Az alábbiakban olvasható elemzés célja annak áttekintése, hogy van-e törvényes lehetőség arra, hogy a korlátolt felelősségű társaság (kft.) és annak tagja között olyan, a társasági jog valamely rendelkezésén (mint jogcímen) alapuló tranzakció valósuljon meg, amely alapján a korábban a tag által a társaság rendelkezésére bocsátott nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás ismét a tag tulajdonába kerül. Kérdésként jelentkezik, hogy az ilyen rendeltetésű jogügylet összeegyeztethető-e a tag vagyoni hozzájárulása "végleges" voltával, illetve a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (Gt.) 118. § (2) bekezdésében előírtakkal, amely szerint a társaság működése idején a jegyzett tőkéből való kifizetésre (vagyonjuttatásra) nem kerülhet sor. Másfelől azt is érdemes megvizsgálni, hogy a vállalkozás "mihez kezdhet" a társasági vagyonba tartozó javakkal (dolgokkal, vagyoni értékű jogokkal, követelésekkel), az üzleti forgalom részét képező (forgalomképes) vagyontárgyak átruházására milyen feltételek mellett van jogszerű lehetőség? Felvetődik, hogy a törvényalkotó vajon kizárta-e a legális üzleti tranzakciók köréből a tulajdonával rendelkezni jogosult társaság és a társaságban tagsági viszonnyal rendelkező személy (tag, részvényes) közötti, a Polgári Törvénykönyv hatálya alá tartozó kötelmi ügyleteket?
Mindezekre a jogalkalmazói dilemmákra a társasági jog hitelezővédelmi előírásainak, valamint a polgári jog kötelmi jogi rendelkezéseinek bemutatását követően adhatunk megnyugtató választ.
A Gt. 13. §-a állapítja meg a tagok (részvényesek) vagyoni hozzájárulása szolgáltatásának általános szabályait. A közös szabályok közül az alábbiakat indokolt kiemelni:
a) A társaság tagja csak olyan személy lehet, aki, illetve amely eleget tett - a létesítő okiratban foglaltak szerint - a vagyoni hozzájárulás teljesítésére vonatkozó kötelezettségének. Nincs törvényes lehetőség arra, hogy a társaság alapítója úgy létesítsen tagsági jogviszonyt a korlátolt felelősségű társaságban, hogy azt nem alapozza meg társasági jogi jogcímen szolgáltatott vagyoni hozzájárulása. A Gt. 13. § szerinti vagyoni hozzájárulás teljesítését nem helyettesítheti a tag által más, így adásvétel vagy pl. a tőketartalék részére teljesített végleges vagyonátadás jogcímén nyújtott vagyoni juttatás. [Lásd a Gt. 13. § (1) bekezdés első mondatát, amely kimondja: "A gazdasági társaság alapításához valamennyi tag (részvényes) vagyoni hozzájárulása szükséges"].
b) A Gt. a vagyoni hozzájárulás két formáját ismeri el: a pénzbeli és a nem pénzbeli hozzájárulást. A Gt. 13. § (2) bekezdése - lényegében szó szerint átvéve a 2. számú társasági jogi irányelv (77/91/EGK Irányelv) 7. cikkében a nyilvánosan működő részvénytársaságra előírt szabályokat - valamennyi társasági formára nézve kizárja pl., hogy a létesítő okirat apportként fogadja el a tag munkavégzésre vagy más személyes közreműködésre vonatkozó kötelezettségvállalását. Nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás vagyoni értékkel rendelkező dolog, szellemi alkotáshoz fűződő, vagy egyéb vagyoni értékű jog lehet. A magyar törvényhozó - összhangban más uniós tagállam nemzeti jogával - elfogadta apportálható jogként a tagnak a társasággal szembeni elismert vagy jogerős bírósági határozaton alapuló követelését is. (Lásd ezzel kapcsolatban a BDT 2008. 1821. pontját a tagi kölcsönből származó követelés apportálhatóságáról).
c) A Gt. utal arra [lásd a 13. § (3) bekezdés első mondatát], hogy törvény "a pénzbeli és a nem pénzbeli hozzájárulás arányát meghatározhatja". A társasági törvény azonban a kft.-re nem ír elő ilyen tartalmú általános kötelezettséget: a korlátolt felelősségű társaság akár kizárólag apporttal is megalapítható. Annak ellenére, hogy a törvény - eltérően a részvénytársaságra irányadó 207. § (2) bekezdésében foglaltaktól - ezt nem mondja ki közvetlenül, ez következik a Gt. 116. § (2) bekezdéséből. Eszerint: "Ha alapításkor a nem pénzbeli hozzájárulás értéke eléri a törzstőke felét, akkor ezt alapításkor teljes egészében a társaság rendelkezésére kell bocsátani." Az idézett rendelkezés alapján a kizárólag apport felhasználásával történő cégalapítás esetén az egyetlen kötelező "többletkövetelmény", hogy alapításkor az apport tárgy teljes egészében átadásra kerüljön. (Megjegyzendő, hogy a fokozott üzleti kockázattal járó gazdasági-pénzügyi tevékenységek esetében a jogalkotó nem az "apport-pénz" arányáról rendelkezik, hanem jellemzően kizárja a nem pénzbeli hozzájárulás szolgáltatásának a lehetőségét. Lásd pl. a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 10. §-át).
d) A Gt. az apportként szolgáltatható dolog, illetve jog esetében - azon felül, hogy annak vagyoni értékkel kell rendelkeznie - nem határoz meg az általánostól eltérő előírást arra nézve, hogy a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás értéke minimálisan mennyi legyen. A Gt. 114. § (4) bekezdése irányadó az apportra is: eszerint, ha a törzsbetétet apport testesíti meg, annak értéke "nem lehet kevesebb százezer forintnál".
e) Kizáró ok hiányában, nincs törvényes akadálya annak, hogy több személy közös tulajdonában álljon az a törzsbetét, amely ellenében nem pénzbeli hozzájárulást szolgáltattak a kft. számára. Ebben az esetben is irányadó ugyanis a 114. § (5) bekezdése, amely szerint "Minden tagnak egy törzsbetéte van; egy törzsbetétnek azonban - a közös tulajdon szabályai szerint - több tulajdonosa is lehet." [Bár az elmúlt időszakban többször is felmerült, az üzletrész feletti közös tulajdon szabályainak szigorítása, erre végül (helyesen) nem került sor a 2011. évi CXCVII. törvényben].
f) A Gt. nem írja elő a kft javára szolgáltatott nem pénzbeli hozzájárulás társaságtól független szakértő (így könyvvizsgáló) által történő értékelését, mint ahogy azt a részvénytársaságra irányadó 209. § megköveteli. Természetesen annak nincs akadálya, hogy a tagok a társasági szerződésben ilyen tartalmú többletkövetelmény alkalmazásáról rendelkezzenek, vagy azt jogszabály meghatározott tevékenység folytatása céljából, vagy a köztulajdon felhasználásával alapított korlátolt felelősségű társaság vonatkozásában előírja. A Gt. 114. § (3) bekezdése szerint: "Az egyes tagok nem pénzbeli hozzájárulásuk értékét maguk állapítják meg és azt a tagok fogadják el. Ha a tagok a nem pénzbeli hozzájárulás értékének megállapításánál nem vették igénybe könyvvizsgálót, vagy más szakértőt, úgy meg kell határozniuk, hogy milyen szempontok alapján történt meg a hozzájárulás értékelése. Ezen nyilatkozatukat az ügyvezető 117. § (1) bekezdése szerinti nyilatkozatához kell csatolni."
g) A Gt. 13. § (4) bekezdése alapján az apportot szolgáltató tag az "ötéves jogvesztő határidőn belül helytállni tartozik a gazdasági társaságnak azért, hogy a társasági szerződésben megjelölt érték nem haladja meg a nem pénzbeli hozzájárulásnak a szolgáltatás idején fennálló értékét" Mint arra Kisfaludi felhívja a figyelmet: "Az apport szolgáltatása utáni időben bekövetkező értékcsökkenés nem váltja ki az apportőr helytállási kötelezettségét. Nem az apport tárgyának értékállandóságáért kell helytállnia, hanem azért, hogy a kötelezettség teljesítésének időpontjában ténylegesen olyan értékű vagyontárgyat bocsátott a társaság rendelkezésére, amilyen értéknek a szolgáltatására kötelezettséget vállalt". (Lásd Kisfaludi András: Társasági jog, Budapest, Complex Kiadó, 2007. 103. oldal).
A törvény alapján azok a tagok, akik "valamely tag nem pénzbeli hozzájárulását tudomásuk ellenére a szolgáltatáskori értéket meghaladó értékkel fogadták el, a nem vagyoni szolgáltatást teljesítővel együtt egyetemlegesen és korlátlanul felelnek a társaság felé az ebből származó károkért". Az érintett tagok tehát, amikor adott esetben eleget tesznek utólagos fizetési kötelezettségüknek, a társaság részére kártérítést nyújtanak, nem pedig a korábbi apportszolgáltatásukat egészítik ki további nem vagyoni hozzájárulással.
Korábban a Büntető Törvénykönyv önálló tényállásban rendelte büntetni a társaság létesítő okiratában a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás értékének valótlan megjelölését, ám 2007 júniusától a rendelkezés hatályát vesztette (Lásd az 1978. évi IV. törvény korábban hatályos 298/C. §-át).
h) A tagok az apport szolgáltatására - a Gt. 116. § (2) bekezdésének már említett esetét kivéve - akkor kötelesek, amikor azt a társasági szerződés számukra kötelezővé teszi. A Gt. végső határidőként írja elő, hogy azt legkésőbb a cégbejegyzéstől számított három éven belül kell teljesíteni [lásd a 116. § (3) bekezdését]. Megjegyzendő, hogy az 1988. évi VI. törvény 161. § (2) bekezdése - csakúgy, mint az 1930. évi V. törvénycikk 17. §-a - alapján a tagok a nem pénzbeli betétet egészében kötelesek voltak a társaság alapításakor vagy a törzstőke felemelésekor szolgáltatni.
i) A vagyoni hozzájárulás teljesítésének elmulasztása ún. objektív jogalapú szankciót von maga után. A Gt. 14. § (2) bekezdése szerint, ha a tagot az ügyvezetés eredménytelenül szólította fel a vállalt vagyoni hozzájárulás teljesítésére, a "harmincnapos határidő eredménytelen eltelte esetén a tagsági jogviszony a határidő lejártát követő napon megszűnik".
j) A Gt.-nek a nem vagyoni hozzájárulás alapításkori szolgáltatására irányadó szabályait akkor is alkalmazni kell, ha az apportálásra a törzstőke felemelésekor kerül sor. (Lásd a Gt. 157. §-át.)
k) A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Számviteli törvény) 49. § (1) bekezdése alapján ún. bekerülési (beszerzési) értéknek minősül a gazdasági társaság alapításakor, illetve tőkeemeléskor a jegyzett tőke fedezeteként átvett nem pénzbeli (vagyoni) hozzájárulás létesítő okiratban (annak módosításában) meghatározott értéke. ■
Visszaugrás
