A magyar joghoz hasonlóan a német jogi szabályozás szerint a szülőknek nemcsak joguk, hanem kötelezettségük is a gyermekükkel való kapcsolattartás. Ezzel párhuzamosan, ám önálló jogként jelenik meg a gyermeknek a szüleivel való kapcsolattartáshoz fűződő joga. A BGB (német Polgári Törvénykönyv) 1684. § (1) bekezdése kimondja, hogy a gyermeknek joga van ahhoz, hogy mindkét szülőjével kapcsolatot tartson; mindkét szülő köteles és jogosult a gyermekkel való kapcsolattartásra. Ebben a tekintetben a két szabályozás teljesen megegyezik, a kapcsolattartási kötelezettség kikényszeríthetőségének kérdése tekintetében azonban lényegesen eltér a magyar és a német jogi szabályozás. Jelen cikk témája a különélő szülő kapcsolattartási kötelezettségének végrehajtása, a német szabályozás jogi háttere, a vonatkozó joggyakorlat, illetve a német Alkotmánybíróság döntésének hatása.
A német jogi szabályozás kimondja a kapcsolattartási kötelezettség végrehajthatóságát, s a kikényszeríthetőség egyetlen eszközét ismeri, a pénzbírságot, illetőleg az annak kiszabására történő figyelmeztetést. Az FGG (nemperes eljárásokról szóló törvény) 33. §-a többek között a különélő szülő kapcsolattartási kötelezettségére vonatkozóan is kimondja, hogy ha a bíróság határoztában valaminek a tevésére - mely kizárólag a kötelezett akaratától függ -, nem tevésére vagy tűrésére kötelez, a bíróság, ha a törvényből más nem következik, pénzbírság megállapításával szerezhet érvényt rendelkezésének. A pénzbírság kiszabása előtt figyelmeztetni kell a kötelezettet. Az egy alkalommal kiszabható bírság összege nem haladhatja meg a 25 000 eurót. Ezen rendelkezésből következik, hogy az a szülő, aki nem tart kapcsolatot gyermekével, akár 25 000 euró pénzbírságra is számíthat vagy inkább már csak számíthatott. Ugyanis a jogi helyzet 2008. április 1-jével gyökeresen megváltozott.
A kapcsolattartási kötelezettség kikényszeríthetőségének kérdésével kapcsolatban 2008. április 1-jén került kihirdetésre a Bundesverfassungsgericht (német Alkotmánybíróság) 1 BvR 1620/04 számú határozata, melynek témája a pénzbírság kiszabására történő figyelmeztetés alkotmányossága volt, mely természetesen kihat a pénzbírság mint kényszerítő eszköz alkalmazhatóságára is. Az Alkotmánybíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a német Alkotmánnyal összeegyeztethető-e a gyermekével való kapcsolattartást elutasító szülő BGB 1684. § (1) bekezdésére alapozott kapcsolattartási kötelezettségének kényszerítő eszközökkel való kikényszerítése, amelyre történő figyelmeztetést és a kiszabást az FGG 33. §-a lehetővé teszi.
A határozat taglalása előtt térjünk ki az Alkotmánybíróság döntéséhez vezető eset rövid ismertetésére. Az apa (a későbbi alkotmányjogi panasz tekintetében a kérelmező) házas, neki és feleségének van két közös kiskorú gyermeke. Az apának házasságon kívüli kapcsolatából született egy fia, akit sajátjának ismert el és fizeti a gyermektartást. A házasságon kívüli fiával történő kapcsolattartást azonban határozottan elutasította azzal az indokolással, hogy házasságon kívüli gyermekével való kapcsolat megterhelné a házasságát és az tönkre is mehet emiatt. Az Amtsgericht (helyi bíróság) határozatával elutasította a gyermek anyjának kérelmét, amelyben a gyermek és az apa kapcsolattartásának szabályozását kérte, azzal az indokolással, hogy a gyermeknek még semmilyen kapcsolata nem volt a kérelmezővel, ebből kifolyólag a kapcsolattartás nem szolgálhatja a gyermek érdekét. Még ha a kérelmező a pénzbírság kiszabása folytán találkozna is a gyermekkel, ez a kapcsolat semmiféleképpen sem lenne örömteli élmény a gyermeknek. Továbbá igazat adott a kérelmezőnek abban, hogy alappal gondolja, hogy a házasságon kívüli gyermekével való kapcsolat megterhelné a házasságát és az tönkre is mehet emiatt.
A fellebbezési eljárásban az Oberlandesgericht (tartományi bíróság) szakértői véleményt szerzett be, melyet az Amtsgericht mellőzött. A szakértői vélemény arra az eredményre jutott, hogy a felügyelet melletti kapcsolattartás a gyermeknek - egy bizonyos ideig mindenesetre - akkor sem ártana, ha a kérelmező, mint ahogy azt előre bejelentette, nem vesz tudomást a gyermekről. Hosszabb időn keresztül azonban az apa elutasító hozzáállása a gyermeket elbizonytalanítaná, és a találkozást kényszerként élné meg. Ebben az esetben fennáll a gyermek komoly sérülésének veszélye. Ezen szakértői véleményre alapozva az Oberlandesgericht megváltoztatta az Amtsgericht határozatát, és három havonta két órás felügyelet melletti kapcsolattartást rendelt el. A határozat nem teljesítése esetére 25 000 euróig terjedő pénzbírság kiszabására figyelmeztette az apát. Az indokolásban hivatkozott a BGB 1684. § (1) bekezdésének szövegére, illetve ezzel összefüggésben a törvényhozónak arra a felismerésére, miszerint a gyermek fejlődése szempontjából kimagasló jelentőséggel bír a szülőkkel való kapcsolattartás. Ennek fényében nem ért egyet az Amtsgericht azon álláspontjával, hogy a kikényszerített kapcsolattartás nem felel meg a gyermek érdekeinek. Ez a határozat jól példázza az Oberlandesgericht-ek kérdéssel kapcsolatban kialakított álláspontját, illetve gyakorlatát. (A bírósági gyakorlatot vizsgálva ugyanis megállapítható, hogy az Oberlandesgericht-ek többsége a bíróság által megállapított szülői kötelezettség végrehajthatóságából indult ki. Ezt az álláspontjukat a BGB 1684. §-ának szövegezésére és a törvény keletkezésének történetére alapozzák.)
Az apa alkotmányjogi panasza az Oberlandesgericht határozatának a pénzbírság kiszabására történő figyelmeztetése, ezen keresztül az FGG 33. §-a ellen irányult. Az apa az alkotmányjogi panaszban az Alkotmányban lefektetett a személyiség, ezzel összefüggésben az emberi méltóság, illetve a házasság és család védelméhez fűződő jogának megsértését sérelmezte. Előadása szerint a kapcsolattartás olyan személyhez fűződő jog, amely kényszerítő eszközökkel nem végrehajtható. Előadta továbbá, hogy a gyermekkel történő kapcsolattartás szükségszerűen a házasságának felbomlásához vezetne, továbbá azt, hogy a pénzbírságra történő figyelmeztetés nem csak őt, hanem közvetetten a családját is érinti, amely úgyszintén az Alkotmány védelmét élvezi. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt vizsgálatra érdemesnek ítélte, a házasság és család védelméhez való jogra történő hivatkozás kivételével; és az alkotmányjogi panaszt megalapozottnak találta. A következőkben az alkotmánybírósági határozat főbb megállapításait, illetve az azokhoz kifejtetteket ismertetem.
I. Az Oberlandesgericht határozata sérti a kérelmező személyiséghez fűződő alapjogát, amennyiben az a kérelmező részére a gyermekével való kapcsolattartás megtagadása esetében pénzbírság kiszabására vonatkozó figyelmeztetést tartalmaz. A szülőnek a BGB 1684. § (1) bekezdésében foglalt, a gyermekével való kapcsolattartást megállapító törvényes kötelessége az Alkotmány 6. cikk (2) bekezdésében[1] foglalt szülői felelősséget nem kifogásolható módon konkretizálja. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a pénzbírság kiszabására történő figyelmeztetés, mely a kérelmező kapcsolattartási kötelezettségének érvényesítését szolgálja, érinti a kérelmező személyiségének védelméhez fűződő alapjogát. Az Alkotmánybíróság ehelyütt indokoltnak tartotta a személyiség védelméhez fűződő alapjog alapvető jellemzőinek a bemutatását, kitérve ezen jog tartalmára, illetve korlátaira is. A jogsérelem alkotmányosságának megítélésénél ez rendkívüli jelentőséggel bír, hiszen a személyiség védelméhez fűződő jog sérelme, illetve korlátozása kizárólag ezen korlátok keretei között nem minősül alkotmányellenesnek. Az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy a személyiség védelméhez fűződő jog a szűkebb személyes életteret és alapfeltételeinek megőrzését védi. Magában foglalja a magánszféra tiszteletben tartásához fűződő jogot is; ehhez tartozik a család köre és a többi családtaghoz fűződő személyes kapcsolat, így vonatkozik a szülő és a gyermek közötti kapcsolatra is. Az, hogy a kapcsolat közöttük hogyan alakul, függ a személyes érzelmeiktől, beállítottságuktól, tapasztalataiktól. A döntés, hogy a szülő a gyermekével kapcsolatot tart vagy azt elutasítja, a szülői mivoltról alkotott személyes felfogás és az érzelmi kötődés kifejeződése. Ez a döntés azonban nem tartozik a személyes jogok érinthetetlen területéhez, mivel erősen érinti a gyermek érdekeit és magánszféráját. A személyiség védelméhez fűződő alapjog biztosítása nem feltétel nélküli, mivel az alkotmányos rend, illetve mások jogai által korlátozott. Ezen korlátok törvényben lefektetett alapot igényelnek, amelyből kitűnnek a korlátozás mértékének feltételei. Az egyénnek jogai korlátozását el kell fogadnia, ha azt a közérdek vagy harmadik személyek alkotmányosan védett érdekei az arányosságot is szem előtt tartva megkövetelik. Ez esetben a jog korlátozásának törvényi alapja az FGG 33. §-a, mely jelen esetben a BGB 1684. § (1) bekezdésében foglalt szülői kötelezettség, azaz a szülők kapcsolattartási kötelezettségének nem teljesítését szankcionálja.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
