A közkereseti társaság ügyvezetésére, a társasági ügyek vitelére a Gt. az "üzletvezetés" kifejezést használja. Az üzletvezetés kizárólag a tagok egymás közötti belső viszonyában értelmezhető fogalom (szemben a képviselet kifelé irányuló fogalmával), amely lényegében nem jelent mást, mint jogkört a társaság operatív vezetésére, a társaság belső ügyeiben való döntéshozatalra. Az üzletvezetés körébe tartozik minden, a társaság szokásos üzleti tevékenységébe tartozó kérdés eldöntése, ha csak azt a törvény vagy a társasági szerződés nem utalja a társaság legfőbb szervének a hatáskörébe. A társasági döntéseknek tehát két csoportja van: vannak olyan kérdések, amelyekről a törvény vagy a társasági szerződés rendelkezése alapján csak a tagok összessége dönthet, míg minden más kérdésről az üzletvezetés körében lehet határozni.
A Gt. 21. §-ának (2) bekezdése a közkereseti és a betéti társaságnál az üzletvezetésre jogosult tagokat vezető tisztségviselőknek minősíti. Ebből következően a vezető tisztségviselőkre vonatkozó személyi előírásokat (pl. kizáró okok, összeférhetetlenségi szabályok) az üzletvezetéssel megbízott tagokra is alkalmazni kell, továbbá a megbízatásuk keletkezésére, illetve megszűnésére, valamint a társasággal szembeni felelősségükre is a vezető tisztségviselőkre vonatkozó általános szabályok az irányadóak. E rövid cikk keretében nem célunk a vezető tisztségviselőkre vonatkozó általános részi Gt. szabályok elemzése, ezért elsősorban csak azokra a kérdésekre térünk ki, ahol a kkt., bt. üzletvezetésére és képviseletére vonatkozó szabályozás valamilyen szempontból speciális, eltér az általános részi szabályoktól. A közkereseti és betéti társaságok személyegyesülés jellegével és a tagok korlátlan felelősségével függ össze e társasági formáknak az a jellegzetessége, hogy az ügyvezetést kívülállók nem, hanem csak tagok láthatják el. Nincs kivétel az alól a szabály alól, hogy üzletvezetésre csak tag (betéti társaságnál csak beltag) lehet jogosult. Az üzletvezetésre jogosult tagnál a tagi és a vezető tisztségviselői minőség egyrészt szükségképpen egybeesik, másrészt azonban ezt a kétféle minőséget, kétféle jogviszonyt meg is kell különböztetni egymástól, hiszen a felelősség vagy a kizárás szempontjából nem mindegy, hogy az adott magatartást vezető tisztségviselői, vagy tagi minőségében tanúsította-e az illető. Az üzletvezetési (és a képviseleti) jogosultság a tagot a tagsági jogviszonya alapján illeti meg, amiből logikusan következik az is, hogy - bár ezt így kifejezetten nem mondja ki a Gt. - a tagsági jogviszony megszűnésével automatikusan megszűnik a vezető tisztségviselői megbízatás is.
A közkereseti társaság jogi személy tagja is lehet üzletvezetésre jogosult, ami kivétel a Gt. 22. § (3) bekezdés főszabálya alól, amely szerint vezető tisztségviselő csak természetes személy lehet. Az eltérést az indokolja, hogy a közkereseti társaság esetében csak tag lehet üzletvezetésre jogosult, márpedig a közkereseti társaság állhat kizárólag jogi személyekből is. A társaság jogi személy tagja az üzletvezetést a saját szervezeti képviseletére jogosult természetes személy útján látja el. Ilyenkor a vezető tisztségviselőkre vonatkozó személyi előírásokat a jogi személy tag képviselőjére kell alkalmazni, a felelősség azonban magát a jogi személyt terheli.
Érdekes kérdés, hogy vajon az üzletvezetés (és a képviselet) ellátása is a tag részéről teljesített személyes közreműködésnek minősíthető-e? Látszólag igen, hiszen mind az üzletvezetés (képviselet) ellátása, mind pedig a személyes közreműködés a tagsági viszonyhoz tapadó fogalmak, valójában azonban mégis eltérő sajátosságú jogviszonyokról van szó. A személyes közreműködés ugyanis a társasági szerződésben a többi taggal való megállapodás alapján vállalt kötelezettség, amely egyoldalúan nem, hanem csak szerződésmódosítás útján szüntethető meg. Az üzletvezetési jogosultság ugyanakkor egyoldalúan is megszüntethető, hiszen arról a tag lemondhat, illetve az - a tagsági viszony fennmaradása mellett - visszahívással is megszüntethető. Ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság - társadalombiztosítási perben - úgy foglalt állást, hogy: "Személyesen közreműködik a betéti társaság tevékenységében az a beltag, aki ellátja az üzletvezetési, képviseleti feladatokat. Rá a biztosítás ennek alapján terjed ki". (A Kfv. III. 28 289/ 1997. sz. döntés a BH 2000. évi 4. számában 181. és 5. számában 233. sorszám alatt is közzétételre került.) Az indokolásból megállapíthatóan a Legfelsőbb Bíróság szerint az üzletvezetés, képviselet ellátása csak akkor minősülhet személyes közreműködésnek, ha a társasági szerződésben azt kifejezetten ilyenként tüntették fel.
Mivel a Gt. 11. § f) pont értelmében a vezető tisztségviselő neve kötelező szerződési tartalom, ezért a vezető tisztségviselő személyében bekövetkező változás szerződésmódosításnak minősül, ami kkt-nál csak valamennyi tag egyhangú szavazatával lehetséges [88. § (5) bekezdés]. Eredményes Visszahíváshoz tehát a visszahívandó tag szavazata is szükséges, hacsak a társasági szerződés eleve nem rendelkezett akként, hogy a visszahívás (az üzletvezetői jogosultságtól való megfosztás) kérdésében az érintett tag nem szavazhat. Külön szerződési rendelkezés nélkül ugyanis ez az eset nem nagyon vonható a Gt. 18. §-ának (5) bekezdése alá. Az igazi gondot persze az okozza, ha az üzletvezetői tisztségből visszahívott, de továbbra is a társaságban maradó tag nem akarja aláírni az ezzel kapcsolatos társasági szerződésmódosítást, amely viszont a 89. § (6) bekezdés előírása folytán szükséges. Egy ilyen szituáció véleményünk szerint csak a tag kizárásával oldható meg.
A Gt. az üzletvezetés lehetséges megoldásait illetően a legteljesebb döntési szabadságot biztosítja a tagok számára: a társaság valamennyi, illetve egy, vagy több tagja egyaránt lehet üzletvezetésre jogosult. A törvényi főszabály az, hogy a társaság üzletvezetésére mindegyik tag jogosult, mégpedig időbeli korlátozás nélkül [86. § (1) bekezdés]. Ebben az esetben ugyanis indokolatlan lett volna a 24. § (1) bekezdésében írt öt éves időbeli korlátozás alkalmazása. A társasági szerződésben a tagok az üzletvezetéssel egy vagy több tagot is megbízhatnak, ekkor azonban már érvényesül a 24. § (1) bekezdése, tehát a megbízás legfeljebb öt éves időtartamra szólhat csak. Ebben az esetben a többi tag üzletvezetésre nem jogosult, ami azt jelenti, hogy az ilyen tagok a társaságnak az üzletvezetés körébe tartozó belső ügyeibe nem avatkozhatnak, őket tehát a döntési jog csak a társaság legfőbb szervének hatáskörébe tartozó kérdésekben illeti meg.
Az üzletvezetést az arra feljogosított több tag - a társasági szerződés rendelkezése szerint - elláthatja úgy is, hogy mindegyikük önállóan jár el és úgy is, hogy csak együttes eljárásra van módjuk. Ha a társasági szerződés nem tartalmaz rendelkezést ebben a kérdésben, akkor az önálló eljárást előíró törvényi főszabály [87. § (1) bekezdés első mondat] érvényesül. Az együttes ügyvezetést tehát mindig külön ki kell kötni a szerződésben. Ez akkor is így van, ha az üzletvezetőket együttes cégjegyzési jog illeti meg. Ezt kifejezetten kimondó törvényi rendelkezés hiányában ugyanis az együttes cégjegyzési jog véleményünk szerint nem jelent automatikusan együttes üzletvezetési jogot is. Álláspontunk szerint az nem szükségszerű, hogy az üzletvezetést és a képviseletet is ugyanúgy (tehát mindkettőt vagy együttesen vagy önállóan) lássák el az arra jogosult tagok. Tiltó rendelkezés hiányában lehetségesnek tartunk olyan társasági szerződési rendelkezést, amely szerint az üzletvezetést az arra jogosult tagok együttesen gyakorolják, cégjegyzési joguk viszont önálló (természetesen elvileg a fordítottja is lehetséges, bár az kevésbé életszerű).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
