A jog megnyilvánulásának eszköze a nyelv. Mivel a jog a legutóbbi időkig és a nemzetközi szerződések kivételével, a szabályozó állam szabályozni kívánt élethelyzeteire adott sajátos, kötelező érvényesülést kívánó választ, szorosan kötődött az egyes államok sajátosságaihoz, társadalmi berendezkedéséhez, hagyományaihoz, kultúrájához.1 Ezeket a sajátosságokat tükrözik az egyes nemzeti jogi nyelvek is. Az európai szabályozás nagy kihívása, hogy különböző jogi hagyományokkal rendelkező államok, azok állampolgárai vonatkozásában kell olyan szabályokat alkotnia, amelyek érvényesülési területük egészén képesek megfelelően rendezni az élethelyzeteket. Peer Zumbansen, Teubner gondolatait idézi a Semantics of European Law című tanulmányában, amikor azt írja, hogy ha egyáltalán van bármiféle értelme a transznacionális, nemzetközi, vagy globális jogok kifejezéseknek, akkor az az, hogy kimozdítják gondolkodásunkat az eddig használt, hagyományos jogi kategóriákból és lehetőséget kínálnak egy olyan jogi nyelv felfedezésére, kidolgozására, amelyik képes tükrözni a másmás jogi-társadalmi sajátosságokra épülő különböző rendszerek közös (és különböző) pontjait.2
Az új - európai közösségi - szabályozási szint új jogi hagyományokat teremt, amelyek új jogfogalmak kialakulását hozhatják magukkal. Ezek a jogfogalmak részben a nemzeti jogok által meghatározott nemzeti jogi nyelvek már létező jogi kifejezései megjelenési formájában jelennek meg, új, közösségi jogi tartalommal megtelve, részben - újdonságuk és sajátos jellegük okán - elválnak azoktól. Ennek következtében az egyes nyelveken kialakul a jogi nyelvnek és nyelvezetnek egy új, részben önállósuló fajtája, az európai jogi szaknyelv,3 amely részben használja a korábban kialakult nemzeti jogi terminológiát hol ugyanabban az értelmében, mint az a nemzeti jogból ismert volt, hol új mögöttes tartalommal, részben pedig használ teljesen új, a közösségi jogban megjelent fogalmakat. Jóllehet az önálló közösségi terminológiát ma már tudatosan fejlesztik és strukturálják a közösségi intézmények fordító szolgálatai, ennek ellenére valójában a mai napig nem alakult ki egy nemzeti rendszerektől teljesen kötetlen közösségi jogi nyelv, hiszen formailag számos közösségi jogi terminus a nemzeti jog kifejezéseinek formájában jelenik meg. A nemzet-független közösségi jogterminológia létét azonban a közösségi jog autonómiájának tételéből kiindulva és az Európai Bíróságnak a közösségi jog értelmezésére vonatkozó kizárólagos jogának fényében vélelmezni kell.
Az európai jogforrások kétféleképpen érvényesülnek a nemzeti jogban: közvetlenül, illetve implementáció útján. Ez nyelvi szempontból azt jelenti, hogy a közvetlenül alkalmazandó alapszerződések, illetve rendeletek nyelvezete automatikusan behatol a nemzeti jog nyelvezetébe, annak integráns része lesz. Így a gyakorlatban a nemzeti jogi nyelvet felfrissíti, megújítja, vagy adott esetben akár torzítja a közvetlenül alkalmazandó jogforrások nyelvezete.4 Ezzel szemben, a nemzeti jogba átültetést igénylő irányelvek implementációja során a nemzeti jogalkotóknak lehetősége van tudatos jogi nyelvpolitikai döntéseket hozni, amelyekkel bizonyos mértékig befolyásolhatják a nemzeti jogi nyelv fejlődésének irányát. E jogalkotói döntések korlátja az irányelv tartalma, fogalomrendszere által biztosított mozgástér. Csak olyan rendelkezések, jogfogalmak esetén lehetséges alkalmazásuk, amelyek nemzeti jogban való kibontása tartalmilag nem fog sem többet, sem kevesebbet jelenteni az irányelvben meghatározottnál. Ilyen például, ha egy közösségi jogi fogalmat egy olyan nemzeti jogban már bevett fogalommal képez le a jogalkotó, amelyik annak teljes mértékben megfelel vagy annak tartalmába beleilleszthető, illetve ha azt több nemzeti jogi megfelelővel képezi le, de azok együttesen vagy egyenként (vagylagos felsorolásban) mind kiadják a jogfogalom tartalmát, illetőleg ha a nemzeti jogban új, de az irányelvi szövegtől eltérő kifejezést használ a nemzeti jog.5 A közvetlen alkalmazandóság és az átültetés közötti különbség tehát nem kizárólag joghatásokban nyilvánul meg, hanem nagyon erős nyelvi vonatkozása is van. Míg a rendelet és az irányelv egyaránt megnyilvánulnak a vélelmezett európai jogi nyelven, addig az irányelv tartalma nyelvi szempontból egyúttal meg is kettőződik, mert az a nemzeti jogi nyelven is megjelenik. Irányelvek átültetése esetében a tartalmi megfeleltetés szintjén egyfajta "fordításról" beszélhetünk a közösségi jog, nemzeti jog rendszerének viszonylatában. Míg a közösségi jogi szövegek tényleges fordítása a jogszabály-szövegezés szintjén jelenik meg az egyes nyelvi változatok egymással való viszonyában (a fordítás első szintje), addig az irányelvi rendelkezések átültetése a nemzeti jogba egy sajátos fordítási-értelmezési viszonyt eredményez a közösségi jogi nyelv és a nemzeti jogi nyelv vonatkozásában (a fordítás második szintje).
A nemzeti jogalkotónak az irányelvnek megfelelő nemzeti norma alkotása során arra kell mindenekelőtt tekintettel lennie, hogy a közösségi jogi fogalmat a nemzeti jogi kifejezés használatával ne szűkítse le vagy tágítsa ki, hanem azzal azonos értékű, illetve azzal nem ellentétes kifejezést használjon. Ellenkező esetben ugyanis az érintett nemzeti jogszabály alkalmazása során az eljáró tagállami bírónak a problematikus kifejezést - ha ez nem vezet contra legem értelmezéshez - a közösségi irányelv fényében, adott esetben annak eredeti tartalmától elrugaszkodva kell értelmeznie, illetőleg a nemzeti jogszabály hiányosságai hibás implementáció okán a közösségi jog megsértéséhez vezethetnek és az Európai Bíróság előtti felelősségre vonás következményeit vonhatják maguk után.
A nemzeti jogalkotóval szembeni fenti kihívásnak való megfelelés sikeressége függ azonban attól is, hogy az irányelv közösségi jogalkotója a norma szövegezése során a megfelelő fogalmak megválasztásakor mennyire volt tekintettel a nemzeti jogrendszerekben meglévő különbségekre, vagyis mennyire választott olyan fogalmakat, amelyek megkönnyítik az átültetés nyelvi vonatkozásait.
Alec Samuels nyelvi szempontból az irányelv átültetésének két fajtáját különbözteti meg.6 Az egyik, amikor a jogalkotó tagállam szóról szóra átveszi az irányelvet, annak terminológiáját nem bolygatja (copying out). A másik, amikor azt a nemzeti jog stílusához igazítja (transposing, translating). Az első előnye, hogy az irányelvi szöveg követése miatt csökken az átültetés során ejthető hibázási lehetőség, hátránya azonban egy common law jogi kultúrához kötődő jogász szemszögéből, hogy a kontinentális joghoz közeli, túl absztrakt jogfogalmak befogadása problémát okozhat a common law hagyományú országokban, illetve ha az irányelv a common lawból származó fogalmakat vezet be a közösségi jogba, azok értelmezése egy ilyen technika alkalmazása során a kontinentális jog jogászai számára jelenthet gondot. Claus Luttermann a gazdasági társaságok éves beszámolójáról szóló irányelv7 kapcsán, mint kontinentális joghoz kötődő jogász, az angolszász jogi gondolkodást tükröző true and fair review kifejezés irányelvbe kerüléséből következő nyelvi megfeleltetési problémákról panaszkodik, mind az irányelv különböző nyelvi változatainak szintjén, mind az átültetés tekintetében.8 Ugyan számos más tagállam jogában megtalálható volt, de a 94/47/EK irányelvben használt formájában alapvetően szintén az angolszász jogból ered a timesharing jogintézmény fogalma, ami tartalmilag ingatlanok időben megosztott használatát jelenti és aminek átvétele a tagállami jogokba nyelvi és koncepcionális problémákat okozott. E problémák részben arra voltak visszavezethetők, hogy az irányelv - valamennyi tagállam jogrendszerbeli sajátosságaira tekintettel - eleve óvatosan fogalmazott és a tágan értelmezhető "időben megosztott használati jog" fogalmat használja, a tagállamokra hagyva annak dogmatikai minősítését,9 ugyanakkor a szabályozás megközelítésében alapvetően inkább a common law modellt követi, mint a kontinentális jogit.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
