Olyan egyetemi tankönyvet szeretnék ismertetni, amely terjedelme, részletessége és igényes kidolgozása folytán kiemelkedő helyet foglal el a büntető eljárásjog terén. A pécsi tananyag szerkesztője és egyben legnagyobb részének szerzője Tremmel Flórián professzor,[1] társszerzői pedig Fenyvesi Csaba[2] és Herke Csongor[3] docensek. A tankönyv magas színvonalára utal az a tény, hogy Magyarországon egyedülálló módon, csak a PTE Büntető Eljárásjogi Tanszéke büszkélkedhet egyszerre három ilyen magas fokozatú oktatóval, az egy professzor - két docens "triumvirátussal".
1. Az "Új magyar büntetőeljárás" című könyv természetesen a büntető eljárásjog tárgykörével foglalkozik. Alapját a büntetőeljárásról szóló, többszörösen módosított 1998. évi XIX. törvény képezi (továbbiakban Be.). A tankönyv közvetlen előzménye Tremmel Flórián Magyar büntetőeljárás című munkája.[4] Ez a könyv még az 1973. évi I. törvényre (vagyis a régi Be.-re) épült, az új Be.-nek csak főbb jellemzőit, új jogintézményeit mutatta be.
Az 1998. évi Be. hatálybalépése 2003. július l-ig váratott magára, ekkor azonban szükségszerűen sor került az addig "átmenetinek" titulált[5] Magyar büntetőeljárás megújítására. 2004-ben jelent meg tehát az Új magyar büntetőeljárás. Elődjéhez képest csak keveset változott: a felépítés, a tartalom nagyrészt változatlan (természetesen az új Be.-beli változásokkal és néhány nóvummal kiegészülve), a két szerzőtárs közreműködésével pedig még precízebb kidolgozást kapott néhány fejezet.[6]
A párhuzamos munkák között kiemelkedő helyet foglal el a Király Tibor akadémikus által írt, "Büntetőeljárási jog" című tankönyv[7] (az Új magyar büntetőeljárás egyébként többhelyütt tartalmaz is utalást erre vonatkozóan) amely kizárólag az új, 1998-as Be. rendelkezéseire épül. A pécsi joghallgatók ebben az időben még Tremmel professzor Magyar büntetőeljárásából készültek a vizsgákra, azonban az új Be. hatályba lépésével a pécsi tanszék sem késlekedett az új tankönyv megírásával. A témában született írásokkal szemben nagy előnye a pécsi tankönyvnek, hogy nem tárgyalja felesleges részletességgel a büntető eljárásjog történetét, ezzel is következetesen igazodva a vizsgakövetelményekhez.
A témában íródott, és jelenleg használatos munkák közül még megemlíthető a Tóth Mihály által szerkesztett "Büntető eljárásjog" című tankönyv,[8] továbbá a Cséka Ervin szerkesztésében napvilágot látott, kétkötetes szegedi egyetemi jegyzet, "A büntető eljárásjog vázlata" címmel.[9]
Annak ellenére, hogy valamennyi itt felsorolt írás színvonalas munka (habár utóbbi kettő inkább valóban jegyzet-, és nem tankönyvjellegű), volt pécsi joghallgatóként úgy gondolom, hogy az Új magyar büntetőeljárás könnyebben átlátható és átfogóbb, mint vetélytársai. Nagy előnye velük szemben, hogy mivel nagyrészt egy személy (Tremmel professzor) írása a tankönyv, mindvégig változatlan stílus és szemlélet jellemzi - az olvasónak nem kell szembesülnie a sokszerzős művek azon hátrányos tulajdonságával, hogy fejezetenként "hozzászoktassa magát" a különböző szerzők változatos fogalmazásmódjához. Másik kiemelkedő tulajdonsága az Új magyar büntetőeljárásnak, hogy az érdekes, nagyobb figyelmet igénylő részeket a szokásostól eltérő részletességgel tárgyalja,[10] és eddig egyik mű által sem tartalmazott újdonságokkal is foglalkozik.
2. Az Új magyar büntetőeljárás tehát teljes egészében a Be. szerkezetét követi. A szerkesztő megfogalmazása szerint a könyv két részre osztható: az általános, statikus részre, amely a büntetőeljárás egésze alatt alkalmazandó általános szabályokat foglalja össze, továbbá a különös részre, amely a büntetőeljárás egyes szakaszaira bontja a csak ezekhez kapcsolódó speciális szabályokat.
Mielőtt azonban az olvasó elmélyülne a hatályos joganyag elemzésében, a bevezető fejezetekben széles körű felvilágosítást kap a büntetőeljárás fogalmáról, jelentőségéről, felépítéséről, funkcióiról, továbbá a jogtudomány által elért eredményekről, főbb kodifikációs hullámokról. A pécsi tankönyv rendkívül fontos része a büntetőeljárási alapelveket részletesen tárgyaló és csoportosító két fejezet,[11] hiszen ezeket az elveket szem előtt tartva válik könnyebbé bizonyos jogintézmények létének, a sok "miértnek és hogyannak" a megértése. Az alapelvek (habár valójában, mint ahogy a szerzők említik is, sem negatív, sem pozitív normativitással nem rendelkeznek[12]) vezérfonalul szolgálhatnak a jogintézménykomplexum teljesebb átlátásában.
Mindezek után következik tulajdonképpen a tananyag érdemi része, amelynek felépítése a hatályos magyar Be. szerkezetét követi, ezzel is segítve az olvasót a törvény szövegében való eligazodásban, a
- 200/201 -
jogszabály megértésében. Azt is kiemelném, hogy a tankönyvben, habár a Be.-re épül, a legtöbb jogintézménnyel kapcsolatban megtalálhatóak a Be. kiegészítő jogforrásaira[13] utaló hivatkozások. A szerzők különálló fejezetekben részletezik az eljárásban szereplő egyes személyek jogállását, feladatait, ezáltal az olvasó átláthatja az ügyészség, a nyomozó hatóságok, a terhelt, a védő és a sértett eljárásbeli pozícióját is.
A pécsi tankönyv tekintélyes terjedelemben szól a bizonyítás menetéről, a bizonyítási rendszerekről, bizonyítékok fajtáiról, ezzel is mutatva a bizonyítékok kiemelt helyét a bűnügyekben. Felhívom az olvasó figyelmét a bizonyítás legkényesebb területeivel foglalkozó, kissé kriminalisztikai hangvételű XV. fejezetre,[14] mely laikusok számára is igen olvasmányos. Ez a rész három kisebb alfejezetre bontva tárgyalja a közvetett bizonyítás bonyolultságát (rendkívül érdekes és szemléletes példák segítségével érthetjük meg a közvetett bizonyítékok közötti összefüggéseket[15] ), a jogellenes bizonyítékok alapkérdéseit, valamint a "titkos" bizonyítékok főbb problémáit (a párhuzamos művek egyike sem tér ki erre a témára, a pécsi tankönyvnek ez az alfejezete tehát tudományos nóvumnak számít!).
A könyv külön fejezetekben tárgyalja a különeljárásokat és különleges eljárásokat (csakúgy, mint a Be.), így nem csak a büntetőeljárás alapvető szabályait, vonulatait ismerheti meg az olvasó, hanem tájékoztatást kap az azoktól eltérő, gyakran kényes kérdéseket érintő eljárásokról is, amelyek estében csak a speciális szabályozást követően alkalmazhatóak a Be. általános rendelkezései. A tankönyvnek nem célja ezek minden részletre kiterjedő taglalása, a Be.-nél azonban mindenképp tágabb felvilágosítást ad róluk, hiszen bemutatja ezek kialakulását, egymáshoz való viszonyát, jogpolitikai indokait is.
Tartalmi pozitívumként említem még a legtöbb jogintézmény esetében megtalálható utalást az elődjogintézményre, illetve a történeti fejlődésre, amelyet helyenként a tankönyv apró-betűs részei tartalmaznak (a szerkesztő ezzel utal a fontossági sorrendre - tehát, hogy a vizsgán nem elsősorban a történeti kérdések kerülnek előtérbe -, és egyúttal segít az adott jogintézmény megértésében).
Az olvasó, és különösen a joghallgató szempontjából kedvező formai tulajdonsága a tankönyvnek a fejezetek jól átlátható tagolása, tördelése, és a kisebb részeknek címeiket következetesen részletező tartalma (aminek hiánya gyakori hibaként fordul elő a tankönyvekben). Apró hiányosság a kissé "kényelmes" tanuló szempontjából talán csak az, hogy az egyes alcímeken belüli fontos "kulcsszavak" kiemelése elmaradt, ami még inkább megkönnyíthetné azok memorizálását.[16] Ennek ellenére a tankönyvön látszik az, hogy olyan szaktekintély keze alól került ki, aki évtizedes oktatói múlttal[17] és rengeteg tapasztalattal rendelkezik.
3. Elismeréssel kell szólnom a fejezetek után található részletes irodalomjegyzékekről, amelyek rögzítik a hivatkozott művek bibliográfiai adatait, legyenek azok hazaiak vagy külföldiek.[18] Nagy segítséget nyújt az érdeklődőnek az oldalszámok pontos feltüntetése is. Emellett a tankönyvben kiemelten találhatjuk a gyakran hivatkozott művek és jogforrások rövidítéseit, megelőzvén azt, hogy az olvasó belevesszen az amúgy sem kis terjedelmű bibliográfia útvesztőjébe. Végül, de nem utolsósorban megemlíteném az alapos név- és tárgymutatót, amelyből az a bizonyos "kényelmes" joghallgató is ki tudja szemezgetni a hiányolt "kulcsszavakat".
4. A könyvet nem csupán a joghallgatóknak (habár fő rendeletetése a tanítás) és jogi végzettséggel rendelkezőknek ajánlom, hanem mindazok számára is, akik csak az érdeklődés szintjén szeretnének megismerkedni a hazai büntetőeljárás lényeges szabályaival (sőt, külföldi modellektől való fontosabb eltéréseivel). Ennek indoka elsősorban az, hogy a szerzők számos szemléltető táblázattal,[19] iratmintával,[20] humoros hasonlattal és izgalmas, "életszagú" jogesettel[21] tették érdekessé az egyébként igencsak "száraz" című könyvet. ■
JEGYZETEK
* Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs 2004. 687 o.
[1] Tremmel Flórián a Pécsi Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi karának habilitált professzora, a Büntető Eljárásjogi Tanszék vezetője, a magyar büntetőeljárás elismert szakértője, valamint a Közép-Európai Bűnügyi Együttműködés egyik alapítója. Fontos művei a teljesség igénye nélkül: Igazságügyi Retorika, A magánvád, továbbá a Magyar Büntetőeljárás, amely az általam tárgyalt tankönyv közvetlen előzményét képezi.
[2] Fenyvesi Csaba ügyvéd, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának docense, Dr.univ.ec. és PhD tudományos fokozatokkal rendelkezik. Többek kőzött ő a szerzője A védőügyvéd, a Rendőrség és Marketing, és a hallgatók által igen kedvelt, A jog humora című műveknek. Tremmel Flóriánnal való közös munkájuk eredményeként született a Kriminalisztikai Tankönyv és Atlasz (a tárgyalt tankönyvben említésre kerül a büntető eljárásjog más bűnügyi tudományokkal való szoros kapcsolata, és a szerkesztő javasolja a Kriminalisztikai Tankönyv és Atlasz forgatását, annál is inkább, mivel az Új magyar büntetőeljárás gyakran hivatkozik erre a könyvre).
[3] Herke Csongor szintén a PTE ÁJK Büntető Eljárásjogi Tanszékének PhD fokozatú docense. Oktatói munkája mellett ügyvédi tevékenységet is folytat. Átfogó eljárási témákról írt (így tankönyv született A letartóztatás címmel, és többek között a fiatalkorúak elleni különeljárással is foglalkozott). Joghallgatóknak és szakvizsgára készülőknek nagy segítséget nyújthat a kifejezetten ebből a célból íródott Büntető eljárásjog című, összefoglaló jellegű tankönyve.
[4] Tremmel Flórián: Magyar Büntetőeljárás. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs 2001
[5] Magyar büntetőeljárás: "Előszó helyett" - 22. o.
[6] Fenyvesi Csaba készítette a tankönyv X., XIX. és XX. fejezetét, Herke Csongor pedig a XVII. fejezet 1. és 5. pontját, továbbá a XXIX. és a XXX. fejezetet.
- 201/202 -
[7] Király Tibor: Büntetőeljárási jog. Osiris Kiadó, Budapest 2000
[8] Tóth Mihály: Büntető Eljárásjog. HVG-Orac, 2003
[9] Cséka Ervin-Vida Mihály: A büntető eljárási jog vázlata I. Szeged 1995., továbbá Cséka Ervin-Hegedűs István-Hofszang József-Maráz Vilmosné-Vida Mihály: A büntető eljárási jog vázlata II. Szeged 1996
[10] Pl. a bizonyítás kérdéskörét
[11] IV fejezet: A büntetőeljárás alapelvei és V. fejezet: Az egyes alapelvek
[12] 67-68. o.
[13] Ezeket egyébként külön pontban is tárgyalja a tankönyv (II. fejezet, 2.2.: A büntető eljárásjog kiegészítő forrásai)
[14] XV. fejezet: A közvetett bizonyítékok és a jogellenes bizonyítékok sajátos problémái
[15] Közvetett bizonyítékok soros vagy párhuzamos kapcsolata
[16] Habár Tremmel professzor úr mindig is hangoztatta, hogy a hallgató feladata a lényeg kiemelése.
[17] A professzor úr 1964-ben kezdte meg Pécsett oktatói munkáját, mint tanársegéd. 1991-től vezeti a Büntető Eljárásjogi Tanszéket. 1992-től a PTE ÁJK Doktori Iskolájának programvezetője, 1995-től pedig Ő irányítja a Rendőrtiszti Főiskolát végzettek levelező tagozatát. Tíznél is több külföldi tanulmányutat tudhat maga mögött.
[18] Ebből is látható, hogy a tankönyv bizonyos jogintézmények esetében utal a külföldi (francia, német, olasz, osztrák, angolszász...) megoldásokra is, ezáltal teljesebb képet adva róluk.
[19] Pl. táblázat a büntetőeljárás menetéről, a bíróság lehetséges Összetételeiről, az eljáró bíróság kijelöléséről, a magánvád és pótmagánvád köréről, egyes bizonyítékokról, eljárási szankciókról, perbeszédekről, "panoráma" táblázat az ügydöntő határozatokról, súlyosítási tilalomról, stb...
[20] Pl. határozatminta az előzetes letartóztatás és a házkutatás elrendeléséről, vádiratminta, ítéletminta
[21] Csak egy a sok közül a Dunántúli Naplóban közölt ítéletrész a "rejtett bűnösség vélelmével" kapcsolatban:
"A vádlott semmiképpen sem követhette el a bűncselekményt, mivel akkor nem tartózkodott a városban, de ha ott lett volna, akkor feltétlenül elköveti." - 80. o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD-hallgató.
Visszaugrás
