A szindikátusi szerződések a gyakorlat által létrehozott atipikus szerződések. E kontraktusok lényege, hogy a társaság működését a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény ("Gt.") rendelkezéseit kifeszítve a polgári jog keretében szabályozzák, ehhez pedig önálló garancia és szankció rendszert alakítanak ki.
Jelen munka tárgya a társaság részvételének vizsgálata a szindikátusi kötelemben. Az elmélet és a gyakorlat megosztott abban a kérdésben, hogy lehet-e a társaság szerződő fél a szindikátusi szerződésben. Egyes jogirodalmi álláspontok amellett érvelnek, hogy a szindikátusi szerződésben kizárólag a társaság tagjai lehetnek szerződő felek, és a bírói gyakorlatban is található hasonló megfogalmazás. Ezzel szemben fellelhető olyan jogirodalmi álláspont is, mely elfogadja a társaság szerződő félként való részvételét a szerződésben. A gyakorlatban gyakran előfordul, hogy befektető-védelmi okokból a szindikátusi kötelemben a tagok mellett a társaság is belép a szerződésbe, és a bírói gyakorlatban is található példa hasonló konstrukcióra.
Feltehető tehát a kérdés, lehet-e fél a társaság a szindikátusi kötelemben? Hol helyezhető el egy ilyen szerződés dogmatikailag? Milyen előnyökkel és hátrányokkal járhat egy ilyen szerződés megkötése?
A kötelmi jog egyik alapvető szabálya a szerződéses szabadság elve. Eszerint a szerződő felek tetszőleges tartalommal köthetnek szerződést, így akaratuk szerint olyan szerződést is létrehozhatnak, mely a társaságon belüli együttműködést rendezi, és a társaság tagjai mellett a társaság is szerződő félként szerepel a kötelemben.
Fontos korlát azonban, hogy a szerződéses rendelkezéseknek meg kell felelniük a jogszabályi követelményeknek, így indokolt megvizsgálni, hogy fennáll-e valamely a Ptk.-ban szabályozott érvénytelenségi ok abban az esetben, ha a társaság tagja lesz egy szindikátusi kötelemnek. Meglátásom szerint az érvénytelenségi okok közül elsődlegesen a jogszabályba jóerkölcsbe ütközés és a jogszabály megkerülésének eseteit kell vizsgálni, az egyéb érvénytelenségi okok (például az alakszerű körülmények, a felek között fennálló szubjektív viszony) a vizsgált kérdés szempontjából kevésbé bírnak jelentőséggel.
A Ptk. és a Gt. rendelkezéseit figyelembe véve álláspontom szerint nem lelhető fel olyan jogszabályi rendelkezés, mely kifejezetten tiltaná, vagy jó erkölcsbe ütközőnek minősítené a társaság részvételét a szindikátusi szerződésben illetve ahol a társaság részvétele egy kógens jogi norma megkerülésének számítana. Hasonló következtetés vonható le több eseti bírói döntésből is, ahol a bíróság érvényesnek tekintette a jogvita alapjául szolgáló olyan szindikátusi kötelmeket, ahol a társaság tagjai mellett maga a társaság is részes fél volt a szerződésben.
Összegzésképp megállapítható, hogy nem ütközik normatív akadályba egy olyan szindikátusi jellegű szerződés megkötése, ahol a társaság szerződő félként szerepel, és kifejezetten ebből okból nem tekinthető érvénytelennek a szerződés a Ptk. rendelkezései alapján.
A kérdés áttekinthetőségének érdekében a vizsgálat tárgyát képező szerződéseket a résztvevő felek és a szerződés funkciója alapján három fő csoportba sorolnám.
Elsőként említeném a társasági szerződést. A társasági szerződés többoldalú, többszemélyes jognyilatkozat: a társaság tagjai által kötött, a társaság létrehozására és működésére irányuló sui generis szerződés. A társasági szerződés egy szervezet centrikus kötelem, melynek fő célja a társaság működőképességének biztosítása. A szerződés formája és tartalma kógens előírásokhoz kötött, szabály anyagát főként a Gt. tartalmazza.
A második szerződés a szindikátusi szerződés. A szindikátusi szerződésben a társasági tagok a társaságon belül az egymással szembeni kapcsolatukat, együttműködésüket és elvárásaikat szabályozzák. A szindikátusi szerződés eddig nem került kodifikálásra, a szerződésre vonatkozó szabályanyagot a bírói gyakorlat és a jogirodalom dolgozta ki.
A harmadik szerződéstípus olyan, a társaság és a tagjai által kötött polgári jogi szerződés, amely elsődlegesen gazdasági kötelmeket szabályoz (például a tagi kölcsönt).
E három szerződéses kategória megjelenhet önálló formában (például a társaság szervezeti struktúráját szabályozó társasági szerződés), de a kategóriák metszete nyomán elképzelhetőek vegyes szerződések is (például olyan társasági szerződés, mely a Gt.-ben meghatározott kötelező elemek mellett szindikátusi szerződéses elemeket, például egy Tag Along rendelkezést tartalmaz a részvények adásvételére vonatkozóan).
Kérdés tehát, hogy a vázolt szerződések közé hogyan illeszthető be egy olyan szindikátusi kötelem, amelyben a társaság tagjai mellett a társaság is szerződő félként szerepel, és a szerződés célja a társaságon belüli együttműködés szabályozása.
- Egy ilyen szerződés nem lehet társasági szerződés, mivel fogalmilag lehetetlen, hogy a társaság is szerződő fél legyen a létrehozására irányuló szerződésben. A társasági szerződés funkciójában is eltér a szindikátusi kötelmektől, mivel a társasági szerződés elsődlegesen a társaság szervezeti felépítését és működőképességét hivatott biztosítani, és a tagok együttműködését csak e kiemelt cél függvényében szabályozza.
- A vizsgált szerződés nem lehet azonban szindikátusi szerződés sem. A jogirodalom és a bírói gyakorlat többségében azt az álláspontot képviseli, hogy a szindikátusi szerződés a társaság tagjainak az egymás közötti együttműködését és elvárásait szabályozza. A szerződés egy olyan belső aktus, mely a társaság keretein belül valósul meg, így fogalmilag maga a társaság sem lehet tagja a szerződésnek.
- Tisztán a társaság és a tagok részvételével megvalósuló polgári kötelmekbe sem illeszthető be egy ilyen megállapodás, mivel a szerződések a szindikátusi kötelmektől eltérően nem a társaságon belüli együttműködést szabályozzák, hanem elsődlegesen gazdasági tartalommal rendelkeznek.
Hova illeszthető tehát be a vizsgált szerződés? Álláspontom szerint egy ilyen szerződés a szindikátusi szerződések és a polgári jogi kötelmek metszetét adja. Részben szindikátusi szerződés azért, mert a szerződés a társaságon belüli együttműködést szabályozza, és részben polgári jogi kötelem azért, mert a társaság is megjelenik szerződő félként. Az így létrejövő szerződés egy szindikátusi jellegű joint venture szerződésnek tekinthető.
Célszerű megvizsgálni, hogy mely konstrukció tekinthető előnyösebbnek a szindikátusi funkció betöltéséhez. E kérdés vizsgálatánál több szempontot is figyelembe lehet venni.
A társaságba belépő befektető egy nagyobb összeget fektet be a társaságba, azonban szeretné, ha a joint venture szerződésben a társaság anyagi felelőssége is megjelenne a befektetése biztosítékaként. A befektető a befektetésével azonos mértékű kötbért köt ki arra az esetre, ha a társaság olyan súlyos szerződésszegést követne el, amely következtében a befektetési célok meghiúsulnának.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
