A cikk[1] célja annak áttekintése, hogy a bíróság milyen szempontokat vesz figyelembe a gyermektartásdíj megállapítása során, illetve, hogy a gyermektartásdíj mértékét milyen változatos módon próbálja befolyásolni a különélő szülő azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a pénzben szolgáltatott tartásának mértéke minél alacsonyabb összegben kerüljön megállapításra. Mindezt azzal az új Ptk.-beli rendelkezéssel összevetve tárgyaljuk, hogy a bíróság által a tartásdíj kiskorú gyermek esetében - a valorizáció lehetőségét fenntartva - csak fix összegben határozható meg. Ehhez nyújtanak segítséget a Budapest Környéki Törvényszék 2011. évben e tárgyban született másodfokú határozatai.
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) a kiskorú gyermek tartása körében több új rendelkezést is tartalmaz a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) vonatkozó szabályaihoz képest.
Az első és legszembetűnőbb, hogy a rokontartás általános szabályainak alkalmazási kötelezettsége mellett, a rokontartásról szóló általános szabályokat tartalmazó cím alatt önálló fejezetként jelentkezik a kiskorú gyermek tartása, mely különös szabályokat tartalmaz. Szintén önálló fejezetben található a továbbtanuló nagykorú gyermek tartása speciális szabályokkal. A gyermektartás különös és speciális szabályaira, azoknak a rokontartáson belül külön fejezetekben történő szabályozására az ügyek száma és jelentősége miatt volt szükség.
A rokontartás körében általános szabály, hogy a jogosultnak önhibáján kívül kell rászorultnak lennie. Ezt a rászorultságot a Ptk. vélelmezi a kiskorúak esetében. Ez a vélelem a 20. életévének betöltéséig a középiskolai tanulmányokat folytató gyermeket is megilleti. A vélelem megdönthető például saját keresménye, jövedelmi viszonyai figyelembevételével, ha ez olyan mértékű, hogy a gyermek képes saját magát egészben vagy részben eltartani. Ez azonban igen ritka eset.
A szülő teljesítőképessége tekintetében speciális szabály érvényesült és érvényesül ma is. A Csjt. szerint a szülő köteles volt szükséges tartásának rovására is megosztani kiskorú gyermekével mindazt, ami közös eltartásukra rendelkezésre állt. Ettől a Ptk.-ban eltér a szülői tartási kötelezettség szabályozása. A gyakorlat által tartalommal kell feltölteni azt a rendelkezést, mely a saját szükséges tartásának korlátozásával írja elő a gondozó és a különélő szülő számára egyaránt a tartási kötelezettséget. A változtatást azonos szöveggel már a 2006-os szerkesztőbizottsági vitatervezet, majd a 2008-ban megjelent Szakértői Javaslat is tartalmazta.[2]
A magyarázat szerint[3] a normaszöveg változtatására két tekintetben volt szükség. Egyrészt azért, mert az ítélkezési gyakorlat a "rovására" szót úgy értelmezte, hogy az nem vezethet olyan eredményre, hogy a szülő megélhetése teljesen ellehetetlenüljön (BH 1996.591.). Ezt a helyes gyakorlatot viszont jobban kifejezi a saját szükséges tartásának "korlátozásával" kifejezés. Másrészt a szülőknek a gyermekkel szembeni fokozott felelőssége érvényesül akkor is, ha saját háztartásában természetben nyújtja a tartást és akkor is, ha pénzbeli tartás fizetésére köteles. A "közös tartásukra rendelkezésre áll" kitétel azonban azt a látszatot kelti, mintha a szabály csak az első esetre vonatkozna. Ezért a Javaslat ezt a szófordulatot elhagyja. A Ptk. a fentiek átvételével a gyermek szemszögéből méltánytalan "rovására" szót mellőzte és a szülő általi megfelelő tartás tartalmát pontosította mindkét szülő tekintetében.
Egyértelmű a fent kifejtett megdönthető vélelemmel összefüggésben az a két új rendelkezés, mely kivételként jelenik meg: a gyermek vagyonának jövedelme és a saját munkával szerzett keresménye esetén, amennyiben abból a gyermek indokolt szükségletei fedezhetők, a szülő tartási kötelezettsége korlátozottá válhat. Ezek a kivételek azonban csak abban az esetben bírnak jelentőséggel, ha a szülő saját tartásának nagymértékű korlátozásával tudna csak a gyermek számára tartást nyújtani vagy arra egyáltalán nem lenne képes.[4]
- 17/18 -
Továbbra is fennmaradt a gyermektartás módja tekintetében, hogy a gyermeket gondozó szülő a tartást természetben, a különélő szülő elsősorban pénzben (gyermektartásdíj) teljesíti. A pénzbeli tartás mellett természetesen a különélő szülő természetbeni tartást is nyújthat, ez azonban a kialakult bírói gyakorlatnak megfelelően továbbra sem számítható be a tartásdíj összegébe. Akkor sem, ha havi rendszerességgel nyújtja a különélő szülő és akkor sem, ha a gyermekkel való kapcsolattartásának idejére adja azt. A BH 1997.79. szám alatt közzétett eseti döntésben a Legfelsőbb Bíróság rámutatott, hogy a gyermeket gondozó szülő a természetbeni tartás keretei között köteles gondoskodni a gyermek élelmezésén túlmenően többek között a gyermek lakhatásáról, ruházkodásáról, taníttatásáról, egészségügyi ellátásáról, esetleges utazási költségeiről, azaz, minden olyan igényének megfelelő kielégítéséről, ami a gyermek életében folyamatosan vagy időszakonként felmerül, a külön élő szülő pedig pénzbeli hozzájárulással köteles biztosítani a felsorolt kiadások fedezetének rá eső részét. A gyermektartásdíj a gyereknevelés és gondozás egységes folyamatára megállapított, havonként fizetendő pénzösszeg. Ez a BH a Ptk. hatálybalépését követően is iránymutató lehet a gyakorlat számára. A jogszabályalkotó ezen elven nem kívánt változtatni.
A gyermektartásdíjról a Csjt. szerint is megegyezhettek a szülők. A Ptk. ehhez képest a megállapodás tartalmára nézve is tartalmaz rendelkezéseket. A szülőknek lehetőségük van megfelelő vagyontárgy vagy pénzösszeg egyszeri juttatásában is megállapodni, azonban tisztázniuk kell azt is, hogy ezzel pontosan mely időszakra teljesíti tartási kötelezettségét a különélő szülő. Szintén lényegesnek látom azt a rendelkezést, mely csak akkor ad lehetőséget a megállapodás ellenére a tartásdíj bírósági megállapítására, ha arra a körülmények előre nem látható, lényeges változása miatt a gyermek érdeke vagy valamelyik fél súlyos érdeksérelmének elhárítása ad indokot. Vagyis ezekben az esetekben is rendkívül fontos, hogy a bíróság a körülményeket rögzítse a perbeli egyezség jóváhagyáskor.
A gyermektartásdíj bírósági meghatározására a továbbiakban is a szülők megegyezésének hiányában kerül sor, illetve a megegyezés ellenére a fent kifejtett esetben. A tartásdíj megállapításának módjára és mértékére a rokontartás általános szabályai az irányadóak. Ott mondja ki a Ptk. azt, hogy a leszármazó eltartásának az indokolt szükségleteket - benne a nevelés és szükséges taníttatás költségei - kell fedezni. A kiskorú gyermekre vonatkozó szabályok körében a tartásdíj bírósági meghatározásakor figyelembe veendő körülmények között a Ptk. ennek megfelelően módosítja a Csjt. eddigi szóhasználatát és elsőként a gyermek tényleges szükségletei helyett ezentúl a gyermek indokolt szükségleteit sorolja fel.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
