Dr. Kalas Tibor: Társasági részesedések a házassági vagyonközösségben II. (CH, 2008/4., 3-3. o.)

A társasági részesedésre vonatkozó házastársi közös vagyon megosztásával összefüggésben arra is utalni kell, hogy lehetőség szerint el kell kerülni az úgynevezett kényszertagság jogintézményét, tehát azt, hogy valaki kifejezett akarata ellenére szerezzen társasági részesedést házastársi vagyonközösség megosztásakor, lévén ez a társaság működését is nyilvánvalóan hátrányosan érinti. A törvényalkotó ezen helyzetek elkerülésére fenntartotta a tagokat, illetőleg a társaságot megillető elővásárlási jogot.

Részvénytársaság esetében a társaság sajátosságaira tekintettel lényegesen egyszerűbb a polgári bíróság helyzete, mivel a részvény a házastársi vagyonközösségben mint értékpapír szerepel.

A részvény értéke a házastársi közös vagyonhoz tartozó egyéb társasági részesedésekhez hasonlóan adott esetben szakkérdést jelenthet. Egyes tőzsdére bevezetett cégek esetében ennek megállapítása viszonylag egyszerűbb lehet, azonban ekkor kérdésként merülhet fel, hogy mi az az időszak, amelyet a részvény értékének meghatározása során figyelembe kell venni.

Van olyan álláspont is, hogy a részvény értékének a változására tekintettel figyelembe kell venni a közös vagyon megosztásakor fennálló állapotot is, ezzel azonban nem értek egyet. Általában a Csjt. 27. § (1) bekezdés szerinti főszabály mellőzése e körben nem indokolt, annak ellenére sem, hogy kétségkívül a részvény értéke egy rövid időszakon belül is jelentősen változhat. A házastársi vagyonközösség megosztásakor a megosztási időpontra vonatkozó alapvető szabály mellőzése számtalan problémát vethet fel, így bonyolult használati díj, amortizáció, valamint kamatköveteléseket eredményezhetne a házastársi vagyonközösséghez tartozó valamennyi dolog esetében. Megítélésem szerint tehát nincs elvi alapja annak, hogy a részvény értékét az általános szabályoktól eltérően vegye figyelembe a bíróság a vagyonmérlegbe történő beállításkor.