Úgy tűnik, hogy az angolok sokáig kinyilvánították ellenérzésüket a formaságokkal és a megállapodások írásba foglalásával szemben. A bolognai közjegyző, Giovanni, aki a XIII. századi Angliában folytatott joggyakorlatot megjegyezte, hogy "az olaszok, mint körültekintő emberek szinte minden szerződésüket közokirati formában kötik, míg az angolok éppen ellenkezőleg járnak el, ők csak akkor mennek közjegyzőhöz ha kötelező és csak ritkán foglaltatják közjegyzői okiratba a szerződéseiket önszántukból."
A közjegyzők a legrégebbi jogi hivatást űzik Angliában és Wales-ben. Tevékenységük a modern időkben szinte észrevétlen az átlagember számára. Még gyakorlott angol jogászok is elfeledkezni látszanak a közjegyzők működéséről. A közjegyzők szerepe ebben az országban az utóbbi két évszázadban marginális lett és ma sokan úgy gondolják, hogy a közjegyzők soha nem voltak az angol jogrendszer szerves részei. Ezen cikk célja annak bemutatása, hogy nem ez a valós helyzet.
A közjegyzőséget az Egyházzal szoros együttműködésben alakították ki és máig az egyházi jogkörökről szóló 1533-as törvény felhatalmazása alapján a Canterbury Érsek nevezi ki őket. A mai világias időkben könnyen azt feltételezzük az egyházról és az egyházi törvényekről, hogy a hétköznapi emberek gondolkodásából eltűntek, de nem kell messzire visszanyúlni a múltba ahhoz, hogy lássuk ez nem így van.
A 19. század közepéig az egyházi bíróságok jelentős szerepet játszottak az angol jogrendszerben. Kizárólagos joghatóságuk volt a házassággal kapcsolatos kérdésekben és a végrendeleti ügyekben míg a becsületsértési ügyekben versengett a joghatóságuk a "common law" bíróságokkal.2 Az egyházi bíróságok előtt, továbbá az Admiralitás bírósága előtt (amely szintén Római magánjogi alapokon állott) a közjegyző által készített okiratok közokirati elismerést kaptak (instrumenta publica), és így teljes közhitelesség kapcsolódott hozzájuk (Fides tabellionis aufert omnem suspicionem falsitatis)3. "Attorneys" (azon ügyvédek, akik a "common law" bíróságok előtti perek előkészítésében vettek részt, és ügyfeleket is képviseltek), "solicitors" (akik ugyanezt a funkciót látták el az "equity" bíróságok előtt), és a "barristers" (akik kifejezett peres képviseletet láttak el mindkét bíróság előtt) ki voltak zárva a fenti egyházjogi és admiralitási bíróságok előtti eljárásból. Azokat a jogászokat, akik a "civil law" bíróságok előtt jártak el, "advocate" és "proctor" megnevezéssel illették. Maga a bíróság a St. Paul's Székesegyház melletti intézményben ülésezett, amely úgy volt ismert, mint "Doctors' Commons", mivel itt tevékenykedtek a jogi doktorok. Mind a "civil law" (római jogi alapú magánjog), mind az egyházi jog egyetemi tantárgy4 volt, amíg a "common law" nem volt tananyag. Ennek következtében a jogi doktorokat doktori címmel különböztették meg a "common law"-t tanult kollégáiktól. A Doctors' Commons címet 1768-ban királyi rendeletben adományozta III. György király, amellyel létrehozta "A Jogi doktorok kollégiumát, az egyházi és admiralitási bíróságok előtti eljárásra". A rendelet megkövetelte, hogy a kollégium tagjai Cambridge-ben vagy Oxfordban szerzett jogi doktorátussal rendelkezzenek, ahogy ez már közel száz évig a rendelet kiadása előtt is kialakult gyakorlat volt.5 A Doctors' Commons sok szempontból ugyanazt jelentette a "civil law" jogászok számára, mint a "common law" jogászok számára az "Inns of Court", ahol ezen jogászok (attorney-k és barrister-ek) tartották összejöveteleiket. Szemben a Doctors' Commons kollégiumával az Inns of Court-ok szükségszerűen oktatási központként is funkcionáltak6. Még mindig létezik négy ezekből az Inns of Court-okból: Gray's Inn, Lincoln's Inn, Inner Temple és Middle Temple és ezek ma is támogatják a barristereket és a barrister jelölteket széles körű oktatási tevékenységgel és ösztöndijakkal7.
Dickens - "Sketches by Boz"-című (korai) munkájában a következő leírását adta a Doctors' Commons-nak:
"A Doctors' Commons neve már mindenki számára ismerősen cseng - mint az a hely, ahol a házassági engedélyeket kiadják a szerelembe belebetegedett pároknak, a válásit pedig hűtleneknek; ahol nyilvántartják a végrendeleteket; ahol megbüntetik a meggondolatlan úriembereket, akik sértő kifejezéssel illetnek hölgyeket; s mióta felfedeztük, hogy valójában mi is a fennhatósága alá tartozunk, ellenállhatatlan vágyat érzünk, hogy közelebbről megismerjük".
David Copperfieldnek megadatott a lehetőség, hogy bojtár legyen egy "proctor" címmel bíró ügyvédi irodában. A 23. fejezetben a barátjától, Steerforth-tól megkérdezte, mi is az a proctor:
"Talán úgy magyarázhatom meg neked a legjobban, ha elmesélem, mi is az a Doctors' Commons? Egy eldugott helyecske, ahol az úgynevezett egyházjogi ügyeket intézik, mindenfelé szemfényvesztést űznek hajmeresztően elavult régi törvénycikkekkel, melyekről az emberiség háromnegyed része sohasem hallott, míg a fennmaradó negyedrész azt hiszi, hogy már az Edwardok idejében is ócskaságok voltak, akkor ásták ki megkövült állapotban. Egyszóval olyan hely, melynek ősrégi monopóliuma van hagyatéki és házassági perek vitelére, valamint hajózási viták eldöntésére."
"Bolondság, Steerforth! - kiáltottam fel. - Csak nem akarod azt állítani, hogy valami rokonság van a hajózási és egyházjogi ügyek közt?"
"Ezt csakugyan nem állítom, édes fiam - felelte -, de a legkomolyabban mondom, hogy ugyanazok az emberek intézik és döntik el, ugyanabban az épületben, ott a Doctors' Commonsban! Egy nap majd odamégy, és magad is láthatod, amint Young-féle szótárt böngészik, és végigbotorkálnak a tengerészeti szakkifejezések felén abból az alkalomból, hogy a "Nancy" nekiment a "Sara Jane"-nek, vagy Peggoty Úr a yarmouthi halászokkal együtt nagy szélviharban kivitorlázott a nyílt tengerre, hogy vasmacskával meg kötelekkel siessen a végveszélyen forgó "Nelson" kelet-indiai kereskedőhajó segítségére. Aztán elmégy oda egy másik napon, és nagy vitában találod őket, amint pro és kontra érvelnek meg bizonygatnak egy lelkész dolgában, aki nem úgy viselkedett, ahogy kell. Aztán észreveszed, hogy aki a minap bíró volt a tengerészeti pörben, most ügyvéd a lelkész dolgában, vagy megfordítva. Olyanok, mint a színészek: hol bíró valamelyik, hol meg nem bíró; hol ezt a szerepet játssza, hol meg amazt, csereberélnek egymással, és váltogatják szerepüket. De az a magánszínházasdi mindig kellemes és főleg kifizetődő ügyecske, mely rendkívül válogatott közönség előtt játszódik le8."
Az egyházi ítélkezés a rágalmazási ügyekben 1855-ben, a házassági és válási ügyekben 1857-ben szűnt meg. A Doctors' Commons-nak otthont adó épületet 1867-ben lebontatták, a Kollégium utoljára 1865. július 10-én ült össze.
Az egyházi és admiralitási bíróságokon túlmenően a közjegyzők - Londonban legalábbis - kereskedelmi ügyekkel is foglalkoztak. A "The London Tradesman"-című szakmai útmutató 1747-es kiadásában a következőket közli a közjegyzőkről: "igen nagy becsben álló foglalkozás, és annak az ifjúnak, aki leszolgálta idejét egy jóhírű és kiterjedt ügyfélkörrel rendelkező közjegyzői irodában, sohasem kopik fel az álla".
A közjegyzői munkát úgy mutatja be, mint amelyhez ismerni kell "azokat a szabályokat és szokásokat, amelyekhez az üzletemberek nemzetközi ügyleteikben az egymással folytatott tárgyalásaik során tartják magukat". Különösen a nemzetközi kereskedők közötti elszámolási megállapodások és számlák rendezésének módját, a váltókat, a szerződések okiratba foglalását, a vegyes vállalatokra irányuló megállapodások szabályait, a hajóbérleti szerződéseket és a biztosítási kötvényeket. "Általában mindent, ami kapcsolatban áll a kereskedelem világával", továbbá a közjegyzők jogosultak mindezek elkészítésére latin, francia, holland, spanyol, olasz és portugál nyelven9. Nem csoda hát, hogy a leendő közjegyzőknek "hétéves szolgaságon" - ahogyan a tanulóidőt akkoriban nevezték - kellett átesniük, mielőtt elnyerhették a jogot, hogy közjegyzőként tevékenykedjenek!
Az igazságszolgáltatást szabályozó 1875. évi Törvény (Judicature Act) létrehozta a Legfelsőbb Bíróságot, amely egyesítette a régi "common law", "equity" és "civil law" bíróságok hatáskörét egyaránt. Az új bíróság a szóbeliség elvét10 alkalmazta, a régi common-law és equity bíróságok mintájára. 1830-ban Lord Tenterden, vezető bíró, az angol közjegyzők különleges feladatairól és a közjegyzők által nemzetközi ügyletekben nyújtott szolgáltatások értékéről szólva kijelentette: "a (honi) közjegyzői okiratokat bizonyítékként értékelik külföldi bíróságok de az angol common law bíróságok nem11" és ez lett az a megközelítés, amelyet 1875-től egészen napjainkig kizárólagosan alkalmaznak Angliában és Wales-ben.
Az igazságszolgáltatást szabályozó törvény lecsökkentette az angol jogi élet szereplőinek számát. Az attorney-ek, a solicitor-ok és a proctor-ok egyetlen szakmai csoporttá egyesültek, az "Egyesült Ügyvédség" (Incorporated Law Society) által képviselt solicitorokká. A solicitorok mellett csak a barristerek és a közjegyzők léteztek tovább, mint különálló szakmai csoportok a jogi hivatáson belül.
Az Egyesült Ügyvédség egy olyan törvénytervezetet terjesztett a Parlament elé, amely összevonta volna a solicitorokat és a közjegyzőket. A tervezetet a Lordok Háza 1884-ben vitatta meg. A javasolt változások értékes információt nyújtanak a közjegyzőknek az igazságszolgáltatást szabályozó törvény hatályba lépését követően betöltött szerepéről. A közjegyzők feladatait a következőképpen írja le:
"... idegen és saját váltók óvatolása; másodszor, hajókár óvás; harmadszor, nyilatkozatok és tanúsítványok készítése hajózási, szállítási ügyekben; negyedszer, külföldi kötvények és hasonló értékpapírok ellenőrzése; ötödször, iratok fordítása; és hatodszor, tanácsadás külföldi jogi kérdésekben".
A londoni kereskedők és bankárok petíciót nyújtottak be a törvénytervezet ellen, és a londoni solicitorok is tiltakoztak, az alábbi érveléssel:
"Teljesen lehetetlen, hogy az átlagos solicitor olyan biztonsággal képes legyen ellátni a szóban forgó feladatokat mint a közjegyzők, mert ehhez idegen nyelvek, a külföldi jog és kereskedelmi ügyek pontos és elmélyült ismerete szükségeltetne".
A "civil-law" bíróságok megszüntetése óta az angol közjegyzők tevékenysége szinte kizárólag külföldi használatra szánt iratok és egyéb dokumentumok készítésében és hitelesítésében merül ki12. A legtöbb ország gyakorlatától eltérően az angol közjegyző közreműködésére nem akkor kerül sor, amikor azt a hazai jog igényli, hanem akkor, amikor azt annak az országnak a törvényei és eljárási szabályai igénylik, ahol a szóban forgó iratot felhasználják. Gyakorlatilag az angol közjegyző a fogadó ország közjegyzői hitelességi feladatát látja el, alkalmazva a fogadó ország vonatkozó jogi eljárásait, összhangban az angol joggal és közjegyzői gyakorlattal. Ez azt jelenti, hogy az angol közjegyző minden, a fogadó ország joga által támasztott követelményt figyelembe vesz és tiszteletben tart, feltéve, hogy az elfogadható és nem teszi az angol jog értelmében érvénytelenné az adott dokumentumot. Például az angol jog szerint egy magánszemély által adott meghatalmazást nem szükséges bélyegzővel ellátni, míg Hong Kong-ban és sok Karibi államban ez követelmény. Ugyanakkor a meghatalmazáson szereplő bélyegző - bár nem követelmény az angol jog szerint - még nem teszi érvénytelenné az okiratot, így mi javasoljuk is az ügyfeleknek, hogy lássák el bélyegzővel az okiratokat annak érdekében, hogy azok megfeleljenek a Hong Kong-i eljárási szabályoknak, vagy legalábbis megkönnyítsék azok ottani elismerését. Ugyancsak átvesszük az Egyesült Államokban történő felhasználás esetén az USA-ban elfogadott közjegyzői hitelesítési formákat, (pl. közjegyző előtt esküvel megerősített nyilatkozatot) biztosítva egyidejűleg, hogy ezen okiratok, megfeleljenek az angol jog előírásainak is. Franciaországban, Spanyolországban és más kontinentális országokban néhány dokumentum esetén követelmény a közokirati forma, ennek megfelelően a közokirati formát alkalmazzuk, de az okiratnak összhangban kell állnia az angol joggal is.
Az adott ország nyelvének és jogszabályainak ismerete ehhez igen fontos, és sok angol közjegyző legalább annyira nyelvi, mint jogi szakember. Tény, hogy azoknak a közjegyzőknek, akik "Scrivener Notary" minősítést akarnak szerezni, vizsgát kell tenniük idegen nyelvű okiratkészítésből és jogi szövegek fordításából két idegen nyelven. (A "Scrivener Notary" irodák kicsi, de befolyásos csoportot alkotnak a közjegyzőségen belül, tevékenységüket a "The Worshipful Company of Scriveners" szabályozza, ez egy londoni szakmai testület, amely 1999-ig monopóliumot élvezett minden közjegyzői tevékenységre London belvárosában és annak környékén).
Az a különleges tudás, amelyet a közjegyzők képzésük és szakmai gyakorlatuk során szereznek, felbecsülhetetlen értékű, amikor tengerentúli ügyletekre, vagy perekre vonatkozó iratokat szerkesztenek. Az erre szakosodott angol közjegyzők közvetítő szerepet játszanak az angol jog és más országok joga, jogi eljárásai között, lehetővé téve ügyfeleik okiratainak és dokumentumainak külföldi elfogadását.
A közjegyzők Angliában és Wales-ben a hazai fronton az "újjászületés" küszöbén állnak. 2005-ben a törvényhozó a Legfelsőbb Bíróság polgári ügyekre vonatkozó eljárása tekintetében egy új szabályt iktatott be, amely bizonyító erővel ruházza fel a közjegyzői okiratokat, amit az angol közjegyzők nagy lelkesedéssel üdvözöltek. A rendelkezés szerint: "Minden közjegyzői okirat elfogadható bizonyítékként további bizonyítás nélkül, mint teljesen hiteles és jogszerű, hacsak az ellenkezője bizonyítást nem nyer". Remélhető, hogy a közjegyzői szolgáltatásokat, amelyek nagymértékben hozzájárulhatnak az ügyletek biztonságához, ezután szélesebb körben igénybe fogják venni hazai ügyekben is. A bolognai Giovanni annak idején még okkal kétkedhetett, de 800 év talán elegendőnek bizonyul ahhoz, hogy az angolok változtassanak ez irányú szokásaikon. ■
JEGYZÉKEK:
1 Anglia és Wales egységes jogrendszert alkotnak. Wales az Angol Korona Hercegsége I. Edward óta. Az 1746-os Wales és Berewick törvény 3. szakasza vonatkozott arra, hogy Anglia megnevezés alatt automatikusan Wales is értendő, de ezt a szabályt a Walesi Nyelvi törvény 1967-ben hatályon kívül helyezte. Ezért a hivatkozásokban 1967 óta a helyes megnevezés "Anglia és Wales", együttesen, ennél fogva a körültekintő szerzők Angol jog helyett, az "Anglia és Wales joga" kifejezést használják.
2 A common law csak durva egyszerűsítéssel fordítható szokásjognak, - bár ez a továbbiakban jelen cikkben is előfordul. Ezen jogterület ugyanis egyrészt az egységes bírósági rendszer 1873-75 kialakulása előtti, Courts of Queen's Bench, Common Pleas, and Exchequer at Westminster bíróságok által kialakított jogot takarja, más megközelítésben az ősrégi Anglo-saxon jogelvek, királyi rendeletek, bírósági döntések együttese.
3 Az Egyházi Bíróság előtti közjegyzői tevékenység további részleteiről az olvasók az alábbi írásokból szerezhetnek ismereteket: "A közjegyzők Angliában a Reform óta" - C. W. Brooks, R. H. Helmholz és P. G. Stein published for the Society of Public Notaries of London by Erskin Press.-ben, 1991. A latin idézet hivatkozás a könyv 44. oldalán található szövegre, szabad fordítása: "A közjegyzői okirat minden gyanút eloszlat".
4 Az egyetemeken a kánonjog hivatalos tanítását 1535 után betiltották, bár nyilvánvaló, hogy a kánonjog az angol magánjoggal foglalkozó ügyvédek tanulmányait és gyakorlati tevékenységét is áthatja (Vö. Noel Cox "A Common law szerepe az angliai Egyházi Bíróságok hanyatlásában", Rutgers Journal of Law and Religion 3. évfolyam, 1. szám, 3. cikk a következő internetes címről: http://www-camlaw.rutgers.edu/publications/law-religion/JVol3.htm).
5 Brooks, Helmholz & Stein, 464. old.
6 Vö. Paul Barber, M. A. (Cantab.), Barrister-at-law, "A Doctor's Commons tündöklése és bukása, Egyházi Jogi Folyóirat (Ecclestical Law Journal) 4. évfolyam, 18. szám, 1996. január, 462. old.
7 Bővebb információ az Inns of Court-ról a következő web helyeken: http://www.online-law.co.uk/bar/inns of court.html http://www.barcouncil.org.uk/document.asp?languageid=1&documentid=19.
8 Európa Könyvkiadó, Budapest 1966 Szinnai Tivadar fordítása.
9 Idézi Brooks, Helmholz és Stein, 116-117. oldal.
10 A "szóbeliség" elve alatt az értendő, hogy a tényeket eskü alatt szóbeli tanúvallomással kell bizonyítani a bíróság előtt
11 R. v. Scriveners' Company (1830) 10 B. & C. 511
12 Az angol jogban a közjegyzők számára fennmaradt egyetlen kizárólagos jogkör a külföldiek részére kiállított idegen váltók elkészítése és óvatolása. Lásd a váltókról szóló 1882. évi törvény (Bills of Exchange Act 1882) 51 és 94 szakaszát.
Lábjegyzetek:
[1] Iain Rogers Scrivener Notary London, lektorálta Dr. Mándoki István, közjegyző.
Visszaugrás
