Győri jogász almanach Győr városának jogászi hivatásrendjét kívánja bemutatni több mint 840 életrajzon keresztül. A fiatal és lelkes szerző, a bölcsész diplomás Biczó Zalán a győri Galgóczi Erzsébet Városi Könyvtár szaktájékoztatója, majd 2006-tól főtanácsosa, 2006. szeptember 1-jétől a győri Széchenyi István Egyetem Deák Ferenc Állam-és Jogtudományi Karának könyvtárvezetője. Biczó Zalán Győr városa és a megye történelmét kutatja kitartóan és ekként több könyv kiadásában szerkesztőbizottsági tagként működött közre (Az első győri könyvesházak, Győri Életrajzi Lexikon), továbbá szerzőként és szerkesztőként is magáénak mondhat kiadványokat (A Győri Ítélőtábla története, "Bemegyek szent templomodba" a XX. században épült templomok a Győri Egyházmegyében). A Győri jogász almanach-hoz hasonló két további kötet szerzője, munkásságát dicséri a Győr-Moson-Sopron megye jegyzőinek almanachja és a Győri Orvoséletrajzi Lexikon is.
Még mielőtt közelebbről megismerkednénk a Győri jogász almanach-hal, nézzük meg, mi is az almanach szó jelentése: a szó az arab al-manjah, mérték, idő szóból ered, a középkorban kalendáriumszerű táblákat jelentett, melyeket többnyire asztrológiai és hasonló más megjegyzésekkel láttak el. Később évkönyvvé vált, melyben az adott évben végző diákok névsorát, vagy az uralkodó és nemesi családok tagjainak legfontosabb adatait sorolták fel.
A műfaj jellegzetességeinek tökéletesen megfelelve a szerző majd ezer olyan jogász életrajzát sorolja fel abc sorrendben, akik valamely módon kötődnek Győr városához: akár ott születtek, akár ott végezték tanulmányaikat vagy a város szolgálatában álltak jegyzőként, bíróként, ügyészként vagy sok más olyan foglalkozást űzve, melyre elsőként nem is gondolnánk. A könyv jól tagolt, átlátható, fejlécében is megjelöli a neveket, így különösen jól kereshetők benne az életrajzok. A puha fedeles kötésű könyv bár tetszetős szedésű, olvasását kissé megnehezíti a túlságosan rövid belső margó. A könyv záró részében a szerző valamennyi győri szervezet, állami és oktatási intézmény vezetőjét, tagját és munkatársát felsorolja, mely gyűjtés akkor nyújt igazán nagy segítséget, ha az egyes intézmények történetét kívánjuk jobban megismerni. A szerző alapos és kiterjedt kutatómunkát végzett, forrásai a győri Levéltár törzslapjai, a győri anyakönyvek bejegyzései, korabeli sajtóközlemények, illetve olyan források is, mint - a közjegyzői kar hírnevét öregbítve és büszkeségünkre - Rokolya Gábor kollegánk 2009-ben megjelent A polgári közjegyzőség emlékezete 1875-1949. című könyve.
- 52/53 -
Az életrajzokat szócikk-szerűen felsorolva találjuk. Stílusát tekintve a szerző egyszerű, rövid tőmondatokban fogalmaz, mondanivalójában lényegretörő, kerüli a személyes véleménynyilvánítást. Elvétve találkozunk egy-egy olyan jelzős szerkezettel (Alapy Gyula: "hírhedten kegyetlen tagja" a II. világháború utáni diktatúra ügyészségének), melyből inkább a közvéleményt ismerhetjük meg, mint a szerző saját véleményét. Az életrajzok olvasásakor néhol hosszabb, néhol rövidebb cikkekkel találkozhatunk, változatos adattartalommal de mindig a legfontosabb személyes adatokkal; ide tartoznak a születés, halál időpontja, tanulmányok, szakmai pályafutás és közéleti, művészeti vagy tudományos munkák. Ahol a források lehetővé tették az adatok fellelhetőségét, olvashatunk a szülőkről, a szülők foglalkozásáról (például Sándorfi Dezső atyja már az 1850-es évek közepén homeopata orvos volt), testvérekről, néhol egész jogász családok családfáját deríthetjük fel. Megismerhetjük a házasságkötés dátumát, akár még az esküvői tanúk nevét is, vagy a temetésről tudhatunk meg olyan információkat, hogy ki mondta a gyászbeszédet és ki volt a temettető pap, hol található a sírhely. Kiváncsi kollégák megismerhetik akár az utolsó lakcímet is. Természetesen az életrajzok nem lehetnek mindenhol teljesek, előfordul hogy hiányzik a halál dátuma, vagy csak az elvégzett tanulmányok és a foglalkozás ismerhető meg.
Fenti érdekességekkel megfűszerezve olvashatjuk végig az életrajzokat, melyeket valljuk be, nem könnyű úgy megirni és nyomtatásba adni, hogy az olvasó figyelme ne lankadjon. Biczó Zalánnak azonban ez sikerült. Minden oldalon felbukkan egy-egy olyan magával ragadó élettörténet, mely felkelti a figyelmünket a maga különlegességével. Az 1800-as évektől összegyűjtött és bemutatott életpályákon keresztül feltárul a magyar történelem folyama a napóleoni háborúban harcoló jogászoktól (Csány László) egészen a napjainkig tévészereplést vállaló és a jogi ismereteket ekként népszerűsítő műsorvezetőig (Csiky Ottó - Jogi esetek).
Számos olyan jogászi életúttal találkozunk, amely az 1848-49-es forradalom és szabadságharcon keresztül megmutatja, hogy a győri jogász hivatás képviselői milyen kiemelkedő szerepet vállaltak mind a politikában, mind a harcokban, majd végül magasrangú tisztként ott álltak a világosi fegyverletételnél (Bakody Tivadar, Dulovits Ernő) vagy raboskodtak Kufstein várában. A szerző aprólékos kutatómunkáját dícséri, hogy valamennyi XIX-XX. századi polgári és háborús magasrangú kitüntetést megemlíti.
Az almanachot lapozgatva a magyar történelem olyan szomorú időszakai is felsejlenek, mint az 50-es 60-as évek, amikor már egy vicc is államrend elleni izgatásnak minősült és börtönnel jutalmazták (Csincsák Endre). Ebben az időszakban a származás vagy politikai nézetek miatt számos jogászi pálya kettétört és nemritkán Patyolatnál végzett vagy téglagyári segédmunkási munkakörben végződött (id. Vékás Lajos). Akadt olyan jogász is, az IKV elődjénél volt kénytelen elhelyezkedni titkárként, mely munkakör betöltéséhez megalázó módon kiegészítő érettségit kellett tennie (Dsida Elemér Aladár Ottó). Megtudhatjuk, hogy a Szabad Európa Rádió szerkesztője és az MTV hírigazgatója (Juhász László) is jogász.
Érdekességként megemlíteném azt is, hogy a történelem viharos időszakaiban is látunk szegény sorból felemelkedő, kitartó munkával szép sikereket elérő jogászokat (bábsütő fiából polgármester:
- 53/54 -
Zechmeister Károly, elszegényedett család fiaként pékből bíró: Gyepes István) de akár olyanokat is, akiknek egy kis politikai segítség kellett ahhoz, hogy kvalitásaikat felismerve kosárfonóként eljussanak a bíróképző akadémiáig vagy a jogi egyetemig.
A sok érdekes életrajzot olvasva elgondolkodtató, hogy bár az almanachban szereplő személyek valamennyien jogász végzettségűek, életpályájuk és élethivatásként végzett valódi foglalkozásuk mégis mennyire szerteágazó. Az igazi nagy klasszikusnak számító bíró, ügyvéd, ügyész, jegyző, egyetemi tanári állások mellet nemcsak a holdudvarba tartozó polgármesteri vagy miniszteri foglalkozásokkal találkozhatunk, hanem akár fényképésszel, nyomdai betűszedővel, mérnökkel, levéltárnokkal, festővel, íróval, fordítóval, színműfordítóval, műkritikussal, numizmatikussal, posta és távírótiszttel, siketnéma intézetnél segéd- és rajztanárral, tűzoltóval, cukorgyári igazgatóval, matrózzal, csatornaásóval vagy magyar királyi főasztalnokmesterrel és igen, még humoristával is.
A könyből kiviláglik, hogy a jogásztársadalom mindig is nagy szociális érzékenységgel fordult a társadalom problémái felé és társadalmi szerepvállalása kiemelkedő volt az évszázadok során akár politikai, művészeti, irodalmi, sport, a szegények megsegítése vagy más egyéb területen. Így ismerhetjük meg a Győri Szemérmes Szűkölködőket Gyámolító Asztaltáraság elnökét György Károlyt, a Magyar Vöröskereszt Egylet trencséni rokkant gyámját Dányi Józsefet - aki egyben a Győri Polgári Lövész Egylet választmányának is tagja, a Győri Automobil és Motor Club tiszteletbeli elnökét Sólyom Andort, aki nem mellesleg a Magyar Jogügyi Lexikon és a Grill-féle törvénytár szerzője is egyben. Számos jogász vett részt sportszakosztályok, szövetségek megalapításában, működésében vagy egyes sportágak meghonosításában és népszerűsítésében: a Sakkszövetség főtitkára és egyben kiváló sakkozó Chalupetzky Ferenc Miksa, a Korcsolyázó Egylet elnöke és a kaszinó alelnöke Czoboly Gyula, a MAC vívószakosztályának elnöke és a Magyar Evezős Szövetség igazgatója Jeney István, a Vivó Club alapítója és kapitánya, az Atlétikai Club társelnöke és a Futtballbírák Testületének vezetője Csejkey (Meixner) Ernő, aki egyebekben a Magyar Nemzeti Bank elnöke is volt; az asztalitenisz első magyarországi versenyzője és a Vívó és Athletikai club alapítója Dömény Lajos; a tudományos hasonszerű gyógymód megteremtője, aki a tornászat rendszeres gyakorlásának megalapítója és a Bethesda Közkórház alapító főorvosa Bakody Tivadar. Zenei téren sem szűkölködik a jogászvilág: a krasznojarszki szimfónikus zenekar és a városi opera, valamint a szentpétervári népopera karnagya Boldis Dezső; a rendőrfőkapitány zeneszerző, Angyal Armand, mindketten jogászok. Vagy tudjuk-e például, hogy ki volt az a híres utazó és vadász, aki meghonosította Magyarországon a muflont, vagy ki volt a cserszegi mézes cseresznyefajta és a korai őszibarack meghonosítója, aki gyümölcsök elterjesztésén fáradozott? Bizony mind-mind jogászok, a megfejtések pedig Biczó Zalán könyvében találhatók.
A szerző kellő arányérzékkel szerkesztette meg olyan ismert jogászok szócikkeit, mint Darányi Kálmán, Deák Ferenc, Baross Gábor, Mikszáth Kálmán, így az olvasó a legszükségesebb információk megtalálása mellett nem érzi úgy, hogy a történelem és az irodalom nagy alakjainak életrajzai elnyomnák vagy uralkodnának a többi felett.
- 54/55 -
A jogászi társadalom tagjaként mintegy 15 közjegyző, helyettes és jelölt életrajzával találkozhatunk, akik közül néhányan csak pár évig, hónapig érintették ezt a pályát. Köztük van Hanny Tódor, aki 1935-től a Magyarországi Királyi Közjegyzők Országos Egyesületének az elnöke, majd felsőházi képviselő, Feszler János, aki a Szombathelyi Királyi Közjegyzői Kamara alapító tagja 1875-ben, Kepes János, aki főmunkatársa, majd 1924-től főszerkesztője a Közjegyzők Közlönyének. Az almanach egyetlen női életrajza Kwasnicka Erzsébet (Seiwert Ferencné) közjegyzőé.
Sajnos itt kell megemlítenünk az almanach egyetlen hiányosságát: Fekete Kálmán szolgabíró, törvényszéki ülnök, később győri ügyvéd életrajza hiányzik, aki dr. Fekete László kiemelkedő jelentőségű közjegyző nagyapja volt. Fekete Kálmán Győr városában született és ott is halt meg, baráti köréhez tartozott Vas Gereben, Jedlik Ányos és Győr vármegye főispánja, Laszberg Rudolf is[1].
Összefoglalva elmondhatjuk, hogy az apró hiányosságon túl a szorgos és alapos munkát végző szerző kezei közül egy igen hasznos, jól szerkesztett és tartalmában jól hasznosítható könyv került ki. Ezúton is kívánunk a szerzőnek erőt és kitartást fáradhatatlan munkájának továbbviteléhez.■
JEGYZETEK
[1] forrás: Dr. Rokolya Gábor: Fekete László, a tudós közjegyző c. munkája
Visszaugrás
