A szövetkezet a gazdasági táraságoknak olyan jogi személyiséggel rendelkező formája, ahol a szövetkezeti tagok saját vagyona a részvénytársasághoz (rt.) és a korlátolt felelősségű társasághoz (kft.) hasonlóan elkülönül a szövetkezetétől, ezért a tagok saját vagyonukkal a szövetkezet kötelezettségeiért nem felelnek. A szövetkezet - ellentétben a többi gazdasági társasággal - nem tőkeegyesülés, hanem személyegyesülés, mivel a hasznot nem magának, hanem a tagjai részére termeli. A haszon nagy részét nem magának tartja meg, hanem visszaosztja a tagjainak és azok vállalkozását vagy életfenntartását hivatott segíteni, támogatni. A szövetkezet az rt.-hez hasonlóan az egyesületből fejlődött ki. Ahogyan az első tőke- és haszonorientált jogi személyiséggel rendelkező rt. a holland érdekeltségű Kelet-indiai Társaság volt, amely még egyesületi formában működött, ugyanígy az Egyesült Királyságban 1846-ban a roch-dale-i takácsok által a saját szociális érdekeik védelmére megalakított szövetkezet is egyesületi formában működött. Európa egyes államaiban, főleg az angolszász orientáltságú országokban a szövetkezet bármilyen jogi formában működhet, így egyesületként, rt.-ként, kft.-ként, korlátlan felelősségű társaságként (Anglia) egyaránt. Ezekben az államokban a szövetkezeti áruházak jogi formája legtöbbször coop.-rt. Ugyanez vonatkozik Franciaországra és a Benelux államokra is azzal, hogy a kereskedelmi jogi szabályozás ismeri a szövetkezetet a kereskedelmi társaságok egyik formájaként, típuskényszer hiányában azonban a szövetkezeti típus helyett más társasági típust, rt.-t vagy egyesületet is választhat. Ezenkívül Franciaországban, ahol a szövetkezet jogi személyiség nélküli gazdasági társaságként, vagyis "societas"-ként is működhet. Típuskényszer egyedül Németországban, valamint a Varsói Szerződés alá tartozott volt szocialista államok esetében áll fenn, ami vonatkozik Magyarországra is. Az, hogy a szövetkezet hová sorolja be önmagát, az a tagjai többségi határozatán múlik. Ez összefügg a szövetkezeti önigazgatással, a szövetkezeti önkormányzatisággal.
A típuskényszer alá nem tartozó országoknál nem a formális jogi besorolás dönti el, hogy az intézmény szövetkezet, hanem az, hogy működése és szervezeti felépítése, valamint a tagsági viszony tartalma a roch-dale-i takácsok által megfogalmazott "szövetkezeti elvek" szerint működik-e. Az, hogy valamely egyesület vagy gazdasági társaság szövetkezet vagy sem, az több államban attól függ, hogy a társaság e szövetkezeti elveknek megfelelően működik-e, szervezeti felépítése és a tagsági viszony tartalma eme elveken alapul vagy sem. Azokban az országokban, ahol a kereskedelmi társaságokat jellegüknek megfelelően kell besorolni a tételesjogilag megalkotott egyes társasági típusokba, azokat a gazdasági társaságokat, amelyek az itt említett elvek szerint működnek, a német jogban a szövetkezeti törvény alá kerültek és ugyanez vonatkozott Magyarországra is. Az új Ptk. (2013. évi V. törvény) megalkotásával azonban Magyarországon a Szövetkezeti Törvény hatályát vesztette és az új Ptk. Negyedik Része szabályozza mostantól kezdve ezt az intézményt.
A Ptk.-nak az általános rendelkezéseket tartalmazó XLI. címe a szövetkezetet a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetségének (SZNSZ) az elvei szerint szabályozza. A szövetkezet gazdasági társaságként az egyesület és az rt., valamint a kft. között helyezkedik el. A kft.-re abban hasonlít, hogy kis létszámú tagság esetén a szervezete a kft.-hez hasonlóan egyszerűbb lehet. Ezen túlmenően alapszabályba foglalás esetén, a kft.-hez hasonlóan a szövetkezet vesztességének a fedezésére a közgyűlés a tagokat pótbefizetésre kötelezheti. A szövetkezet a kft.-n kívül az rt.-re abban hasonlít, hogy tevékenysége gazdasági jellegű. Míg azonban mind a kft., mind pedig az rt. tőketársaságként működik, addig a szövetkezetnél a már említett személyegyesülés dominál. Ennek következtében a szavazásnál nem a tagok által birtokolt részvények vagy üzletrészek értéke játszik szerepet, hanem az egyesülethez hasonlóan az "egy tag-egy szavazat" elve érvényesül. Míg az egyesület esetében a tagnak meghatározott összegű tagdíjfizetési kötelezettsége áll fenn, addig a szövetkezet esetében a tagnak a belépéskor az alapszabály által meghatározott összegű egy részjegyet/üzletrészt kell kötelezően befizetnie, illetve jegyeznie. Ezen túlmenően azonban jegyezhet önként több üzletrészt is, ami azonban többletszavazatra nem jogosítja fel. Különbség az egyesülethez viszonyítva az is, hogy míg az egyesület gazdasági tevékenységet nem végezhet, addig a szövetkezet fő profilja gazdasági tevékenység, amely azonban együtt jár bizonyos társadalmi-nevelési tevékenységgel is, amit a Ptk. 3:325. §-a is megemlít és elfogad. E szakasz (1) bekezdése ugyanis kimondja, hogy a szövetkezet a tagok gazdasági és társadalmi szükségleteinek a kielégítésére irányuló tevékenységet folytat. A szövetkezet ezt a társadalmival összekapcsolt gazdasági tevékenységét azonban a kft.-vel és még inkább az rt.-vel szemben - ahogy már erről szó esett - kizárólag a tagjai érdekében végzi.
Ezért a tag a szövetkezet gazdasági eredményéből nemcsak az általa kötelezően jegyzett egy üzletrész, illetve részjegy, valamint a fakultatíve jegyzett további üzletrészei alapján járó osztalékban részedül, hanem a szövetkezet gazdasági tevékenységében történő személyes részvétele alapján is. Ez utóbbi tekintetében a szövetkezet némileg hasonlít a közkereset társasághoz (kkt.), ahol a tagok közötti jövedelemelosztás szintén azok személyes közreműködésének a mértékétől függ. A kis létszámú szövetkezetek abban is hasonlítanak a kkt.-hez, hogy ahhoz hasonló egyszerűbb ügyintézői szervezettel működhetnek. Lényeges különbség azonban a kettő között, hogy míg a kkt.-nél a tagok a saját
- 3/4 -
vagyonukkal is felelnek a társaság tartozásaiért, addig a szövetkezet esetében a tag és a szövetkezet vagyona elkülönül egymástól. Ugyanez a helyzet a német jogban is, míg a francia jogban, valamint valamennyi olyan állam jogában, ahol szövetkezeti típuskényszer nincs, a szövetkezet korlátlan felelősségű társaságként, így kkt.-ként is működhet, adott esetben jogi személyiség nélkül is (pl. Franciaországban a GAEC). Lényeg csak az, hogy a működése, szervezeti felépítése, valamint a szövetkezetnek a tagjaival fennálló kapcsolata megfeleljen a szövetkezeti elveknek, amelyek között a leglényegesebb a nyitott tagság, az egy tag-egy szavazat, a személyi tagi közreműködés és az önsegély elve.
A "nyitott tagságról" eddig még nem esett szó. Ez azt jelenti, hogy bárki a szövetkezetbe szabadon beléphet és onnan kiléphet A belépés együtt jár a meghatározott összegű kötelező és önkéntes üzletrész befizetésével, valamint az apporttal. Mindezt, ha a tag kilép a szövetkezetből, a szövetkezet kiadja neki. Ezzel a szövetkezet alaptőkéje változóvá válik, ellentétben a rt.-vel, valamint a kft.-vel, ahol az alaptőke, illetve a törzstőke felemelésére vagy pedig leszállítására csak meghatározott eljárás keretében, a közgyűlés jóváhagyásával és újabb részvények, illetve üzletrészek kibocsátása vagy pedig visszavonása mellett kerülhet csak sor. Ezért is hívják változó alaptőkéjű rt.-nek a szövetkezetet a francia jogban.
A szövetkezet a tevékenységét illetően alapvetően két szempont szerint osztályozható. Az egyik az a gazdasági ágazat, amelyben tevékenykedik. Ebből a szempontból a legjelentősebbek a mezőgazdasági szövetkezetek. Ezenkívül a gazdasági ágazatok szerint beszélünk még ipari és kereskedelmi, valamint pénzintézeti és lakás/garázs, valamint szolgáltatóipari szövetkezetekről is. A másik felosztási szempont a személyes közreműködés jellegétől függ. Eszerint vannak munkaszövetkezetek, valamint a kis- és középvállalkozást folytató tagok részére anyagbeszerzést és termékeik értékesítését végző beszerző és értékesítő szövetkezetek, továbbá a lakossági fogyasztói igényeket kielégíteni hivatott fogyasztási szövetkezetek. Míg a munkaszövetkezeteknél a személyes közreműködés a közös munkatevékenységben való részvétel, addig a kereskedelmi és a szolgáltatási jellegűeknél a szerződéskötéssel történő szolgáltatások igénybevétele. Ez utóbbiaknál a szolgáltatások igénybevétele és/vagy a tagi vásárlások és eladások arányában az év végén a részjegyosztalékon felül a tagoknak vásárlási vagy értékesítési visszatérítés jár.
A szövetkezet társadalomgazdasági és szociálpolitkai aktualitását a korábbi manchesteri liberálkapitalista időszakban (19. század első két harmada), valamint az azt követő szelídebb monopolkapitalista időszakban a szövetkezeti önsegély és a demokratikus szövetkezeti önigazgatás elve védelmet biztosított a vállalkozást folytató vagy fogyasztói szerepet betöltő tagja részére a kemény piaci versennyel szemben. A gazdasági erőfölényen alapult, extra profitra törekedett tőkemozgásokkal szemben a Gidd által megalapított, világhálózattá terebélyesedett szövetkezeti szolidaritási mozgalom a 20. század első felében előfutára lett a jóléti állam és társadalom koncepciójának (welfare state et society), valamint a szociális piacgazdaságnak. Az új, 21. századi globalizálódó neoliberális gazdaságpolitika előretörése ismét előtérbe helyezte a szövetkezet intézményét a kis-, és középvállalatok, -vállalkozások, valamint a fogyasztó magánjogalanyok gazdasági érdekeinek védelme szempontjából.
Mindezek alapulvételével mondja ki a Ptk. 3:325. §-a, hogy "a szövetkezet a tagok vagyoni hozzájárulásából álló, tőkével alapított, a nyitott tagság és a változó tőkeelvei szerint működő, a tagok gazdasági és társadalmi szükségleteinek a kielégítésére irányuló tevékenységet végző jogi személy, amelynél a tag kötelezettsége a szövetkezettel szemben vagyoni hozzájárulásának szolgáltatására és az alapszabályban meghatározott személyes közreműködésre terjed ki."
a) A szövetkezet szervezeti felépítése az egyesületéhez és az rt.-hez hasonlóan a közgyűlésből, az igazgatóságból és a felügyelőbizottságból áll. Ezenkívül az rt.-hez hasonlóan, jelentős szerepe van a könyvvizsgálónak is. Mégis a szövetkezet szervezeti felépítése alapvetően az egyesület szervezeti felépítésén alapul, ami a szövetkezetnek az egyesülethez hasonló személyegyesülési jellegéből adódik. Annálfogva azonban, hogy az egyesülettel szemben vállalatszerű gazdasági tevékenységet folytat, a nagyobb méretű szövetkezet szervezeti felépítése egyes elemeket az rt. szervezeti felépítéséből vesz át, addig a kisebb taglétszámú szövetkezet szervezeti felépítése viszont a kkt.-hez hasonlít, ami a Ptk. 3:345. §-ából is kitűnik. Különbség csupán az, hogy a Ptk. 3:331. §-a által engedélyezett 7 tagú legkisebb szövetkezet esetében is elkülönül a tagok vagyona és jogalanyisága a szövetkezet vagyonától és szervezetétől. Ugyanakkor az egyesület szervezetére jellemző tagegyenlőség elvén alapul a szövetkezet szervezetére is vonatkozó önkormányzatiság, amely összekapcsolva a tagegyenlőség és a vagyoni hozzájárulástól független egy tag-egy szavazat szövetkezeti elvével, alkotja a szövetkezeti önigazgatás és önkormányzatiság elvét. A szövetkezeti elvek eme komplexitása alakítja sajátossá a szövetkezet szervezeti felépítését, ami kimutatható a Ptk. XVII. címébe foglalt megoldásokban.
b) A szövetkezet szervezetét a Ptk.-ban a XVII. cím négy fejezetben rendezi. A legfőbb döntést hozó szerv a közgyűlés, amelyet az rt.-hez hasonlóan évente legalább egyszer össze kell hívni. A hatáskörét a 3:335. § lényegében az rt. közgyűléséhez hasonlóan állapítja meg. Ami a hatásköri felsorolásban speciálisan szövetkezeti, az a 2. fejezet d) pontjában szereplő fel nem osztható szövetkezeti közös alap mértékének a meghatározása, valamint az i) pontba foglalt és már említett pótbefizetés elrendelése. A közgyűlés megtartására sor kerülhet nagy létszámú tagsággal rendelkező vagy nagy területet átfogó szövetkezet esetén részközgyűlések formájában, ahol az egyes részközgyűléseken csak ugyanazon napirendi pontokról lehet szavazni. A részközgyűlések
- 4/5 -
szavazati eredményeinek az összeszámlálása pedig az igazgatóság feladata. A részközgyűlésről szóló Ptk. 3:341. §-ban azonban az a kérdés nincs tisztázva, hogy az érvényes szavazáshoz szükséges jelenlétet az egyes részközgyűlési jelenlétek szerint vagy az összesített szerint kell-e megállapítani? A szövetkezeti önkormányzati-önigazgatási demokrácia elvének az előbbi, míg a praktikussági szempontoknak az utóbbi megoldás felel meg inkább. E dilemma eldöntése majd a bírói gyakorlatra vár.
A Ptk. 3:342. § lehetőséget ad arra, hogy a közgyűlést küldöttgyűlés formájában tartsák meg. A közgyűlés küldöttgyűlés formájában történő megtartásának a módját alapszabályba foglalását rendeli el a Ptk., amelyről eme előírás értelmében a tagság dönt. Az alapszabálynak kell meghatározni a küldötteknek a taglétszámhoz viszonyított arányát, a megválasztásuk módját és megbízatásuk időtartamát. A szövetkezeti demokratizmus önkormányzati-önigazgatási elvének megfelelően, a Ptk. itt említett jogszabályhelye a hagyományosan kialakult gyakorlatnak megfelelően lehetővé teszi, hogy a közgyűlés részközgyűlések útján történő tartása esetén a küldötteket az egyes részközgyűlések a részközgyűlési tagok arányában válasszák meg. Az a szabály is a szövetkezeti demokratikus önigazgatás elvével áll összhangban, amely kimondja, hogy a küldöttgyűlésen a nem küldött tagok is tanácskozási jogkörrel részt vehetnek.
A tagságot a közgyűlésre a kialakult szokásjog alapján legalább 15 nappal a közgyűlés kitűzött időpontját megelőzően, a napirend megjelölésével kell meghívni. A meghívás kiküldésének időpontjáról azonban a Ptk. 3:336. §-ban nincsen szó. E jogszabályhely hiányosan csak annyit mond, hogy a tagok 10%-ának legalább 8 nappal a kitűzött időpont előtt benyújtott indítványára az általuk javasolt témát napirendre kell tűzni és erről legalább 3 nappal a közgyűlést megelőzően a tagságot értesíteni kell. A tag a közgyűlésen indítvány- és szavazattételre jogosult. A vagyoni hozzájárulásukat teljesített tagok mindegyike egy szavazati joggal rendelkezik. A tagok indítvány- és szavazattételi jogukat képviselő útján is gyakorolhatják. Egy képviselő azonban a tagság 10%-át elérő taglétszámot képviselhet csak.
A közgyűlés a határozatait nyílt szavazással hozza meg, titkos szavazással csak a vezetőség és a felügyelőbizottság tagjainak a megválasztásáról és a visszahívásáról dönt. Döntéseit a közgyűlés egyszerű szótöbbséggel hozza meg, kivéve az alapszabály módosítását, ahol a jelenlevők kétharmadának és valamennyi tag felének a szavazata szükséges. Ezenkívül az ún. "státusügyekben" (egyesülés, szétválás, más gazdasági társasággá átalakulás, jogutód nélküli megszűnés) történő döntéshez a tagok kétharmadának a szavazatára van szükség. A határozatképtelenség vagy más ok miatt megismételt vagy elnapolt közgyűlésen csak az eredeti napirendi pontok tárgyalhatók. Ha nem szabályszerűen összehívott vagy a nem határozatképes közgyűlésen mégis döntés születik, az csak akkor lesz érvényes, ha azt 30 napon belül valamennyi tag érvényesnek elismerte. A közgyűlést, a részközgyűlést, a küldöttgyűlést a megválasztott levezető elnök vezeti le. A jegyzőkönyvet a jegyzőkönyvvezető írja alá és a közgyűlésen jelen levő, erre megválasztott két tag hitelesíti. A hitelesített jegyzőkönyvről kivonatot vagy másolatot bármely tag kérhet.
c) A szövetkezet ügyvezetését a legalább 3 tagú igazgatóság látja el. Elnökét és tagjait a közgyűlés legfeljebb 5 évre választja meg. Az igazgatóság a jogait és a feladatait testületként gyakorolja. Határozatképességéhez a tagok kétharmadának a jelenléte szükséges. Határozatait egyszerű szótöbbséggel hozza meg. Az igazgatóság hatáskörébe tartozik mindazokban az ügyekben történő döntés, amelyek kifejezetten nem tartoznak a közgyűlés és a felügyelőbizottság hatáskörébe. Az igazgatóság feladata a közgyűlés előkészítése és összehívása. Az igazgatóság a saját tevékenységéről és a szövetkezet üzletpolitikájáról a közgyűlést évente egyszer, a felügyelőbizottságot pedig háromhavonta tájékoztatni köteles. Ez utóbbi tekintetében jelentéstételi kötelezettsége áll fenn.
Tizenöt főnél kisebb taglétszámú szövetkezetnél az alapszabály az igazgatóság helyett igazgató elnöki tisztséget rendszeresíthet. Az igazgató elnök az igazgatóság hatáskörnek gyakorlására jogosult.
A szövetkezet vezető tisztségviselői az igazgatóság elnöke és a tagjai. Vezető tisztségviselő csak szövetkezeti tag lehet. Jogi személy vezető tisztségviselő esetében (erről majd később) helyette az általa kijelölt természetes személy jár el. A vezető tisztségviselőkre az általános összeférhetetlenségi szabályok vonatkoznak azzal, hogy nyilvánosan működő rt. kivételével nem szerezhet részesedést és nem lehet vezető tisztségviselő olyan szövetkezetben vagy gazdasági társaságban, amely hasonló tevékenységet folytat, mint amely szövetkezetben vezető tisztségviselő. Ezen túlmenően a vezető tisztségviselő és hozzátartozója nem köthet a saját nevében valamint saját javára a szövetkezet főtevékenysége körébe tartozó, a mindennapi élet szerződéseinél nagyobb jelentőségű szerződéseket. A szövetkezet a vezető tisztségviselő által az összeférhetetlenségi szabályok megsértésével okozott kár megtérítését a kár bekövetkeztétől számított egy éven belül bírósági úton igényelheti. Ugyanígy a szövetkezet felszámolásától számított egy éven belül más károkozás esetén is érvényesíthető a vezető tisztségviselővel szemben a kártérítési igény.
A vezető tisztségviselő a szövetkezet ügyvezetését önállóan, a szövetkezet érdekeinek elsődleges figyelembevétele alapján látja el. E minőségében az egyes ügyekben az alapszabály és a közgyűlés határozatainak a figyelembevételével jár el. A vezető tisztségviselőt a szövetkezet tagja nem utasíthatja és hatáskörét a közgyűlés nem vonhatja el. A Ptk. 3:346. §-a eme előírással lényegében felszámolta vagy legalábbis lényegesen csökkentette a szövetkezeti vezetés korábbi és klasszikusnak mondható kettős jellegét, amelyben korábban a társadalmi és a gazdasági vezetés állandóan ütközött egymással. A szövetkezet elnöke ugyanis az esetek túlnyomó többségében a tagság, míg az ügyvezető igazgató nem a tagok, hanem a szövetkezet gazdasági érdekét
- 5/6 -
tartotta szem előtt. Az új Ptk.-ban e kettőnek egymással összhangban kell érvényesülnie. Elsődleges azonban mégis a 3:347. § (1) bekezdése alapján a szövetkezet, nem pedig a tagok érdeke. Hogy ez mennyire jó, azon lehet vitatkozni. Mindenesetre arra tekintettel kell lenni, hogy a szövetkezet a kkt.-hez hasonlóan elsődlegesen a tagok érdekeire kell hogy tekintettel legyen, ugyanakkor a szövetkezet érdekeit is figyelembe kell hogy vegye. Ez az arány csak a kft., még inkább azonban az rt. esetében fordul meg.
A vezető tisztségviselői megbízás megszűnésére és megszüntetésére a jogi személyekre vonatkozó általános szabályok vonatkoznak azzal, hogy a szövetkezet vezető tisztségviselőjének a megbízatása tagsági jogviszony megszűnésével automatikusan megszűnik.
d) A felügyelőbizottságra vonatkozó szabályokat a Ptk. XLIII. Fejezete tartalmazza. A 3:348. § értelmében a felügyelőbizottság minimum három tagból áll, akik közül az egyik a közgyűlés által megválasztott elnök. A felügyelőbizottság tagjának a megbízatása 5 évre szól. A felügyelőbizottsági tagságra a megbízási szerződés szabályait kell alkalmazni. A felügyelőbizottság üléseit az elnök hívja össze. Határozatképességéhez a tagok kétharmadának a jelenléte szükséges. A felügyelőbizottság a maga által megállapított ügyrend alapján működik. Tevékenységéről legalább évente egyszer köteles beszámolni a közgyűlésnek. Arról sem a 3:349. §, sem a 3:350. § nem szól, hogy a felügyelőbizottság előzetes helybenhagyása nélkül az évi zárszámadás nem vihető a közgyűlés elé és a felügyelőbizottság előzetes értékelése nélkül a közgyűlés nem hagyhatja jóvá. Ezért e tekintetben és a bizottság működését, valamint jogkörét illetően a gazdasági társaságok szervezetére vonatkozó általános szabályoknál a felügyelőbizottságot érintő előírásokat kell alkalmazni.
e) Ami az igazgatóságot és a felügyelőbizottságot együttesen érinti, és ami eltér az egyesülettől, a rt.-től és a kft.-től, az, hogy míg ezeknél a jogi személyeknél az igazgatóság és a felügyelőbizottság elnökét az igazgatóság, illetve a felügyelőbizottság az első ülésén maga választja meg, addig a szövetkezet esetében a szövetkezeti önigazgatás elve alapján maga a tagság, azaz a közgyűlés választja meg. Ebben is kifejezésre jut a szövetkezeti demokratizmus és a szövetkezet kettős, társadalmi és gazdasági jellegének az egyforma súlyban fennálló jelenléte.
f) Minden szövetkezet köteles független könyvvizsgálót megbízási szerződéssel alkalmazni. A könyvvizsgálónak teljesen függetlennek kell lennie a szövetkezettől. Ezért a könyvvizsgáló nem lehet a szövetkezetnek sem tagja, sem vezető tisztviselője, sem munkavállalója és ugyanígy közeli hozzátartozója sem. A szövetkezet első könyvvizsgálóját az alapszabályban ki kell jelölni, ezt követően a jogutódokat a közgyűlés választja meg. Az ügyvezetés a választást követő 90 napon belül köteles megkötni a könyvvizsgálóval a megbízási szerződést, amely 5 évre szól. Megbízatása ennél rövidebb idejű is lehet, azonban nem lehet rövidebb, mint a közgyűlés általi megválasztásától a következő beszámolót elfogadó közgyűlési időszak. Ha 90 napon belül a szerződés megkötésére nem kerül sor, akkor a közgyűlésnek új könyvvizsgálót kell választania. Könyvvizsgáló nemcsak természetes személy, hanem könyvvizsgáló cég (szervezet) is lehet. Ez esetben azonban a szervezetnek ki kell jelölnie azt a személyt, aki a könyvvizsgálatot a személyében végez.
A könyvvizsgáló feladatközébe tartozik a szövetkezet könyvvizsgálatának a szabályszerű elvégzése, és ennek kapcsán független könyvvizsgálói jelentésben állást kell foglalnia arról, hogy a szövetkezet beszámolója megfelel-e a jogszabályi előírásoknak és valós képet ad-e a szövetkezet vagyoni, pénzügyi, jövedelmi és gazdasági helyzetéről. A könyvvizsgálót ezért a szövetkezet beszámolóját tárgyaló ülésére meg kell hívni, ő pedig azon megjelenni köteles. A közgyűlés a könyvvizsgáló véleményének meghallgatása nélkül nem hozhat döntést. A könyvvizsgáló az igazgatóság (ügyvezetés) és a felügyelőbizottság ülésein tanácskozási joggal részt vehet, a felügyelőbizottság felhívása esetén pedig annak ülésén köteles részt venni. Ugyanakkor a felügyelőbizottság is köteles napirendre tűzni a könyvvizsgáló által megtárgyalásra javasolt ügyeket. A könyvvizsgáló a munkája során a tudomására jutott szövetkezeti bizalmas adatokat titokként köteles megőrizni. A könyvvizsgálat pártatlan végzése érdekében a Ptk. 3:353. § előírja, hogy a könyvvizsgáló nem nyújthat a szövetkezet részére olyan szolgáltatást és nem alakíthat ki olyan együttműködést az ügyvezetéssel, amely könyvvizsgálati feladatának független és tárgyilagos ellátását veszélyezteti.
Mint már erről szó esett, a szövetkezet működését kettősség jellemzi. E kettősségen belül a gazdasági működése alapvetően olyan, mint a többi gazdasági társaságé és egyéni vállalkozásé. Vállalatszerű gazdasági tevékenységét a profilja szerint illetékes hatósági engedély megszerzése után kezdheti meg. A szövetkezet is éppen olyan profitorientált, mint más gazdasági társaság vagy egyéni vállalkozás. Különbség csupán a rt.-hez és a kft.-hez viszonyítva az, hogy e gazdasági társaságok a haszonnak egy bizonyos részét a részvények, illetve az üzletrészek értékének arányában osztják fel a tagok között és a többi nyereség a társaságnál marad, addig a szövetkezetnél a jegyzett részjegyek értéke arányában szintén van a tagok részére osztalék. Ezen túlmenően a személyes tagi közreműködés alapján szintén jár vagy a tagi munkavégzések vagy a szövetkezettől igényelt szolgáltatások, a szövetkezet részére történő termékbeszállítások, -eladások, valamint a szövetkezettől történő vásárlások arányában munkadíj, értékesítési és vásárlási visszatérítés, amely azonban jóval több, mint amennyit az egyéb kereskedelmi cégek ilyen címen visszatérítenek. A különbség a szövetkezet és az egyéb cégek között az, hogy míg a többi kereskedelmi társaság jóval többet tart meg magának és csak osztalékot fizet, a szövetkezet a haszonnak jóval nagyobb részét osztja
- 6/7 -
vissza a tagjai részére. Ezért is mondja ki a Ptk. 3:356. §, hogy a szövetkezet nyereségét a tagok között fel lehet osztani. Ez vonatkozhat akár a nyereség egészére is. E jogszabályhely előírja azonban azt, hogy a nyereség felét a személyes közreműködés arányában a tagok között szét kell osztani. Semmis az olyan alapszabályi rendelkezés, amely a nyereségnek a személyes közreműködés arányában felosztandó részét a nyereség felénél kisebb mértékben határozza meg.
Az azonban probléma, hogy a szövetkezetnek ez a tagközpontú gazdasági tevékenysége erőteljesen megkopott az USA-tól elindult és az EU által is átvett neoliberális gazdaságpolitika hatására, amely nem engedi, hogy a szövetkezet a gazdasági ügyletei megkötése során a tagjainak kedvezzen, mert ezt az EU meg nem engedett pozitív diszkriminációként kezeli. Ezen az alapon voltak kénytelenek a tagállamok megvonni a szövetkezetektől azokat az állami támogatásokat, illetve adókedvezményeket, amelyeket azért kaptak, mert tagsegélyező szerepet láttak és látnak ma is el. A mostani neoliberális gazdasági viszonyok között a szövetkezeti pénzintézet nem tehet különbséget a hitelezés során tag és nem tag ügyfél között, és ugyanez vonatkozik a szövetkezeti kereskedelem, illetve áruforgalmazás során a termékek értékesítésre történő eladása, beszállítása során, valamint a fogyasztási szövetkezetek esetében sincs a vételárak tekintetében különbség aszerint, hogy a vevő szövetkezeti tag vagy pedig külső ügyfél. Minthogy a szövetkezet szociális és társadalmi feladatokat is ellát, indokolt lenne e sematikus szemléleten változtatni. Teljesen ellentmondásos, hogy az a majdnem nonprofit jellegű szövetkezet, amely munkát ad csökkent munkaképességűeknek, nem kaphat adójóváírást, mert az gazdasági versenyelőnyhöz juttatja az ilyen szociális szemléletű vállalkozást. A szövetkezet társadalmi oldalának a jelentősége elsősorban a falvakban nyilvánul meg, főleg olyan közös munkaszervezési formákban, amelyek célja a lakosság foglalkoztatásának a biztosítása, megoldása. Mai viszonyok között is fontos szövetkezeti társadalmi tevékenység lehet a beszerző és értékesítő mezőgazdasági szövetkezetek részéről a gazdák tevékenységének az integrálása, az újabb termelési technikák előadások keretében történő bemutatása és ismertetése, a gazdatagok részére történő szakmai tanácsadás és a pályázatok elkészítésében történő segítségnyújtás. Ha sikerül a mezőgazdaságban a magyar gazdákat tagokként a szövetkezeti hálózatba önálló termelői minőségben bevonni, a falugazda-hálózat is az agrárszövetkezeti keretek között lenne működtethető.
a) Szövetkezeti tag főszabályként természetes személy, korlátozott számban azonban jogi személy is lehet a szövetkezet tagja, a jogi személy tagok száma azonban nem haladhatja meg a taglétszám 20%-át. Ez a korlátozás azonban nem vonatkozik a szövetkezeti formában működő jogi személyekre. További korlátozás, hogy a személyes közreműködést nem vállaló tagok száma nem haladhatja meg a taglétszám egynegyedét. Ez az előírás lényegében egy további behatárolást jelent a jogi személyek szövetkezeti tagsági jelenlétének. A fejlett nyugati államok is lehetővé teszik a jogi személyek korlátozott mértékű szövetkezeti tagságát abból a szempontból, hogy személyes közreműködés helyett többlet vagyoni hozzájárulással segítik a szövetkezet működését. Mindenesetre, főszabályként a nem jogi személy tagoknak a szövetkezet tevékenységi arculatának megfelelő személyes közreműködést vállalniuk kell.
b) Ami a tag és a szövetkezet vagyoni kapcsolatait illeti, a szövetkezeti nyereségnek a tagok közötti felosztásáról már szó esett. A tag a szövetkezetbe történő belépésekor pénzbeli hozzájárulásként az alapszabályban meghatározott összegű, értékű részjegyet köteles jegyezni, amelyet újonnan alapított szövetkezet esetén a cégbejegyzéstől számított egy éven belül köteles teljes összegben befizetni. A későbbi tagbelépők befizetési kötelezettségének a teljesítési idejét az alapszabály vagy az ügyvezetéssel történő megállapodás állapítja meg, melynek elmulasztását követő megintéstől számított 30 napon belül a tag a befizetési kötelezettségét nem teljesíti, a tagsági viszony a határidő lejártát követő nappal megszűnik, amit az ügyvezetésnek a volt taggal közölnie kell. A vagyoni hozzájárulás teljesítésének elmulasztásával a szövetkezetnek okozott kárért a volt tag a szerződésszegés szabályai szerint kártérítéssel tartozik (Ptk. 3:333. §) Ezen túlmenően pénzbeli hozzájárulásként további üzletrész/részjegyzésre, illetve más formájú pénzbeli hozzájárulásra is lehetőség áll fenn önkéntességi alapon. Azonban a szövetkezet egyes természetes személy tagjainak a vagyoni hozzájárulása nem haladhatja meg az össztőke 15%-át, a jogi személyeké pedig az egyharmadát. Ezenkívül a szövetkezetbe belépő tagokat a szövetkezet nem pénzbeli, hanem természetbeni szolgáltatásként egyéb vagyontárgyak, munkaeszközök apportálására is kötelezheti, amit kilépésük esetén kérelmükre a szövetkezet kiad a részükre az amortizációval (elhasználódással) csökkent értékben. A szövetkezet ugyanis az elhasználódással járó értékcsökkenést nem köteles kompenzálni. A kilépő tag kívánságára is csak akkor köteles kiadni a szövetkezetbe apportált vagyontárgyat, ha az még megvan. Értékét azonban ugyancsak nem köteles megtéríteni. A belépő új tag abban az esetben, ha vele azonos időben egy másik tag kilép a szövetkezetből és az a belépővel megegyezve nem veszi ki a részjegy-befizetéseit és az általa apportált vagyontárgya(ka)t, akkor a belépő tag mentesül a kötelező részjegybefizetés és az apportálási kötelezettség alól. Ilyen megoldásra a felmenő nyugdíjba vonulás miatti kilépése és a lemenő hozzátartozó belépése esetén kerül sor (Ptk. 3:354. §).
c) Összegezve a tagsági jogviszonnyal kapcsolatos Ptk.-beli előírásokat a szövetkezetelméleti irodalom alapján, a szövetkezeti tagsági jogviszony egyes tartalmi elemeit három csoportba sorolhatjuk: 1. vannak szervezeti jogviszonyelemek, amelyek az aktív és a passzív választójoggal kapcsolatosak, ahol a szövetkezeti önigazgatási demokrácia és a tagegyenlőség elvének megfelelően az egy tag-egy szavazat elve dominál,
- 7/8 -
amely független a vagyonbevitel mértékétől. Ezzel függ össze a Ptk. 3:356. § (1) bekezdésébe foglalt az az előírás, mely szerint a tagokat az általuk szolgáltatott vagyoni hozzájárulás mértékére tekintet nélkül, azonos jogok illetik meg. 2. A tagok vagyoni jogviszonyainak egy része ugyancsak a tagegyenlőség fenntartása érdekében korlátozva van, ami a belépéskori vagyonbevitelnél jelenik meg. Az önkéntes többlet-vagyonbevitel nem biztosít egy tagnak sem többletjogokat. 3. A tagsági jogviszony harmadik eleme a szövetkezet gazdasági és társadalmi tevékenységében való személyes részvétel, amelyet a jogi személyiséggel rendelkező tagoknál a nagyobb összegű, illetve értékű vagyonbevitel helyettesít. Ezzel összefüggésben azonban kötelezettségként jelentkezik, hogy ha a szövetkezet tevékenysége veszteségessé válik, a közgyűlés alapszabályi feljogosítás esetén a tagokat vagyoni hozzájárulásuk arányában pótbefizetésre kötelezheti, amelynek mértéke nem haladhatja meg azonban a vállalt vagyoni hozzájárulás 30%-át és amelyet utóbb a tagok részére vissza kell fizetni. E pótbefizetés abban különbözik a kft.-ben a vesztességek fedezésére elrendelhető pótbefizetéstől, hogy ott ilyen korlátozás és visszafizetési kötelezettség nem áll fenn.
d) A szövetkezeti tagsági jogviszony egyik lényeges eleme a kisebbségvédelem, mely új intézményként került be a szövetkezetekre vonatkozó szabályok közé. A Ptk. 3:362. §-a értelmében a szövetkezet azon tagja vagy tagjai, akik együttesen a szavazati jogok legalább 5%-ával rendelkeznek, az ok és a cél megjelölésével bármikor kérhetik a közgyűlés összehívását vagy a szövetkezet közgyűlés összehívása nélküli döntéshozatalát. Minderről az ügyvezetésnek 8 napon belül intézkednie kell, amit ha elmulaszt, akkor erről az indítványozók kérelmére a nyilvántartást vezető cégbíróság gondoskodik. Az eljárással várható költségeket az indítványozók megelőlegezni kötelesek. Ha a közgyűlés elvetette vagy nem bocsátotta határozathozatalra azt az indítványt, amelyet az itt megjelölt kritériumnak megfelelő kisebbség az utolsó igazgatósági beszámolóval vagy az utolsó két év ügyvezetési tevékenységével kapcsolatosan kritikailag felvetett, egyedi könyvvizsgálatot kezdeményezhet a nyilvántartást végző illetékes cégbíróságnál az elutasítást kimondó szövetkezeti határozattól számított 30 napos jogvesztő határidőn belül. Az egyedi könyvvizsgálót a cégbíróság rendeli ki, aki nem lehet a szövetkezet könyvvizsgálója. Az egyedi könyvvizsgálat költségeit a szövetkezet köteles megelőlegezni. A kérelem teljesítését a cégbíróság megtagadhatja, ha nyilvánvaló, hogy a kisebbségi jogokkal való visszaélés esete áll fenn. Alaptalanul kezdeményezett vizsgálat esetén a vizsgálat költségeit a vizsgálatot kezdeményező(k)re a szövetkezet áthárítja.
e) A tagsági viszony megszűnését és az azzal kapcsolatos elszámolási szabályokat a Ptk. 3:358-3:361. §-ok tartalmazzák. Megszűnik a tagsági viszony a tag halálával vagy a jogi személy tag megszűnésével, a kilépéssel, a kizárással, valamint a szövetkezet átalakulásával, egyesülésével szétválásával vagy jogutód nélküli megszűnésével. Közülük a tagkilépést írásban kell az igazgatóságnak bejelenteni és a bejelentéstől számított 3 hónap után szűnik meg a tagsági jogviszony. Ha a szövetkezet a tagot ki kívánja zárni, mert a szövetkezetben való maradása a szövetkezet céljait nagymértékben veszélyezteti, az igazgatóságnak a közgyűlést össze kell hívnia és a közgyűlésen az összes tag kétharmados határozata szükséges ahhoz, hogy a szövetkezet a tag kizárására irányuló bírósági keresettel élhessen. A tagsági jogviszony kizárással történő megszüntetését jogerős bírósági ítélet mondhatja ki. A kizárási eljárást megindító közgyűlésen a kizárással érintett tag nem szavazhat. A kizárási keresetet a közgyűlési határozat meghozatalától számított 15 napos záros határidőn belül kell a szövetkezet székhelye szerint illetékes járásbíróságon benyújtani.
A tagsági jogviszonynak bármilyen jogcímen történő megszűnése, megszüntetése esetén a volt taggal vagy annak jogutódjával el kell számolni. Az elszámolás során olyan összegre jogosult a volt tag vagy jogutódja, amelyre a szövetkezet jogutód nélküli megszűnése esetén lenne jogosult. Miként arról már szó esett, a volt tag vagy jogutódja kérelmére az apportálás útján a szövetkezet használatába adott vagyontárgya(ka)t a tagsági viszony megszűnésekori értékében kell kiadni. Abban az esetben, ha e vagyontárgyak valamelyike az elhasználódás következtében nincsen már a szövetkezet birtokában, a szövetkezet ellenérték fizetésére nem köteles.
a) Szövetkezet alapításához minimum 7 tag erre irányuló és az alapszabályt megállapító egybehangzó akaratnyilatkozata, valamint a vezető tisztségviselők (igazgatósági és felügyelőbizottsági tagok) megválasztása szükséges. A szövetkezet alapszabályát közjegyzői okiratba kell foglalni vagy ügyvédi, illetve jogtanácsosi ellenjegyzéssel kell ellátni. Ennek megtörténtétől számított 30 napon belül be kell jelenteni a székhely szerint illetékes cégbíróságnak nyilvántartásba vétel végett. Ha szövetkezet alapítása hatósági engedélyhez kötött (mint pl. a takarékszövetkezetek és a szövetkezeti pénzintézetek esetében az MNB engedélye szükséges a megalakuláshoz), az engedély kézhezvételétől számított 15 napon belül kell a bejelentést teljesíteni. A cégbejegyzési kérelem teljesítéséig a szövetkezetre is az előtársaságra vonatkozó előírások vonatkoznak, annak a társaságalapítás általános szabályainál meghatározott minden jogkövetkezményével együtt. Ezért, ha a szövetkezet nyilvántartásba vételi kérelme elutasításra kerül, a szövetkezet köteles a tevékenységét megszüntetni, a tagok pedig a szövetkezet nevében vállalt kötelezettségeikért a jogi személy jogutód nélküli megszűnésére irányadó szabályok szerint kötelesek helytállni.
b) A szövetkezet átalakulását, egyesülését és szétválását a Ptk. 3:366. § értelmében a tagok minimum 10%-a vagy az igazgatóság kezdeményezheti. Ugyanez vonatkozik az átalakulásra is. Átalakulással azonban
- 8/9 -
csak kft. vagy zártkörű rt. alapítható. Átalakulás, egyesülés és szétválás során a szövetkezetből kiváló tag a tagsági jogviszonyának megszűnésétől számított 5 éves jogvesztő határidő leteltéig köteles helytállni a szövetkezetnek a tagsági jogviszony megszűnése előtt keletkezett és a létrejövő jogi személy által nem teljesített kötelezettségeiért.
c) A jogi személy jogutód nélküli megszűnésének általános esetein túl, a szövetkezet jogutód nélkül szűnik meg abban az esetben is, ha tagjainak száma 7 fő alá csökken, és ha ettől számított 6 hónapos jogvesztő határidőn belül nem jelentenek be megfelelő számú új tagot a nyilvántartó illetékes cégbíróságnál. Speciális előírás, hogy a szövetkezet bármilyen jogcímen történő megszűnése, megszüntetése esetén a fel nem osztható szövetkezeti alapot továbbra is szövetkezeti célokra kell felhasználni és át kell adni olyan szövetkezeti szövetségnek vagy szövetkezeti önkormányzati szervezetnek, amely ennek az összegnek további szövetkezeti célokra történő felhasználásról gondoskodik. ■
Visszaugrás
