Nagy szakmai érdeklődés mellett tartották meg szeptemberben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán Jakab András fenti című szakmunkájának bemutatóját. A könyvbemutató rangját az adta, hogy három neves méltatója is volt a műnek.
Elsőként Paczolay Péter, az Alkotmánybíróság elnöke szólalt fel, aki kiemelte, hogy a szerző a jelenlegi alkotmány és az új közötti azonosságok és különbségek számbavételén keresztül a folyamatosságot hangsúlyozza. Azt vizsgálja, mennyiben jelent új korszakot a 2011. április 25-én kihirdetett, Magyarország Alaptörvénye címet viselő, a hagyományokkal szakítva számmal nem ellátott jogszabály[1]. E tudományos igényű összehasonlítás segítség lesz az alaptörvény mindennapokban való alkalmazásához.
A kötetet ezt követően részletesen Tölgyessy Péter alkotmányjogász mutatta be. Nagyszerű munkaként jellemezte a művet, amely három részből áll. Az első rész a múlttal foglalkozik, leírja, hogyan kellett volna alkotmányozni, és egy saját alkotmánytervezetet is közöl a szerző. Ebben a részben egyébként az alkotmánytervezet mellett korábban megjelent tanulmányait adja közre Jakab.
A második részt tartja Tölgyessy a legizgalmasabbnak. Teljesen eredeti, a mai magyar közállapotokra nem jellemző dolog, hogy a szerző nem arról beszél, hogy az új szabályozás rossz vagy jó. Ehelyett azt hangsúlyozza, hogy az a kérdés, mit jelent az alkotmány, ami megszületett, a jogalkalmazónál dől el. Tehát a jogalkalmazó fogja megmondani a gyakorlatban, hogy mit jelent ma, itt Magyarországon ez a szöveg, nem pedig a jogalkotó. A kötet erénye tehát, hogy nem politikai kritikát tartalmaz, hanem fogalomtisztázó, fogalomelemző munka.
A harmadik rész a függelék, amely tartalmazza az alkotmány jelenleg hatályos szövegét és a Velencei Bizottság 2011. márciusi állásfoglalását.
Mint Tölgyessy Péter megállapította: nagyon megosztó ez az alkotmány, a politikai közösség egyik fele semmiképp nem fogja elfogadni, de a szerző jogászként közelít hozzá, magát a szöveget nézi, ami ritka érték ma Magyarországon, amikor mindenki politikai prekoncepcióval indítja a vizsgálódást. "Végre a szakma is megjelenik, nemcsak a politika ezen a területen." - ajánlotta az új alkotmány kommentárját.
Harmadikként Zlinszky János, volt alkotmánybíró méltatta a művet, azt hasznos és jó munkaként jellemezve. Mint Zlinszky is rámutatott, a könyv részben visszatekintés, részben kitekintés az új problémákra, és mellette szól, hogy megindíthat egy olyan alkotmányos gondolkodást, ami hasznos lehet a jogalkalmazás szempontjából. Figyelemkeltőek a szerző felvetései, emellett az oktatásban és a bírói munkához is felhasználható szakkiadvány született.
A könyvbemutatón zárszóként maga a szerző szólt a megjelentekhez, s előadta, hogy a kötet célja kettős: egyrészt le kívánja zárni azt a korábbi diskurzust, ami arról szólt, hogy milyen alkotmány lenne jó, másrészt a már elfogadott szöveget akarja értelmezni. Az igazi jogász tevékenység Jakab András felfogásában fogalmi rendszerező munka[2], amelynek során a jogi norma kiindulópont, abból minél többet ki kell hozni.
A magunk részéről a fentiekhez csak azt tesszük hozzá, imponáló a fiatal szerző energiája, hogy alig pár hónappal az Alkotmány kommentárjának szerkesztőjeként elvégzett óriási munkáját követően[3] ismét "hadba állt", és már önálló szerzői munkaként elkészítette az új alaptörvény kommentárját.
A kötetet jó kézbe venni, mert világos, és közérthető nyelvezettel van megfogalmazva, maga a kommentárrész hoz újat, ugyanakkor nem túlterjengős, tehát a gyakorlatban vezérfonalként segítheti a jogalkalmazókat és akár a joghallgatókat is. A szerző előző nagy ívű munkájával ellentétben szerencsére ez a kötet elérhető, szabadon megvásárolható a jogi szakboltokban.
Új szakfolyóirat jelentkezik a szakmai piacon. Az Első Magyar Végrehajtási Szaklap az első szám szerint kéthavonta, 5000 példányban megjelenő periodika lesz. Dr. Kállay Judit alapító, főszerkesztő köszöntőjéből kiderül, hogy a lap célja az olvasók első kézből történő informálása, a napi aktualitások bemutatása, a különböző vélemények ütköztetése a bírósági végrehajtás tárgykörében úgy, hogy a cikkek mind a szakma, mind a laikusok számára érthetőek és élvezhetőek legyenek.
Az első számban - a teljesség igénye nélkül - az alábbi írások kaptak helyet: A bírósági végrehajtói tevékenységhez kapcsolódó adózási alternatívák feltárása (dr. Tóth Márk-dr. Zémán Zoltán), Jelölt-helyettes-végrehajtó, avagy a végrehajtóvá válás rögös útja (Neumann Orsolya), Az ingatlanárverés történetének főbb állomásai (dr. Bihari Zsófia Nóra),
Az ingatlan-nyilvántartás rövid története (Bíró Béla), A végrehajtás jogharmonizációs törekvései az EU-ban (dr. Balogh Péter), A bírósági végrehajtó szerepe a közigazgatási végrehajtási eljárás során (Décsei Krisztina), Egy közgazdász szemszögéből - Gondolatok a végrehajtásról (Kis Csaba), A bírósági végrehajtói fegyelmi bíróság jogi kereteinek, működésének ellentmondásai (dr. Tölgyesy G.), Értekezés az önálló bírósági végrehajtó társadalmi szerepéről az aktuális gazdasági helyzetben (név nélkül). ■
JEGYZETEK
[1]amely 2012. január 1-jén lép hatályba.
[2] ehelyütt utalunk a Közjegyzők Közlönye 2010. 4. számában megjelent szakmai sajtófigyelőnkre, amelyben Jakab Andrásnak a Ki a jó jogász, avagy tényleg jó bíró volt-e Magnaud? című, a Jogesetek Magyarázata folyóirat 1. számában megjelent rendkívül izgalmas tanulmányával foglalkoztunk részletesebben. Ez a tanulmány járta körül a jogászi tevékenységet és elemezte annak fogalmi rendszerező jellegét.
[3] lásd erről részletesebben a Közjegyzők Közlönye 2010. 3. számában megjelent könyvismertetőt.
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Székely Erika, közjegyzőhelyettes
Visszaugrás
