A Leuveni Katolikus Egyetem 2016-ban átfogó kutatásba kezdett: annak vizsgálatába, hogy hogyan és mennyiben változtak meg a rendszerint hagyományosnak nevezett család keretei a szülők és gyermekek viszonylatában. A kutatás elsősorban európai (ezen belül is kiemelten nyugat-európai) országok jogi szabályozására koncentrált, emellett azonban egyes tengerentúli jogrendszerek megoldásait is áttekintették.[1]
Foglalkoztak azzal, hogy miként keletkezik az anyai státusz, továbbá ki és miként tölti be az apai jogállást; az anyaság tekintetében különös jelentősége van, illetve lehet annak, ha a gyermeket az anya "anonim módon" is megszülheti, az apaság tekintetében pedig annak, hogy hogyan épül fel az apasági vélelmek rendszere. Számos országban okoz jogi nehézséget, ha nem az a személy tölti be az apai jogállást, akitől a gyermek valóban származik (nem ideértve azt a helyzetet, amikor az ivarsejtet donor adományozza).
Részletesen foglalkoztak azzal, hogy mennyiben változtatta meg a jogi szabályozást az asszisztált humánreprodukciós eljárások bevezetése, attól is függően, hogy mely megoldásokat ismernek el az adott jogrendszerben. További kérdés volt - napjainkban a legaktuálisabbak egyike -, hogy jogszerűen van-e mód arra, hogy más nő hordja ki a gyermeket, mint az, aki a gyermeket felnevelni kívánja, azaz az ún. dajkaanyaságra vagy béranyaságra. Ezzel kapcsolatban a kérdések száma végtelen. A kutatás - többek között - érintette azt, hogy mely feltételek mellett van lehetőség pótanyaságra, védi-e a jog a béranya, illetve dajkaanya érdekeit, védi-e az ún. kívánságszülők és a gyermek kapcsolatát, ki és miként lehet donor, ki lehet pótanya. Aktuális kérdés az is, hogy van-e jogilag is elismert lehetőség a tulajdonképpeni pótanyaságra úgy, hogy annak vállalása kifejezetten szívességből és mesterséges megtermékenyítés nélkül történjen.
A kutatás részletesen foglalkozott azzal, hogy miként "többszöröződhet meg" a szülői pozíció, függően részben attól is, hogy maga a szülői pozíció változik meg és kerül (kettőnél) több személy szülői státuszba vagy a szülői feladatok illetnek meg több személyt a szülői pozíciótól függetlenül. Ilyen szituációkat eredményezhet a gyermek örökbefogadása, akkor különösen, ha a gyermeknek nemcsak az örökbefogadó szülővel vagy szülőkkel keletkezik szülő-gyermek jogviszonya, hanem fennmarad a vér szerinti szülővel való, akár jogi kapcsolat is. A különböző jogrendszerekben az is eltérően alakulhat, hogy mennyiben kerül sor a gyermeknek az örökbefogadó családba történő integrálására. Szintén többszöröződhet a szülői feladatot ellátó személyek száma akkor, ha a gyermekről mostohaszülő is gondoskodik vagy nevelőszülők lépnek be a gyermek életébe. Mind mostohaszülők, mind nevelőszülők esetén kérdés, hogy hogyan alakul a gyermek és a róla gondoskodó személyek kapcsolata a mostohaszülői, illetve nevelőszülői gondoskodás idején, illetve akkor, ha a mostohaszülő vagy nevelőszülő gyermekhez fűződő kapcsolata véget ér.
A hagyományos családmodell a nő és a férfi házasságán alapszik, amely maga után vonja azt, hogy az ebből a kapcsolatból születő gyermekek vonatkozásában a szülők apai és anyai státusza garantált. Nem minden jogrendszerben magától értetődő ugyanez akkor, ha a szülők élettársakként élnek együtt, illetve akkor, ha azonos nemű személyek partnerkapcsolatáról van szó.
Az alábbiakban a Leuveni Katolikus Egyetem oktatóinak a kutatást összegző tanulmányait tekintjük át, elsősorban a vizsgálatban résztvevő európai országokra fókuszálva. A kutatásokat elemző és összegző tanulmányok a nemzeti szakértők jelentései alapján születtek, azaz azok kifejezetten a szakértőktől származó információkon alapulnak. (Kétségtelenül származhatnak és rendszerint származnak nehézségek abból, hogy az egyes nemzeti rendelkezéseket és hazai gyakorlatot a kutatás közös nyelvén - jelen esetben angolul - kell közölni és minden igyekezet ellenére sem feltétlenül azonos kifejezések fedik ugyanazokat a jogi megoldásokat, s az is előfordul, hogy azonos kifejezéseket használnak eltérő struktúrákra.)
- 42/43 -
Jehanne Sosson, a kutatás vezetője azt vizsgálta meg,[2] hogy a kutatással érintett jogrendszerekben hogyan alakul a "szülőség", a szülői státusz, szülői felelősség. A témáról való tárgyalást meglehetősen megnehezítette az, hogy a fenti fogalmakat különböző szavakkal, szófordulatokkal jelölik. A kutatás során alkalmazott kifejezések egységessége érdekében a szülői mibenléttel, szülői felelősséggel kapcsolatba kerülő személyeknek három (részben egymásra épülő) "formáját" különítettek el: azt a személyt, akitől a gyermek ténylegesen származik, azaz a genetikai szülőt, azt a személyt, aki jogilag szülői státuszba kerül, s végül azt a személyt, aki a szülői feladatokat ellátja, azaz szülői felelősséget (hazai terminológiával élve szülői felügyeletet) vagy gyámságot gyakorol.
Ami az anyaságot, a gyermeket megszülő nő anyai státuszba kerülését illeti, eltérések vannak a vizsgált országokban abból a szempontból, hogy a gyermekszülés mennyire vonja automatikusan maga után a gyermeket megszülő nő anyai pozícióját. Vannak jogrendszerek, ahol a gyermeket megszülő nő anyaként való anyakönyvezése vezet az anyai státusz betöltéséhez (így például Franciaországban, Olaszországban, Belgiumban, Svédországban, Spanyolországban), van, ahol önmagában a gyermekszülés vezet a nő anyai státuszához, s az anyai státusznak nem külön feltétele az anyakönyvbe történő bejegyzés (például Németországban). Eltérést jelent azonban, hogy kötelezően kerül-e sor a gyermeket megszülő nő anyaként történő anyakönyvezésére vagy nem - ez utóbbi esetben arról van jellemzően szó, hogy lehetséges az ún. anonim szülés. Míg a gyermeket megszülő nő anyakönyvezése rendszerint automatikusan történik, Olaszországban és Franciaországban elfogadott a fenti anonim módon történő szülés. Ez esetben az anya dönthet úgy, hogy nem kíván az anyakönyvben anyaként feltüntetésre kerülni. (Míg Olaszországban és Franciaországban ez minden nő számára lehetséges, Algériában csak a férjezetlen nők számára.) Németországban 2014-ben vezettek be egy olyan megoldást, amely egyfajta átmenetet jelent: a szülés ugyan anonim, mert a szülés során a nőnek nem kell kilétét felfednie, ugyanakkor szó nincs teljes anonimitásról: az ezt választó nő személye nyilvántartásra kerül, és ha a gyermek eléri a 16. évét, kérheti az anya személyes adatainak megismerését.
Ami az apaságot illeti, a házasságon alapuló apaság vélelme ugyan általánosan ismert és alkalmazott, a vélelem erőssége nagyon különbözik a vizsgált jogrendszerekben. Eltér az, hogy meddig áll fenn a vélelem és az is, hogy milyen határidőn belül kik támadhatják azt meg. Van, ahol a házasságon alapuló apasági vélelem a különélésig áll fenn (Spanyolországban), van, ahol a halállal megszűnő házasság után még 300 napig fennáll a vélelem (Svájcban, Németországban), van, ahol a bontás után is fennáll 300 napig (Belgiumban), de Olaszországban az anya kijelentheti, hogy házasságon kívüli kapcsolatból származik a gyermek és ekkor nem áll fenn a házasságon alapuló vélelem.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
