A 2002. évi kormányprogramban már olvasható volt többek között, hogy általánossá válik Magyarországon a "digitális, illetve internet alapú ügyintézés."[2] Ennek a célnak az eléréséhez szükséges egyik feltétel (nevezetesen a jogi szabályozás megléte) valósult meg lényegében az új közigazgatási eljárási törvényünkben. Mielőtt azonban a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. tv. (továbbiakban: Ket.) vonatkozó rendelkezéseire, illetve azok várható hatásaira kitérnék, érdemes egy kicsit külföldre is kitekinteni.
2003. február 1-jén (!) lépett hatályba Németországban a közigazgatási eljárás harmadik módosításáról szóló törvény.[3] Az új szabályozás rendelkezései (elvei) közül a következőket emeljük ki:
- A törvény szerint "meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy az ügyfél és a közigazgatás a modern telekommunikációs eszközöket az eljárás során igénybe tudja venni".
- Az ügyfél és az eljáró szerv ne csak kötetlenül használhassa ezeket az eszközöket, hanem jogi hatást is kiválthassanak velük.
- Az eljárás továbbra is formamentes: ezentúl a hatóság és az ügyfél az elektronikus kommunikáció bármely eszközével élhet.
- Elektronikus dokumentumok továbbítása akkor megengedett Németországban, ha a fogadó fél számára a dokumentum elérhető. (3. § a.) Azaz rendelkezik a szükséges technikai-kommunikációs berendezésekkel.
- A módosítás bevezeti az "elektronikus közigazgatási aktus" fogalmát. (37. § )
A közigazgatási eljárás szabályozásának továbbfejlesztése megteremtette Németországban a teljesen elektronikus hatósági eljárás alapjait, annak lehetőségét.[4] Az elektronikus kommunikációs eszközök azonban még Németországban sincsenek általánosan elterjedve, természetesen sem a hatóságra, sem az ügyfelekre nem lehet " rá kényszeríteni" ilyen eszközök beszerzését.[5]
Az Egyesült Államokban már 1993-ban felmerült az elektronikus kormányzás, az un. "electronic government" gondolata, melyben a közigazgatás polgárközelivé alakításának legfontosabb eszközét látták.[6] Az elektronikus kormányzás a New Public Management elnevezésű közigazgatási modernizációs irányzathoz kapcsolódik, de bizonyos értelemben túl is lép rajta: az interneten keresztül sikerülhet a polgárt a politikai és szociális véleményalkotás folyamatába bevonni.[7]
Az internet-alapú ügyvitel katalizátora kehet annak a folyamatnak, amelyben az állami működés megpróbál alkalmazkodni az "új idők" kihívásaira. Az internet mindenki számára hozzáférhető, lehetőséget biztosít ismeretek szerzésére és a folyamatokba történő beleszólásra.[8]
A Ket. 8. § (1) bekezdésében az olvasható, hogy a "közigazgatási hatósági eljárásban az egyes eljárási cselekmények törvény, kormányrendelet és önkormányzati rendelet eltérő rendelkezése hiányában, jogszabályban meghatározott módon, elektronikus úton is gyakorolhatók. Törvény az elektronikus ügyintézést az ügyek vagy egyes eljárási cselekmények meghatározott körében kötelezővé teheti vagy megtilthatja". Az idézett szakasz tulajdonképpen az elektronikus ügyintézés szabályozásának a "magja", az alábbi megállapítások olvashatóak ki belőle:
- az elektronikus ügyintézés egy lehetőség az ügyfél részére,
- törvény, kormányrendelet és önkormányzati rendelet ettől eltérően rendelkezhet (vagyis úgy, hogy ez a lehetőség nem adott, másképpen fogalmazva: kizárja az elektronikus ügyintézés lehetőségét),
- törvény az elektronikus ügyintézést az ügyek vagy egyes eljárási cselekmények meghatározott körében kötelezővé teheti, vagy megtilthatja.
Ahhoz, hogy az elektronikus ügyintézés részletszabályai, maga a rendszer ellentmondásmentes és világos legyen, alapfeltétel, hogy a szabályozás "magja" is hasonló legyen. Sajnos ez utóbbi nem valósult meg teljes egészében:
- kérdéses, hogy kizárhatja-e kormányrendelet egy ágazatban, illetve önkormányzati rendelet egy önkormányzatnál a valamennyi hatósági ügy elektronikus intézésének a lehetőségét;
- az önkormányzatoknál külön probléma, hogy a helyi államigazgatási hatósági ügyek kapcsán is fennáll-e a kizárás lehetősége;
- nem világos, hogy van-e lényegi különbség az elektronikus ügyintézés lehetőségének kizárása és megtiltása között.
A Ket. elektronikus ügyintézésre vonatkozó részletszabályainak tanulmányozása során további pontatlanságokkal és ellentmondásokkal is találkozhatunk. Ahhoz képest, hogy az egyes eljárási cselekmények meghatározott körében az elektronikus ügyintézést kötelezővé csak törvény teheti [8. § (1) bekezdés], a 34. § (3) bekezdésében az olvasható, hogy "jogszabály előírhatja, hogy az ügyfél a kérelmét az e célra rendszeresített nyomtatványon, vagy elektronikus ügyintézés esetén elektronikus űrlapon nyújtsa be". Ez azt jelenti, hogy amennyiben biztosított az elektronikus ügyintézés lehetősége, ezek szerint nem csak törvény, hanem bármely jogszabály kötelezővé teheti az elektronikus űrlap használatát. (Szorosan ide tartozik annak szabályozása, hogy az elektronikus űrlap benyújtása hogyan történhet: csak elektronikus úton, vagy esetleg személyesen, egy disc az ügyintéző részére történő átadásával is.)
A Ket. 160. § (1) bekezdése kissé tautológikus amikor kimondja, hogy "törvény, kormányrendelet, önkormányzati rendelet eltérő rendelkezése hiányában a hatóság a közigazgatási hatósági ügyeket elektronikus úton is intézi". Ez a rendelkezés sem segít eligazodni azonban az általam korábban említett kérdésekben.
A Ket. az elektronikus ügyintézéssel kapcsolatos rendelkezéseinek döntő többsége technikai, végrehajtó
- 4/5 -
jellegű szabályok sora. Talán szerencsésebb lett volna ezeket a kérdéseket (pl. az ügyfélkapu használata) alacsonyabb szintű jogszabályban, de egységesen rendezni. Erre a későbbiekben még visszatérek. Az ellentmondásos szabályozásra további példa a Ket. 162. § (1) bekezdése. Mint azt már korábban idéztük, törvény az elektronikus ügyintézést az ügyek vagy egyes eljárási cselekmények meghatározott körében kötelezővé teheti vagy megtilthatja. A nevezett bekezdés viszont így indít: "ha törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati rendelet nem tiltja a hatósági ügyek intézésének vagy egyes eljárási cselekményeknek elektronikus formában történő elvégzését (...)". Ezek szerint nem csak törvény, hanem kormányrendelet és önkormányzati rendelet is megtilthatja eljárási cselekményeknek elektronikus formában történő elvégzését.
Jelentőségénél fogva indokolt külön is foglalkozni azzal - a már említett kérdéssel -, vajon kizárható-e helyi rendeletben az elektronikus ügyintézésből az önkormányzati hatósági ügyek teljes vertikuma. Másképp fogalmazva: lehetséges-e un. generális kizárás? A vonatkozó szakirodalom egyöntetűnek látszik abban, hogy ilyen általános kizárás nem lehetséges:
- "törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati rendelet általános tilalmat nem rendelhet el, hanem a tiltás csak meghatározott ügyekre, csoportokra vagy eljárási cselekményekre vonatkozhat";[10]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
