A Polgári Törvénykönyv (1959. évi IV. tv., a továbbiakban: Ptk.) 30. § (1) bek. szerint, ha a jogszabály vagy - annak felhatalmazása alapján - az alapító határozat vagy okirat másként nem rendelkezik, a jogi személy szervezeti egysége (gyáregysége, fiókja, telepe, üzeme, irodája, helyi kirendeltsége vagy csoportja, alapszerve, szakosztálya stb.) nem jogi személy. Ennek a rendelkezésnek kétirányú értelme van. Egyrészt általános jelleggel kimondható, hogy a jogi személyek szervezeti egységei nem jogi személyek. Másrészt a jogszabály, vagy annak felhatalmazása alapján ajogi személy alapokmánya jogi személyiséget származtathat a jogi személy belsőszervezeti egységeinek is. Ezt nevezzük az ún. származtatott jogi személyiségnek.
A jogi személyek belső tagozódásának, az egészet alkotó, önálló képükben is megjelenő szervezeti egységek kiépítésének problematikája mind a szervezéstudomány, mind a közgazdaságtan, mind pedig a jogtudomány sokat vitatott kérdése. A szocialista korszak évtizedekig évődött a kérdéssel, több-kevesebb eredménnyel. A jogi személyek belső differenciálódása mindenekelőtt a gazdálkodó szervezetek körében igényelt szervezeti és jogi megoldásokat. Az állami és a társadalmi szervek, mint jogi személyek tagozódása és belső rendeződése nem jelentett ilyen problémát. Itt - a szocialista korszak egész társadalmi gyakorlatához hasonlóan - centralizált irányítással, tehát nem elsősorban normatív szabályozás útján, hanem konkrét intézkedésekkel, beavatkozással ment végbe a belső tagozódás. Viszont a gazdálkodó szervek életében - főként a reform teremtette viszonylagos önállóság, majd a félpiaci viszonyok hatására - a belső tagozódás, a szervezetfejlesztés terén a felső irányítás eszközei mellett mind elterjedtebbé váltak a belső mechanizmus normatív eszközei. Ma pedig a gazdálkodó szervek tagozódásában a piaci viszonyok, a piaci hatások elemzése képezik a szervezetfejlesztés rugóit, indítékait.
A társadalmi szervezetek, a civil szféra működésében nincsenek piaci viszonyok. A belső tagozódásnál sem érvényesülnek olyan külső hatások, mint a piac.
A Ptk. 30. § (1) bek. alapján az egyesülési jogról szóló törvény (1989. évi II. tv.: rövidítve: Etv.) 2. § (4) bek. szerint a társadalmi szervezet szervezeti egysége, ha az, alapszabály így rendelkezik jogi személy. Ennek feltételeként az Etv. kimondja: a társadalmi szervezetnek az a szervezeti egysége nyilvánítható jogi személy-lyé, amelynek önálló ügyintéző és képviseleti szerve van, valamint rendelkezik a működéséhez szükséges vagyonnal (önálló költségvetéssel).
Az Etv. tehát megadja annak lehetőségét, hogy a társadalmi szervezet belső szervezeti egységét jogi személlyé nyilvánítsa. Nincs meghatározva azonban ennek a kinyilváníthatóságnak a formája, módja és rendje. Csak annyi, hogy az alapszabály rendelkezhet a szervezeti egység jogi személlyé nyilvánításáról.
Általános érvénnyel kell leszögeznünk, hogy bármilyen szervezet, bármely jogi személy ilyen döntésre hivatott szerve, ha jogi személy létesítése tárgyában intézkedik, ehhez sehol sem elegendő a létesítés szándékának puszta kinyilatkoztatása. Ez minden esetben megfelelő alapokmány, alapító okirat kiadását, s ebben a létesített jogi személy minden jellemzőinek meghatározását igényli. Szükség van normatív tartalommal mindannak a meghatározására, amelyek egy jogi személy ismérvei, kritériumai. Így meg kell határozni a célokat, a tevékenységet, az ehhez rendelt, elkülönített vagyont, s létre kell hozni a jogi személy szervezetét, a döntéshozó és az ügyintéző képviseleti szerveket.
Egy társadalmi szervezetnek az alábbi esetekben van lehetősége másik jogi személy létesítésére:
a) Jogi személyiségű gazdasági társaságot alapíthat. Ezek közül korlátolt felelősségű társaságot és részvénytársaságot a társadalmi szervezet egyszemélyes társaságként, egymagában, alapító okirat kibocsátásával hozhatja létre.
b) Egyesületként a társadalmi szervezetek ún. egyes jogi személyek vállalatát is létrehozhatják. A Ptk. szerint egyesületnél külön feltétel, hogy a vállalat létesítését az alapszabály megengedje. Az alapokmány formája itt a "létesítő okirat".
c) Ha a társadalmi szervezet alapszabálya szerint is folytat gazdasági-vállalkozási tevékenységet, úgy ennek az üzletszerű gazdasági tevékenységnek a megvalósítására leányvállalatot is létrehozhat. A forma itt is a létesítő okirat.
A leányvállalatokról szóló 65/1984 (XII. 29.) MT r. 1. § a)-e) pontjaiban a leányvállalat létrehozására jogosult jogi személyek között az egyesületet nem sorolja fel. Mivel a Ptk. magasabb jogforrás, és a Ptk. 74. § (1) bek. második fordulata ("... illetőleg gazdasági tevékenységet is folytató más jogi személyek...") az egyesületekre is vonatkozik, ezért álláspontunk szerint egyesület is létrehozhat leányvállalatot.
d) A társadalmi szervezet jogosult saját vagyonából, tartós közérdekű célra alapítványt létrehozni, ún. alapító okiratban.
e) Végül a társadalmi szervezet, ha az alapszabálya akként rendelkezik, jogosult a szervezeti egységét önálló jogi személlyé nyilvánítani. Az, Etv. nem határozza meg ennek formáját és módját, hanem csak azt a kettős feltételt, hogy egyrészt az alapszabály ezt lehetővé tegye, másrészt a szervezeti egységnek legyen önálló ügyintéző és képviseleti szerve, és a működéséhez szükséges vagyona.
Amint láttuk, a jogi személy alapításának elvi, jogdogmatikai követelményei vannak. Ezek olyan alapvető elvárások, melyek a jogi személyek általános jogelvi tartalmából, a jogi személyek ismérveiből és kritériumaiból következnek.
Nincs a magyar jogban törvényi szabály arra, hogy mi a jogi személyiség tartalma, mi a létesítés rendje, és melyek a jogi személy minimális törvényi követelményei, ismérvei. De ezeket a /ormai és tartalmi követelményeket a jogi személyekre irányadó különböző törvényi rendelkezésekből össze lehet rakni.
Ilyen /ormai követelmény és tartalmi ismérv, hogy a jogi személy létrehozását az állam törvényi szinten előírja és lehetővé tegye. A társadalmi szervezetek szervezeti egységeinél ezt a Ptk. 30. § (1) bek.-e és az Etv. 2. § (4) bek.-e biztosítja.
Egyebekben a jogi személy létesítésének további követelményeit elsősorban a Ptk. határozza meg. A jogi személy létesítéséről a Ptk. 29. § (2) bek. szerint jogszabály, határozat vagy okirat rendelkezhet. Ennek legfőbb tartalma: meg kell határozni a jogi személy nevét, tevékenységét székhelyét és képviselőjét. Mindez független attól, hogy a jogi személy létrejöttéhez nyilvántartásba vétel szükséges-e. A jogi személyekre vonatkozó különböző törvényi előírásokból és a Ptk. 29. § (1) bek.-ből a jogi személy további kritériumai is meghatározhatók. A tevékenység megadja azt a célt, amelyhez a jogi személyjogképessége kötődik. Ehhez a célhoz és tevékenységhez megfelelő vagyonra is szükség van. Ennek a vagyonnak a cél szolgálata, a jogképesség érvényesülése, s nem utolsósorban a jövendő hitelezők védelme érdekében el kell válni a jogi személyt létesítő szerv vagyonától. Ez az elkülönült vagyon ismérve. Végül szükség van a jogi személy állandó szervezetének kialakítására is. Ezen belül a jogi személy legfőbb döntéshozó, továbbá az ügyintéző és képviseleti szerveit kell érteni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
