sora, ebben a jogügyleti akaratnyilatkozat,[70] a feltétel és az időhatározás,[71] a képviselet, a megbízás, az üzleti megbízás, a kereskedelmi utazói szerződés.[72] A dolgokra vonatkozó, doktrinális definíciók és osztályozások sorát tartalmazzák.[73]
A Tervezet második könyve tartalmazza a kötelmi jogot.[74] A hatályos szerb Kt, tervezeti inkorporációja során, a legkevésbé módosult. Ismeretes, hogy a valamikori Jugoszláviában mint föderális törvényt, a Kt.-t 1978-ban fogadták el, továbbá az, hogy e törvény gyakorlatilag a svájci Kt. adaptált fordítása. A példaképül szolgáló 1911. évi svájci Kt., Svájcban is, igaz részmódosításokkal, maradandónak mutatkozott, jó megoldásai révén.
Kötelmek általános rész. A Tervezet a kötelmek általános szabályaival kezdődik, ezen belül a kötelmek keletkezéséről szóló szabályokkal. Szerződés. Ezek után a Tervezet a legjelentősebb kötelemfakasztó forrással, a szerződéssel foglalkozik. A szerződési jog a német és a francia akarati és nyilatkozati-jogügylettani elméletek hatásait tükrözi.[75] A Tervezet élén a szerződéskötési akaratszabadság elve áll.[76] A szerződési jog általános szabályai között szerepelnek: az akarategyezség, a szerződéskötési tárgyalás,[77] az ajánlat elfogadása, az előszerződés, az opciós szerződés, a szerződés tárgya, a szerződés jogcíme (kauzája), a szerződés alaki kellékei (formája) és a szóbeliség elve, a szerződéskötési képesség; az akarathibák mint a kényszerhatás, lényeges tévedés, megtévesztés; a szerződés teljesítésének biztosítékai mint a foglaló, elállási kikötés; a szerződés értelmezése; a tilos és semmis szerződések; a megtámadható szerződések; a visszterhes szerződések különleges hatásai, mint a kellék- és jogszavatosság, a nemteljesítési kifogás, a nemteljesítés miatti szerződésfelbontás, a szerződés felbontása a megváltozott körülmények miatt (clausula rebus sic stantibus), a felén túli sérelem, az uzsoratilalom, a szerződés általános (ügyletkötési) feltételei (ÁÜF) és a csatlakozási szerződés, a szerződés átruházása. Ide tartoznak továbbá a szerződés általános hatályáról, valamint a harmadik személy javára szóló szerződésekre vonatkozó rendelkezések is.[78]
Deliktuális kárfelelősség. A második legjelentősebb kötelemfakasztó forrás a károkozás.[79] Ennek két része van, az első a károkozási felelősség ún. általános részét tartalmazza.[80] Ebben megtalálhatók a deliktuális felelősségre vonatkozó alapelvek,[81] a károk fajaira (vagyoni és nemvagyoni kár) vonatkozó szabályok,[82] az alanyi (szubjektív felróhatóság)[83] és a tárgyi felelősség (objektív felróhatóság)[84] szabályok. Itt foglalnak helyet továbbá a másokért való felelősségre vonatkozó rendelkezések.[85] Nemkülönben, idetartoznak a személyi jogosultságok megsértésének abbahagyása iránti felelősség,[86] a kárveszélyért való felelősség (a környezetvédelmi felelősség - az actio popularist)[87] szabályait tartalmazó rendelkezések. A Tervezet tartalmazza a felelősségkimentő okokat: a saját jog gyakorlása során okozta kár, a jogos védelem, a szükséghelyzet, mások kárának elhárítása során okozott kár, megengedett önsegély, károsult beleegyezése.[88] A különleges felelősségi alakzatok körében szerepelnek a gyártó felelőssége a hibás termékért, az állattartói felelősség, az épületkárokért és a lakásból kiszórt vagy kidobott tárgyak okozta és a veszélyes tevékenységért való felelősség,[89] a mozgó járművek által okozott károkért való felelősség,[90] az állam szervei által okozott károkért való felelőssége,[91] egyéb különleges felelősségi alakzatok, mint a terrorcselekmények,[92] a nyilvános demonstrációk és rendezvények okozta kárfelelősség,[93] az elengedhetetlenül szükséges segítségnyújtás elmaradása miatti felelősség,[94] a kötelező szerződés megkötésének mulasztása miatti felelősség, az általános érdekből végzett tevékenység mulasztása miatti felelősség.[95] Külön rendelkezések szabályozzák a felelősség mértékét.[96] Mind a vagyoni, mind a nemvagyoni kár teljesen térítendő (a teljes térítés elve szerint),[97] azaz mind a felmerült kár, mind
- 39/40 -
az elmaradt haszon tekintetében, a károkozás idején fennálló árviszonyok szerint, akár a minimális szubjektív felróhatóság (gondatlanság) esetén is.[98] Amennyiben a kár mértéke pontosan nem állapítható meg, méltányos kártérítés itélhető meg.[99] Ha a károkozás szándékos volt, nem vehetők igénybe a felelősségcsökkentő rendelkezések[100] A kártérítés csökkenthető, a károkozó vagyoni helyzetének figyelembevételével, feltéve, hogy a károkozásra nem szándékosan vagy súlyos gondatlanságból került sor; azért, mert a kárfelelősnek gyenge a vagyoni helyzete, úgyhogy a kár teljes kifizetése esetén nélkülözést szenvedne.[101] A kártérítés akkor is csökkenthető, ha a károsult is hozzájárult a kár előidézéséhez.[102] A felelősség osztott a károkozó és a károsult között, ha a károsult vétkességével hozzájárult a károkozáshoz, vagy ahhoz, hogy a kár nagyobb legyen annál, ami egyébként beállt volna.[103] Halál, testi- és egészségsérelem előidézése esetén a károkozó köteles megtéríteni az elmaradt jövedelmet, a gyógykezeltetési költségeket és (halálokozás esetén) a szokásos temetkezési költségeket (anyagi kár).[104] Akit az elhalálozott személy eltartott, annak a károkozó köteles tartást fizetni.[105] Tartós munkaképességcsökkentés esetén a károkozó köteles a korábbi és az új jövedelem különbsége szerinti járadékszolgáltatásra, aminek bíróság jogerős határozatával megszabott összege módosítható, vagy akár megszüntethető a később megváltozott körülmények alapján.[106] Téríthető az az anyagi kár is, ami becsületsértés, vagy igaztalan tényekről szóló állítás következtében állt be.[107] Az alkalmazott által vétkesen, harmadik személynek okozott kárért a károkozó mellett, a munkáltató is felelős, kivéve, ha a munkáltató eredményesen bizonyítja, hogy az alkalmazott kizárólagos vétkessége alapján jött létre a kár.[108] A munkáltató, amennyiben a károsultnak kifizette az alkalmazott által okozott kárát, visszkereseti perben jogosult a károkozótól vissza téríteni a kifizetett kártérítést, ami akkor valósítható meg, ha a károkozásra szándékosan került sor. A jogi személy felelős azért a kárért, amit az alkalmazott harmadik személynek okozott.[109] A veszélyes üzem vagy tevékenység okozta kárért főszabályként az üzem tulajdonosa, vagy az üzembentartó felelős. Veszélyes üzemi felelősség, azaz objektív, v. tárgyi felelősség akkor áll be, ha a kárt olyan dolog hatására jött létre, amely helyzeténél, használatánál, vagy sajátossága miatt fokozott kárveszélyt hordoz, azzal, hogy ilyenkor (ilyen dolgok esetében) megdönthetően vélelmezhető az okozatosság.
A nemvagyoni kártérítés többféle lehet, pl. személyiségi sérelem esetén a bírói ítélet a károkozó költségére történő megjelentetése, vagy igaztalan, pontatlan (nem teljes), vagy rágalmazó sajtóközlemény esetén a helyesbítés megjelentetése, vagy a károkozó azon nyilatkozatának visszavonása, amellyel a sérelem megtörtént, vagy más elégtételnyújtás útján, mellyel a térítés célja elérhető. A bíróság az ilyen térítés mellett, vagy helyette, függetlenül a vagyoni kártól, sőt a vagyoni kár hiányában is, a sérelmezettnek, az ő kérelmére, megítélhet meghatározott pénzösszeget az elszenvedett kár pótlására, ha úgy ítéli meg, hogy az adott esetben az ilyen pénzbeli térítés a vétkesség és a kár súlyossága miatt indokolt (pénzbeli elégtételnyújtás). A bíróság a károkozó kérelmére olyan határozatot is hozhat, amelyben megállapítja, hogy a károkozó személyiségi jogot sértett.[110] Az elszenvedett testi és lelki sérelmekért, a félelem, aggodalom, szomorúság (ez új elem a hatályos szöveghez képest) és egyéb lelki fájdalmak okozásáért, figyelemmel az eset körülményeire, a bíróság méltányos pénzbeli térítést ítélhet meg, függetlenül az okozott anyagi kártól, vagy akár az anyagi kár hiányában is. A pénzbeli térítésről szóló határozathozatal során a bíróság az összes körülményt figyelembe veszi, de különösen a testi és lelki fájdalmak intenzitását és tartamát, azt a célt, amit ez térítés szolgál.[111] /Az eddigi praxisban: a nemvagyoni pénzbeli térítés megfelelő elégtételnyújtást kell szolgáljon, tehát jelentős javak, pl. hibás vád alapján történő szabadságfosztás, a térítés nem lehet szimbolikus. Egyébként e sorok szerzője ezeket a mércéket javasolta akadémiai disszertációjában: (A szerződésen kivüli felelősség az európai és magyar magánjogban, ELTE ÁJK, Budapest, 2010), - a nemvagyoni kártérítés (kárpótlás) pénzbeli elégtételnyújtásának mércéiként az új magyar Ptk.-ban, az ún. sérelemdíj összegének megítélése tekintetében. A javasolt mércék, ma is úgy tűnnek, elfogadhatóak/.
Ami a jogi személy nemvagyoni sérelmeinek pénzbeli kárpótlását illeti, a hatályos Kt-hez képest, a Tervezet újítást javasol, mely szerint a jogi személy (tekintélyének) sérelme, azaz "személyiségsérelme" esetén, figyelemmel a jogi személy sajátosságaira, javára méltányos pénzbeli térítés (elégtétel) ítélhető meg, tekintettel az összes körülményre, a sérelem súlyára és a vétkesség fokára.[112] E megoldás vitatott, vitatható. Az új magyar Ptk. megalkotása során is, méltán merült fel, hogy a sérelmdíj jár-e a jogi személynek. Ugyanis a személyiségsérelmek a klasszikus megoldás szerint a természetes személyeknél merül fel, mint szubjektív, egyéni sérelem. Ami jellemző a jogösszehasonlításban, az a jogi személyek esetében nem a pénzbeli elégtételnyújtás, hanem az anyagi kár térítése amiatt, hogy egy céget, vagy más jogi személyt, a károkozó megrágalmazta és ebből a cégnek anyagi kára keletkezett, elmaradt jövedelem formájában.
Egyetemleges és osztott felelősség. Az egyetemleges (coreális) kötelmek és felelősség tekintetében a Tervezet követi a hatályos Kt. megoldását, mely egyébként a svájci Kt megoldásán alapul. Ennek értelmében, a többes károkozásnál az egyetemleges felelősség nem főszabály (amilyent követ az új magyar Ptk.), hanem kivétel. Aminek van értelme, mert az egyetemleges felelősség ugyan joggal és okkal a károsult érdekében történik, ám a perelt egyetemleges kárfelelősre (mondjuk akár a legkevésbé vétkesre), túl nagy terhet ró. Tekintettel arra, hogy egymaga kell viselje a teljes kártérítést, azaz a kártérítés terhét, egészen a többi nem perelt egyetemleges felelős iránti visszkereseti perben történő kármegosztásig (ami elhúzódhat).
- 40/41 -
Ezért, a svájci típusú megoldás szerint, többes károkozásnál főszabály a kárhoz való objektív, vagy szubjektív hozzájárulás arányában való osztott felelősség. Így a kármegosztás már az elsődleges perben megtörténik. A visszkereseti per tárgytalanná válik és a kárviselés is méltányos, mivel a hozzájárulása arányában, már a primáris perben, a károkozók közötti felelősség osztott. Természetesen, az osztott felelősség feltétele, hogy a több károkozó egyenkénti hozájárulásának aránya a primáris perben megállapítható. Amennyiben a primáris egyetemlegességi perben a hozzájárulás aránya nem állapítható meg, a károsult fokozott oltalma céljából, a másik opció, vagyis az egyetemleges felelősség jut kifejezésre. A másik svájci típusú passzív kárfelelősségi egyetemlegesség arról szól, hogy többes károkozás esetén az összes károkozó egyetemlegesen felelős, de egy fontos feltétellel: ha megállapítást nyert, hogy a károkozók együttesen, egy időben, egymással (szervezett) kapcsolatban állva, tudatosan okozták a kárt. Amennyiben ugyanazt a kárt több személy okozta, de nem egy időben és egymással nem szervezett kapcsolatban állva, hanem egymástól függetlenül, a felelősség közöttük, a hozzájárulás arányában (vétkesség, okozatosság), már a primáris perben, osztott.[113]
Egyéb kötelemfakasztó források. A Tervezet szabályozza a többi kötelemfakasztó tényállást is, mint a jogalap nélküli gazdagodást (condictio indebiti),[114] a megbízás nélküli, azaz tilalom ellenére történő ügyvitelt,[115] az egyoldalú akaratnyilatkozatokat (nevesítetlen kötvénykibocsátás, díjkitűzés, értékpapírok kibocsátása és forgalmazása, legitimációs jelek).[116]
Ezeket az egyes kötelemfakasztó forrásokra vonatkozó külön rendelkezéseket követik, az összes kötelemre kiterjedő, a kötelmek joghatására vonatkozó rendelkezések.[117] Ezek között szerepelnek a kötelem tartalmára, az adós kötelezettségeire és a hitelező jogaira vonatkozó rendelkezések.
Szerződési felelősség. Külön kártérítési rendelkezések vannak előírva arra az esetre, ha az adós (itt elsősorban a szerződési kötelemről és felelősségről van szó) hibásan, részben, vagy egyáltalában nem teljesít. A szerződési kötelem adósa mentesül a kártérítési felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a szerződés tárgya, mint egyedi dolog, adós hozzájárulása nélkül, külső, előre nem látható, elháríthatatlan okokból (vis maior) tönkre ment. Az adós kártérítési felelőssége szerződéssel kibővíthető, úgyhogy arra az esetre is előirányozható dologtartozás esetén, amikor a szerződés tárgya véletlen (casus) folytán tönkrement. Szerződéssel a kártérítési felelősség kizárható vagy korlátozható, kivéve a szándékos és súlyos gondatlanságból előidézett károkozást. A szerződési kárfelelősség körében a kártérítés mértéke, mint a deliktuális kárnál, szintén kiterjed a felmerült kárra és az elmaradt haszonra, különösen akkor, ha ezeket a szerződés megkötése idején az adós köteles volt előre látni, mint a nemteljesítés lehetséges következményét. Amennyiben a keletkezett kár mértékére, vagy az adós helyzetének elnehezítésére nézve vétkes a hitelező is, a kártérítés összege arányosan csökkenthető. A tájékoztatási kötelezettséggel terhelt kötelezett e kötelezettség mulasztása miatt, felelős a másik fél azon a káráért, amely abból eredt, hogy nem kapott idejekorán tájékoztatást. A kár mértéke meghatározására bírósági határozat idején fennálló körülmények szerint állapítható meg. Ha a kár mértéke pontosan nem állapítható meg, a bíróság ezt a méltányosság alapján ítélheti meg, figyelemmel az eset összes körülményére. Ha a szerződési felelősségre nézve a Kódex e része mást nem ír elő, e Kódex szerződésen kívüli (deliktuális) károkra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.[118] A Tervezet részletesen szabályozza a nemteljesítés, vagy hibás, késedelmes teljesítés miatt fizetendő kötbért, a késedelmi kamatot és az adós jogainak hitelezői beavatkozás útján történő gyakorlását.[119] Részletes szabályozást nyert az adós által elkövetett, a hitelező kijátszására irányuló cselekményeinek megsemmisítésére irányuló pauliánusi kereset,[120] valamint a hitelezőnek - az adósnak más jogcímen birtokolt, nála levő dolgát érintő - visszatartási joga (ius retentionis).[121]
A kötelmek megszűnése. A kötelmek megszűnésére vonatkozó általános rendelkezések tartalmazzák a teljesítés szabályait, a törvényi és szerződési szubrogáció (teljesítés, a szolgáltatás tárgyának helyettesítése) szabályait, egyáltalában a teljesítés tárgyára vonatkozó rendelkezéseket, a beszámítást, a teljesítés időpontját és helyét, a teljesítési elismervényt, a késedelmet, a tartozott dolog letétbe helyezését és eladását,[122] továbbá a kötelmek megszűnésének többi esetét. A többi eset közé tartozik, a törvényi, bírósági és szerződési beszámítás, az újitás (novatio), a tartozás és a követelés egybeesése (konfusio), a teljesítés ellehetetlenülése, továbbá az elévülés.[123] Ezek után következnek a különböző kötelemek teljesítésével kapcsolatos sajátos rendelkezések, mint a pénzbeli kötelmek, különös tekintettel a kamatszolgáltatásra, több tárgy tartozása - mint a kummulatív (együttes) és az alternatív (vagylagos) és fakultatív (facultas alternativa) kötelmek, az osztott kötelmek, az egyetemleges kötelmek és az oszthatatlan kötelmek.[124] Következnek az alanyváltozásra vonatkozó rendelkezések, mint a szerződési követelésátruházás (cessio), a tartozásátvállalás, adóssághoz való csatlakozás, teljesítésátvállalás.[125]
Kötelmi jog- különös rész: Egyes szerződések. Végül a kötelmi jog utolsó fejezetét az egyes nevesített szerződésekre vonatozó rendelkezések képezik /adásvétel, csere, kölcsön, ajándékozás, haszonbérlet, pénzügyi leasing, haszonkölcsön, társulási szerződés, mezőgazdasági kooperációs szerződés, vállalkozói szerződés, építkezési szerződés, kiadói szerződés (szerzői művek kiadásáról szóló szerződés), licenciaszerződés, szállítmányozás, letéti szerződés, áruraktározási szerződés, megbízás, kereskedelmi képviseleti szerződés, áruellátási szerződés, franchising, közvetítés, fuvarozás, áruellenőrzési szerződés, turisztikai szerződések (utazásszervezés, turisztikai
- 41/42 -
kapacitások foglalása - v. alkotmányszerződés), személy- és vagyonbiztosítás, élethossziglani járadéki (eltartási) szerződés, zálogszerződés, kezesség, banki utalás (assignatio), bankügyletek mint pénzbeli letéti szerződés, takarékbetét, folyószámla-vezetési szerződés, pénzbeli szolgáltatásokról szóló szerződés, széfszerződés (értéktárgyak banki felelős őrzése), hitelszerződés, dokumentáris akkreditív, bankgarancia/.[126] A munkaszerződést és a kollektív munkaszerződések körét Szerbiában, a Munka törvénykönyve szabályozza, így ezt a Tervezet nem vette fel egyes szerződésnek körébe, hasonlóképpen, mint ahogyan ezt a hatályos magyar Munka törvénykönyv és az új magyar Ptk. teszi. E sorok szerzője, a munkaszerződés magánjogi alapjainak szabályozását, jelentőségére, stabilitásának szüksége miatt, a ptk.-kra bízta volna, hasonlóképpen mint ezt a német, francia, osztrák Ptk. teszi.
A harmadik könyv szabályozási tárgyát a dologi jogi jogviszonyok képezik.[127] Az első rész a tulajdoni jogviszonyokat szabályozza. A tervezet meghatározása szerint a tulajdon a természetes és jogi személy legtágabb értelemben vett azon joga, hogy a dolgot belátása szerint birtokolja, használja, gyümölcseit és más hasznait szedje és hogy vele szabadon rendelkezzen a törvény korlátozásokon belül. A törvénytervezet megdönthetően vélelmezi, hogy a tulajdonjog nincs korlátozva.[128] A tulajdon azonban jogi, társadalmi és erkölcsi szempontból is kötelez, abban a vonatkozásban, hogy a tulajdonos jogainak gyakorlása során tekintettel kell legyen a közérdekre, más személyek olyan jogaira és érdekeire, amelyek nincsenek ellentétben a tulajdonos jogaival. Tilos a tulajdonnal való visszaélés. Általános érdek fennforgása esetén külön törvényi jogszabály előirányozhatja a dolog kötelező használatát. A tulajdon tárgyának használatát szerződés is korlátozhatja.[129] A tulajdonszerzés jogügylet, törvényi jogszabály, öröklés, bírói vagy más hatóság határozatának alapján valósulhat meg. Megfelelő feltételekkel pedig, elbirtoklás; növedék; idegen földterületen (telken) való ráépítés; idegen földterületen (telken) való ültetés, vagy ültetvénytelepítés; szabad méhraj foglalása; egyik földterület más földjéhez való természetes úton történő (pl. folyó hordalék) összenövése; növedék emberi cselekmény eredményeképpen; dolog találása; foglalás (occupatio) alapján történhet.[130] A tulajdon megszűnhet (egyedi) ingatlan vagy ingó dolog (pl. erőhatalom, vis maior hatása általi) tönkremenetele, továbbá általános érdekből, térítés ellenében történő kisajátítás esetén.[131] A tulajdonjog oltalma[132] a tulajdoni keresetek útján valósul meg. Az első a dolog átadására irányuló tulajdoni kereset, mely szerint a tulajdonosnak jogában áll, hogy a dolgot, mely tulajdonában van, de másnak birtokában, bárkitől, aki a dolog birtokában van. Olyan kereset is lehetséges, amelynél a felperes a tulajdonjogát az alperestől erősebb jogcímre alapozza. A következő kereset, amellyel a tulajdonos rendelkezik, a háborítás abbahagyására irányul. Külön kereset szolgál a társtulajdon, a közös tulajdon és az emeleti lakástulajdon (étage) oltalmára. Ezek után a Tervezet szabályozza a tulajdon modalitásait, amikor a tulajdonos oldalán több alany áll, amilyen a társtulajdon, közös tulajdon.[133] A következő fejezetek a szomszéd-jogokat,[134] a dologi, kötelmi (szerződési) és a személyi szolgalmakat,[135] a gyümölcsöztetési jogot,[136] a személyi használati szolgalmat[137] és a lakásjogot (habitatio).[138] Az építkezési jog jogosultjának joga, hogy más telkén épület tulajdonosa legyen, vagy új épületet építsen és ezen tulajdont szerezzen időben korlátozott dologi jog.[139] Az adós ingó (zálogszerződés), vagy ingatlanon (jelzálogszerződés), zálogszerződéssel létrejövő hitelezői zálogjog, mely bejegyzést nyert, a felek azzal a céllal kötik meg, hogy a zálogtárgy biztosítéka legyen a hitelezőnek,[140] amelyből a hitelező követelése nemteljesítés esetén behajtható. A zálogjog tehát akcesszorikus, nincs független zálogjog. Végül a dologi jog utolsó fejezete a külföldiek dologi jogait szabályozza, legfontosabb szabálya szerint a külföldi természetes és jogi személyek ingó dolgokon tulajdont szerezhetnek a hazai személyek. Amennyiben azonban a külföldi személy valamilyen tevékenységet folytat, a kölcsönösség feltételével tulajdont olyan ingatlanon szerezhet, amely szükséges tevékenységének megvalósításához.[141] (A Bizottság hozzáfűzi, hogy e rendelkezéseket a hatályos törvényből vették át, mert a témára vonatkozó jogösszehasonlító kutatások befejezésére nem került sor, de "érzékeny" kérdésről lévén szó, széleskörű tudományos és szakmai vitát érdemelnek.)
A Tervezet negyedik könyve a családi jog szabályainak szentelt, amelynek szabályozási tárgyát a házasság és a házassági kapcsolat, a házasságon kívüli életközösség, a szülő és gyermek közötti kapcsolat, az örökbefogadás, a tápszülői viszony, a családi erőszak elleni védelem[142] és egyéb családi jogviszonyok képezik.[143] A bevezető rendelkezések szerint a család a társadalom alapja és az állam külön oltalmát élvezi. A házasság a nő és férfi törvénnyel szabályozott életközössége. A házasságon kívüli életközösség a nő és férfi közötti tartós életközösség, akik között kölcsönös házastársi jogok és kötelezettségek állnak fenn. A nő és férfi szabadon döntenek a gyermekvállalásáról. A gyermek és a nő az állam külön védelmét élvezi. Mindenki köteles a gyermek legjobb érdekei szerint eljárni. A szülők a szülői jogokat a gyermek legjobb érdekei figyelembevételével gyakorolják. Az eltartás a törvényben meghatározott családtagok (kölcsönös házastársi, szülők gyermektartási) kötelessége és joga. A család vagyoni jogviszonyai egyetértően szabályozható, összhangban e törvénykönyvvel. A gyámság és a gondnokság külön formája a kiskorúak oltalmának, akik szülői gondoskodás nélkül maradtak. Ennek feladatait a gyámsági és gondoksági hatóságok látják el.[144] Amennyiben a házastársak a házasság megkötése előtt, megkötésének időpontjában, valamint tartama folyamán nem kötöttek házassági vagyonjogi szerződést, a házasság megkötésétől kezdődően mindegyik házastárs általi jövedelem
- 42/43 -
közös vagyont képez, amit a házastársak (v. családtagok) egyetértően kezelnek, vagy amivel egyetértően rendelkeznek. A házaság előtt szerzett vagyon külön vagyon. A házassági vagyonjogi szerződéssel a családtagok a törvényi közös vagyonszerzési jogszabálytól eltérően rendelkezhetnek. E szerződés kötelező írásbeli formában (alakszerűségben) köthető meg, kötelező hitelesítésekor a bíró, vagy közjegyző felolvassa a felek előtt a szerződés tartalmát és figyelmezteti a szerződő családtagokat a jogkövetkezményekre. E szerződésbe bele kell foglalni minden családtagot, aki munkájával részt vesz a vagyon szerzésében. A családtagok vagyoni viszonyait illetően, ha a Törvénykönyv e része másként nem rendelkezik, a kötelmi és dologi jogi rendelkezések értelemszerű alkalmazására kerül sor.[145] A családi jogi jogvitákat képező bírói és közigazgatási eljárásokat külön fejezet szabályozza, ezeknek sajátosságaival, pl. hivatalból történő bizonyítás, adott esetben nyilvánosság kizárása, békéltetés, közvetítés stb., a Polgári perrendtartásról szóló törvény szubszidiárius alkalmazásával.[146]
Az ötödik könyv tárgyát az öröklési jogviszonyok képezik.[147] A hatályos öröklési törvény, mely jórészt az osztrák Ptk. öröklési rendelkezései hatását mutatják ki[148], jórészt a tervezetbe inkorporált. A természetes személy halálával megnyílik az öröklés.[149] Az öröklés tárgyát az örökhagyó vagyona képezi. Az örökbehívás jogalapja lehet a törvény - a törvényes öröklés esetében[150], a tövényes örökösödési rend szabályai szerint), vég-rendelet[151] és öröklési szerződés (az élethossziglani eltartási szerződés és az örökhagyó életében utódaival kötött szerződés vagyonának életében történő elosztása útján).[152] Az öröklés feltétele az, hogy az örökös túlélje az örökhagyót. Az örökös öröklési joga kizárható érdemtelensége esetén. A törvényes öröklés rendelkezései közé tartoznak a kötelesrész szabályai. A végrendelkezési szabadság a kötelesrésszel korlátozott. A kötelesrész az első törvényes örökösödési rendhez tartozóak számára (gyermek, örökbefogadott, házastárs) fele annak, amennyit végrendelet hiányában a törvényes örökös örökölt volna, míg a többi örökös egy harmadára jogosult annak az örökösrésznek, ami neki a törvény alapján járt volna.[153]
Szerbia Köztársaság Polgári Törvénykönyvének 2015. évi, 2016. június végéig tartó közvitára bocsátott tervezete öt könyvből áll: Általános rész, Kötelmi jog, Dologi jog, Családi jog, Öröklési jog. Könyves szerkezete tekintetében az új magyar Ptk.-ra (2013) emlékeztet. Rendszerét figyelembe véve leginkább a német BGB hatásai mutathatók ki, főként az, hogy tartalmazza az általános részt és a jogügyletek közös nevezőit szabályozó rendelkezéseket. A kötelmi jogi könyv leginkább a svájci Kt. (1991) rendelkezéseit követi, veszi mintául. A kötelmi jogi könyvben azonban észrevehetők a francia, a német és az osztrák Ptk.-k hatásai (pl. a jogügyleti akarati és nyilatkozati elv érvényesítése szemszögéből, pontozat, előszerződés, szerződéskötési tárgyalás). A vételi jognál a Bécsi Vételi Egyezményt, továbbá általában a szerződési jognál, az európai szerződési elveket (European Contract Law, Principles, 2000) is figyelmbe vették. A Tervezet polgári és kereskedelmi jog státuszjogi részében a dualista koncepciót követi, a szerződési jogban, azaz a kötelmek dinamikus részében azonban, kodifikációs szemszögből, a relatív egység elvét vallja. Hozzáfűzhető, hogy a jogi személyekre vonatkozó rendelkezések körében a vállalkozókra és egyéb jogi személyekre érvényes közös szabályokat tartalmaz. Habár a kereskedelmi jogi rész kimaradt, ennek ellenére, a Tervezetnek kódex-jellege van, teljesnek tekinthető. A kereskedelmi jog státuszjogi része külön társasági törvényben szabályozott (2011, 2015). Így ezzel együtt felöleli a polgári jog összes ágát. A tervezet helyet ad a kódexen kívüli polgári jogi törvényeknek, ezeknek alkalmazási előnyével. A kódexen kívül törvények azonban nem lehetnek ellentétben a polgári jogi kódex kényszerítő jellegű, főleg alapelvi szintű (közrend, kényszerítő jogszabályok, jóerkölcs, törvénykerülés tilalma, károkozás tilalma, jóhiszem), összes polgári jogviszonyra mérvadó szabályaival. A kódex a hatályos külön törvények szerves inkorporálása útján történt, ez különösen vonatkozik a kötelmi, családi jogi és öröklési törvény bekebelezésére.
A lehetséges észrevételek ellenére, nagyon komoly tervezetről van szó és ennél fogva várható parlamenti tárgyalása és elfogadása. A közvitát számos tudományos konferencia (Kopaoniki nemzetközi, főként civilisztikai jellegű, tematikus tudományos és szakmai értekezletek és ezekről szóló publikációk sorával) előzte meg. ■
JEGYZETEK
[1] Vlada RS (A Sz. K. Kormánya), Odluka o formiranju Komisije za izradu Građanskog Zakonika RS (Határozat a SZK Polgári Törvényönyve előkészítésének kidolgozásával megbízott Bizottság kinevezéséről), Sluľbeni Gralsnik RS (A SZK Hivatalos Közlönye), 2006/104., 2006/110, 2009/85. sz.
[2] Ld. Razlozi za donoąenje Građanskog zakonika Republike Srbije (Szerbia Köztársaság Polgári Törvénykönyve meghozatalának indoklása), Komisija za kodifikaciju Građanskog Zakonika Republike Srbije (Szerbia Köztársaság Polgári Törvénykönyvének kidolgozásával megbízott Kodifikációs Bizottság), Knjiga I. (I. kötet), Belgrád, 2007. Az indoklás többek között az EU irányelvi jogának teljes mértékű figyelembevételének szükségét, a piacgazdálkodás követeleményeit (az autonóm és a törvényi jog harmonikus szimbiózisát, összhangját), a jogalkalmazás, a jogtudomány, különösképpen a jogösszehasonlítási tudomány eredményeinek figyelembevételének szükségét hangsúlyozza. Az indoklás szerint, nemcsak a hatályos törvények egyszerű recepeciójára, bekebelezésére és kódexbe való átültetésének jogtechnikai megfogalmazására van szükség, hanem ezeknek időszerűvé tétele, kiegészítése és szerves összehangolása is elengedhetetlen.
[3] Ld. József Szalma, Reformtendenzen in der Zivilgesetzgebung Serbiens, in: Hrsg. Rudolf Welser, Privatrechtsentwicklung in Zentral- und Osteuropa, Veröffentlichungen der Forschungsstelle für europäische Rechtsentwicklung und Privatrechtsreform an der Rechtswissenschaftlichen Fakultät der Universität Wien, Manz' sche Verlags- und Universitätsbuchhandlung, Wien, 2008, p. 159-183.; József Szalma, Der Einfluss des ABGB auf Serbien, in.: Berger, E. Hrsg. Össterreichs Allgemeines Bürgerliches Gezetzbuch (ABGB), Eine europäische Kodifikation, Bd. 3, Das ABGB ausserhalb Österreichs, Verl. Duncker und Humblot, Berlin, 2010, pp. 399-412., József Szalma, Das ABGB in der Woiwodina, in, Berger, ABGB, Bd. 3, Duncker und Humblot, Berlin, 2010, pp. 399-412.; József Szalma, Serbische und kroatische Übersetzungen des ABGB-s, in: Rechtssysteme im Donauraum, Hrsg. Ellen Bos, K. Pócza, Nomos Verlag, Baden-Baden-Budapest, 2014, pp. 98-119.; Szalma József, Az ABGB (OÁPtk) továbbélése a Monarchia utódállamaiban, in: Rácz L. (szerk.), A német-osztrák jogterület klasszikus magánjogi kodifikációi, Martin Opitz Kiadó, Budpest, 2010, pp. 103-108.; József Szalma, Geltung u Bedeutung der Kodifikationen Österreichs, Serbiens, und Montenegros im ehemahligen Jugoslawien, Zeitschrift für neuere Rechtsgeschichte, Wien, 1994/4. sz., pp. 341-349.; Szalma József, Jugoszlávia magánjogáról, in: Barzó Tímea, szerk. Polgári jogi kodifikáció és jogharmonizáció, tanulmánykötet, Novotni Alapítvány, Miskolc, 1999, pp. 175-192.; Szalma József, Rész- és teljes kodifikációk (volt) Jugoszláviában, in: szerk. Bíró György, A magyar magánjog az európai jogfejlődés áramában, Miskolci Egyetem ÁJK, Jubielumi Konferenciájának kiadványa, Miskolc, 2000, pp. 220-254.; Szalma József, Jedinstvo ili dvojstvo građanskog i trgovinskog prava (A polgári és kereskedelmi jog egysége vagy kettőssége), in: Harmonizacija srpskog i mađarskog prava sa pravom Evropske Unije (A szerb és magyar jog harmonizációja az EU jogával - Harmonisation of Serbian and Hungarian Law with the European Union), szerk. Kecsa Ranko, Novi Sad-Újvidék, Pravni fakultet (Jogtudományi Kar, tematikus tanulmánykötet), Centar za izdavačku delatnost (Jogi Kari Kiadói Központ), Újvidék, 2013, pp. 29-49. V. ö.: Szalma József, a polgári és kereskedelmi jog kapcsolata az új magyar Ptk. fényében, in: Miskolczy Bodnár Péter, Grad-Gyenge Anikó (szerk.), Megújulás a jogi személyek szabályozásában, Károli Gáspár Református Egyetem ÁJK, Budapest, 2014, pp. 34-60.; Szalma József, Szerződéskötési autonómia az európai és a magyar magánjogban, Szegedi Egyetem ÁJK, Polgári Jogi Tanszék, bilaterális nemzetközi tudományos tanácskozás konferenciakötete, (Újvidéki Egyetem JK-Szegedi Egyetem JK), Szeged, ÁJK, 2005, pp. 9-59.
[4] Időközben, 2011. május 25-én sor került az új társasági törvény (Zakon o privrednim druątvima - A Gazdasági Társaságokról szóló törvény) meghozatalára, melynek módosítására 2014-ben és 2015-ben került sor. Ld., Sluľbeni Glasnik RS (SZK Hivatalos Közlönye, a továbbiakban SZK HK, 2011/36. sz., 2011/99. sz., 83/2014. sz. Egységes szerkezetbe foglalva: 2015. május 25-étől, SZK HK 2015/5. sz). Szerbia társasági, azaz vállalkozói jogának egyes kérdéseiről, ld., József Szalma, Die Hypothek als Mittel der Kreditsicherung unter besonderer Berücksichtigung der Rechtslage in Serbien, in: Hrsg. Welser, R. Das Recht der Kreditsicherung in Zentral- und Osteuropa, Manz Verlag, Wien, 2014, pp. 199-204.; József Szalma, Haftung bei ber Veräusserung von Wertpapierrrechte in Serbien, in: Rechtsfrgen bei der Veräusserung von Wertpapieren nach der Rechten der CEE Staaten, Vorschungsstelle für europäische Rechtsentwicklung und Privatrechtsreform, Rechtswissenschaftliche Fakultat der Universität Wien, 2015; József Szalma, Umsetzung des Europäischen Verbraucherrechts in Serbien, in. Hrsg. R. Welser, Die Umsetzung der Verbraucherrechte-Richtlinie in den Staaten Zentral- und Osteuropas, Manz Verlag, Wien, 2015, pp. 187-210.
[5] Ennek a késedelemnek egyik közvetett oka a túlnyomóan ún. spontán privatizáció lehet. Ld. pl., József Szalma, Enteignungen in Serbien nach dem zweiten Weltkrieg und der Stand der Restitutionsgesetzgebung, in: Hrsg. Gornig, G.H., Detlef Horn, H. Murswiek, Eigentumsrecht und Eigentumsunrecht, Analysen und Beiträge zur Vergangenheitsbewältigung, Teil, 2. Duncker u. Humblot, (Konferenciakötet, nemzetközi tematikus tudományos tanácskozás, több rendszerváltó ország meghívott magánjogász professzorának részvételével), Berlin, 2009, pp. 173-195.
[6] Ld. Vlada Republike Srbije (Szerbia Köztársaság Kormánya), Komisija za izradu građanskog zakonika (A Polgári Törvénykönyv kidolgozásával megbízott Bizottság), Građanski zakonik Republike Srbije (Szerbia Köztársaság Polgári Törvénykönyve), Radni tekst pripremljen za javnu raspravu, sa alternativnim predlozima (Közvitára bocsátott, vagylagos javaslatokkal ellátott munka jellegű szöveg), Beograd (Belgrád), 2015. május 29., p. 681. A kodifikációs Bizottság elnöke, Perovity Szlobodán (Slobodan Perović) akadémikus professzor indoklásával pp. 682-710.
[7] A Tervezet 2800 szakaszt tartalmaz.
[8] A Tervezet az alapszöveg mellett 480 alternatív megfogalmazást is tartalmaz. Az alternatív javaslatok a Bizottság véleménye szerint hozzá járulhatnak a minél jobb normatív megoldásokhoz. Mind az alap- mind az alternatív szövegben figyelembe véve a hazai, a komparatív, azaz az európai kodifikációk megoldásait. Eközben a Tervezet különös figyelmet szentelt az Európai szerződési jog 2000. évi alapelveinek és ezeknek inkorporálásának.
[9] Ld. a SZK Polgári Törvénykönyve 2015. évi Tervezetének 17. szakaszát (1, 2. bekezdés), mely szerint, amennyiben e Törvénykönyv diszpozitív szabályainak körében a külön (kódexen kívüli) törvény adott jogviszonyt másként szabályozza, e külön törvényi szabályozás alkalmazási előnyben részesül a Törvénykönyv szabályaival szemben. A külön törvény azonban nem lehet ellentétben a Törvénykönyv elveivel és kényszerítő jogszabályaival.
[10] E sorok szerzője tollából az új magyar Ptk. szerb nyelven, angol nyelvű összefoglalóval megírt tanulmánya a belgrádi Egyetem Jogtudományi Karának 2014. évi kari Atájában jelent meg: Joľef Salma (Szalma József), O novom mađarskom građanskom zakoniku (Az új magyar polgári törvénykönyvről), Anali Pravnog fakulteta u Beogradu (a Belgrádi Jogi Kar Kari Tudományos Aktája), No. 2014/2, pp. 49-67.
[11] Ld. Tervezet, 1-21. szakasz.
[12] Ld. Tervezet, 22-158. szakasz.
[13] Ld. Tervezet, 23-42. szakasz.
[14] Ld. Tervezet, 43-80. szakasz.
[15] Ld. Tervezet, 81-83. szakasz.
[16] Ld. Tervezet, 84-92. szakasz.
[17] Ld. Tervezet, 93-96. szakasz.
[18] Ld. Tervezet, 97-104. szakasz.
[19] Ld. Tervezet, 101-104. szakasz.
[20] Ld. Tervezet, 105-113. szakasz.
[21] Ld. Tervezet, 114-120. szakasz.
[22] Ld. Tervezet, 121-134. szakasz.
[23] Ld. Tervezet, 135-152. szakasz.
[24] Ld. Tervezet, 135-152. szakasz.
[25] Ld. Tervezet, 153-154. szakasz.
[26] Ld. Tervezet, 155-158. szakasz.
[27] Ld. Tervezet, 1. szakasz.
[28] Ld. Tervezet, 2. szakasz.
[29] Ld. Tervezet, 3. szakasz (1), (2) bekezdés.
[30] Ld. Tervezet, 4. szakasz (1) és (2) bekezdés.
[31] Ld. Tervezet, 5. szakasz (1), (2) bekezdés.
[32] Ld. Tervezet, 6. szakasz.
[33] Ld. Tervezet, 7. szakasz.
[34] Ld. Tervezet, 8. szakasz.
[35] Ld. Tervezet, 9. szakasz.
[36] Ld. Tervezet, 10. szakasz.
[37] Ld. Tervezet, 11. szakasz.
[38] Ld. Tervezet, 12. szakasz.
[39] Ld. Tervezet, 14. szakasz.
[40] Ld. Tervezet, 15. szakasz.
[41] Ld. Tervezet, 16. szakasz.
[42] Ld. Tervezet, 18. szakasz.
[43] Ld. Tervezet, 19. szakasz.
[44] Ld. Tervezet, 20. szakasz.
[45] Ld. Tervezet, 21. szakasz.
[46] Ld. Tervezet, 23-26. szakasz.
[47] Ld. Tervezet, 27-28. szakasz.
[48] Ld. Tervezet, 29-36. szakasz.
[49] Ld. Tervezet, 38. szakasz (1), (2), (3) bekezdés.
[50] Ld. Tervezet, 39-42. szakasz.
[51] Ld. Tervezet, 42. szakasz.
[52] Ld. Tervezet, 43-80. szakasz.
[53] Ld. Tervezet, 43. szakasz (1), (2) bekezdés.
[54] Ld. Tervezet, 47. szakasz.
[55] Ld. Tervezet, 48. szakasz, (1), (2), (3) bekezdés.
[56] Ld. Tervezet, 49-50. szakasz.
[57] Ld. Tervezet, 51-52. szakasz.
[58] Ld. Tervezet, 53-66. szakasz.
[59] Ld. Tervezet, 67-80. szakasz. A magánalapítvány olyan jogi személy, melynek alapítója, tiszteletben tartva a szerb alapítványi hagyományokat (sic!), meghatározott vagyont rendel közérdekű vagy magánérdekű cél megvalósítására.
[60] Ld. Tervezet, 81-83. szakasz.
[61] Ld. Tervezet, 84-92. szakasz.
[62] Ld. Tervezet, 86. szakasz, (1), (2), (3) bekezdés.
[63] Ld. Tervezet, 84-85. szakasz.
[64] Ld. Tervezet, 87. szakasz (1), (2) bekezdés.
[65] Ld. Tervezet, 88. szakasz (1), (2) bekezdés.
[66] Ld. Tervezet, 89. szakasz.
[67] Ld. Tervezet, 90, 91. szakasz.
[68] Ld. Tervezet, 92. szakasz (1), (2), (3) bekezdés.
[69] Ld. Tervezet, 93-96. szakasz.
[70] Ld. Tervezet, 97-100. szakasz.
[71] Ld. Tervezet, 101-104. szakasz.
[72] Ld. Tervezet, 105-134. szakasz.
[73] Ld. Tervezet, 135-158. szakasz.
[74] Ld. Tervezet, 159-294. szakasz.
[75] Ld. József Szalma, Willens- und Erklärungstheorie in Serbien (Einfluss der Willens- und Erklärungstheorie im serbischen Privatrecht), Jahrbuch für Ostrecht, Verlag C.H. Beck, München, Bd. 56/2015, 2. Halbband, Hrsg. Schroeder, F. Ch., M. Finke, D. Pfaff, München, 2015, pp. 467-481.
[76] Ld. Tervezet, 167. szakasz (1)-(3) bekezdés,
[77] Ld. József Szalma, Culpa in contrahendo unter Berücksichtigung der Doktrin und Rechtsprechung in Serbien, in: Haftung aus Verschulden beim Vertragsabschluss in Zentral- und Osteuropa, Hrsg. Rudolf Welser, Manz'sche Verlags und Universitätsbuchhandlung, Forschungsstelle für europäische Rechtsentwicklung und Privatrechtsreform an der Fakultät der Rechtswissenschaften der Universität Wien, Wien, 2012, pp. 167-206.
[78] Ld. Tervezet, 167-294. szakasz.
[79] Ld. Tervezet, 295-370. szakasz.
[80] Ld. Tervezet, 295-298. szakasz.
[81] Ld. Tervezet, 295-298. szakasz.
[82] Ld. Tervezet, 296. szakasz.
[83] Ld. Tervezet, 299-305. szakasz.
[84] Ld. Tervezet, 316-321. szakasz.
[85] Ld. Tervezet, 306-315. szakasz.
[86] Ld. Tervezet, 298. szakasz.
[87] Ld. Tervezet, 297. szakasz.
[88] Ld. Tervezet, 302-305. szakasz.
[89] Ld. Tervezet, 329. szakasz.
[90] Ld. Tervezet, 330-335. szakasz.
[91] Ld. Tervezet, 315. szakasz.
[92] Ld. Tervezet, 336. szakasz.
[93] Ld. Tervezet, 337. szakasz.
[94] Ld. Tervezet, 338, szakasz.
[95] Ld. Tervezet, 340. szakasz.
[96] Ld. Tervezet, 345. szakasz.
[97] Ld. Tervezet, 341. A teljes térítés elve szerint a károkozó köteles a károkozást megelőző helyzet helyreállítására. Ha az előző helyzet nem állítható helyre, a károkozó a különbözet pénzbeli térítésére kötelezhető. Ha az előző helyzet nem állítható helyre, vagy amennyiben a bíróság úgy értékeli, hogy ez nem szükséges, a teljes kártérítés pénzben is megítélhető. A teljes térítés akkor is igényelhető pénzben, ha a károsult a keresetében a pénzbeli térítést igényli, mellőzvén az előző helyzet természetbeni helyreállítást. A teljes térítés a Tervezet 345. szakasza szerint azt jelenti, hogy a károkozó köteles mind a felmerült kár, mind az elmaradt jövedelemért helytállni. A Tervezet 342. szakasza szerint a kártéritési kötelezettség a kár beálltától esedékes. Halál, testi sérelem vagy egészségkárosodás esetén a 344. szakasz értelmében élethossziglani, vagy ideiglenes tartamban, havonta fizetendő pénzbeli járadékszolgáltatás ítélhető meg.
[98] Ld. Tervezet, 345. szakasz (1) bekezdés.
[99] Ld. Tervezet, 346. szakasz.
[100] Ld. Tervezet, 347. szakasz.
[101] Ld. Tervezet, 348. szakasz.
[102] Ld. Tervezet, 349. szakasz.
[103] Ld. Tervezet, 350. szakasz.
[104] Ld. Tervezet, 351. szakasz.
[105] Ld. Tervezet, 352. szakasz.
[106] Ld. Tervezet, 353., 354. szakasz.
[107] Ld. Tervezet, 356. szakasz.
[108] Ld. Tervezet, 312. szakasz.
[109] Ld. Tervezet, 313-314. szakasz.
[110] Ld. Tervezet, 357. szakasz (1), (2) bekezdés, 358. szakasz, (1), (2) bekezdés.
[111] Ld. Tervezet, 359. szakasz (1), (2) bekezdés.
[112] Ld. Tervezet, 362. szakasz.
[113] V. ö.: Tervezet, 367. szakasz (1), (2), (3), (4) bekezdés. A kárt teljes egészében viselő, azaz a kártérítés egészét kifizető egyetemleges felelős többi egyetemleges felelős iránti visszkereseti per szabályait a Tervezet 368. szakasza irányozza elő.
[114] Ld. Tervezet, 370-392. szakasz.
[115] Ld. Tervezet, 393-395. szakasz.
[116] Ld. Tervezet, 396-441. szakasz.
[117] Ld. Tervezet, 442-661. szakasz.
[118] Ld. Tervezet, 448-452, 453-458. szakasz.
[119] Ld. Tervezet, 459-470. szakasz.
[120] Ld. Tervezet, 471-476. szakasz.
[121] Ld. Tervezet, 447-485. szakasz.
[122] Ld. Tervezet, 486- 553. szakasz.
[123] Ld. Tervezet, 534-597. szakasz.
[124] Ld. Tervezet, 598-643. szakasz.
[125] Ld. Tervezet, 644-661. szakasz.
[126] Ld. Tervezet, 662-1693. szakasz.
[127] Ld. Tervezet, 1694-2211. szakasz.
[128] Ld. Tervezet, 1694. szakasz, (1), (2) bekezdés.
[129] Ld. Tervezet, 1698-1703. szakasz.
[130] Ld. Tervezet, 1704-1798. szakasz.
[131] Ld. Tervezet, 1799-1802. szakasz.
[132] Ld. Tervezet, 1803-1828. szakasz.
[133] Ld. Tervezet, 1829-1902. szakasz.
[134] Ld. Tervezet, 1903-1918. szakasz.
[135] Ld. Tervezet, 1919-1963. szakasz.
[136] Ld. Tervezet, 1964-2006. szakasz.
[137] Ld. Tervezet, 2007-2013. szakasz.
[138] Ld. Tervezet, 2014-2018. szakasz.
[139] Ld. Tervezet, 2019-2042. szakasz.
[140] Ld. Tervezet, 2043-2075. szakasz.
[141] Ld. Tervezet, 2208-2211. szakasz.
[142] Ld. Tervezet, 2451-2455. szakasz.
[143] Ld. Tervezet, 2222. szakasztól.
[144] Ld. Tervezet, 2213-2224. szakasz.
[145] Ld. Tervezet, 2445-2450. szakasz.
[146] Ld. Tervezet, 2456-2594. szakasz.
[147] Ld. Tervezet, 2595-2838. szakasz.
[148] Ld. József Szalma, Die Entwicklung des Erbrechts in Serbien, in: Hrsg. R. Welser, Erbrechtsentwicklung in Zentral- und Osteuropa, Manz Verlag, Wien, 2009, pp. 163-188.
[149] Ld. Tervezet, 2806. szakasz.
[150] Ld. Tervezet, 2602-2671. szakasz.
[151] Ld. Tervezet, 2672-2774. szakasz.
[152] Ld. Tervezet, 2775-2805. szakasz.
[153] Ld. Tervezet, 2634. szakasz.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi tanár, Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Polgári Jogi és Római Jogi Tanszék, Budapest; a Magyar Tudományos Akadémia doktora (DSc); a Miskolci Egyetem tiszteletbeli doktora; akadémikus - a Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia rendes tagja (Újvidék); a Vajdasági Magyar Tudományos Társaság elnöke (Újvidék).
Visszaugrás
