A digitális technológiák megerősödése folytán a szerzői jog világának egyik vitatémájává vált az ún. "digitális dilemma", vagyis hogy miközben a szerzői művek technológiai eszközök útján védelmezhetők, addig a művekhez való hozzáférés, illetve azok többszörözése a fogyasztói oldal számára is mindennapossá vált. A digitális technológiák, különösen az internet előretörésével a szerzői jog előtt tornyosuló kihívás mégsem tekinthető egyedinek. A történelem igazolja, hogy a szerzői jog mindig is a technológiai újításoknak és az azokkal összefüggő (azokból eredő, illetve azokat motiváló) fogyasztói igényeknek köszönhetően, az ezekre adott válaszlépések révén fejlődött. A különféle érdekoldalak szimbiózisa (és törvényi szintű súlyozása) tehát hosszú ideje megfigyelhető. A történelmi példák azt mutatják, hogy a szerzői jog mindmáig sikerrel felelt valamennyi ezzel kapcsolatos kihívásra. Kérdéses, hogy miközben a digitális dilemma időszakában az alkotók (jogosultak) és a fogyasztók közötti feszültség egyre kiélezettebbé válik, korunk szerzői joga képes lesz-e talpon maradni.
Jessica Litman egyszer azt írta: "a szerzői jogi törvények elavulttá válnak, amint a technológia idejétmúlttá teszi azokat a feltételeket, amelyeken a szerzői jog addig alapult"[1] E gondolat jól szimbolizálja a technológiai fejlődés és a szerzői jog rendszerének szoros összefonódását, s legalább két tényt hűen tükröz. Egyrészt a szerzői jogvédelem és a technológia fejlődése hosszú múltra visszatekintő közös történet. A modern könyvnyomtatás feltalálása óta eltelt több mint fél évezredben kéz a kézben járt e két jelenség (habár napjainkban e séta erősen felgyorsult). Ebben a szimbiózisban a két részterület kihívásai folyamatos válaszlépésekre, fejlesztésekre késztették a másik területet, amely a legtöbb esetben jól, sikerrel zárult: a jogosultak és a társadalom egyaránt profitált belőle. Az idézet másik tanulsága, hogy a két terület közül mindig is a szerzői jog volt a törékenyebb. Egyrészt azért, mert a jog előírásai a legtöbb esetben a technológiai vívmányokra adott válaszlépések voltak, másrészt pedig azért, mert a fogyasztók mindig is több lehetőséget láttak a technológia nyújtotta előnyökben, semmint a szerzői jog előírásainak követésében.
A szerzői jog történetében mindeddig több kritikus pont is feljegyezhető volt, melyeket eddig mindig sikeresen (mondhatni úgy: megerősödve) vészelt át e jogterület. 1999 óta azonban egy minden eddiginél nagyobb árhullám tornyosul a szerzői jog fölé: az internetes fájlcserélés. Hogy ez is egy olyan kihívás lesz-e, melyből a kiút felfelé (a további erősödés felé) vezet, esetleg e veremből már nincs menekvés, egyelőre nem eldöntött kérdés.[2]
Az mindenesetre biztos, hogy valamennyi eddigi problematikus technológiai fejlesztésre adott reakcióval szemben az elmúlt egy évtized jogalkotói és szer-
- 197/198 -
zői jogosulti válaszlépései gerjesztették a legnagyobb feszültséget a társadalomban. Ez részben annak köszönhető, hogy ezúttal egy olyan technológia került a szerzői jog céltáblájába, amely alig egy-két évtized alatt életünk egyik legfontosabb területévé, kommunikációnk, vélemény-, szólás- és több más szabadságunk domináns megtestesítőjévé nőtte ki magát: ez pedig az internet. Az internet nyújtotta határtalan szabadsággal és az ebből kifolyólag mértéktelenül megnőtt fogyasztói akarattal szembeni részben megkésett, részben inadekvát jogi válaszlépések minden addiginál mélyebb szakadékot ütöttek a két érdekoldal - a jogosultak és a fogyasztók - közé. E szakadék okainak megértéséhez különösen fontos a szerzői jog és a technológia viszonyrendszerét szükséges áttekinteni.
A szerzői jogvédelem kialakulása alapvetően négy tényező szerencsés együttállásával magyarázható. Ezek közül az első, és leginkább ismert körülmény a könyvnyomtatás technikájának (európai) feltalálása, melynek köszönhetően a kézírással történő sokszorozást forradalmasítva jelentős mennyiségben váltak a könyvek előállíthatóvá és terjeszthetővé. Ezt a feltételt nevezte a klasszikus magyar szerzői jogtudomány tárgyi oldalnak, illetve technikai vagy dologi körülménynek. Rudolf Müller-Erzbach, az érdekkutató jogtudomány képviselője szerint pedig a szerzői jog védelmét annyiban determinálta a könyvnyomtatás technikájának kifejlődése, hogy az addig jellemző, kézzel történő másolás nem hordozhatta magában az érdeket, hogy megvédjék, hiányzott ugyanis az értékesíthetőség garanciája.[3]
Másrészt a sokszorosítás lehetőségének megjelenésével a szellemi alkotások értékesithetővé váltak. Ahogy a szegedi Balás P. Elemér mondta: "a szellemi alkotás forgalomra képessé, vagyis áruvá válik".[4] Ennek köszönhetően a személyi és a szellemi érdekek megóvásának szükségessége is mindinkább előtérbe került.[5] Mindezt egy eszmetörténeti körülmény, az individualizmus (vagyis az alanyi oldal) megjelenése tette igazán fontossá. A középkor művészeti alkotásait ugyanis még az anonimitás jellemezte, azonban a reneszánsztól Jacob Burckhardt művészettörténész szavaival élve "teljes erejével feltámad a szubjektív elem, az ember szellemi egyéniség lesz és így ismer magára. (...) Senki sem idegenkedik attól, hogy feltűnjék, hogy más legyen és másnak tessék, mint a többi ember".[6] A középkor végétől a művészek mind inkább arra törekedtek, hogy nevüket kortársaik mellett az utókor is megismerhesse.
Harmadrészt leginkább az elmúlt két évszázadban vált különösen erőssé a fogyasztási oldal, vagyis az igény, hogy a társadalom tagjai szellemi produktumok birtokosai lehessenek. Toldy (Schedel) Ferencz szerint "[h]ol a' tudományos míveltség és literaturai időtöltés még nem vált szükségessé, ott kelete sincs a' szellemi munkáknak, ott az írói foglalkozás nem keresetág".[7]
A szerzői jogvédelem kialakulása iránti igény tehát legkevesebb három körülmény megjelenését, illetve megerősödését feltételezte. Az (örök) népszerűségre és megélhetést biztosító bevételekre vágyó szerzők mellett az ő alkotásaikat papíron rögzítő nyomdagépekre (és kiadókra), valamint a műpéldányokért pénzt áldozni akaró fogyasztókra is szükség volt. E tényezők egyidejű megjelenése sem jelentett azonban garanciát arra, hogy a jogosultak (különösen a szerzők) érdekei törvényi szintű elismerésben részesüljenek. Ehhez a mindenkori jogalkotási (politikai) környezetnek is optimálisnak, a könyvnyomtatás feltalálását követő két évszázad alatt kikristályosodó érdekek és ellenérdekek közötti rend megteremtésére nyitottnak kellett lennie.
Kiválóan példázzák mindezt azok a történelmi körülmények, amelyek között a világ első szerzői jogi törvénye, az angol Statute of Anne, megszületett.[8] A törvény 1710-es hatályba lépését megelőző időszakot a könyvek monopol keretek közötti kiadását elnyerő nyomdászok uralták a Stationers' Company révén. E monopólium létét az uralkodói hatalom is örömmel támogatta, mivel a Stationers' Company tagjai általi kiadás sokáig a cenzúra hatékony eszközeként szolgált. A piacra lépést megnehezítő szereplők árnyékából sokan
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
