Az állam gyakorolja a büntetőhatalom monopóliumát. Előfordulhat, hogy az állam, illetve az állam nevében eljáró állami szervek egyes emberi jogokat sértő intézkedést tesznek. A büntetőeljárás folyamán, különösen a kényszerintézkedések alkalmazása során az egyik legalapvetőbb emberi jog (személyi szabadsághoz és biztonsághoz való jog) megsértésére kerülhet sor. Az állam felhatalmazással bír ezen intézkedések megtételére, azonban az esetlegesen előforduló hibák orvoslása morális kötelessége.[2] Az alapjogok védelmére és az esetleges megsértésük orvoslására egy jogállamban minden korban kiemelt figyelmet kell fordítani. A büntetőeljárás során a terheltet kár érheti a hatályos jogszabályok megsértésével vagy akár jogszerű eljárás is okozhat sérelmet neki.[3] A kártalanítás kérdéskörénél a jogszerű eljárás okozta károkozások kerülnek előtérbe.
Az új büntetőeljárási törvény (2017. évi XC. törvény a büntetőeljárásról, a továbbiakban: Be.) számos újítást hozott a vizsgált jogintézmény szabályozásával kapcsolatban, amelyek közül a legnagyobb nóvuma, hogy bevezette az osztott szerkezetű kártalanítási rendszert. A kártalanítási igény érvényesítésére kétféle eljárásban van lehetőség: egyszerűsített kártalanítási eljárásban, illetve kártalanítási perben.
Jelen tanulmányban az alaptalanul alkalmazott szabadságkorlátozásért járó kártalanítás és a kártalanítási eljárás alapvető rendelkezéseit mutatom be a hatályos szabályozás alapján, különös figyelmet fordítva az új kódexben a korábbi szabályozáshoz képest bevezetett újításokra. A kártalanítás hatályos szabályozásának vizsgálata részeként fontosnak tartom áttekinteni a nemzetközi dokumentumok és az Alaptörvény kapcsolódó rendelkezéseit.
A kártalanítás megismerésekor elkerülhetetlen a nemzetközi egyezmények vonatkozó rendelkezéseinek áttekintése. Fontos a jogszabályok megalkotása és a hatályos szabályok módosítása során a nemzetközi egyezményekre figyelmet fordítani, hiszen egyrészt törvénnyel kihirdetett részei belső jogunknak, másrészt az állampolgárok panaszaikkal nemzetközi szervekhez fordulhatnak, amelyek megállapíthatják, hogy a belső jog sérti az egyezmény bizonyos pontjait.[4]
- 66/67 -
Kiindulópontként fontos megjegyezni, hogy a vizsgált jogintézmény által érintett alapvető jog a személyi szabadság és biztonság, amely a legrégebbi múlttal rendelkező alapjog, védelmét több nemzetközi egyezmény is rögzíti. Ezek közül kiemelkedik az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezmény (a továbbiakban: Euroegyezmény), valamint a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, amelyeket a kapcsolódó jogi szabályozás körében mindenképp górcső alá kell venni.
Az Euroegyezmény[5] az alábbi kapcsolódó rendelkezéseket tartalmazza:
Szabadsághoz és biztonsághoz való jog
"1. Mindenkinek joga van a szabadságra és a személyi biztonságra. Szabadságától senkit sem lehet megfosztani, kivéve az alábbi esetekben és a törvényben meghatározott eljárás útján:
a) törvényes őrizetben tartás az illetékes bíróság által történt elítélést követően;
b) olyan személy törvényes letartóztatása vagy őrizetbe vétele, aki nem tesz eleget a bíróság törvényes rendelkezésének, illetőleg a törvény által megállapított kötelezettség teljesítésének biztosítása céljából történő letartóztatás vagy őrizetbe vétel;
c) törvényes letartóztatás vagy őrizetbe vétel abból a célból, hogy e bűncselekmény elkövetése alapos gyanúja miatt az illetékes hatóság elé állítsák, vagy amikor ésszerű oknál fogva szükséges, hogy megakadályozzák bűncselekmény elkövetésében vagy annak elkövetése után a szökésben;
d) a kiskorú őrizetbe vétele törvényes rendelkezés alapján nevelési felügyelet céljából vagy törvényes őrizetben tartása az illetékes hatóság elé állítás céljából;
e) törvényes őrizetbe vétel fertőző betegségek terjedésének megakadályozása céljából, valamint elmebetegek, alkoholisták, kábítószer-élvezők vagy csavargók őrizetbe vétele;
f) törvényes letartóztatás vagy őrizetbe vétel az országba való jogtalan belépés megakadályozása céljából vagy olyan személy törvényes letartóztatása vagy őrizetbe vétele, aki ellen intézkedés van folyamatban kiutasítása vagy kiadatása céljából.
2. Minden letartóztatott személyt haladéktalanul tájékoztatni kell az általa értett nyelven letartóztatása okairól és az ellene felhozott vádról.
3. E Cikk 1. c) bekezdésének rendelkezésével összhangban letartóztatott vagy őrizetbe vett minden személyt haladéktalanul bíró, vagy a törvény által bírói hatáskörrel felruházott más tisztségviselő elé kell állítani, és a letartóztatott vagy őrizetbe vett személynek joga van arra, hogy ésszerű időhatáron belül tárgyalást tartsanak ügyében vagy a tárgyalásig szabadlábra helyezzék. A szabadlábra helyezés olyan feltételekhez köthető, melyek biztosítják a tárgyaláson való megjelenést.
4. Szabadságától letartóztatás vagy őrizetbe vétel folytán megfosztott minden személynek joga van olyan eljáráshoz, melynek során őrizetbe vételének törvényességéről a bíró-
- 67/68 -
ság rövid határidőn belül dönt, és törvényellenes őrizetbe vétele esetén szabadlábra helyezését rendeli el.
5. Mindenkinek, aki e Cikk rendelkezéseinek megsértésével végrehajtott letartóztatás vagy őrizetbe vétel áldozata, joga van kártalanításra."
7. kiegészítő jegyzőkönyv 3. cikk Kártalanításhoz való jog bírói hiba esetén
"Ha büntető ügyben hozott jogerős elmarasztaló ítéletet utóbb megsemmisítenek, vagy az elítéltet kegyelemben részesítik azért, mert új vagy újonnan feltárt tények bizonyítják, hogy bírói tévedés történt, azt a személyt, aki ezen ítélet folytán büntetést szenvedett el, kártalanítani kell az adott államban érvényes törvényeknek vagy joggyakorlatnak megfelelően, hacsak be nem bizonyítják, hogy a tények nem kellő időben való felfedése teljesen vagy részben az elítéltnek róható fel."
Az Euroegyezmény 5. cikke a személyi szabadsághoz és biztonsághoz való jog biztosítása mellett tartalmazza, hogy milyen esetben és törvényben meghatározott milyen eljárás útján lehet valakit szabadságától megfosztani, továbbá az 5. pontban rögzíti azt is, hogy annak, aki a cikk rendelkezéseinek megsértésével végrehajtott letartóztatás vagy őrizetbe vétel áldozata, joga van kártalanításra. Az Euroegyezmény 7. kiegészítő jegyzőkönyv 3. cikke tartalmazza a kártalanításhoz való jogot bírói hiba esetén, ez arra az esetre vonatkozik, amikor bírói tévedés történt és a jogerős elmarasztaló ítéletet utóbb megsemmisítik vagy az elítéltet kegyelemben részesítik.
A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának kapcsolódó rendelkezései az alábbiak:
"1. Mindenkinek joga van a szabadságra és a személyi biztonságra. Senkit sem lehet önkényesen őrizetbe venni vagy letartóztatni. Senkit sem lehet szabadságától másként, mint a törvényben meghatározott okokból és a törvényben meghatározott eljárás alapján megfosztani.
5. Annak a személynek, aki törvénytelen letartóztatás vagy fogvatartás áldozata volt, kikényszeríthető joga van kártalanításra."
"6. Amikor valakit bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen elítélnek és ezt követően az elítélését hatályon kívül helyezik vagy kegyelemben részesítik azért, mert egy új vagy újonnan feltárt tény azt bizonyítja, hogy téves döntés született, azt a személyt, aki ilyen elítélés következtében büntetést állt ki, a törvénynek megfelelően kártalanítani kell, kivéve ha bizonyítást nyer az, hogy a nem ismert ténynek kellő időben való fel nem tárása teljesen vagy részben neki róható fel."
Hazánkban az 1976. évi 8. törvényerejű rendelettel hirdették ki az Egyesült Nemzetek Közgyűlése által elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát (a továbbiakban: Egyezségokmány), amely a 9. cikk 1. pontjában tartalmazza, hogy mindenkinek joga van a szabadságra és a személyi biztonságra, valamint, hogy csak a törvényben meghatározott okból
- 68/69 -
és eljárás útján lehet valakit szabadságától megfosztani. Az Egyezségokmány 9. cikk 5. pontja szerint annak a személynek, aki törvénytelen letartóztatás vagy fogva tartás áldozata volt, kikényszeríthető joga van a kártalanításra. Az Egyezségokmány 14. cikk 6. pontja alapján azt a személyt, akit bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen elítélnek és az elítélését hatályon kívül helyezik vagy kegyelemben részesül, mivel téves döntés született, kártalanítani kell.[6]
A bemutatott nemzetközi dokumentumok mellett az Európai Unió Alapjogi Chartájának 6. cikke is rögzíti a szabadsághoz és biztonsághoz való jogot: "Mindenkinek joga van a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz."[7] Azonban a Charta a kártalanításra vonatkozóan nem tartalmaz rendelkezést; a 47. cikk csak annyit rögzít, hogy: "Mindenkinek, akinek az Unió joga által biztosított jogait és szabadságait megsértették, az e cikkben megállapított feltételek mellett joga van a bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz."[8]
Az Alkotmány[9] az 1989/90-es változásokat és ennek megfelelő módosítást követően a személyi szabadsághoz és biztonsághoz való jogot az alábbiak szerint biztosította:
"55. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabadságra és a személyi biztonságra, senkit sem lehet szabadságától másként, mint a törvényben meghatározott okokból és a törvényben meghatározott eljárás alapján megfosztani.
(2) Az, aki törvénytelen letartóztatás vagy fogvatartás áldozata volt, kártérítésre jogosult."
Az a személy, akinek szabadságát törvénytelen letartóztatás vagy fogva tartás miatt vonták el, kártérítésre volt jogosult. Tehát ez a rendelkezés csak a törvénytelen fogva tartásra vonatkozik és csak a kártérítési jogot mondja ki. Az Alkotmányban kártalanításra vonatkozó rendelkezést nem találhattunk.
A kártalanításra vonatkozó hatályos belső jogi szabályozás vizsgálata körében mindenképp meg kell említeni az Alaptörvény szabályozását. A polgári államok alkotmányai kiemelt hangsúlyt helyeznek arra, hogy az emberi jogokat, azon belül is a személyi szabadsághoz és biztonsághoz való jogot deklarálják. Ennek megfelelően Magyarország Alaptörvénye is rögzíti a nemzetközi egyezmények szövegében bevett megnevezéssel a szabadsághoz és személyi biztonsághoz való jogot, a IV. cikk (1) bekezdése szerint: "Mindenkinek joga van a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz". Továbbá Magyarország Alaptörvénye a kártalanításhoz kapcsolódó rendelkezést is tartalmaz a IV. cikk (4) bekezdésében, amely szerint: "Akinek szabadságát alaptalanul vagy törvénysértően korlátozták, kárának megtérítésére jogosult." Az Alkotmány csak a törvénytelen, míg az Alaptörvény az
- 69/70 -
alaptalan szabadságkorlátozás esetén is lehetővé teszi a kár megtérítését.
Továbbá a Be. 2. §-a is rögzíti az alapvető jogok védelme körében: "A büntetőeljárásban mindenki számára biztosítani kell a szabadsághoz és személyi biztonsághoz fűződő jogot."
Annak általános meghatározására, hogy a kártalanítás milyen hátrányok kompenzálását irányozza elő a 41/2003. (VII. 2.) AB határozat nyújt segítséget, amely szerint az állam büntető hatalmának gyakorlása során előforduló tévedések orvoslását szolgálja. Tremmel a jogállamiság fokára nagyon jellemző jogintézménynek nevezte.[10] Ennek azonban kettő része van: egyrészt, hogy milyen esetekben biztosít, illetve zárja ki a kártalanítást a törvény, másrészt, hogy ezek a szabályok a gyakorlatban mennyire tudnak érvényesülni.[11] A kártalanítási helyzetek és a kártalanítás célja rögzítésre kerül a jogalap megjelölésével. Újdonságként szerepel a Be.-ben a kártalanítási alaphelyzet megfogalmazása, amikor a terhelt kártalanításra jogosult. A kártalanítás jogalapját a büntetőeljárás során vagy a büntetőeljárás eredményeként a szabadság alaptalan elvonása vagy korlátozása, az alaptalan fogva tartás adja. Finkey a kártalanítás jogalapját az eljárás anyagi jogtalanságában látta, mivel itt olyan személyt ért kár, akinek az alkotmányban biztosított személyes szabadságjogai alaptalanul kerültek megsértésre.[12]
A szabadság alaptalan elvonása, illetve korlátozása kapcsán le kell szögezni, hogy az alaptalan nem jelent jogellenességet. Fontosnak tartom kiemelni a kártalanítás és a kártérítés intézménye közötti alapvető különbséget. A kártérítés esetén a jogalap a jogellenes, vétkes károkozás. Ezen esetekben a polgári perben a károsultnak bizonyítania kell a jogalap fennálltát. A kártalanítás jogalapja független a vétkességtől, nem jogellenes magatartás következménye a bekövetkezett kár, a kártalanításra jogosultnak nem kell a jogalap fennálltát sem bizonyítania.[13] A Legfelsőbb Bíróság elvi határozatban is megfogalmazta, hogy a büntetőeljárással összefüggő kártalanítási és kártérítési igénynek nem azonos a jogalapja, nem áll fenn közöttük érvényesítési rangsor vagy sorrend.[14]
Mindenképp meg kell említeni, hogy a felmentéssel végződő büntetőeljárás során foganatosított előzetes letartóztatás miatt igényelt kártalanítás megállapításánál nem lehet figyelembe venni a vád tárgyává tett bűncselekmény súlyát és társadalmi megítélését. A kártalanítási perben a szabadságelvonás tényének és tartamának van jelentősége.[15]
A kártalanítás feltételein belül megkülönböztetjük a pozitív és a negatív feltételeket. A pozitív feltételeknek fenn kell forogniuk ahhoz, hogy adott személy kártalanításban részesülhessen. A negatív feltételek bármelyikének felmerülése kizárja a kártalanítást ak-
- 70/71 -
kor is, ha egyébként a pozitív feltételek fennállnak.
Természetesen a következőkben ismertetésre kerülő pozitív feltételek fennállásakor is csak igényérvényesítés esetén jár kártalanítás a jogosultnak. A törvény taxatíve felsorolja a kényszerintézkedések körét, amelyek elrendelése esetén kártalanításra jogosult lehet a terhelt, amennyiben az eljárás megszüntetésére, a kényszerintézkedés tartamát meghaladó mértékű büntetés kiszabására, intézkedés alkalmazására kerül sor, ezek a következők:
- letartóztatás,
- előzetes kényszergyógykezelés,
- olyan bűnügyi felügyelet, melynek során a bíróság a terhelt számára előírta, hogy lakást, egyéb helyiséget, intézményt vagy bekerített helyet engedély nélkül nem hagyhat el, valamint
- lehetővé teszi a kártalanítást az őrizetért is, amennyiben az előzőekben felsorolt kényszerintézkedések valamelyike követi.[16]
A kártalanítás jogcímei négy csoportba sorolhatók:[17]
1. Az első csoportba tartoznak azok az esetek, amikor az előzőekben felsorolt kényszerintézkedések valamelyike elrendelésre került, majd később az ügyészség vagy a nyomozó hatóság megszüntette az eljárást. Azonban fontos megjegyezni, hogy a megszüntetés csak akkor teszi lehetővé a kártalanítást, ha arra azért került sor, mert
- a cselekmény nem bűncselekmény,
- nem a gyanúsított követte el a bűncselekményt,
- a rendelkezésre álló adatok, illetve bizonyítási eszközök alapján nem volt megállapítható bűncselekmény elkövetése, vagy az elkövető büntethetőségét, illetve a cselekmény büntetendőségét kizáró ok volt megállapítható,
- a rendelkezésre álló adatok, illetve bizonyítási eszközök alapján nem volt megállapítható, hogy a bűncselekményt a gyanúsított követte el,
- elévülés folytán a büntethetőség megszűnt, illetve
- cselekményt már jogerősen elbírálták.
A Bűnvádi perrendtartásról szóló 1896. évi XXXIII. törvénycikk a kártalanítást "ártatlanul szenvedett" előzetes letartóztatás, vizsgálati fogság és büntetés esetén járó kártalanításnak nevezte. Itt azonban formális (nem materiális) értelemben vett ártatlanságról van szó. Herke fogalmazta meg, hogy helyesen az ártatlanság helyett "nem bűnösségről" beszélhetünk, hiszen előfordulhat, hogy olyan személlyel szemben szüntetik meg az eljárást, akinek bűnösségét nem sikerült bebizonyítani, azonban ártatlansága sem bizonyosodott be. Például a büntethetőséget kizáró ok esetén előfordulhat, hogy nem bizonyosul be, hogy nem a kártalanításban részesülő személy követte el a bűncselekményt. Ráadásul vannak olyan esetek, amikor bűnös személlyel
- 71/72 -
szemben alkalmazták a kényszerintézkedést, de annak törvényi alapja hiányzik (elévülés, res iudicata).[18]
2. A második csoportba tartoznak azok az esetek, amikor a terhelt vonatkozásában a fentebb felsorolt kényszerintézkedések valamelyike kerül elrendelésre, majd
a) a terheltet később jogerősen felmentik, kivéve, ha kényszergyógykezelését rendelték el, vagy
b) 845. § (2) bekezdés b) pont ba)-bc) alpontjaiban meghatározott esetekben az eljárást jogerős ügydöntő végzésben, vagy
845. § (2) Kártalanítás jár a letartóztatásért, az előzetes kényszergyógykezelésért és az (1) bekezdésben meghatározott bűnügyi felügyeletért, valamint az ezek elrendelését megelőzően elrendelt őrizetért, ha a bíróság
b) az eljárást jogerős ügydöntő végzésében azért szüntette meg, mert
ba) elévülés miatt a vádlott büntethetősége megszűnt,
bb) az ügyészség a vádat ejtette, vagy
bc) a cselekményt már jogerősen elbírálták;
c) 845. § (2) bekezdés c) pont ca)-cc) alpontjaiban meghatározott esetekben véglegessé vált nem ügydöntő végzésben szüntette meg, vagy
845. § (2) Kártalanítás jár a letartóztatásért, az előzetes kényszergyógykezelésért és az (1) bekezdésben meghatározott bűnügyi felügyeletért, valamint az ezek elrendelését megelőzően elrendelt őrizetért, ha a bíróság
c) az eljárást véglegessé vált nem ügydöntő végzésében azért szüntette meg, mert
ca) a magánindítvány, a feljelentés, vagy a legfőbb ügyésznek a 4. § (9) bekezdésében vagy a Btk. 3. § (3) bekezdésében meghatározott rendelkezése hiányzott,
cb) a vádat nem az arra jogosult emelte, vagy
cc) a vád nem vagy hiányosan tartalmazza a 422. § (1) bekezdésében írt törvényes elemeket, és emiatt a vád érdemi elbírálásra alkalmatlan;
d) terhelt bűnösségét jogerősen megállapította, de vele szemben próbára bocsátást, jóvátételi munkát, megrovást alkalmazott vagy a büntetés kiszabását mellőzte.
Az első és a második csoport vonatkozásában igényérvényesítés esetén az eljárás befejezésekor alaptalannak minősülő kényszerintézkedés alkalmazása miatt jár kártalanítás.
3. A harmadik csoportba tartoznak azok az esetek, amikor az előzőekben felsorolt kényszerintézkedések valamelyike elrendelésre került, majd a bíróság jogerősen megállapítja a terhelt bűnösségét, de a kényszerintézkedés tartama meghaladja a jogerősen kiszabott büntetés tartamát, illetve a jogerősen alkalmazott intézke-
- 72/73 -
dés tartamát. Ebben az esetben a kártalanítást az indokolatlan mértékű kényszerintézkedés alapozza meg.
845. § "(3) Kártalanítás jár a letartóztatásért, az előzetes kényszergyógykezelésért és az (1) bekezdésben meghatározott bűnügyi felügyeletért, valamint az ezek elrendelését megelőzően elrendelt őrizetért, ha a bíróság a terhelt bűnösségét jogerősen megállapította és annak tartama meghaladja a jogerősen kiszabott
a) szabadságvesztés tartamát,
b) elzárás tartamát,
c) közérdekű munka tartamát,
d) pénzbüntetés napi tételeinek számát,
e) javítóintézeti nevelés tartamát."
4. A negyedik csoportba azok az esetek sorolhatók, amikor a jogerős ítélet alapján végrehajtották a szabadságvesztést, elzárást, javítóintézeti nevelést, kényszergyógykezelést, de a bíróság rendkívüli jogorvoslat folytán
a) a terheltet jogerősen felmentette, kivéve, ha kényszergyógykezelését rendelte el,
b) a terheltet jogerősen enyhébb büntetésre ítélte,
c) a terheltet jogerősen próbára bocsátotta, számára jóvátételi munka végzését írta elő vagy megrovásban részesítette,
d) az eljárást a terhelttel szemben jogerős ügydöntő végzésében megszüntette, vagy
e) mellőzte a terhelt esetében a kényszergyógykezelés elrendelését.
Az enyhébb büntetésre ítélés esetén a Be. súlyosítási tilalomra vonatkozó rendelkezései irányadóak.
A 4. csoportban foglalt rendelkezések nemzetközi szabályozási alapját az Egyezségokmány 14. cikk 6. pontja adja:
" Amikor valakit bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen elítélnek és ezt követően az elítélését hatályon kívül helyezik vagy kegyelemben részesítik azért, mert egy új vagy újonnan feltárt tény azt bizonyítja, hogy téves döntés született, azt a személyt, aki ilyen elítélés következtében büntetést állt ki, a törvénynek megfelelően kártalanítani kell, kivéve ha bizonyítást nyer az, hogy a nem ismert ténynek kellő időben való fel nem tárása teljesen vagy részben neki róható fel. "
Ezen esetek bármelyikének felmerülése kizárja a kártalanítást. A Be. a kártalanítást kizáró okokat átlátható és koherens rendszerbe foglalja. E körben fontosnak tartom azt a rendelkezést kiemelni, hogy a vallomás megtagadása önmagában nem zárja ki a kártalanítást. Ennek rögzítése azért indokolt, mert a terhelt megtévesztő magatartása értékelése körében a gyakorlatban előfordult, hogy a vallomás megtagadására hivatkozva zárták ki a kártalanításból. A jogszabályt mereven értelmezték és az elutasítás lehetőségével éltek minden olyan helyzetben, amikor a törvény lehetőséget biztosított a
- 73/74 -
mérlegelésre.[19] Ez a gyakorlat azonban helytelen volt, mivel a terhelt jogosult a vallomástétel megtagadására. A bizonyítás alapvetései között rögzítésre is került, hogy "A büntetőeljárásban senki sem kötelezhető arra, hogy önmagát terhelő vallomást tegyen vagy önmaga ellen bizonyítékot szolgáltasson".[20]
Az alábbiakban azokat az esetek mutatom be, amikor az előzőekben kifejtett pozitív feltételek fennállása esetén sem jár kártalanítás, ha a kártalanítást igénylő
a) az eljáró hatóságok (bíróság, ügyészség, nyomozó hatóság) elől elrejtőzött, megszökött vagy szökést kísérelt meg, illetve az elfogására irányuló intézkedés alól kivonta magát vagy azt kísérelte meg,
b) tényállás megállapításának meghiúsítása érdekében bűncselekményt követett el, és ezt jogerős ügydöntő határozat megállapította,
c) büntetőeljárás megindulásáról való tudomásszerzést követően az eljáró hatóságok megtévesztésére törekedett és ezzel neki felróhatóan okot szolgáltatott arra, hogy a bűncselekmény megalapozott gyanúja reá terelődjék és letartóztatását, őrizetét, előzetes kényszergyógykezelését, illetve bűnügyi felügyeletét elrendeljék, meghosszabbítsák vagy fenntartsák,
d) letartóztatását vagy az olyan bűnügyi felügyeletet, melyben a bíróság a terhelt számára előírta, hogy lakást, egyéb helyiséget, intézményt, vagy ahhoz tartozó bekerített helyet engedély nélkül nem hagyhat el, azért rendelték el, mert a távoltartás vagy bűnügyi felügyelet magatartási szabályait ismételten vagy súlyosan megszegte,
e) perújítás során való felmentése, enyhébb büntetésre ítélése, próbára bocsátása, számára jóvátételi munka végzésének előírása vagy megrovásban részesítése, illetve az eljárás vele szemben való megszüntetése megtörtént, de az alapügyben elhallgatta azokat a tényeket vagy bizonyítékokat, amelyeken a perújítás során hozott ítélet alapul.[21]
A Legfelsőbb Bíróság a BH 1995.150. sz. eseti döntésében kifejtette, hogy a szökés akkor állapítható meg, ha lakóhelyét, illetve tartózkodási helyét azért hagyja el a terhelt, hogy a büntetőeljárás alól kivonja magát. Az adott ügyben sikkasztás bűntettének alapos gyanúja miatt nyomozás elrendelésére került sor a terhelttel szemben, házkutatást tartottak nála, lefoglalásra került sor, az eljárási cselekményeknél jelen volt és az ezekről készült jegyzőkönyvet saját kezűleg aláírta. Majd még aznap elutazott külföldre és üdvözlőlapot küldött a rendőrségnek a következő tartalommal: nem harcol az igazáért és majd csak az elévülési idő letelte után tér vissza. Nemzetközi körözést adtak ki ellene és ennek alapján elfogták, előzetes letartóztatását elrendelték, de az eljárás során felmentették. Fentiek alapján a terhelt tudott a nyomozás elrendeléséről és külföldre távo-
- 74/75 -
zott azért, hogy magát a büntetőeljárás alól kivonja. E magatartása szökésnek minősül, ezért kártalanításra nem tarthatott igényt.[22]
A c) pontban a megtévesztésre törekvés esetében újdonságként került rögzítésre a törvényben, hogy ez csak akkor lehetséges, ha a kártalanítást igénylő már tudomást szerzett a büntetőeljárás megindulásáról. A megtévesztő magatartás szempontjából a büntetőeljárás megkezdése előtt elkövetett cselekmények figyelmen kívül maradnak. Ezért e körülmény felmerülése esetén vizsgálni kell a büntetőeljárásról történő tudomásszerzés tényét és idejét, valamint a kártalanítást igénylő által tanúsított magatartást.[23]
A Legfelsőbb Bíróság a BH 1994.243. sz. eseti döntésében kimondta, hogy nincs helye kártalanításnak, ha a terhelt beismerő vallomást tett. A kérdéses ügyben a terhelt elismerte, hogy elhatározta: családtagjait megöli és ennek megvalósításához bizonyos előkészületi cselekményeket valósított meg. Előzetes letartóztatását ezért rendelték el, illetve tartották fenn az eljáró hatóságok. Később bizonyítottság hiányában felmentették, azonban ez nem ad alapot a kártalanításra, mivel a terhelt felróhatóan okot szolgáltatott arra, hogy a bűncselekmény gyanúja rá terelődjék.[24]
A Be. nóvumként szabályozza azon esetkört, hogy mi legyen a sorsa a kártalanításnak és a kifizetett kártalanítási összegnek, ha utóbb kiderül, hogy a kártalanításnak nincs jogalapja (pl. megszüntetett eljárást utóbb folytatni kell). A korábbi szabályozások ideje alatt is szembesültek a jogalkalmazók ezzel a problémával, azonban törvényi iránymutatás nem volt a helyzet megoldására. Ez a szabályozás régi hiányt pótol, a tárgykör eddig szabályozásmentes volt. Az esetlegesen utóbb felmerülő körülmények:[25]
1. Az eljárás folytatásának elrendelése
Az egyik ilyen eset lehet, ha az ügyészség vagy a nyomozó hatóság az eljárást megszüntette, de annak folytatását utóbb elrendelik. Amennyiben az utóbb elrendelt eljárás nem kerül megszüntetésre a Be. 845. § (1) bekezdésében (e tanulmányban a kártalanítás jogcímeinek 1. pontjában)[26] meghatározott bármely ok alapján, nem jár kártalanítás, illetve a már kifizetett kártalanítást az állam visszaköveteli.
2. Felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtása
A következő kettő ilyen körülmény: ha a bíróság a terhelt bűnösségét jogerősen megállapította és az adott ügyben korábban elrendelt, taxatíve meghatározott kényszerintézkedések bárme-
- 75/76 -
lyikének tartama meghaladja a jogerősen kiszabott szabadságvesztés tartamát, illetve rendkívüli jogorvoslat folytán a bíróság a terheltet jogerősen enyhébb büntetésre ítélte. Nem jár kártalanítás, illetve a kifizetett összeget az állam visszaköveteli, amennyiben ezen helyzetek megvalósulásakor utóbb a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése esetén a felfüggesztett szabadságvesztést végre kell hajtani.
3. Próbára bocsátás megszüntetése és büntetés kiszabása
További ilyen körülmény, amikor a bíróság a terhelt bűnösségét jogerősen megállapította és vele szemben próbára bocsátást alkalmazott, továbbá a bíróság rendkívüli jogorvoslat folytán a terheltet jogerősen próbára bocsátotta. Amennyiben a próbára bocsátást utóbb meg kell szüntetni és büntetést kell kiszabni, nem jár kártalanítás és a kifizetett összeget az állam visszaköveteli.
4. Büntetés kiszabása jóvátételi munka esetén
További e körben felmerülő körülménynek tekintendő, amikor a bíróság a terhelt bűnösségét jogerősen megállapította és vele szemben jóvátételi munkát alkalmazott, illetve a bíróság rendkívüli jogorvoslat folytán a terhelt számára jogerősen jóvátételi munka végzését írta elő. Ha ezekben az esetekben a bíróság utóbb büntetést szab ki, akkor nem jár kártalanítás és a kifizetett összeget az állam visszaköveteli.
5. Rendkívüli jogorvoslat folytán olyan jogerős ügydöntő határozat hozatala, amely szerint nincs helye kártalanításnak.
További ilyen körülmény lehet:
a) ha a bíróság a terheltet jogerősen felmentette, kivéve, ha kényszergyógykezelését rendelte el,
b) ha az eljárást jogerős ügydöntő végzésben megszüntette,
c) ha a terhelt bűnösségét jogerősen megállapította és vele szemben kizárólag próbára bocsátást, jóvátételi munkát vagy megrovást alkalmazott, illetve a büntetés kiszabását mellőzte,
d) ha a bíróság a terhelt bűnösségét jogerősen megállapította, de a korábban elrendelt kényszerintézkedés tartama meghaladja a jogerősen kiszabott büntetés tartamát, mértékét, illetve az intézkedés tartamát.
A Be. a korábbi szabályokhoz képest gyökeresen átalakította a kártalanítás szabályozását, bevezette az osztott szerkezetű kártalanítási rendszert. A kodifikáció által követett gyorsasági és hatékonysági koncepció által vezérelve került bevezetésre az osztott szerkezetű kártalanítás. Kétféle eljárásban kerülhet sor kártalanításra, a kártala-
- 76/77 -
nítást igénylő választhat, hogy melyik eljárásban érvényesíti kártalanítási igényét. Az egyik út az egyszerűsített kártalanítási eljárás, amely nóvumként került a törvénybe. A kártalanítást igénylő másik lehetősége, hogy kártalanítási pert indít és ekkor polgári peres eljárás kerül lefolytatásra. A két eljárásban közös, hogy a kártalanítási igényt az állammal szemben kell érvényesíteni. Az államot az igazságügyért felelős miniszter képviseli.[27] Azonban már az eljárások kezdeményezése éles különbséget mutat, mivel az egyszerűsített kártalanítási eljárást kérelemmel, a kártalanítási pert pedig keresetlevéllel kell megindítani. Fontos megvizsgálni a két eljárás egymáshoz való viszonyát is. Az igénylő választása szerint, egymástól függetlenül indítható meg mindkét eljárás, egyik eljárás igénybevétele sem előfeltétele a másik eljárás kezdeményezésének. Ha a kártalanítást igénylő egyszerűsített kártalanítási eljárást kezdeményez és létrejön az írásbeli megállapodás az eljárás során, akkor a további igényérvényesítés kizárt. Ebben az esetben kártalanítási per nem indítható és a megállapodással szemben nincs jogorvoslati lehetőség. Amennyiben az egyszerűsített kártalanítási eljárás megállapodás nélkül zárul, kártalanítási per indítható.[28] Azonban a kártalanítási per megindítható az egyszerűsített kártalanítás eljárás lefolytatása nélkül is.
Az egyszerűsített kártalanítási eljárás a kodifikáció által követett gyorsasági, hatékonysági koncepció által vezérelve került bevezetésre és a sokszor évekig elhúzódó polgári perek helyett egy alternatívaként szolgál a kártalanítást igénylő számára. Mindkét félnek előnyös ez az eljárás, hiszen a kártalanítást igénylő rövidebb időintervallumon belül, bizonytalansági faktor nélkül hozzájuthat a jogszabályban előre meghatározott kártalanítási összeghez, az állam oldalán költséghatékony, mivel nem kell hosszabb ideig perben állnia.[29]
A 138/2018. (VII. 26.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) tartalmazza a büntetőeljáráshoz kapcsolódó egyszerűsített kártalanítási eljárás részletes szabályait. Az eljárást kérelemmel kell megindítani és a kérelmet teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalva kell benyújtani. A megállapodást a kérelem előterjesztésétől számított öt hónapon belül lehet megkötni. Ha a büntetőeljárást az ügyészség vagy a nyomozó hatóság szüntette meg, az egyszerűsített kártalanítási eljárásra irányuló kérelmet annál a bíróságnál kell előterjeszteni, amelynél az ügyészség a letartóztatás, az előzetes kényszergyógykezelés, illetve a Be. 845. § (1) bekezdésében meghatározott bűnügyi felügyelet elrendelését indítványozta.
- 77/78 -
Egyéb esetben a kérelmet a büntetőügyben eljárt elsőfokú bíróságnál kell előterjeszteni.[30]
A bíróság a benyújtott kérelmet és az ügyiratokat egy hónapon belül érdemi vizsgálat nélkül megküldi az igazságügyért felelős miniszternek. A Be. konkrétan meghatározza, hogy mely iratokat kell megküldeni az igazságügyért felelős miniszter részére, ezek a kártalanítási eljárás lefolytatása szempontjából releváns iratok. Továbbítandó ügyiratok azok, amelyek a kártalanítási igény elbírálása szempontjából informatívak, olyan adatot tartalmaznak, amelyek figyelembevétele megalapozza a jogalap, illetve a kártalanítást kizáró okok megállapítása tekintetében a jogszabályoknak megfelelő eljárást. Ilyen lehet például az eljárást megszüntető határozat, ügydöntő határozat, a kényszerintézkedésről szóló határozat, ezek a kártalanítás megalapozottságához szükségesek.[31] Az igazságügyért felelős miniszter a kérelem hozzá való beérkezésétől számítva két hónapon belül megvizsgálja a kérelmet és a megküldött ügyiratokat, hogy kialakíthassa álláspontját a kérelem megalapozottságára vonatkozóan. A vizsgálatnak ki kell terjednie a kérelem megalapozottságára, valamint arra, hogy esetlegesen törvényben meghatározott kizáró ok fennáll-e. Ezt követően az igazságügyért felelős miniszter a következő megállapításokat teheti: megalapozottnak vagy nem megalapozottnak találja a kérelmet.[32]
Amennyiben megalapozott a kérelem, akkor a kormányrendeletben meghatározott tarifa alapján meghatározza az igénylőnek járó összeget, erről írásban tájékoztatja a kártalanítást igénylőt. Ha a kártalanítást igénylő részéről elfogadásra kerül az összeg, akkor írásbeli megállapodás zárja az eljárást.[33]
Amennyiben az igazságügyért felelős miniszter azt állapítja meg a vizsgálat során, hogy a kérelem nem megalapozott, erről szintén írásban tájékoztatja a kártalanítást igénylőt. Ennek a tájékoztatásnak tartalmaznia kell annak tényét, hogy nem találta megalapozottnak a kérelmet, a megalapozatlanság indokait, valamint a figyelmeztetést arra vonatkozóan, hogy kártalanítási pert indíthat.[34]
Az írásbeli megállapodást a kérelem benyújtását követő öt hónapon belül kell megkötni és az összeget a megállapodás megkötését követő tizenöt napon belül ki kell fizetni.[35]
Az eljárás másik lezárulási módja, hogy nem jön létre megállapodás. A megállapodás hiányának számos oka lehet, esetei a következők:
- kérelem nem volt megalapozott, kizáró ok fennállása,
- igazságügyért felelős miniszter megalapozottnak találta a kérelmet, de a kártalanítást igénylő valamilyen okból kifolyólag nem akarja megkötni a megállapodást,
- törvényben meghatározott határidő (öt hónap) úgy telik el, hogy nem kerül sor az írásbeli megállapodás megkötésére.[36]
- 78/79 -
Amennyiben az eljárás keretében nem jön létre megállapodás, az egyszerűsített kártalanítási eljárást követően kártalanítási per indítható. A Be. hatálybalépésekori szabályozás szerint ekkor a keresetlevelet az igazságügyért felelős miniszternél kellett előterjeszteni, hiszen az ő birtokában voltak azok az ügyiratok, amelyek szükségesek a keresetlevél elbírálásához. Ez a szabály időtakarékossági és gyorsasági szempontból került bevezetésre, az igazságügyért felelős miniszter megküldte a büntetőügy iratait a keresetlevéllel együtt az igazságügyi miniszter székhelye szerint illetékes és a polgári perrendtartás alapján hatáskörrel rendelkező bírósághoz. Azonban a gyakorlati tapasztalatok azt mutatták, hogy nem működőképes a keresetlevél igazságügyi miniszternél történő előterjesztése. A Korm. rendelet a továbbítás mikéntjéről nem rendelkezett, azonban az csak postai úton volt lehetséges, mivel a 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó szabályai nem alkalmazhatók és ÁNYK űrlap sem állt rendelkezésre. A nagy terjedelmű büntető ügyiratok igazságügyért felelős miniszter általi digitalizálása túl nagy terhet jelent. Ezért indokolt volt a módosítás akként, hogy a keresetlevelet a Pp. szerint hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságnál kell közvetlenül előterjeszteni. Az igazságügyért felelős miniszter a bíróság megkeresésére az iratokat haladéktalanul megküldi. E módosításokat - 2021. január 1-jétől - a büntetőeljárásról szóló törvény és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2020. évi XLIII. törvény vezette be.[37] A kártalanítási per megindítására az öt hónapos határidő lejártát követően, illetve a kérelem elfogadhatatlanságáról való igazságügyi miniszter általi tájékoztatást követően két hónapon belül van lehetőség.
A kártalanítást igénylő megindíthatja a kártalanítási pert az egyszerűsített kártalanítási eljárás kezdeményezése, lefolytatása nélkül is, ekkor a Pp. szabályai szerinti polgári peres eljárás kerül lefolytatásra a Be.-ben meghatározott eltérésekkel. A kártalanítási eljárást két fő részre lehet tagolni; a büntető bíróság előtti eljárásra és a polgári bíróság előtti szakaszra.
A kártalanítási perben a kár és a sérelemdíj egyaránt érvényesíthető a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) szabályainak alapulvételével. A szabadság alaptalan elvonása vagy korlátozása során az érintett személyt vagyoni és nem vagyoni kár egyaránt érheti, a kár vagyoni kárt jelöl (pl. munkabérkiesés), a nem vagyoni kárért sérelemdíj jár. A Be. kimondja, hogy kártalanítási perben nem érvényesíthető a büntetőügy során eljárt meghatalmazott védő díja és költsége, ezzel a szabályozással az 1998-as Be. (1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról, a továbbiakban: régi Be.) hiányosságát orvosolja, mivel az nem teremtett egységes szabályozási alapot erre a kérdésre vonatkozóan.[38]
- 79/80 -
A XIX. században a kártalanítás szabályozásának megjelenésekor a kártalanítási eljárás törvénybe iktatása kapcsán kérdésként merült fel, hogy közigazgatási hatóság vagy bíróság döntsön-e a kártalanítás megállapításáról. Továbbá, hogy amennyiben valamely szabályozás bírósághoz telepíti a kártalanítás elbírálását, azt polgári vagy büntető eljárás keretében teszi-e meg. Hazánkban először a Bűnvádi perrendtartásról szóló 1896. évi XXXIII. törvénycikk (a továbbiakban: Bp.) szabályozta a kártalanítás intézményét, amely szerint a kártalanítási eljárás három egymástól elkülönülő szakaszból állt:
a) Az eljárást a törvényszéknél kellett megindítani, amely az ügyben első fokon eljárt.
b) A törvényszék felterjesztette az iratokat a Curiához, amely az igényről döntött.
c) Az igazságügyminiszter a Curia határozata alapján megállapította a kártalanítás összegét.[39]
Tehát az eljárás első két szakasza bírósági, a harmadik szakasz közigazgatási hatáskörbe tartozott. A büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény alapján a bíróság döntött az igény jogalapjáról az ügyész nyilatkozata alapján, és ha az igényt jogosnak tartotta, akkor az iratokat felterjesztette az igazságügyminiszterhez a pénzbeli kártalanítás összegének megállapítására.[40] Az Alkotmánybíróság a 66/1991. (XII. 21.) AB határozatában megállapította az alkotmányellenességét annak a rendelkezésnek, amely szerint az igazságügyminiszter döntött a kártalanításról. A törvényt ennek megfelelően módosították és a bíróság vált jogosulttá a terheltet kártalanításban részesíteni, amennyiben az igényt alaposnak talál-ta.[41] A büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény módosításáról szóló 1994. évi XCII. törvényben újításként szerepelt a polgári bíróság eljárásának lehetősége, amennyiben az igény ténybeli és jogi megítélése a különleges eljárás keretében nagyobb nehézséggel járna. Ebben az esetben a büntető bíróság az iratokat megküldte - az eljárás lefolytatása céljából - a kártérítés elbírálására hatáskörrel és illetékességgel rendelkező polgári bíróságnak.[42] Az Alkotmánybíróság ezt a rendelkezést a 23/1995. (IV. 5.) AB határozatával megsemmisítette, és kimondta, hogy a kártalanítási eljárás lefolytatására minden esetben a polgári bíróság jogosult. Ez a szabályozás vitás kérdéseket vetett fel, ezért a régi Be. egységesen a büntető bíróságok hatáskörébe utalta a kártalanítási eljárás lefolytatását. Majd az 1998. évi XIX. törvény módosításáról szóló 2002. évi I. törvény alapján ismét a polgári bíróságok járhattak el kártalanítási ügyekben.
A kártalanítási igény büntetőügyből fakad, de a kártalanítási per során annak jogalapjáról és összegéről - a hatályos szabályozás alapján - polgári bíróság dönt, így az eljárás során a polgári peres eljárás szabályai alkalmazandók. A Be. nóvumként rendelkezik arról, hogy a kártalanítási pert keresetlevéllel kell megindítani, a korábbi szabályozás csak kérelemről rendelkezett.[43] A Pp. a
- 80/81 -
keresetlevelet bevezető, érdemi és záró részre bontja és felsorolja az egyes részek tartalmi elemeit.[44] A kártalanítási perben a Be. a keresetlevél tartalmi elemeinek taxatív felsorolását adja, ez szűkebb körű a Pp.-ben foglaltakhoz képest, ami az ügy speciális jellegéből adódik. A keresetlevél tartalmazza
a) a kártalanítást igénylő természetes személyazonosító adatait,
b) ha jogi képviselővel jár el, akkor a jogi képviselő nevét, székhelyét, telefonszámát, elektronikus levélcímét, több jogi képviselő esetén a hivatalos iratok átvételére kijelölt jogi képviselő nevét,
c) a kártalanítási igény összegét,
d) az érvényesíteni kívánt jogot a jogalap megjelölése útján,
e) az érvényesíteni kívánt jogot és a kereseti kérelmet megalapozó tényeket, és
f) a tényállításokat alátámasztó és rendelkezésre álló bizonyítékokat, bizonyítási indítványokat.[45]
A kártalanítási pert megindító keresetlevelet az ügyben eljárt elsőfokú büntető bíróságnál kell benyújtani, hiszen itt állnak rendelkezésre az alapügy kártalanítás szempontjából jelentős ügyiratai. A bíróságnak egy hónapon belül továbbítania kell a keresetlevelet az ügy releváns irataival együtt az igazságügyért felelős minisztérium székhelye szerint illetékes, a perre hatáskörrel rendelkező törvényszékhez vagy járásbírósághoz.[46] Itt a büntető bíróság csak egyfajta továbbító funkciót lát el, a keresetlevélre vonatkozóan sem formai,
sem tartalmi vizsgálatot nem folytat, illetve nem folytathat le. A polgári bíróságnak kell dönteni a kártalanítási igény jogalapjának és az összegszerűségnek a kérdésében is. A kártalanítási perre hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságot a Pp. alapján a Be.-ben foglalt eltérésekkel kell meghatározni. A kártalanítás iránti perekre a vagyonjogi perekre vonatkozó hatásköri szabályok alkalmazandók. A pertárgy értéke a választóvonal, 30 millió forint feletti érték esetén törvényszék, míg 30 millió forintot meg nem haladó pertárgyérték esetén járásbíróság jár el az adott ügyben. Itt a keresetlevél beadásának az időpontja irányadó. A keresetlevél beadása után az értékben bekövetkező változás attól függően érinti a hatáskört, hogy felemelésről vagy csökkentésről van-e szó. Ha a felperes az igényelt összeget felemeli, annak alapján kell meghatározni a hatáskört, azonban a leszállítás nem érinti a bíróság hatáskörét.[47]
A bíróság a bizonyítékokat a kártalanítási perben is a maguk összességében értékeli: "A bíróság a perben - törvény eltérő rendelkezése hiányában - alakszerű bizonyítási szabályokhoz, a bizonyítás meghatározott módjához vagy meghatározott bizonyítási eszközök alkalmazásához nincs kötve, szabadon felhasználhatja a felek előadásait, valamint minden bizonyítékot, amely a tényállás megállapítására alkalmas."[48] A bíróság más hatóság határozatához nem kötött, de a Pp. a bizonyítási eljáráshoz kapcsolódóan
- 81/82 -
kötöttségként rögzíti: "Ha jogerősen elbírált bűncselekmény vagyoni jogi következményeiről polgári perben kell határozni, a bíróság a határozatában nem állapíthatja meg, hogy az elítélt nem követte el a terhére rótt bűncselekményt."[49]
A bizonyítási módok közül az okirati bizonyításnak, valamint a bizonyítékok körében a büntetőeljárás anyagát képező iratoknak (nyomozati, tárgyalási, ügyészségi iratok) van kiemelt szerepe, hiszen ezekből állapítható meg a jogalap. A büntetőirat-anyag elemei közokiratoknak minősülnek, ezért ezekhez a Pp. szerinti teljes bizonyító erő kapcsolódik. A kártalanítási perben felmerülő bizonyíték lehet még az ügyész vagy nyomozó hatóság nyilatkozata, tanúvallomás, illetve a szakvélemény.
A Be. lehetővé teszi, hogy a polgári bíróság az alperes indítványára beszerezze az ügyészség vagy a nyomozó hatóság nyilatkozatát. Az alperes eldöntheti, hogy az ügyészség vagy a nyomozó hatóság nyilatkozatát be kívánja-e szereztetni. Azonban a bíróság mérlegelési jogkörében dönt arról, hogy az alperes indítványának helyt ad-e. Tehát az alperes indítványára nem köteles a bíróság a nyilatkozat beszerzésére. A Be. újdonságként rendelkezik a nyilatkozat tartalmáról, amely szerint a nyilatkozat az ügyészség vagy a nyomozó hatóság kártalanítást kizáró okkal, vagy a kártalanítási per során felmerülő körülmény megítélésével kapcsolatos jogi álláspontját tartalmazza. A régi Be. csak az ügyészség nyilatkozatának beszerzését tette lehetővé, azonban az alperes indítványára be kellett szerezni a nyilatkozatot, a bíróságnak nem volt mérlegelési lehetősége.[50]
A felperes okirati bizonyíték hiányában általában tanúkkal kívánja bizonyítani az elmaradt jövedelmet, valamint a nem vagyoni kárát (pl. családi kapcsolatok felbomlása). A Pp. az okirati bizonyítás jelentőségét rögzíti: "Olyan tényre vonatkozóan, amely okirattal bizonyítható, a bíróság az egyéb bizonyítást mellőzheti".[51] Szakértői bizonyítás körébe eső kérdés például az egészségromlással, pszichikai és fizikai állapottal kapcsolatban merülhet fel. A fél nyilatkozata nem minősül bizonyítéknak, de személyes meghallgatásának jelentős szerepe van, a bírói meggyőződés kialakításában alapul szolgálhat.
A kártalanítás igényérvényesítési határidejét a Be. a korábbi szabályozás szerinti hat hónapról egy évre emelte, ezzel megfelelő időt biztosít az igényérvényesítésre és az arra való felkészüléshez (kártalanítás iránti kérelem előkészítése, benyújtása, esetlegesen szakember igénybevétele). Az igényérvényesítés határidejének kezdőnapja a kártalanítást megalapozó határozatnak a kártalanítást igénylővel történő közlése. Azonban ez a határidő jogvesztő, nem került bevezetésre szubjektív-objektív megkettőzött határidő, így ennek elmulasztása esetén nincs helye igazolásnak.[52]
- 82/83 -
A kártalanításra jogosult kártalanítási igényét személyesen érvényesítheti, de a Be. rögzíti, hogy amennyiben a kártalanítási eljárás során meghal a kártalanítást igénylő, örököse a halálától számított hat hónapon belül kérheti az eljárás lefolytatását, ez a határidő szintén jogvesztő.[53]
A Be. bevezette a kártalanítás szabályainál a terhelt helyett a kártalanítást igénylő fogalmát. A korábbi szabályozás ideje alatt az a gyakorlat alakult ki, hogy a kártalanításról döntő bíróság kizártnak tekintette a formálisan még meg nem gyanúsított személy szökését. Azonban attól, hogy adott időpontban még nem minősült terheltnek, információval rendelkezhetett a megindult büntetőeljárásról. Ez a megnevezés precízebb, hiszen előfordulhat olyan eset, hogy büntető eljárásjogilag terheltnek még nem minősülő személy egy olyan már megindult büntetőeljárás miatt szökött meg vagy rejtőzködött el, amelyben később terhelti pozícióba került.[54]
Főszabály szerint az jogosult kártalanításra, akinek a szabadságát alaptalanul korlátozták vagy vonták el, ha igénye megfelel a pozitív feltételeknek és kizáró ok nem áll fenn vele szemben. Amíg életben van ez a személy, addig csak ő jogosult az eljárás kezdeményezésére, illetve folytatására. Ha a kártalanításra jogosult az eljárás lefolytatása alatt meghal, örököse kérheti az eljárás lefolytatását. Korábban a büntetőeljárási törvényben a Bp. óta "tartásra jogosult hozzátartózok" megjelölés szerepelt. Átháramlás folytán csak őket illette meg az állami jóvátétel igénylésének joga. Ezt az 1994. évi XCII. törvény 23. §-a változtatta meg "örökösökre", azonban a módosítást nem indokolta meg.
A kártalanítási igény érvényesítéséről szóló rendelkezéseknél bevezetésre került a "kártalanítást megalapozó határozat" új gyűjtőfogalom, ezáltal elkerülhetővé vált azon határozatok felsorolása, amelyek esetén helye lenne kártalanításnak. A régi Be. nevesítette azon határozatokat, amelyek esetén előterjeszthető volt kártalanítási igény: nyomozást megszüntető határozat, jogerős felmentő ítélet, jogerős megszüntető végzés, perújítás vagy felülvizsgálati eljárás eredményeképpen hozott jogerős határozat.[55]
A Be. változtat a korábbi szabályozáshoz képest a kártalanítási jogosultságról való tájékoztatási kötelezettségre vonatkozó előírások elhelyezése tekintetében, ennek szabályai az egyes határozatok közlésére vonatkozó rendelkezéseknél kerültek elhelyezésre és nem a kártalanítás jogintézményének részletes szabályainál, ahogy azt a régi Be. tette. E körben a határozatok közlésével egyidejűleg tájékoztatni kell a terheltet a kártalanítási igény jogalapjáról, arról, hogy igényét választása szerint egyszerűsített kártalanítási eljárásban vagy kártalanítási perben érvényesítheti, az igény érvényesítésének határidejéről, a határidő kezdő időpontjáról
- 83/84 -
és arról, hogy a határidő elmulasztása jogvesztő.[56]
A régi Be. nem írta elő külön kötelezettségként, hogy az ügyész, illetve a bíróság a kártalanítás alapjául szolgáló határozatában utaljon az igény benyújtásának lehetőségére, a hat hónapos jogvesztő határidőre és annak a határozat kihirdetésétől vagy a kézbesítésétől történő számítására. A speciális tartalmú tájékoztatási kötelezettség előírásának hiánya a kártalanítás elmaradásához vezethetett. A tájékoztatás törvényi előírásának hiánya kapcsán az Alkotmánybíróság a 104/2009. (X. 30.) AB határozatában mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapított meg, mivel a tájékoztatás előírásának hiánya ellentétes a jogállamiság követelményével és alapjogsérelemre vezet. Majd az egyes büntető vonatkozású törvények módosításáról szóló 2011. évi CL. törvény 77. §-a rögzítette, hogy 2012. január 1-jétől a régi Be. 583. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: "A terheltet kártalanítási igényének jogalapjáról, az igény érvényesítésének határidejéről, a határidő kezdő időpontjáról és a határidő elmulasztásának jogvesztő jellegéről az (1) bekezdés szerinti határozat közlésével egyidejűleg tájékoztatni kell."
A Be. szintén régi hiányt pótol a kártalanítás kifizetésével kapcsolatos szabályrendszer kialakításával. A szabályozás a büntetőeljárással felmerült fizetési kötelezettség teljesülését szolgálja. Előfordulhat, hogy a kártalanítást igénylővel szemben a kártalanítás alapjául szolgáló büntetőeljárás tárgyát képező bűncselekmény elkövetésével kapcsolatban polgári jogi igényt ítéltek meg, vagy pénzbüntetést szabtak ki, vagy vagyonelkobzást, vagy a kártalanítást igénylőt bűnügyi költség megfizetésére kötelezték és ezek megfizetésére a kártalanítás kifizetéséig nem került sor. Megítélt polgári jogi igény esetén az igazságügyért felelős miniszter a kártalanítási összeget visszatartja és a kártalanítás összegéből kell teljesíteni. Amennyiben a pénzbüntetés, vagyonelkobzás, bűnügyi költség megfizetését a kártalanítás kifizetéséig nem hajtották végre, akkor az igazságügyért felelős miniszter a kifizetés előtt megkeresi a bírósági végrehajtót a végrehajtás érdekében.[57]
A Be. gyökeresen átalakította a kártalanítás jogintézményének szabályozását. A kapcsolódó rendelkezések vizsgálata után kijelenthető, hogy a kártalanítás legnagyobb nóvuma az osztott szerkezetű kártalanítási rendszer bevezetése volt. Ez azt jelenti, hogy a kártalanításra kétféle eljárásban kerülhet sor, egyszerűsített kártalanítási eljárásban, illetve kártalanítási perben. A kártalanítást igénylőt illeti meg a lefolytatandó eljárás választásának a joga. Az egyszerűsített kártalanítási eljárás alternatívát jelent a kártalanítást igénylő számára, ennek során a kártalanítási perhez képest rövidebb időn belül hozzájuthat az igényelt összeghez.
- 84/85 -
Mindenképp a szabályozás pozitívumaként kell kiemelni, hogy a kártalanítási igény érvényesítésének határidejét 1 évre emeli, ezzel elegendő időt biztosítva az igényérvényesítésre való felkészülésre és annak realizálására. Az új törvény a kártalanítást kizáró okokat átlátható és koherens rendszerbe foglalja. A Be. számos régi hiányt pótol, e körben említendő például a kártalanítási alaphelyzet rögzítése vagy a kártalanítás kifizetésével kapcsolatos szabályrendszer kialakítása. ■
JEGYZETEK
[1] 2018. július 1-jén hatályba lépett, 2017. évi XC. törvény a büntetőeljárásról (a továbbiakban: Be.)
[2] Herke Csongor: A letartóztatás. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs 2002. 265. o.
[3] Róth Erika: Kártalanítás a kényszerintézkedések okozta károkért a XX. századi Magyarországon. In: Erdei Árpád (szerk.): Tények és kilátások. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1995. 91. o.
[4] Róth: i. m. 105. o.
[5] 1993. évi XXXI. törvény az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről
[6] Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (kihirdetése: 1976. évi 8. törvényerejű rendelet) 9. cikk 5. pont, 14. cikk 6. pont
[7] Európai Unió Alapjogi Chartája (2016/C 202/02) 6. cikk
[8] Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikk. Mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen, nyilvánosan és ésszerű időn belül tárgyalja. Mindenkinek biztosítani kell a lehetőséget tanácsadás, védelem és képviselet igénybevételéhez.
[9] 1949. évi XX. törvény Magyar Köztársaság Alkotmányáról. Ezen rendelkezéseket az Alkotmány módosításáról szóló 1989. évi XXXI. törvény iktatta be az Alkotmányba.
[10] Tremmel Flórián: Büntető eljárásjog: különös és kiegészítő rész. Janus Pannonius Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Kar, Pécs 1999. 169. o.
[11] Herke: i. m. 268. o.
[12] Finkey Ferenc: A Magyar Büntető Eljárás Tankönyve. Politzer, Budapest 1903. 564-566. o.
[13] Karner Zsanett: Az alaptalanul alkalmazott szabadságkorlátozásért járó kártalanítás. In: Polt Péter (főszerk.): Kommentár a büntetőeljárási törvényhez. Kommentár a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvényhez. 2. kötet. Wolters Kluwer Hungary Kft., Budapest 2018. 1664. o.
[14] EBH 2008.1778.
[15] BDT 2007.1515.
[16] Be. 845. § (1) bek.
[17] Be. 845. §, Karner: i. m. 1667. o.
[18] Herke Csongor: Az ártatlanul elszenvedett előzetes letartóztatással kapcsolatos kártalanítás feltételei, különös tekintettel a terhelt megtévesztő magatartására. In: Tóth Mihály (szerk.): Büntető eljárásjogi olvasókönyv. Osiris Kiadó, Budapest 2003. 492. o.
[19] Be. 846. § (2) bek., Be. 846. § indokolás
[20] Be. 7. § (3) bek.
[21] Be. 846. § (1) bek.
[22] BH 1995.150.
[23] Karner: i. m. 1669. o.
EBH 2000.204. Az előzetes letartóztatásért járó kártalanítás fizetése alóli mentesülés akkor állapítható meg, ha az igényt érvényesítő neki felróható módon okot szolgáltatott arra, hogy a cselekmény gyanúja rá terelődjék.
BH 2017.228. A terhelt akkor kizárt az előzetes letartóztatás miatt járó kártalanításból, ha az elrejtőzéssel, a szökéssel, illetve a szökés megkísérlésével okot adott az eljárási kényszercselekményre.
[24] BH 1994.243.
[25] Be. 847. §, Karner: i. m. 1672-1673. o.
[26] Be. 845. § (1) Kártalanítás jár a letartóztatásért, az előzetes kényszergyógykezelésért és az olyan bűnügyi felügyeletért, amelynek során a bíróság a terhelt számára előírta, hogy lakást, egyéb helyiséget, intézményt, vagy ahhoz tartozó bekerített helyet engedély nélkül nem hagyhat el, valamint az ezek elrendelését megelőzően elrendelt őrizetért, ha az ügyészség vagy a nyomozó hatóság az eljárást azért szüntette meg, mert
a cselekmény nem bűncselekmény,
nem a gyanúsított követte el a bűncselekményt,
a rendelkezésre álló adatok, illetve bizonyítási eszközök alapján nem volt megállapítható bűncselekmény elkövetése, vagy az elkövető büntethetőségét, illetve a cselekmény büntetendőségét kizáró ok volt megállapítható,
a rendelkezésre álló adatok, illetve bizonyítási eszközök alapján nem volt megállapítható, hogy a bűncselekményt a gyanúsított követte el,
elévülés folytán a büntethetőség megszűnt, illetve
a cselekményt már jogerősen elbírálták.
- 85/86 -
[27] Be. 848. §
[28] Karner: i. m. 1673-1674. o.
[29] Karner: i. m. 1677-1678. o.
[30] 138/2018. (VII. 26.) Korm. rendelet a büntetőeljáráshoz kapcsolódó egyszerűsített kártalanítási eljárás részletes szabályairól 1. §, Be. 851. § (1)-(2) bek.
[31] Be. 854. § (4) bek., Karner: i. m. 1686. o.
[32] Be. 851. § (3)-(4) bek.
[33] Be. 851. § (4) bek.
[34] 138/2018. (VII. 26.) Korm. rendelet 3. §, Be. 851. § (5) bek.
[35] Be. 851. § (6) bek., (8) bek.
[36] Karner: i. m. 1680. o.
[37] Be. 852. §, Be. 852. § indokolás, 2020. évi XLIII. törvény a büntetőeljárásról szóló törvény és más kapcsolódó törvények módosításáról 265. § (2) bek.
[38] Be. 853. §, Karner: i. m. 1682. o., régi Be. 584. § (3) bek.
[40] 1973. évi I. törvény a büntetőeljárásról 383-385. §
[41] 1973. évi I. törvény 385. § (4) bek.
[42] 1994. évi XCII. törvény a büntetőeljárásról szóló törvény módosításáról 20-25. §
[43] Be. 852. §, 854. § (2) bek., régi Be. 583. § (1)-(2) bek.
[44] 2016. évi CXXX. törvény a polgári perrendtartásról (a továbbiakban: Pp.) 169. §, 170. §
[45] Be. 854. § (2) bek.
[46] Be. 854. § (4) bek.
[47] Pp. 20. § (3) bek. a) pont, 23. §
[48] Pp. 263. § (1) bek.
[49] Pp. 264. § (1) bek.
[50] Karner: i. m. 1686-1687. o., Be. 854. § (5) bek., régi Be. 584. § (3) bek.
[51] Pp. 320. § (5) bek.
[52] Be. 849. § (1) bek., Be. 849. § indokolás
[53] Be. 849. § (2) bek.
[54] Karner: i. m. 1669-1670. o.
[56] Be. 455. § (7) bek.
[57] Be. 855. §
Lábjegyzetek:
[1] A szerző doktorandusz, PTE ÁJK Büntető és Polgári Eljárásjogi Tanszék.
Visszaugrás
