A cégben fennálló vagyoni hányadát rosszhiszeműen átruházó személy felelősségének megállapítása érdekében a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény (a továbbiakban: Ctv.), valamint a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) módosításáról szóló 2005. évi LXIX. törvény (a továbbiakban: Törvénymódosítás) kettő, egymással rokon természetű új felelősségi alakzatot hozott létre. Az új felelősségi alakzatok az ún. felelősségátvitel (áttörés) esetköreit bővítik a magyar polgári jogban. A felelősségátvitel (áttörés) lényege abban áll, hogy az elkülönült jogalanyisággal rendelkező gazdálkodó szervezet (például: gazdasági társaság) tagjaitól (részvényeseitől) elkülönült felelősségét a polgári jog "áttöri", vagyis a tagok (részvényesek) közvetlen polgári jogi felelősségét teremti meg a pozitív (tárgyi) jog által meghatározott tényállások körében. A Törvénymódosítás az egyik új felelősségi alakzatot a Ctv. törlési eljárásra vonatkozó szabályai közé, míg a másik új felelősségi alakzatot a Cstv. felszámolási eljárásra vonatkozó szabályai közé iktatta be. Annak ellenére, hogy a Törvénymódosítás a két új felelősségi alakzatot polgári eljárásjogi jogszabályokba helyezte el, az új jogi normák nyilvánvalóan polgári anyagi jogi természetűek. Ebben a tanulmányomban a két új felelősségi alakzatot társasági jogi szempontból elemzem, megvizsgálva azt, hogy azok megfelelően ellátják-e rendeltetésüket és illeszkednek-e a hatályos társasági jog felelősségi rendszerébe.
Az a jogalkotói megoldás, hogy a két új felelősségi alakzat két olyan polgári eljárásjogi jogszabályba kerül elhelyezésre, amelyek személyi hatálya nagy számú gazdálkodó jogalanyra kiterjed, a felelősségi szabályok széleskörű érvényesülését biztosítja. A Ctv. 1. § (1) bekezdése értelmében a cég az a gazdálkodó szervezet [Ptk. 685. § c) pont], illetve egyéb gazdálkodó jogalany (továbbiakban együtt: jogalany), amely - ha törvény vagy kormányrendelet eltérően nem rendelkezik - a cégnyilvántartásba történő bejegyzéssel jön létre üzletszerű gazdasági tevékenység folytatása céljából. A Cstv. 3. § (1) bekezdés b) pontja alapján adós az a gazdálkodó szervezet, amely tartozását (tartozásait) az esedékességkor nem tudta, vagy előreláthatóan nem tudja kiegyenlíteni. A Ctv. által használt cég fogalma és a Cstv. által használt adós fogalma tágabb, mint a Gtv. szerinti gazdasági társaság fogalma, mert minden gazdasági társaság cég (adós) is, de nem minden cég (adós) gazdasági társaság. Az új felelősségi szabályok tehát nem csak a társasági jogban a gazdasági társaságokra, hanem más polgári anyagi jogi jogszabályok általa szabályozott gazdálkodó jogalanyokra (állami vállalat, szövetkezet, erdőbirtokossági társulat stb.) is vonatkozik. Jelen tanulmányomban azonban - terjedelmi korlátok miatt - kizárólag az új felelősségi alakzatok társasági jogi szempontú vizsgálatára szorítkozom.
A Törvénymódosítás a Ctv.-be az alábbi új 58/A. §-t iktatta be. Ha a bejelentésekből, illetve a közhiteles vagy közérdekvédelmi célból vezetett nyilvántartások adataiból megállapítható, hogy a cég vagyonát lényegesen meghaladják a hitelezői követelések, illetve, hogy a cég vagyonnal nem rendelkezik, ezt a cégbíróság az 58/B. § (3) bekezdése szerinti végzésében rögzíti. Erre tekintettel a cég hitelezőjének kereseti kérelmére a bíróság megállapítja, hogy a törlési eljárás megindulását megelőző öt éven belül vagyoni hányadát átruházó tag (részvényes) korlátlanul felel a cég ki nem elégített kötelezettségeiért, kivéve, ha bizonyítja, hogy a vagyoni hányad átruházásának időpontjában a cég fizetőképes volt, a vagyonvesztés csak ezt követően következett be, illetve a cég ugyan nem volt fizetőképes, de a tag (részvényes) az átruházás során jóhiszeműen járt el.
A Törvénymódosítás a Cstv.-be az alábbi új 63/A. §-t iktatta be. A felszámoló vagy a hitelező kereseti kérelmére a bíróság megállapítja, hogy a felszámolási eljárás megindítását megelőző öt éven belül vagyoni hányadát átruházó tag (részvényes) korlátlanul felel az adós ki nem elégített kötelezettségeiért, kivéve ha bizonyítja, hogy a vagyoni hányad átruházásának időpontjában az adós fizetőképes volt, a vagyonvesztés csak ezt követően következett be, illetve az adós ugyan nem volt fizetőképes, de a tag (részvényes) az átruházás során jóhiszeműen járt el.
A Törvénymódosítás miniszteri indokolása szerint a hitelezői igények kielégítését és a forgalom biztonságát szolgáló jogszabályok hatálya alól a vállalkozások egy része úgy vonja ki magát, hogy a vagyonához képest jelentős tartozást felhalmozott céget (annak vagyoni hányadát, üzletrészét, részvényét stb.) ingyenesen vagy ellenérték fejében értékesíti. Ezt követően tulajdonosként és gyakran vezető tisztségviselőként olyan személyek kerülnek a cégjegyzékbe, akiknek személyazonossága és tartózkodási helye nem állapítható meg, illetve ha megtalálhatók is, teljesen vagyontalanok.
A Törvénymódosítás miniszteri indokolása szerint ha a cég székhelyére, működésére, vezető tisztségviselőire vonatkozó adat nem érkezik a cégbíróságra, ugyanakkor a bejelentésekből megállapítható, hogy a cég tartozásai lényegesen meghaladják az ismertté vált vagyonát (ezt a cégbíróság a törlési eljárást befejező határozatában rögzíti), az új Ctv. 58/A. § rendelkezése értelmében ez megalapozhatja annak a volt tagnak (részvényesnek) a korlátlan vagyoni felelősségét, aki a törlési eljárást megelőző öt éven belül ruházta át vagyoni hányadát rosszhiszeműen, a cég kiürítésével annak érdekében, hogy mentesüljön a cég tartozásai kielégítésének kötelezettsége alól. A törlési eljárás az esete jelentős részében e magatartásra vezethető vissza. Ha az említett időszakban az üzletrész (részvény) többször is gazdát cserélt, e rendelkezést valamennyi volt tag (részvényes) vonatkozásában alkalmazni lehet.
A Törvénymódosítás miniszteri indokolása szerint a jövőben - a hitelező választása szerint - a korábbi tag (részvényes) ellen is indítható per annak megállapítása iránt, hogy korlátlanul, teljes magánvagyonával is köteles helytállni a cég tartozásaiért, vagyis nem hivatkozhat sem az átruházás (eladás, ajándékozás) tényére, sem arra, hogy a cégben felelőssége korlátozott volt. E felelősség alóli mentesülésre csak az adhat alapot, ha a tag (részvényes) bizonyítani tudja, hogy jogait jóhiszeműen gyakorolta, és a cég az átruházáskor fizetőképes volt. Az, hogy a vagyonvesztés később következett be bizonyítható pl. az átruházás időpontjára készített, a számviteli törvény szerinti beszámolóval, mérleggel. Ez a jogi megoldás tehát a volt tulajdonoshoz telepíti a kimentéshez szükséges bizonyítási terhet. Ez kellően visszatartó hatású lehet akkor, amikor valaki a társaság "kiürítéséről" és a jog által el nem érhető személy részére történő átruházásról "gondoskodik". A Törvénymódosítás nemcsak a korábban meghatározó szavazati joggal rendelkező volt tag (részvényes) esetében teszi lehetővé a perindítást, a felelősség megállapításának lehetőségét. Ugyanis lehetséges, hogy több pl. egyenként csak 20-20%-os szavazati joggal rendelkező tulajdonos együttesen határoz az adósságokkal terhelt cég eladásáról, elindítva azt a fantomizálódás útján. Ilyen esetben az egyetemleges felelősségük megállapításának nem lehet akadálya.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
