A Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kara (ME ÁJK) az Igazságügyi Minisztérium Jogászképzés színvonalát emelő programjai keretében 2017. május 4. napján szakmai kerekasztal-beszélgetést szervezett a pénzmosás elleni küzdelem aktuális gyakorlati kérdéseiről. A Bűnügyi Tudományok Intézete Tudományos Diákköri Konferenciája keretében megtartott rendezvényre a pénzmosás elleni küzdelemben érintett szervek, így a NAV Pénzmosás Elleni Információs Iroda, az ügyészség, a bíróság képviselőit invitálta meg a projekt szakmai felelőse. A joghallgatók részvételével zajló szakmai rendezvény célja a pénzmosás elleni fellépés hazai gyakorlati aspektusainak körbejárása volt a preventív eszközök, az ügyészségi és a bírósági tapasztalatok fókuszba állításával.
Prof. Dr. Farkas Ákos (dékán, ME ÁJK) a rendezvényt megnyitó szavaiban hangsúlyozta, hogy a Miskolci Jogi Karon a pénzmosás elleni fellépés tárgyában folytatott kutatásoknak és e tárgy oktatásának már hagyománya van, de első ízben kerül sor gyakorlati szakemberek részvételével szakmai tapasztalatcserére, amelynek kiemelt aktualitása van a IV. pénzmosás elleni irányelv[4] közelgő átültetési határidejére, a 2016. év végén elfogadott Moneyval országjelentésre, valamint a Bizottság pénzmosás elleni büntetőjogi fellépésről szóló irányelv-javaslatára tekintettel.
Dr. Jacsó Judit (egyetemi docens, ME ÁJK) és dr. Udvarhelyi Bence (tudományos segédmunkatárs, ME ÁJK) a pénzmosás elleni fellépés aktuális európai uniós tendenciáit bemutató előadásában röviden felvázolták a IV. pénzmosás elleni irányelv által bevezetett újításokat.[5] Továbbá arra is felhívták a figyelmet, hogy a Bizottság - élve a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével ráruházott hatáskörrel - különálló irányelvjavaslatot dolgozott ki a pénzmosás elleni büntetőjogi fellépés tárgyában.[6] Utaltak arra is, hogy hazánkban a pénzmosás tárgyában empirikus kutatásra először 2012-ben került sor.[7] Az Országos Kriminológiai Intézet munkatársainak kutatási eredményeiből is látható (2008-2011 közötti időszakban 26 bűncselekményt regisztráltak e tárgyban), hogy e bűncselekmény jogalkalmazói gyakorlata hazánkban napjainkban is igen csekélynek mondható, noha a pénzmosás kriminalizálására már 1994-ben sor került. 2015-ig összesen 17 ügyben született jogerős döntés, 9 ügyben még folyamatban volt az eljárás. A kevés ügyszám ellenére az is megállapítható volt, hogy a pénzmosás miatt folytatott valamennyi befejezett ügy marasztaló ítélettel zárult. Az előadásukban megemlítették a pénzmosás - OKRI kutatás alapján körvonalazott - ügytípusait is. Így szó volt a pénzfutárok közreműködésével elkövetett pénzmosásról, amelyre jellemző a gondatlan elkövetési forma; az adócsaláshoz kapcsolódó pénzmosásról, a gazdasági társaságok tevékenységi körében elkövetett csaláshoz, sikkasztáshoz, hűtlen kezeléshez és a kerítés bűntettéhez kapcsolódó pénzmosásról, valamint a pénzmosással kapcsolatos bejelentési kötelezettség elmulasztásáról.[8] Példaként hozták fel előadásukban a német gyakorlatot, ahol ugyan a jelenség méretéhez mérten alacsony, hazánkhoz képest azonban még mindig nagyobb számban fordulnak elő pénzmosásos esetek.[9] A pénzmosással összefüggésben megfogalmazott igen éles kritika is olvasható a vonatkozó német szakirodalomban, amely szerint a kriminálpolitikai jelentősége e bűncselekménynek túlértékelt, a koncepció hatékonysága pedig megkérdőjelezhető.[10] A vitaindítónak szánt gondolatokat követően tértek át a meghívott vendégek a saját szakmájuk szempontjából a pénzmosás jelenségének vizsgálatára és került bemutatásra a jelenség magyar nézőpontból.
Munkácsi Márta könyvvizsgáló, kamarai tag, okleveles adószakértő [Magyar Okleveles Adószakértők Egyesülete (MOKLASZ) Felügyelő Bizottságának elnöke, a Magyar Könyvvizsgáló Kamara Minőségellenőrzési Bizottságának tagja] a pénzmosás elleni preventív eszközöket könyvvizsgálói és adószakértői szemszögből világította meg. Gondolatait öt témakör köré csoportosította: először a képviselt csoportokról szólt, majd megvizsgálta a felmerülő jogértelmezési kérdéseket, amelyet követően a felügyeleti szervek
- 711/712 -
ellenőrzéseiről, a Moneyval országvizsgálat során alkalmazott új típusú ellenőrzésről, végezetül pedig a jövőbeni változások tekintetében a IV. pénzmosás elleni irányelvről adott számot rendkívül informatív és interaktív előadása keretében. Az előadása elején kihangsúlyozta, hogy az érintett szakma képviselőinek elsősorban a preventív irányú pénzmosás elleni harcban van kiemelt jelentősége.
A Pénzmosás és terrorizmus finanszírozása elleni törvény [2007. évi CXXXVI. törvény (továbbiakban: Pmt.)][11] szerint két csoportba lehet osztani a törvény hatálya alá tartozó kötelezetti kört: a) a felügyeletet ellátó hatóságok és b) a felügyelet alá tartozó szolgáltatók csoportjára. Az előadó felvázolta, hogy a Pmt. szerint az érintett szolgáltatók tekintetében mely hatóságok látnak el felügyeleti tevékenységet, így a könyvvizsgálók esetében a Magyar Könyvvizsgáló Kamara (MKVK), a könyvviteli szolgáltatást nyújtók, az adótanácsadók és az adószakértők tekintetében pedig a NAV Pénzmosás elleni Információs Irodája (NAV PEII). A felügyeleti tevékenység ellátása során a Pmt. 34. § (2) bekezdése alapján a Magyar Könyvvizsgáló Kamarának a Ket.[12] rendelkezéseinek megfelelően kell eljárnia. A felügyeleti tevékenység az alábbi részegységeket öleli fel: a) kijelölt személy(ek)re vonatkozó bejelentések nyilvántartásba vétele, kezelése; b) jóváhagyásra benyújtott szabályzatok elbírálása; c) hatósági (helyszíni) ellenőrzések lefolytatása. Ennek során azonban komoly kockázatot is rejthet magában az a körülmény, hogy a felügyeleti szerv egyben érdekképviseleti szerv is.
Az előadó nemcsak a jogszabályi kereteket ismertette, hanem izgalmas gyakorlati példákon keresztül is bemutatta e szolgáltatói kör pénzmosás elleni fellépésben betöltött szerepét, így például azt is, hogy az adócsaláshoz kapcsolódóan milyen körülmények utalhatnak a fiktív számlák felhasználására. Azt is megtudhatta a hallgatóság, hogy mi lehetett az oka annak, hogy a "Questor-ügyben" a Magyar Nemzeti Bank ellenőreinek rögtön sikerült megállapítani, hogy 10 éve folyik a "csalás" a cégnél, míg a könyvvizsgálóknak mindez nem tűnt fel éveken keresztül. A könyvvizsgálónak nyomozati jogköre nincs, csak a rendelkezésre bocsátott - "hozott" - anyagból dolgozik, amely miatt könnyen előfordulhat, hogy a csalás nem tűnik fel a könyvvizsgálónak. A könyvvizsgáló az ügyfél által adott ún. "teljességi nyilatkozat" alapján végzi tevékenységét, és csak korlátozott jogosítványai vannak, ahhoz például nincs joga, hogy rácsatlakozzon a cég szerverére, amelyből kiderülhetne, hogy "többes" könyvelést vezetnek. Mindez az új ellenőrzési módszertan szükségességének kérdését is felveti.
Képet kaphattak a kerekasztal-beszélgetés résztvevői az érintett szolgáltatói kör által tett bejelentések statisztikájáról is. A 2016-os évre vonatkozóan amíg a könyvelőktől 18, addig könyvvizsgálóktól összesen egy, adótanácsadóktól, adószakértőktől pedig egyetlen egy bejelentés sem volt. Ezek a PEII-hez érkező összes bejelentéseknek nagyon kis százalékát teszik ki, ennek ellenére mégsem hanyagolható el ezen szakma képviselőinek a szerepe a pénzmosás elleni harcban. Épp ellenkezőleg egyre nagyobb figyelmet kapnak, amelyben szerepe van annak is, hogy az FATF 2012-ben revideált Negyven Ajánlásában az alapcselekmények köre kiegészült a közvetlen és közvetett adókkal összefüggő csalásokkal is.[13]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
