A kulturális örökség és a vallási pluralizmus kérdése mára a társadalmi párbeszéd egyik központi témájává nőtte ki magát, különösen az Európában, ahol a különböző vallások és kultúrák egymás mellett élése időről időre feszültségeket teremt. Bár a vallási és kulturális terület kapcsán nem beszélhetünk államok közötti egységes politikáról[1], a nemzetközi egyezményeknek és az Európai Uniónak[2] köszönhetően ezen területekre is vonatkoznak egységes szabályozások, továbbá az ezen problémakör kapcsán felmerülő kérdések megválaszolása időnként túlmutat a nemzeteken és gyakran az Emberi Jogok Európai Bíróságára (EJEB) vagy az Európai Unió Bíróságára (EUB) marad[3].
A vallási tradíciók és a kulturális identitások kölcsönhatásai folyamatosan formálják a közösségeket, ezért e jelenségek részletes vizsgálata nélkülözhetetlen annak érdekében, hogy átfogó képet nyerjünk a társadalmi beilleszkedés és a vallási tolerancia fenntartásának nehézségeiről. Miközben a vallási pluralizmus jelentős kulturális értéket képvisel[4], gyakran társadalmi konfliktusok forrása is lehet[5].
Jelen tanulmány célja, hogy feltárja e sokrétű interakciókat, különös tekintettel a kulturális identitás megőrzésének és a vallásszabadság védelmének jelentőségére. A különböző közösségek közötti feszültségek és kölcsönhatások feltérképezése alapvető ahhoz, hogy hatékony választ tudjunk adni az előttünk álló kihívásokra. Ennek érdekében szükséges a jogi környezet áttekintése és a joggyakorlat vizsgálata, hiszen a jogszabályi előírások és a társadalmi értékek szoros kölcsönhatásban állnak egymással.
A tanulmány elemzést kíván nyújtani a kulturális identitás és a vallási sokszínűség kapcsolódási pontjairól, valamint az ezekből fakadó nehézségekről.
E vizsgálat reményeim szerint hozzájárul a keresztény szimbólumokkal és a vallásszabadsággal összefüggő jelenlegi viták megértéséhez, kiemelt hangsúlyt fektetve az Európa területén tapasztalható konfliktusokra és a lehetséges megoldási javaslatokra.
A kereszténység jelképeinek és a vallásszabadság összefüggéseinek vizsgálata különösen lényeges Európában, ahol az Uniónak köszönhetően a val-
- 75/76 -
lási és kulturális sokszínűség kiemelt szerepet játszik. Az Unió alapértékei közé tartozik a vallásszabadság[6], amely valamennyi polgár számára garantálja a hit és a vallás szabad gyakorlását. A kérdéskör mélyebb megértéséhez szükséges annak feltárása, hogy a különböző vallási szimbólumok, különösen a keresztény jelképek, miként befolyásolják a közvéleményt, valamint a politikai és jogi vitákat uniós szinten.
A vallási szimbólumok, például a kereszt vagy a templomok, nemcsak kulturális örökségként jelennek meg, hanem a közösségi identitás elválaszthatatlan részei is. A használatuk és láthatóságuk gyakorta vezet nézeteltérésekhez, hiszen a vallásszabadság jegyében alapvető kívánalom, hogy minden vallás és világnézet egyformán tiszteletben részesüljön. A keresztény jelképek jelenléte sokak számára a kontinens történelmi gyökereit, illetve kulturális hovatartozását tükrözi, míg akadnak, akikben ez ellenérzéseket válthat ki[7].
Ez a látszólagos ellentmondás jól szemlélteti a keresztény szimbólumok védelme és a vallásszabadság mindennapi megélése közötti feszültséget. A probléma ráadásul nem csupán a jogi szabályozás kérdését érinti, hanem szorosan kapcsolódik a közösségi érzésekhez és a vallási identitás megőrzésének igényéhez is. A tagállamoknak egyszerre kell megfelelniük a jogi normáknak és a kulturális hagyományok megőrzése elvárásainak.
A vallásszabadságot alapvetően a vallás és meggyőződés szabad megválasztásának, kinyilvánításának és gyakorlásának joga alkotja[8]. A társadalmi kohézió megőrzése érdekében a tagállamoknak olyan jogi és társadalmi kereteket kell kialakítaniuk, amelyek egyszerre védik a vallási kifejezés szabadságát és elősegítik a tolerancia érvényesülését. E kérdések tehát gyakorlati jelentőséggel bírnak, hiszen a társadalmi viták mellett számos jogvitában[9] is felmerülnek.
A közösségi érzések és a jogi szabályozás egyensúlyának megteremtése kulcsfontosságú ahhoz, hogy az eltérő hitű és világnézetű emberek békésen együtt élhessenek. A jogalkotásnak és a társadalmi normáknak egyaránt reagálniuk kell a kihívásokra, hogy valamennyi vallási megnyilvánulás azonos tiszteletben részesüljön, de egyaránt fennmaradjon a társadalmi béke. Olyan közösségi környezet, amely a vallási sokszínűség tiszteletben tartására épül, és ezáltal a következő nemzedékek számára is biztosítja a békés együttélést, kizárólag átfogó és részletes megközelítéssel érhető el.
A vallásszabadság védelme természetesen nem korlátozódik a keresztény szimbólumokra, hanem valamennyi vallásra és meggyőződésre egyaránt vonatkozik[10]. E jog gyakorlati érvényesülése elsődleges fontosságú ahhoz, hogy a különböző vallási közösségek fennmaradjanak és szabadon gyakorolják hitéletüket. Az embereknek lehetőségük van saját vallásuk gyakorlására és annak nyilvános kifejezésére, ami hozzájárul a társadalmi sokszínűséghez, s egyben lehetőséget teremt a kulturális örökség tovább örökítésére.
- 76/77 -
Európában, azon belül is az Európai Unióban kiemelt jogi és társadalmi jelentőségű kérdésként jelenik meg a vallásszabadság védelme és a keresztény szimbólumok társadalmi megítélése. E tényezők nem csupán a kulturális és közösségi identitás alapvető elemeit alkotják, hanem a mindennapi élet számos területén is megjelennek. A vallásszabadság, mint alapvető emberi jog, nem kizárólag a különböző vallási közösségek védelmét biztosítja, hanem hozzájárul a sokrétű társadalmi környezet kialakulásához, amelyben a vallási kultúrák és hagyományok együtt élhetnek.
Az Európai Unió Alapjogi Chartája 10. cikkének különös jelentősége abban áll, hogy kifejezetten megerősíti a vallásszabadság elvét, amely a gyakorlatban is érvényre jut. A vallási szimbólumok nyilvános használata, amennyiben az nem sérti a más vallási közösségek jogait vagy a közrendet, egy olyan alapelv megvalósulását segíti elő, amely nélkülözhetetlen a közösségek békés együttélésének és harmonikus működésének szempontjából. Ennek az elvnek a jelentősége azért is kiemelkedő, mert az Európai Unió területén élő számos eltérő vallási hagyomány tiszteletben tartása nem csupán jogi, hanem erkölcsi kötelezettséget is jelent, előmozdítva a különböző közösségek egymáshoz való közeledését.
A fent vázolt elvek megvalósítása érdekében kulcsfontosságú a vonatkozó jogszabályok rendszeres felülvizsgálata és a társadalmi egyeztetés erősítése, azért, hogy a vallásszabadság ne pusztán elméleti konstrukció, hanem a mindennapokban is érvényesülő jogintézmény legyen. Ennek következtében a vallásszabadság kereteinek tisztázása és tiszteletben tartása elengedhetetlen a valódi társadalmi kohézió és a sokféleségben rejlő lehetőségek kiteljesítése szempontjából.
A keresztény szimbólumok jelentősége túlmutat a vallási közösségeken. E jelképek magukban hordozzák a történelmi és kulturális hagyományok szellemi örökségét[11], ösztönözve a közös értékek megőrzését és továbbadását. Nyilvános használatuk és megjelenítésük ugyanakkor számos vitát válthat ki, például a közintézményekben vagy a közszolgáltatások, munkahelyek területén, ahol a vallási jelképek alkalmazása a semlegesség elvével kerülhet konfliktusba[12].
Az Európai Unióban a vallási sokszínűség erősödésével a vallásszabadság problémái egyre sürgetőbbé válnak. A cél egy olyan egyensúly megteremtése, amelyben a vallási meggyőződések és identitások elismerése, valamint a közéleti semlegesség követelménye harmonikusan érvényesül. E problémakör megoldása nem pusztán a közösségi béke megóvását, hanem az európai értékek és normák fenntartását is szolgálja. A vallási sokszínűség elfogadása alapvető feltétele a társadalmi kohézió erősítésének, hiszen csak így biztosítható a különböző hagyományokkal és vallási háttérrel rendelkező közösségek békés egymás mellett élése.
- 77/78 -
A vallásszabadság és a keresztény szimbólumok összetett kérdésköre szoros kapcsolatban áll az európai értékek érvényesülésével. A jogalkotás és jogalkalmazás, a kulturális hagyományok megbecsülése, valamint a vallási sokféleség elfogadása egyaránt hozzájárulnak egy olyan társadalmi közeg kialakításához, amelyben a békés együttélés, a kulturális párbeszéd és a közös európai értékek megerősödése hosszú távon is biztosíthatóak lehetnek.
Az európai társadalmakban a keresztény szimbólumok - így pl. a kereszt, a Szűz Mária medál, a Jézus szobrok és a katolikus szentek tisztelete - nem csupán vallási értelemben bírnak kiemelkedő jelentőséggel, hanem kulturális szempontból is rendkívül fontos helyet foglalnak el. A kereszténység ugyanis nem kizárólag egyházi szervezetek és hívő közösségek létét és működését határozza meg, hanem olyan átfogó kulturális keretet is megteremtett, amelynek nyomán az európai civilizáció fejlődése során szorosan összefonódott a művészet, az irodalom és a zene a kereszténységgel[13]. E szerves kapcsolat hozzájárult ahhoz, hogy számos keresztény szimbólum mára az európai kulturális örökség szerves és megkerülhetetlen részévé vált, még akkor is, ha a semlegesség jegyében ma már próbálják elrejteni azokat[14].
A szimbólumok alapvető rendeltetése túlmutat a vallásos hit képi megjelenítésén, ugyanis jelképalkotó szerepük erősíti a közösségi identitást.[15]. A kereszt, mint a kereszténység egyik legfontosabb jelképe például nemcsak a hívők számára bír kiemelt szimbolikus tartalommal, hanem a művészeti önkifejezés és az identitásformálás egyik központi elemévé is vált. Emellett pedig napjainkban egyre elterjedtebb, hogy a keresztet nem a vallás kifejezésének érdekében hordják, hanem egyfajta divatcikknek használja fel a divatipar ezt a sokak számára mély jelentéssel is bíró szimbólumot[16].
A keresztény szimbólumok által létrehozott kulturális szintézis fontos szerepet játszik a közösségi identitás megtartásában és folyamatos gazdagításában, hiszen a különféle nemzetek és etnikumok hagyományait közös történeti és szellemi keretbe ágyazza[17]. . E szimbólumok kapcsán kialakult ünnepek és rítusok, például a karácsony vagy a húsvét, évről évre visszatérő alkalmat adnak a közösségeknek arra, hogy tovább örökítsék és újra értelmezzék e hagyományok lényegét, így biztosítva a sokféleség és az egység sajátos ötvözetét, ami Európa kulturális jellegzetességeinek egyik meghatározó vonása.
Összességében kijelenthető, hogy a keresztény szimbólumok szervesen beépültek az európai vallási és kulturális örökségbe, így a hitélet mellett a társadalomtörténeti fejlődés folyamataira is jelentős hatást gyakoroltak. A hosszú évszázadok során kialakult tradíciók és a napjainkban megjelenő új megközelítések kölcsönhatása magyarázza, hogy e szimbólumok a globalizált világban is változatlanul megőrizzék fontosságukat[18].
- 78/79 -
A vallásszabadság és a keresztény szimbólumok védelme az Európai Unió jogi keretei között különösen hangsúlyos és időszerű kérdés, amelynek szabályozása a számos nemzetközi egyezmény mellett, elsősorban az Európai Unió Alapjogi Chartájában ölt testet.
E jogi dokumentumok nem csupán formális rendelkezéseket foglalnak magukban, hanem meghatározó szerepet játszanak az európai jogrend hatékony és átlátható működésében is. Iránymutatást nyújtanak a tagállamok törvényalkotási folyamataihoz, a jogalkalmazás elveihez, továbbá a vallási és politikai kérdések megfelelő kezeléséhez. A vallásszabadság gyakorlati érvényesülésének szempontjából elengedhetetlen e jogi keretek helyes alkalmazása és értelmezése. Ennek hiányában ugyanis a vallási sokszínűség tiszteletben tartása, illetve a diszkrimináció megelőzése jelentős akadályokba ütközhet, ami szükségessé teszi a tagállamok és az uniós intézmények részéről a kellő időben meghozott intézkedéseket. Ezáltal biztosítható, hogy minden egyes állampolgár egyenlő és méltányos bánásmódban részesüljön, valódi vallásszabadságot élvezve az Európai Unió területén.
Az Európai Unió Alapjogi Chartáját (a továbbiakban: Charta) 2000-ben fogadták el. A Charta nem új jogokat állapít meg, hanem egy egységes dokumentumban foglalja össze azokat a személyiségi, polgári, politikai, gazdasági és szociális jogokat, melyek az Európai Unióban megilletik a polgárokat[19].
Az Charta 10. cikke egyértelműen rögzíti a hit és a meggyőződés szabad gyakorlásának lehetőségét, továbbá kiterjed a vallás vagy meggyőződés nyilvános kifejezésére és gyakorlására is, ezzel egyúttal a szólás- és véleményszabadság szoros kapcsolatára is rámutat.
A Charta szerint ez a szabadságjog "magában foglalja a vallás vagy a meggyőződés megváltoztatásának szabadságát, valamint a vallásnak vagy meggyőződésnek mind egyénileg, mind együttesen, mind a nyilvánosság előtt, mind a magánéletben, istentisztelet, oktatás és szertartások végzése útján való kifejezésre juttatását[10]".
A Charta 14. cikke az oktatáshoz való jog kapcsán tartalmaz a vallással kapcsolatos rendelkezést is, miszerint az oktatási intézménynek figyelembe kell venni a "szülők azon jogát, hogy gyermekeik számára vallási, világnézeti vagy pedagógiai meggyőződésüknek megfelelő nevelést biztosítsanak[11]", azaz a szülők számára biztosított annak a joga, hogy gyermeküket saját vallásuk szerinti nevelésben és oktatásban részesítsék.
A vallásszabadságot a nemzeti alkotmányok és az Alapjogi Charta mellett számos nemzetközi egyezmény, továbbá az Európai Unió működéséről szóló szerződés egységes szerkezetbe foglalt változata is rögzíti. Az európai országok tekintetében kiemelt jelentőséggel bír az Emberi Jogok Európai Egyez-
- 79/80 -
ménye, tekintettel arra, hogy az egyezmény közvetlen panasz benyújtásának lehetőségét biztosítja az egyének számára.
Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 18. cikke szerint "Minden személynek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához, ez a jog magában foglalja a vallás és a meggyőződés megváltoztatásának szabadságát, valamint a vallásnak vagy a meggyőződésnek mind egyénileg, mind együttesen, mind a nyilvánosság előtt, mind a magánéletben oktatás, gyakorlás és szertartások végzése útján való kifejezésre juttatásának jogát.[11]"
A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 18. cikke rendelkezik a vallásszabadságról. Az Egyezségokmány szerint "Mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságára. Ez a jog magában foglalja a vallás vagy meggyőződés szabad megválasztását vagy elfogadását és azt a szabadságot, hogy vallását vagy meggyőződését vallásos cselekmények és szertartások végzése útján akár egyénileg, akár másokkal együttesen nyilvánosan vagy magánkörben kinyilváníthassa, gyakorolhassa és taníthassa.[123]". Az Egyezségokmány kötelezi továbbá a részes államokat, hogy tartsák tiszteletben a szülők vagy a törvényes gyámok azon szabadságát, "hogy gyermekeik vallásos és erkölcsi nevelését saját meggyőződésüknek megfelelően biztosítsák[24]".
Az Emberi Jogok Európai Egyezményét 1950-ben fogadták el és 1953-ban lépett hatályba[25]. Az egyezmény eredetileg tizenhárom jogot tartalmazott, azonban a későbbiekben kiegészítő jegyzőkönyvek alkalmazásával további jogokkal bővült[26]. Az egyezmény kiemelt fontossága abban rejlik, hogy közvetlen panasz benyújtásának lehetőségét biztosítja az egyének számára, melyek elbírálásra az Emberi Jogok Európai Bírósága jogosult[27].
Az Emberi Jogok Európai Egyezménye 9. cikkében szabályozza a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságát, mely szerint "Mindenkinek joga van a gondolat-, a lelkiismeret- és vallásszabadsághoz; ez a jog magában foglalja a vallás vagy meggyőződés megváltoztatásának szabadságát, valamint a vallásnak vagy meggyőződésnek mind egyénileg, mind együttesen, mind a nyilvánosság előtt, mind a magánéletben istentisztelet, oktatás és szertartások végzése útján való kifejezésre juttatásának jogát.[18]"
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés egységes szerkezetbe foglalt változata kifejezetten nem rendelkezik a vallás és a lelkiismeret szabadságáról, de közvetetten, más rendelkezéseken keresztül utal ezen szabadságjogok tiszteletben tartására. Ilyen például Az Európai Unió működéséről szóló szerződés egységes szerkezetbe foglalt vál-
- 80/81 -
tozatának (a továbbiakban Eumsz.) 13. cikke, amely a mezőgazdasági, halászati, közlekedési, belső piaci, kutatási technológiafejlesztési és űrkutatási politikák kialakításával és végrehajtásával kapcsolatosan rögzíti, hogy az Unió és tagállamai figyelembe veszik az állatok kíméletére vonatkozó követelményeket, miközben "tiszteletben tartják a tagállamok - különösen a vallási szertartásokra, kulturális hagyományokra és regionális örökségre vonatkozó - jogszabályi vagy közigazgatási rendelkezéseit és szokásait.[29]". Az Eumsz. 17. cikke az egyházi és vallási szervezetek helyzetéről szól, mely szerint "Az Unió tiszteletben tartja és nem sérti az egyházak és vallási szervezetek vagy közösségek nemzeti jog szerinti jogállását a tagállamokban.[30]".
Az Emberi Jogok Európai Bíróságának és az Európai Unió Bíróságának ítéletei rendkívüli súllyal bírnak a jogi környezet formálása szempontjából, különösen akkor, ha a vallásszabadság és a keresztény szimbólumok körüli jogvitákra gondolunk. E precedensek egyrészt megalapozzák a közösségi jogértelmezés alapelveit[31], másrészt képesek egyensúlyt teremteni a közhatalom semlegessége és a vallási meggyőződés szabad kifejezése között, ami lényeges feltétele bármely demokratikus társadalom megfelelő működésének. Az ítéletek részletes elemzése lehetőséget biztosít arra, hogy a tagállamokban felmerülő hasonló ügyekben érvényesítsük a vallási identitás tiszteletben tartását, miközben a közhatalmi intézkedések arányossága és jogszerűsége is megmarad.
A bírósági ítéletek segíthetnek abban, hogy a vallási meggyőződéshez kapcsolódó jogok érvényesítése, például egy közhivatalban történő keresztviselés engedélyezése vagy a vallási szimbólumok munkahelyi alkalmazásának megítélése, összeegyeztethető maradjon a közhatalom és a munkáltatók által elérni kívánt semlegesség elvével és a diszkrimináció tilalommal egyaránt. Nem csak az egyének és közösségek jogainak védelméhez, hanem az európai közösségek közötti kölcsönös megértéshez és a tisztelet erősítéséhez is hozzájárul, így szolgálva a társadalmi kohézió, a kulturális sokszínűség és a demokrácia alapértékeinek maradéktalan érvényesülését.
A következőkben néhány gyakorlati példán keresztül kívánom ismertetni a vallásszabadság és a keresztény jelképekkel kapcsolatos európai vitákat.
Franciaországban a szekularizáció elve, amelyet a "laïcité[32]" kifejezés jelöl, kiemelkedő jelentőséggel bír a vallási és állami viszony szabályozásában[33]. Az 1905-ös törvény[34] világosan kimondja az állam és az egyházak teljes elválasztását, megteremtve azt az alapelvet, hogy az állam valamennyi vallással szemben semleges álláspontot köteles képviselni. Ennek közvetlen következménye, hogy a vallási szimbólumok nyilvános helyeken, különösen közintézményekben, nem jelenhetnek meg.
- 81/82 -
A közhatalom és a vallás ilyen szigorú elkülönítése ugyanakkor számos társadalmi és jogi vitát generált, mivel ez a tilalom az állampolgárok részéről gyakran ütközik a vallás szabad kifejezésének igényével.
Az állami semlegesség gyakorlati érvényesítését jól illusztrálják a különböző jogszabályok és bírósági ítéletek.
Az egyik legismertebb példája annak, hogyan próbálja a francia állam fenntartani az oktatási intézmények semlegességét, egy 2004-es törvény[35], amely megtiltja az állami iskolákban a "feltűnő vallási jellegű szimbólumok", azaz például a kereszt, a hidzsáb[36] vagy a kipa[37] viselését. Tekintettel arra, hogy a törvény nem tartalmazott részletes felsorolást a vallási jelképekről, hanem a feltűnő vallási jelképek fogalmának használatával teret adott az értelmezésnek, továbbra is adódtak problémák abból, hogy egyes diákok vallási öltözetet hordtak az iskolában. Ilyennek volt például az abaja[38], melynek betiltására 2023. augusztusában került sor egy, a miniszter által az iskoláknak címzett levélben[39]. Míg a vallási viseletek és jelképek tilalmát előíró szabályozás kapcsán a társadalom elfogadóbb volt, addig az abaja betiltása számos társadalmi és politikai vitát generált, ugyanis azt a viselői és a Muszlim Hit Francia Tanácsa is pusztán egy szokványos közel-keleti viseletnek tekintik, nem pedig vallási jelképnek[40].
Az oktatásban tett korlátozások mellett, a francia állam 2010-ben egy törvénnyel[41] betiltotta az arcot eltakaró ruházat közterületen történő viselését, arra hivatkozva, hogy ez a közrend, a közbiztonság, illetve a "társadalmi összetartás" védelmét szolgálja. Bár a jogszabály alapvetően vallási szempontból semlegesnek tekinthető, megállapítható, hogy a tilalom a burka és a nikáb[42] közterületen történő viselésére vonatkozott, ugyanis ezek azok a tipikus nyilvános viseletek, melyekre ráillik az arcot eltakaró ruházat leírás, ezért a szabályozás ellenérzéseket váltott ki a muszlim hívőkben és azt túlzott állami beavatkozásként élték meg[43].
A burka és a nikáb közterületen történő viselésére vonatkozó tilalom kapcsán S.A.S. francia állampolgárságú muszlim nő az Emberi Jogok Európai Bíróságához (EJEB) fordult. Álláspontja szerint ezzel a törvénnyel a francia állam megsérti az az Emberi Jogok Európai Egyezménye 8., 9. és 10. cikkét, azaz a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jogát, a vallásszabadsághoz való jogát és a véleménynyilvánítási szabadságát[44]. Az S.A.S. v. France ügyben az EJEB megerősítette a jogszabály érvényességét, megállapítva, hogy a törvény nem diszkriminatív, és elsősorban a laicitás, illetve a közösségi érdek, mint a közbiztonság, közrend, egészségügy, továbbá mások jogainak és szabadságának érvényre juttatását célozza[45].
A szekularizáció térnyerése az elmúlt években több társadalmi és politikai vitához is vezetett Franciaországban. Ilyen volt például a 2011-ben és azóta is időnként megújuló burkini-vita[46], melyet az váltott ki, hogy több francia város helyi rendeletekkel próbálta kitiltani a burkinit a strandokról, illetve több uszoda használati
- 82/83 -
szabályzatában tiltotta be a ruhadarab használatát a higiénia, a közrend és a laicité védelmére hivatkozva.
Tekintettel arra, hogy a keresztény vallási jelképek kevésbé nagy kiterjedésűek, mint a muszlimok által viselt vallási ruhadarabok, a keresztényeket a laicitás elvének érvényre juttatása során kevesebb korlátozás sújtja Franciaországban az iszlám vallást gyakorlókhoz képest. Ennek ellenére heves viták forrásává vált a keresztény szimbólumok állami intézményekből történő eltávolítása is. Gyakori problémaként merül fel, hogy a semlegesség fenntartása érdekében az iskolákban vagy más közintézményekben, illetve közterületeken a régóta kitett kereszteket, képeket vagy más vallási jelképeket eltávolíttatják. Ezen intézkedések pedig újra felvetik a vallásszabadság, a kulturális örökség és az állami intézmények világnézeti semlegességének egymáshoz való viszonyát.
Az egyik legnagyobb nyilvánosságot kapott eset, mely nemzetközi szinten is nagy felháborodást keltett, Szent II. János Pál Ploërmelben található emlékművével volt kapcsolatos, amelynek tetejéről eltávolíttatták a keresztet az 1905-ös törvényre hivatkozással. Az 1905-ös törvény egyértelműen kimondja, hogy tilos bármilyen vallási jelképet elhelyezni a középületeken vagy a közterületeken, a törvény tiltása alól azonban kivételt képeznek a vallási épületek, a temetői sírhelyek, a múzeumok és emlékművek, továbbá a törvény tilalma nem érintette a már kihelyezett vallási jelképeket, szimbólumokat[47]. Tekintettel arra, hogy az érintett emlékmű jóval az 1905-ös törvénnyel bevezetett tilalom után, közterületre került kihelyezésre, a francia Államtanács[48] kereszt eltávolítását elrendelő határozata teljes mértékben indokoltnak tekinthető[49] volt, azonban mind a francia, mind pedig a nemzetközi keresztény vallási közösséget felzaklatta a kereszt eltávolítására vonatkozó döntés. A kereszt mellett számos társadalmi kiállás is indult, mint például a #MontreTaCroix[50] akció, melynek keretében arra ösztönözték a közösségi média használókat, hogy Franciaország területén található keresztekről töltsenek fel képeket az online közösségi felületekre. Több ország felajánlotta emellett, hogy befogadja a lebontásra kerülő keresztet, erre azonban nem kellett, hogy sor kerüljön, mivel a település polgármestere ragaszkodott hozzá, hogy a kereszt Ploërmelben kerüljön új helyszínre[51].
Olaszország esetében a vallásszabadság és a vallási szimbólumok nyilvános megjelenítésének megítélése eltér a szigorú francia szekularizációs modelltől, hiszen, az állam semlegességének hangsúlyozása mellett, a jogszabályaikban is elismerik a keresztény kulturális örökség történelmi fontosságát.
A keresztény szimbólumok használatához kapcsoló egyik legfontosabb döntés a Lautsi v. Italy ügy ítélete, amelyben Soile Lautsi, egy olasz édesanya kifogásolta, hogy gyermekei osztálytermeiben keresztek találhatók a falon, melyeket kérésének ellenére sem távolítottak el. Ezért panaszával a nemzeti bírósághoz, majd annak eluta-
- 83/84 -
sító döntését követően az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult[52]. Lautsi asszony úgy vélte, hogy az iskolai keresztek sértik az Emberi Jogok Európai Egyezményének 9. cikkében biztosított vallásszabadságot.
A bíróság első ítélete Lautsi asszony javára döntött, kimondva, hogy a kereszt kihelyezésével az olasz állam megsértette a kérelmezők vallásszabadsághoz és az oktatási szabadsághoz fűződő jogát[53]. Ez a határozat komoly ellenérzést váltott ki Olaszországban, mind a kormány, mind a társadalom szélesebb rétegei körében, ezért az állam fellebbviteli kérelmét követően az ügy a Nagykamara elé került. A Nagykamara megváltoztatta a korábbi döntést és megállapította, hogy a kereszt nem pusztán vallási szimbólum, hanem egyben történelmi és kulturális hagyományokat tükröző jelkép. A döntést emellett azzal is indokolta, hogy nem bizonyítható és a kérelmező nem is utalt arra, hogy a kereszt kihelyezésével az államnak bármiféle hittérítő szándéka merült volna fel. Ezzel az ítélettel a Bíróság kimondta, hogy a kereszt kihelyezése önmagában nem ütközik az EJEE rendelkezéseibe és elutasította Lautsi asszony és gyermekei panaszát[54].
Németországban a vallási semlegesség és a vallásszabadság egyensúlyának kérdése kapcsán több alkalommal is komoly vitát váltott ki a kereszt szimbólum kihelyezése.
Bár az Alaptörvény 4. cikke biztosítja a vallásszabadságot, ugyanakkor az állami semlegesség követelménye azt is megköveteli, hogy az állami iskolák mentesek legyenek mindenféle vallási befolyástól[55]. Ez a kettős elv számos konfliktust eredményezett a vallási szimbólumok megjelenése, valamint a tanárok és a diákok vallási identitása között.
Németországban egy 1983-as bajor törvény kimondta, hogy az iskolák osztálytermeiben keresztet kell kihelyezni. A szülők egy csoportja a törvénnyel kapcsolatosan a német Szövetségi Alkotmánybírósághoz fordult azzal az indokolással, hogy a kereszt kötelező kihelyezése összeegyeztethetetlen az alaptörvény által biztosított vallásszabadsághoz való joggal. 1995-ben az ún. Kruzifix ítélettel az Alkotmánybíróság kimondta, hogy a kötelezően kihelyezett kereszt az osztálytermekben a vallásszabadság és az állami semlegesség megsértését jelentheti, kiváltképpen, ha az érintett közösség egy része kifogásolja azt[56].
A döntés Bajorországban különösen nagy visszhangot váltott ki, hiszen a keresztet ott nem csupán vallási, hanem kulturális szimbólumként is tisztelet övezi. Az ítélet rávilágított arra, hogy a történeti és kulturális hagyományok gyakran ütköznek a szigorú szekularizációs elvekkel.
Az ítélet hatására Bajorországban egy újabb törvényt fogadtak el, ami szerint minden osztályteremben ki kell helyezni egy keresztet, kivéve, ha ez valakinek a vallási vagy világnézeti meggyőződését sérti[57].
2018-ban a bajor miniszterelnök kötelezően előírta a közintézmények előterében kereszt elhelyezését. A mi-
- 84/85 -
niszterelnök döntése indokolásakor elmondta, hogy a keresztet nem vallási szimbólumként, hanem a történelmi és kulturális önazonosság jelképeként szükséges kihelyezni, ezért a törvény nem sérti a vallási semlegesség elvét[58].
Az 2000-es évek elején több ügy is került az Emberi Jogok Európai Bírósága elé az Egyesült Királyságból, melyekben a panaszosok olyan keresztények voltak, akik szerint vallásszabadságukat munkáltatójuk megsértette. Az ügyek Eweida és társai v. Egyesült Királyság néven váltak ismertté. Az ügyben négy keresztény munkavállaló két különböző problémakörrel fordult a Bírósághoz[59].
a) Eweida asszony és Chaplin asszony munkavégzésük során kereszt alakú medált hordtak a nyakukban, melynek viselését munkáltatójuk megtiltotta nekik. Ladele asszony és McFarlane úr számára pedig munkájuk ellátása során problémát jelentett, hogy a homoszexualitás elfogadása ellentétes hitükkel[60].
Eweida asszony légiutas kísérőként dolgozott és munkája során szigorú öltözködési előírásokat kellett betartani, melyek nem engedték meg, hogy nyakláncán kereszt alakú medált, mint vallási szimbólumot viseljen. Mivel Eweida asszony ragaszkodott a medál viseléséhez munkáltatója felajánlott neki egy adminisztratív munkakört, melyre nem vonatkoztak öltözködési szabályok, azonban azt nem fogadta el. Eleinte a nemzeti munkaügyi bíróságokhoz fordult, majd miután kereseteit elutasították az EJEB-nek nyújtotta be panaszát.
b) Chaplin asszony szakápolónőként dolgozott és munkája ellátása közben mindig is hordta a kereszt alakú medálját. Munkahelyén 1007-ben új, más nyakkivágású egyenruha került bevezetésre, melyből kilógott a nyaklánca, ezért az intézmény igazgatója felszólította annak levételére, tekintettel arra, hogy az akár baleset- és sérülésveszélyes is lehet a munkája során. A nemzeti munkaügyi bíróságok a munkáltató javára döntöttek, ezért Chaplin asszony is az EJEB-hez fordult ügyével.
c) Ladele asszony anyakönyvvezetőként dolgozott London egyik kerületében. Miután egy 1005-ben hatályba lépett törvény alapján köteles lett volna közreműködni homoszexuális párok összeadásában, jelezte munkáltatójának, hogy ez keresztény hitének meggyőződésével ellentétes és ezen feladatok ellátását nem vállalja, fegyelmi eljárást indítottak ellene, melynek következményeként megszüntették munkaviszonyát. A nemzeti munkaügyi bíróságok elutasították a kereseteit, ezért az EJEB-hez fordult panasza kivizsgálásáért.
d) McFarlane úr munkája során pszichoszexuális terápiát tartott pároknak, melyek kapcsán feletteseinek és kollégáinak is jelezte, hogy vallási meggyőződése ellentétben áll azzal, hogy munkája során azonos nemű párok terápiáját vállalja. Ezt követően McFarlane urat is elbocsájtották állásából. Miután a nemzeti munkaügyi bíróságok az általa indított perekben is a munkáltató javára döntöttek, a koráb-
- 85/86 -
biak ügyekhez hasonlóan ő is az EJEB-hez fordult segítségért.
A Bíróság három különféle döntést hozott a négy ügyben. Eweida asszony esetében megállapították, hogy az Egyesült Királyság megsértette vallásszabadságát azzal, hogy nem biztosított számára megfelelő védelmet a nemzeti hatóságok által, továbbá a nemzeti jogszabályok "nem teremtettek tisztességes egyensúlyt egyrészt azon vágya, hogy kifejezze vallási meggyőződését és mások felé kinyilvánítsa hitét, másrészt munkáltatója azon kívánsága között, hogy egy bizonyos vállalati arculatot mutasson[61]".
Chaplin asszony ügyében a Bíróság nem állapította meg a vallásszabadságának megsértését, tekintettel arra, hogy a kórház által hivatkozott indokok, miszerint a nyaklánc eltávolítását az egészség és a biztonság védelme érdekében kérték, megfelelően indokolják a vallásszabadság korlátozását a kereszt alakú medál tiltásával.
Ladele asszony és McFarlane úr ügyeiben a Bíróság ugyanazon döntést hozta. A Bíróság indokolása alapján munkáltatóik célja mások, azaz az azonos nemű párok jogainak védelmére irányult, ezért nem állapítható meg a panaszosok vallásszabadságának megsértése.
A vallásszabadság és a vallási szimbólumok körüli társadalmi viták Európában egyre élesebbé válnak, amely jelenség jól mutatja a kulturális sokszínűség elmélyülését és a szekularizáció térnyerésének következményeit. E két tendencia a közszolgáltatások és az állami intézmények működése mellett, a munkáltatók és vállalkozások oldalán is új kihívásokat teremt, különösen a vallási jelképek nyilvános megjelenítésével kapcsolatban, ami nem csupán jogi, hanem etikai és kulturális kérdéseket is felvet. A különböző felekezetek és a vallási kisebbségek jogainak tiszteletben tartása ennek a problémakörnek a középpontjában áll, hiszen a társadalom változatos összetétele megköveteli, hogy az állami szervek és a közintézmények ne csak formális, hanem tényleges védelmet is nyújtsanak számukra.
A vallási diszkrimináció mérséklése és a vallásszabadság védelme megkívánja a témát érintő jogi szabályozás részletes vizsgálatát, a tagállami példák összehasonlító elemzését, valamint a legfrissebb trendek és kihívások alapos feltárását. Ha ezekhez a területekhez megfelelő intézkedések nem társulnak, a vallási csoportok közötti ellentétek fokozódhatnak, melyek hosszú távon komoly társadalmi károkat okozhatnak. Éppen ezért a párbeszéd ösztönzése a közpolitikai térben és a döntéshozatalban kulcsfontosságú, hozzájárulva egy olyan harmonikus társadalom kialakításához, amely befogadóan viszonyul a vallási sokszínűséghez, és egyidejűleg megőrzi a közéleti intézmények semlegességének elvét. Mindez megerősíti, hogy a keresztény szimbólumok és a vallásszabadság viszonya az európai államokban nem csupán elméleti kérdés, hanem gyakorlati jelentőségű, hiszen a közös európai értékek és a demokratikus berendezkedés sta-
- 86/87 -
bilitása szempontjából is meghatározó szerepet játszik. ■
JEGYZETEK
[1] Pünkösty András: Az Európai Unió és a vallás kapcsolatának egyes szempontjai, PPKE JÁK, https://jak.ppke.hu/uploads/articles/12211/file/EU_vaU%C3%A1s_p%C3%BCnk%C3%B6sty.pdf Letöltve: 2024.12.15.
[2] Az Európai Unió Alapjogi Chartája 2012/C 326/02, https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX:12012P/TXT, Letöltve: 2023.08.03.; 1993. évi XXXI. törvény az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről, https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=99300031.tv, Letöltve: 2024.12.15.
[3] Az EUB és EJEB néhány, a valláson alapuló diszkriminációval kapcsolatos döntése: 2017. március 14-i G4S Secure Solutions ítélet (C-157/15, EU:C:2017:203); 2017. március 14-i Bougnaoui és ADDH ítélet (C-188/15, EU:C:2017:204); 2021. július 15-i WABE és MH Müller Handel ítélet (C-804/18 és C-341/19, EU:C:2021:594); 2022. október 13-i S.C.R.L. (Vallásra utaló viselet) ítélet, (C-344/20, EU:C:2022:774), 2023. november 28-i Commune d'Ans ítélet (C-148/22.); S.A.S. kontra Franciaország (43835/11); Lautsi kontra Olaszország (30814/06)
[4] Párbeszéd egyházakkal, vallási egyesületekkel vagy közösségekkel, világnézeti szervezetekkel, https://www.europarl.europa.eu/at-your-service/hu/be-heard/religious-and-non-confessional-dialogue Letöltve: 2024.11.09.
[5] Csiki Tamás - Justh Krisztina: Az iszlám Európában - integráció vagy konfliktus? https://www.nemzetesbiztonsag.hu/cikkek/csiki_tamas__justh_krisztina-az_iszlam_europaban___integracio_vagy_konfliktus_.pdf, Letöltve: 2024.11.08.
[6] Az Európai Unió Alapjogi Chartája 2012/C 326/02 22. cikk, https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX:12012P/TXT, Letöltve: 2023.08.03
[7] Dr. Koltay András: Európa és a feszület jele - a Lautsi and Others v. Italy ügy alapvető kérdéseiről, https://real.mtak.hu/102789/1/Jobbagyi_Gabor_javitott_Koltay_Andras.pdf, Letöltve: 2024.10.09.
[8] Lásd. többek közt: Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (1948) 18. cikk, 1976. évi 8. törvényerejű rendelet az Egyesület Nemzetek közgyűlése XXI. ülésszakán, 1966. december 16-án elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya kihirdetéséről, 18. Cikk 1.
[9] Az EUB és EJEB néhány, a valláson alapuló diszkriminációval kapcsolatos döntése: 2017. március 14-i G4S Secure Solutions ítélet (C-157/15, EU:C:2017:203); 2017. március 14-i Bougnaoui és ADDH ítélet (C-188/15, EU:C:2017:204); 2021. július 15-i WABE és MH Müller Handel ítélet (C-804/18 és C-341/19, EU:C:2021:594); 2022. október 13-i S.C.R.L. (Vallásra utaló viselet) ítélet, (C-344/20, EU:C:2022:774), 2023. november 28-i Commune d'Ans ítélet (C-148/22.); S.A.S. kontra Franciaország (43835/11); Lautsi kontra Olaszország (30814/06)
[10] Lásd: diszkriminációt tilalmára vonatkozó rendelkezések, többek közt: Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (1948) 2. cikk https://www.coe.int/hu/web/compass/the-universal-declaration-of-human-rights-full-version- Letöltve: 2023.07.12.; 1976. évi 8. törvényerejű rendelet az Egyesület Nemzetek közgyűlése XXI. ülésszakán, 1966. december 16-án elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya kihirdetéséről, 2. Cikk, https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=97600008.tvr, Letöltve: 2023.07.10.
[11] Lásd pl. Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.) Nemzeti Hitvallás, https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a1100425.atv Letöltve: 2023.06.13.
[12] Az EUB és EJEB néhány, a valláson alapuló diszkriminációval kapcsolatos döntése: 2017. március 14-i G4S Secure Solutions ítélet (C-157/15, EU:C:2017:203); 2017. március 14-i Bougnaoui és ADDH ítélet (C-188/15, EU:C:2017:204); 2021. július 15-i WABE és MH Müller Handel ítélet (C-804/18 és C-341/19, EU:C:2021:594); 2022. október 13-i S.C.R.L. (Vallásra utaló viselet) ítélet, (C-344/20, EU:C:2022:774), 2023. november 28-i Commune d'Ans ítélet (C-148/22.); S.A.S. kontra Franciaország (43835/11); Lautsi kontra Olaszország (30814/06)
[13] Diarmaid MacCulloch: A History of Christianity - The First Three Thousand Years, 2010., Penguin Books Ltd
[14] Joseph H. H. Weiler: Keresztény Európa, Budapest, 2007., Szent István Társulat https://szakcikkadatbazis.hu/doc/2451463 Letöltve: 2024.10.13.
[15] Kovács Lajos: A vallás szimbolikus struktúrája, 2011., 23.o., http://communicatio.hu/publikaciok/kovacs_lajos/szimbolum_vs_vallasi_szimbolum.pdf Letöltve: 2024.11.25.
[16] Rimóczi Ancsa: Vallási jelkép vagy divatcikk manapság a kereszt?, 2023.04.21., https://www.noklapja.hu/aktualis/2023/04/21/kereszt-divatosszimbolum-vallasos-jelkep/ Letöltve: 2024.11.17
[17] Nádor Zsombor: Kereszténység és kultúra, Szent István Intézet, 5.o., https://szentistvanintezet.hu/wp-content/uploads/2024/05/keresztenyseg-es-kultura.pdf?utm_source=chatgpt.com Letöltve: 2024.12.03.
- 87/88 -
[18] José Casanova: A vallás helye a szekuláris Európában, 2000 Irodalmi és Társadalmi havi lap, 2010, http://ketezer.hu/2010/09/jose-casanova-a-vallas-helye-a-szekularis-europaban/, Letöltve: 2024.11.07.
[19] Miért van szükség a Chartára? - Az Alapjogi Charta, alkalmazási köre és az emberi jogok európai egyezményéhez való viszonya https://commission.europa.eu/aid-development-cooperation-fundamental-rights/your-rights-eu/eu-charter-fundamental-rights/why-do-we-need-charter_hu Letöltés: 2023.09.23.
[20] Az Európai Unió Alapjogi Chartája 2012/C 326/02, 10. cikk, https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX:12012P/TXT, Letöltve: 2023.08.03.
[21] Az Európai Unió Alapjogi Chartája 2012/C 326/02, 14. cikk, https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX:12012P/TXT, Letöltve: 2023.08.03.
[22] Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (1948) 18. cikk https://www.coe.int/hu/web/compass/the-universal-declaration-of-human-rights-full-version- Letöltve: 2023.07.12.
[23] 1976. évi 8. törvényerejű rendelet az Egyesület Nemzetek közgyűlése XXI. ülésszakán, 1966. december 16-án elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya kihirdetéséről, 18. Cikk 1., https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=97600008.tvr , Letöltve: 2023.07.10.
[24] 1976. évi 8. törvényerejű rendelet az Egyesület Nemzetek közgyűlése XXI. ülésszakán, 1966. december 16-án elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya kihirdetéséről, 18. Cikk 4., https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=97600008.tvr, Letöltve: 2023.07.10.
[25] Donna Gomien: Rövid útmutató az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez, Európa Tanács Információs és Dokumentációs Központ, Budapest, 1994, 11. o.
[26] Kende Tamás-Nagy Boldizsár-Sonnevend Pál-Valki László (szerk.) (2019): Nemzetközi jog. Budapest: Wolters Kluwer Hungary Kft. 380. o., https://doi.org/10.55413/9789632959085 Letöltve: https://mersz.hu/hivatkozas/YOV1761_380_p3/#YOV1761_380_p3 (2023. 09. 28.)
[27] Kende Tamás-Nagy Boldizsár-Sonnevend Pál-Valki László (szerk.) (2019): Nemzetközi jog, 381.o
[28] 1993. évi XXXI. törvény az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről, 9. Cikk 1., https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=99300031.tv
[29] Horváth Zoltán - Ódor Bálint: Az Európai Unió szerződéses reformja, Az Unió Lisszabon után, 2. kiadás, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2010, 483. o
[30] Horváth Zoltán - Ódor Bálint: Az Európai Unió szerződéses reformja, Az Unió Lisszabon után, 485. o
[31] Ismertetők az Európai Unióról - Az Európai Unió Bírósága, https://www.europarl.europa.eu/factsheets/hu/sheet/26/az-europai-unio-birosaga, Letöltve: 2024.10.20.
[32] laïcité - szekularizmus, világiasság, világiak
[33] Nemzeti alkotmányok az Európai Unióban. 2019., Budapest: Wolters Kluwer Hungary Kft., https://doi.org/10.55413/9789632958576 Letöltve: 2024. 01. 29.
[34] Loi du 9 décembre 1905 concernant la séparation des Églises et de l'État, https://www.legifrance.gouv.fr/loda/id/LEGISCTA000006085397 Letöltve: 2024.10.21.
[35] LOI n° 2004-228 du 15 mars 2004 encadrant, en application du principe de laïcité, le port de signes ou de tenues manifestant une appartenance religieuse dans les écoles, collèges et lycées publics, https://www.legifrance.gouv.fr/jorf/id/JORFTEXT000000417977 Letöltve: 2024.11.28.
[36] Egy négyzet vagy téglalap alakú kendő vagy sál, amit a nők a fejük köré tekernek fejkendőként, ezzel eltakarva a nyakukat és a hajukat, ugyanakkor a hidzsáb használatakor az arc szabadon marad. Forrás: A Glossary of Islamic Clothing, https://www.learnreligions.com/islamic-clothing-glossary-2004255 Letöltve: 2023.09.14.
[37] Kipa jelentése: A kippa egy lapos, kör alakú fejfedő anyagból vagy bőrből, amit általában zsidó férfiak viselnek. Forrás: Was ist eine Kippa? 2018.04.25. https://www.spiegel.de/panorama/kippa-was-ist-das-eigentlich-a-1204792.html Letöltve: 2023.10.20.
[38] Az abaja egy olyan viselet, amelyet a muszlimák úgynevezett köpenyként viselnek. Célja, hogy a díszes ruháikat elfedjék, ezáltal óvva őket az ellenkező nem vizslató pillantásaitól. Forrás: Abaja stílusok, 2009.08.10., https://iszlaam.wordpress.com/2009/08/10/abaja-stilusok/ Letöltve:2024.09.18.
[39] French education minister announces ban on Islamic abayas in schools, France24, 2023.08.27.,
- 88/89 -
https://www.france24.com/en/europe/20230827-french-education-minister-announces-ban-on-islamic-abayas-in-schools Letöltve:2024.10.28.
[40] Már az abaja is tilos a francia iskolákban, nem csak a hidzsáb, 2023.08.28, https://www.vg.hu/kozelet/2023/08/mar-az-abaja-is-tilos-a-francia-iskoolakban-nem-csak-a-hidzsab, Letöltve: 2024.10.19.
[41] LOI n° 2010-1192 du 11 octobre 2010 interdisant la dissimulation du visage dans l'espace public, https://www.legifrance.gouv.fr/loda/id/JORFTEXT000022911670, Letöltve: 2024.10.27.
[42] A nikáb egy olyan arctakaró ruhadarab, amiben csak a viselőjének szemei maradnak láthatóak, az arc és a fej többi részét eltakarja, beleértve a hajat is. A burka a legtöbbet takaró viselet. Eltakarja a teljes testet és arcot, még a viselő szemét is elfedi és csak egy hálós részen keresztül teszi lehetővé viselőjének a kilátást. Forrás: A Glossary of Islamic Clothing, https://www.learnreligions.com/islamic-clothing-glossary-2004255 Letöltve: 2023.09.14.
[43] Iván András: Betiltják a burkát Franciaországban, 2010.07.14., https://index.hu/kulfold/2010/07/14/ennyi_erovel_papirzacskot_is_huzhat_a_fejere/ Letöltve:2024.11.20.
[44] 1993. évi XXXI. törvény az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről, 8. Cikk, 9. Cikk, 10. Cikk, https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=99300031.tv
[45] Case Summary of S.A.S. v. France [2014] ECHR 695, 2019.06.25., https://www.lawteacher.net/cases/sas-v-france.php Letöltve:2024.12.03.
[46] Kakuk Lili: Kendőzetlen igazság, Arsboni, 2017.08.08., https://arsboni.hu/a-kendozetlen-igazsag-2/ Letöltve:2024.10.15.
[47] Soós Eszter Petronella: Miért szedeti le a francia Államtanács a keresztet II. János Pál szobráról?, 2017.11.02. https://tev.hu/miert-szedeti-le-francia-allamtanacs-keresztet-ii-janos-pal-szobrarol/ Letöltve: 2024.10.29.
[48] A Francia Államtanács (Conseil d'État) Franciaország legfelsőbb közigazgatási bírósága és a kormány jogi tanácsadó testülete, amely felügyeli a közigazgatási döntések jogszerűségét és véleményezi a törvényjavaslatokat. Forrás: https://www.conseil-etat.fr/qui-sommes-nous/le-conseil-d-etat
[49] Camille Adaoust: "Cette décision n'a rien de rigoriste" : l'Observatoire de la laïcité répond à la polémique sur le retrait d'une croix à Ploërmel, 2017.10.30., France Télévisions, https://www.francetvinfo.fr/societe/religion/laicite/cette-decision-n-a-rien-de-rigoriste-l-observatoire-de-la-laicite-repond-a-la-polemique-sur-le-retrait-d-une-croix-a-ploermel_2444508.html Letöltve:2024.11.29.
[50] Jelentése: Mutasd a kereszted.
[51] Franciaországban marad II. Szent János Pál pápa szobra, 2017.11.23., https://www.nool.hu/orszag-vilag/2017/11/franciaorszagban-marad-ii-szent-janos-pal-papa-szobra, Letöltve:2024.11.24.
[52] Lautsi és társai Olaszország elleni ügye (30.814/06.), https://kuria-birosag.hu/hu/ejeb/lautsi-es-tarsai-olaszorszag-elleni-ugye-3081406 Letöltve:2024.12.05.
[53] Koltay András: A semleges Európa és a kereszténység - A Lautsi and others v. Italy ügy tanulságai, https://real.mtak.hu/145181/1/LautsiKommentar.pdf, Letöltve: 2024.12.07.
[54] Lautsi és társai Olaszország elleni ügye (30.814/06.), https://kuria-birosag.hu/hu/ejeb/lautsi-es-tarsai-olaszorszag-elleni-ugye-3081406 Letöltve:2024.12.05.
[55] Grundgesetz für die Bundesrepublik Deutschland, https://www.bundestag.de/gg, Letöltve: 2024.10.23.
[56] Rab Irén: Krucifix!, 2021.02.12, Magyar Hírlap, https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20210212-krucifix Letöltve:2024.09.03.
[57] Norbert Seitz: Das Kruzifix-UrteilWenn der Staat Religion und Freiheit vereinbaren muss, 2020.05.16., Deutschlandfunk, https://www.deutschlandfunk.de/das-kruzifix-urteil-wenn-der-staat-religion-und-freiheit-100.html, Letöltve:2024.10.16.
[58] D. Kovács Ildikó: Kötelező lesz kitenni a keresztet a bajor állami hivatalokban, 2018.04.24., https://24.hu/kulfold/2018/04/24/bajororszag-kereszt-allami-hivatalok/ Letöltve: 2024.09.17.
[59] CASE OF EWEIDA AND OTHERS v. THE UNITED KINGDOM, (Applications nos. 48420/10, 59842/10, 51671/10 and 36516/10), https://hudoc.echr.coe.int/eng#(%22itemid%22:[%22001-115881%22]), Letöltve: 2024.09.06.
[60] Pert nyert a keresztje miatt elbocsátott nő -Hárman viszont vesztettek, 2013.01.16. https://www.magyarkurir.hu/hirek/pert-nyert-keresztje-miatt-elbocsatott-no Letöltve: 2024.10.12.
[61] Eweida és társai Egyesült Királyság elleni ügye (48420/10, 59842/10, 51671/10 és 36516/10. számú ügyek), https://kuria-birosag.hu/hu/ejeb/eweida-es-tarsai-egyesult-kiralysag-elleni-ugye-4842010-5984210-5167110-3651610, Letöltve: 2024.10.25.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző doktorandusz, Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Alkotmányjogi Tanszék.
Visszaugrás
