Jelen tanulmány a brüsszeli-luganói szabályok[1] alkalmazásával kapcsolatos olyan eseteket ismertet, amelyek során tagállami bíróságoknak kellett megbirkózniuk azzal a feladattal, hogy eldöntsék: a közjog és a magánjog határán található egyes esetek beleférnek-e a polgári és kereskedelmi ügyek kategóriájába, mely a Brüsszeli Egyezmény / Luganói Egyezmény, illetve a Brüsszel I. rendelet alkalmazásának fogalmi feltétele. Amint látjuk majd, a kérdés megválaszolása rendre nehéz választás elé állította a tagállami bíróságokat. A közismert szempontok - a jogviszonyban szereplő felek/személyek és a közöttük lévő kapcsolat jellege, a tevékenység és az alkalmazott jogi eszközök természete, elismerés és végrehajtás esetében a végrehajtásra szoruló határozat tárgya és jellege, néha az előzmény-határozat tárgya, az egyes vitás jogkérdések országról országra eltérő minősítése stb. - elemzése során ugyanis bizonyos tényezők a közjogi, más tényezők a magánjogi minősítést indokolják. A bíró ugyanakkor döntéskényszerben van, és ez a döntés a kétféle lehetőség közül csak az egyikre irányulhat: vagy polgári és kereskedelmi jogi (magánjogi) ügynek minősíti az esetet (és ekkor alkalmazandó rá az Egyezmény/rendelet), vagy nem: ebben az esetben nem tartozik a hatály alá a konkrét jogeset. Mivel mind az egyezmények, mind a rendeletek autonóm (a belső jogtól független) értelmezést követelnek, ezért az ilyen ügyekben eljáró bíráknak esetről esetre újból végig kell gondolniuk mindazt, amit a római jogi kezdetek óta eltelt évszázadokban jogászok ezrei gondoltak végig, különböző országokban, különböző történelmi korokban: hol a határ magánjog és közjog között? Bár napjaink rendkívül komplexszé váló jogviszonyai közepette rendre felmerül a kétely, hogy nem meghaladott-e már ez a felosztás, és alkalmazhatók-e egyáltalán az abban szereplő elvek, ezt a vitát az Európai Unió normatív joganyaga "rövidre zárta": a Luganói Egyezmény, a Brüsszeli Egyezmény és a Brüsszel I. rendelet is kifejezetten a polgári és kereskedelmi ügyekre alkalmazandó: ennek vizsgálata pedig rövid úton a magánjog és közjog közötti elhatárolási kérdésekhez vezet. A kérdés, hogy ugyanezek a kérdések mennyiben relevánsak más jogforrás - európai uniós vagy belső - tekintetében, meghaladja ennek a tanulmánynak a koncepcionális és terjedelmi korlátait. A megállapítások szintén csak a két egyezmény és a rendelet kontextusában érvényesek: azok kiterjesztése más jogforrások alkalmazására - pl. analógia útján - inkább elméleti szinten lehetséges, hiszen ezen potenciális más jogforrások autonóm és független értelmezése szintúgy nem teszi lehetővé azt, hogy az egyezmények és a rendelet értelmezési elveit kiterjesszük rájuk, mint ahogyan az egyezmények és a rendelet értelmezése során is az autonóm/független jogértelmezés elvét kell szem előtt tartani. Túlmutat a jelenlegi tanulmány keretein annak vizsgálata, hogy esetleg más nemzetközi magánjogi jogforrások alkalmazásához - akár eljárási jogi tárgyú, akár kollíziós jogi tárgyú jogforrásról van szó: további rendeletek, valamint a Római Egyezmény[2] - mennyiben használhatóak hivatkozási pontként a Brüsszeli/Luganói Egyezmény és a Brüsszel I. rendelet értelmezése során felismert összefüggések és megállapítások. Míg az autonóm értelmezés követelménye ugyanis még ezeket a jogforrásokat is elválasztja egymástól, addig követelmény az is, hogy ezek a jogforrások logikus, zárt, koherens egészet alkossanak: ami viszont afelé hat, hogy igenis figyelembe kell venni az alkalmazásukhoz a többi rendelet/egyezmény alkalmazásával és értelmezésével kapcsolatosan felismert megállapításokat.
A Brüsszeli/Luganói Egyezmény és a Brüsszel I. rendelet tárgyi hatályának kérdése jóval többről szól, mint csak a polgári és kereskedelmi ügyek elválasztása a közjogi ügyektől. A tárgyi hatály alóli kivételek listájának legtöbb eleme - pl. választottbíráskodás, csődeljárás, kényszeregyezség és hasonló eljárások meghatározása[3] - önmagában is terjedelmes esetjoggal és jogirodalommal bír. Ezekkel a kérdésekkel e helyütt nem foglalkozunk.
Bár elvileg nincs kizárva, hogy egy eset polgári-kereskedelmi jellegére vonatkozó kérdésben megállapítási eljárás induljon, amelynek más tárgya nincsen, mégis, a tárgyi hatállyal kapcsolatos esetek messze túlnyomó többségében a tárgyi hatály kérdése - hogy az adott eset a "polgári és kereskedelmi ügyek" kategóriájába tartozik-e vagy inkább közjogi jellegű - nem önállóan jelenik meg. Az vagy a joghatósági szabály alkalmazásának, vagy az elismerési (gyakrabban: végrehajtási) szabályok alkalmazásának előkérdése lesz, amelytől függ, hogy végül lehet-e eljárás az adott tagállamban / adott bíróság előtt vagy sem. Az egyes ügyek joghatósági és/vagy elismerési/végrehajtási vonatkozásaival
34/35
összefüggő esetleges jogkérdésekre ebben a tanulmányban részletesen nem térünk ki.
A tanulmány a tagállami bíróságok ítéleteit szemlélteti a jog két kategóriája közül teljesen egyértelműen és kizárólagosan egyikbe sem beilleszthető esetekben. A tárgyban az Európai Unió Bírósága is számos mértékadó ítéletet hozott, előzetes döntéshozatali eljárásban.[4] Ezek, legalábbis a téma iránt érdeklődők számára közismertebbek, mint az egyes tagállami bíróságok döntései. Ezért itt a kevésbé ismert tagállami bírósági gyakorlat ismertetésére korlátozzuk magunkat: ezek azok az ügyek, amelyekben a tagállami bíróság végül - így vagy úgy - eldöntötte a kérdést. Bár az Európai Unió Bíróságának határozatai jóval hatékonyabban szolgálják az egységes értelmezést, mint a tagállami bíróságok, mégis, a hétköznapok szintjén a tagállami bíróságok azok, amelyek előtt az esetek túlnyomó része kezdődik és be is fejeződik, és ezek az ügyek nem jutnak el az EUB szintjére.
A vonatkozó tagállami bírósági határozatok fellelését és értékelését nagymértékben megkönnyítette az ún. UNALEX rendszer[5]. Az UNALEX az Európai Bizottság felhívására életre hívott jogi adatbázis, amelynek célja több jogforrás - többek között a Brüsszeli Egyezmény, a Luganói Egyezmény és a Brüsszel I. rendelet - esetjogának a fellelése, elemzése, kivonatolása, a kivonatok és a bírósági határozatok szövegének közzététele, több nyelven. Az EU Bizottság a tevékenységhez a kétezres évek közepén pályázatot hirdetett, melyet a müncheni székhelyű IPR Verlag és a Konstanzi Egyetem vezetésével felálló konzorcium nyert el. A konzorcium kutatói hálózatot szervezett tagállamonként legalább egy képviselővel, mely elkezdte feltérképezni, beszerezni, fordítani és kivonatolni az adott tagállamban található bírósági határozatokat. Az adatgyűjtés - a bizottsági finanszírozás, a fellelt esetek száma és egyéb tényezők függvényében - 2008-2010 között az egyes tagállamokban leállt, onnantól kezdődően az esetek feldolgozása folyt. Mostanra 3500 körüli esetet tartalmaz az adatbázis, melyek feldolgozottsági foka elég magas. A számban a Brüsszeli Egyezménnyel, Luganói Egyezménnyel és a Brüsszel I. rendelettel kapcsolatos eseteken kívül megtalálhatóak a Brüsszel IIbis rendelet alkalmazása során keletkezetett bírósági határozatok is. Magyarországot ebben a projektben jelen tanulmány szerzője képviselte.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
