Az S.O.S. Krízisalapítvány honlapján az olvasható, hogy évente harminc gyermek hal meg bántalmazás miatt Magyarországon.[1] Arról azonban semmilyen nyilvános adat nem áll rendelkezésre, hogy hány gyermek hal meg a gyermekvédelmi gondoskodásban bántalmazás következtében. A gyermekvédelmi gyámoktól érkező tájékoztatások szerint ez a szám 2021. július 1-je és 2024. december 31-e között, tehát három és fél év alatt több mint húsz volt. Pontos számot nem tudok, mert az Országos Gyermekvédelmi Szakszolgálaton (a továbbiakban: OGYSZ) belül mi, területi igazgatók[2] sem kaptunk hivatalosan tájékoztatást, nem lehetett róluk nyilvánosan beszélni, csak egymás között titokban, suttogva. Annak ellenére nincsenek nyilvános adatok ezekről a halálos bántalmazásokról, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériumának szociálpolitikáért felelős helyettes államtitkára által 2018. május 4. napján kiadott, és többször módosított A gyermekvédelmi szakellátást nyújtó intézményekben, nevelőszülői hálózatokban és javítóintézetekben ellátott gyermekek és fiatal felnőttek bántalmazási eseteinek kivizsgálására és kezelésére vonatkozó intézményi, fenntartói és ágazati módszertan (a továbbiakban: Módszertan) az esetek közzétételéről rendelkezik.[3] Ennek értelmében a nevelőszülői családokban és intézményes ellátásban történt bántalmazások nem maradhatnak rejtve, de 2023-ban még nem volt (a hivatkozott esetek nagy része 2023-as, vagy az előtti) pontosan tudható, hány gyereket és milyen típusú bántalmazás ért a családjából való kiemelés után.[4] Ami azért hiba, mert így nincs lehetőség az okok feltárásával a problémák kimondására, a kritikus gondolkodásra és jó gyakorlatok kidolgozására. Nem tud megvalósulni továbbá a társadalom edukációja sem a gyermekbántalmazással szemben, pedig a kegyelmi botrány óta bizonyára érzékenyebbé vált a nyilvánosság is.[5]
A tragédiák közül néhányról beszámolt a sajtó: a nevelőszülő a két és fél éves kisfiút - annak szófogadatlan viselkedése miatt - olyan súlyosan bántalmazta, hogy a gyermek röviddel a cselekmény után elhalálozott;[6] olyan forró vízben fürdettek egy kilenc hónapos gyermeket, hogy másnap belehalt sérüléseibe, nem hívtak mentőt hozzá a nevelőszülők;[7] az ügyészség vádat emelt azzal a nevelőszülővel szemben, aki a mulasztása miatt megfulladt nevelt gyermekének holttestével napokon keresztül autózott;[8] felfüggesztett börtönt kapott az a nevelőszülő, akinek ötéves nevelt fia játék közben megfulladt, mert a kutya lánca tekeredett a nyakára;[9] az öt hónapos csecsemőt a nevelőanyja fürdetés közben néhány percre magára hagyta, a kislány vízbe fulladt.[10] Írásommal a hallgatás bástyáján szeretnék rést ütni a szembenézés és a megelőzés érdekében. V. kislány esetét orvosi szempontból feldolgozta az Orvosi Hetilap,[11] ebben az írásban én a gyermekvédelem rendszerszintű hibáira fókuszálok.
- 33/34 -
2020 januárjában belső vizsgálatot végeztem a szakellátásban nevelkedő 17 éves kamaszlány (M.) sérelmére elkövetett kortársbántalmazás miatt.[12] Az előzmények felkutatása során került kezembe egy másik gyermek aktája (V. kislány), aki két és fél éves korában, 2011. szeptember 5-én elhunyt a nevelőszülőnél. V. kislány halála után egy hónappal, 2011. október 17-én ehhez a nevelőszülőhöz került az általam vizsgált kortársbántalmazással érintett M. kamaszlány. Másfél évvel az odakerülése után a sásdi iskolában M. kislány jelezte, hogy a nevelőszülő bántalmazza fizikailag, illetve a nevelőszülő vér szerinti gyermeke szexuálisan zaklatja (ekkor M. 11 éves volt, a fiú ellen indult büntetőeljárás, de büntethetőséget kizáró ok miatt - az elkövető 14 év alatti volt - az eljárást megszüntették). A gyermekvédelmi szakértői bizottság M. gyermeket megvizsgálta.
Az Összegző pszichológiai vélemény valószínűsítette a gyermek vonatkozásában a fizikai bántalmazást és a családon belüli szexuális abúzus gyanúját is. Az M. gyermek sérelmére elkövetett, a szakértői bizottság szakvéleményével alátámasztott bántalmazás miatt kezdtem jobban utánanézni V. kisgyermek halála körülményeinek. Az ezzel kapcsolatos rendelkezésre álló iratokat áttanulmányozva - sajnos az iratok egy része nem volt fellelhető - feltűnő ellentmondásokat és megalapozatlan állításokat találtam. Az elhunyt kislány zárójelentésében leírt sérülések bántalmazásra utaltak, ugyanakkor az iratokból nem lehetett megállapítani, hogy történt-e 2011-ben feljelentés vagy bármilyen hivatalos vizsgálat a kislány halálával kapcsolatban. A Klinikai Központ Gyermekgyógyászati Klinika által 2011. szeptember 5. napján kiállított zárójelentésben leírt sérülések nem keletkezhettek úgy, ahogy azt a nevelőszülő elmondta: "...otthonában májkrémes falatkákat evett, majd evés közben szemei fennakadtak, teste megfeszült, etetőszékből lefordult, légzése, szívverése leállt." A zárójelentésben leírt rángatózást kiválthatta a fejére mért ütés, amit a koponya hátulján található sérülések valószínűsítenek. Egy "székről lefordulás", ahogy a nevelőszülő elmondta az eseményeket, nehezen elképzelhetően tud a koponya egészére kiterjedően - elöl, hátul, minkét oldalon - ilyen sérüléseket okozni. A halottvizsgálati bizonyítványban a halál okai között a fehérje és energiahiányos alultápláltság is szerepelt.
V. kislány 2010. augusztus 9. napján, 17 hónaposan került a nevelőszülőhöz.[13] A gyermekvédelmi szakértői bizottság gyermekorvosa a 2010. augusztus 13-án elvégzett vizsgálatról készült véleményben jó általános állapotot írt le annak egyidejű rögzítése mellett, hogy "nem kelti beteg benyomását. Mozgékony, élénk kisded..." Tehát ekkor még semmilyen, a halottvizsgálati bizonyítványban leírt alultápláltság vagy annak kezdődő nyomai nem merültek fel.
Fentiekre tekintettel feljelentést tettem emberölés bűntettének gyanúja miatt ismeretlen tettes ellen. A rendőrkapitányság rendkívüli haláleset miatti közigazgatási hatósági eljárást indított V. kislány halála ügyében. Az eljárás során beszerezték az orvosi leleteket, majd igazságügyi orvosszakértőt rendeltek ki. Az orvosszakértői szakvélemény az eljárás lefolytatására rendelkezésre álló hatvan nap alatt nem készült el, ezért az eljárást megszüntették.[14] Az végül közel egy évvel később érkezett meg, és számos egyéb megállapítása mellett rögzítette, hogy a gyermek jobb oldali nyakszirtcsontján diagnosztizált, legalább egy héttel az orvosi ellátását megelőzően keletkezett, 10 cm hosszúságú, 3-5 mm szélesen tátongó törés felveti a gyermekbántalmazás gyanúját és ezen fejsérülés, valamint a halál bekövetkezése között közvetett okozati összefüggés valószínűsíthető. A szakvéleményre tekintettel a Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Osztályán nyomozás indult emberölés gyanújával.
A megállapított tényállás szerint V. kisgyermek 2011. augusztus 29-én - a nevelőszülő elmondása szerint - otthonában, evés közben rosszul lett, etetőszékből "lefordult", légzése, szívverése leállt. Nevelőanyja a körzeti orvosi rendelőbe vitte, ahol az ott tartózkodó fogorvos reanimálta, majd a kiérkező mentők 15-20 percen át komplex újraélesztést végeztek rajta. A kislányt ezek után mentőhelikopterrel beszállították a gyermekgyógyászati klinikára. Az elvégzett vizsgálatok során korábbi koponyatörés utáni állapotot, valamint keményburok alatti vérzést, és a mellkason vérbeszűrődéseket észleltek. Az alkalmazott gyógykezelések ellenére a kislány 2011. szeptember 5-én elhunyt. A kórboncolás alapján halálát az elszenvedett fejsérülés miatt szükséges lélegeztetés talaján létrejött hörghurut, légzési elégtelenség okozta. A patológus, a kezelőorvossal történő egyeztetés alapján nem tartotta szükségesnek hatósági eljárás megindítását. A beszerzett orvosszakértői vélemény alapján felmerült a gyermek eszközös bántalmazásának vagy feje - más személy általi - nagyerejű megütésének gyanúja. Mindezt alátámasztani látszott az is, hogy a nyilvánvalóan súlyos idegrendszeri tüneteket okozó, a fej egyszerű tapintásakor is jól érezhető sérülés ellenére a - mint később kiderült - bántalmazó családban nevelkedő gyermeket legalább 1-2 hétig nem vitték orvoshoz, illetőleg már csak akkor, amikor görcsös, eszméletlen állapotba került, és újraélesztése vált szükségessé. A rendőrfőkapitányság beszerezte V. kisgyermek megelőző egészségügyi ellátásaira vonatkozó orvosi dokumentációkat és a korábban keletkezett orvosszakértői vélemény kiegészítését is kérte, radiológus szakkonzulens bevonásával. A kiegészítő szakértői vélemény megállapításai szerint V. kislány halálát megelőző tünetei hátterében objektív módon ételbelehelést igazolni nem lehetett, a tüneteket leginkább a korábban elszenvedett koponyatraumák okozhatták, melyek legalább két külön-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
