Dr. Dudás Ferenc: Micimackótól a mindfulness-ig, avagy miként tanuljunk meg nem csinálni semmit? (Jegyző, 2025/2., 41-42. o.)

"Állítsátok meg a világot, ki akarok szállni!" Hogyan keveredjünk ki ebből az állapotból és miként álljunk át "Az élet szép" üzemmódra?

Aki a mai kor- és kórtünetek világában lépést akar és szeretne tartani a korral, a környezetével vagy éppen önmagával, nem kerülheti meg és nem kerülheti el azt, hogy legalább ismeretterjesztő szinten (vagy gondolatban) ne foglalkozzon a

• a kiégéssel (burnout),

• a csúcsra járatással szinte törvényszerűen együttjáró túlteljesítési és megfelelési kényszerrel,

• a mindennapokban szinte bevett üzemmódot jelentő állandó rohanással, valamint

• a mókuskerék lét immár állandósuló világával.

S szinte senki sem választhatja ki azt, hogy alulról jövő kezdeményezéssel vagy éppen fizetett hirdetésben - önmagát különálló szigetté alakítva - nyilvánuljon meg így: Állítsátok meg a világot, ki akarok szállni! Ezt Anthony Newley és Leslie Bricusse például megtehette, mivel híres musicaljük címének talán nem véletlenül ezt választották.

Viszont mi éppen nem tehetjük meg ezt, azonban az alábbi pólót, az erre utaló figyelemfelhívó felirattal azért viselhetjük, vagy néha akár magunkra is húzhatjuk:

Hogy e téma éppen most kiált közös eszmecsere után, azt az Affidea legutóbbi reprezentatív közvélemény-kutatása is megerősíti, melynek tanúsága szerint a hazai munkavállalóknak csak mindössze 11%-a érzi úgy, hogy a munkahelyén nem stresszel. S ha az ember nem is olyan jó számtanból, akkor is könnyen kimatekozhatja azt, hogy a válaszadók nagy része - a mindennapokban - legalább közepesen magas stressz-szintet él át és meg. A stresszforrások tekintetében a kutatás arra is rámutatott, hogy az érintettek többsége leginkább:

• az időfrásznak tekinthető folytonos időhiánytól,

• a túl nagy és állandósuló terheléstől, illetve feladattól, valamint

• a túl magas (nyomokban egymásnak is ellentmondó) elvárásoktól szenved.

Az meg már tényleg hab és hal azon a bizonyos tortán, hogy a megnyilatkozók mintegy 39%-a hétvégén sem tudja kipihenni magát.

Mondhatják: így nézünk mi ki, és most éppen így festünk, illetve itt tartunk:

Ha fogódzókat és kapaszkodókat keresünk, akkor ennek ma bőségesen van szakirodalma és persze cunamiként ránk zúduló marketing áradata. Már az is hallott a következő "lassan járj, tovább érsz" tematizáltságot hordozó életvezetési irányokról, aki nem akart:

• a skandináv vonalon: Hygge, Frikusliv, Lagom,

• a holland vonalon: Nisken,

• a kínai vonalon: WuWei,

• az olasz (dallamosan életigenlő) vonalon: Festina lente.

Utóbbi egyébként - évezredesnek tekinthető - wikipédiás bölcsessége szerint:

a tevékenységeket a sürgősség és a szorgalom megfelelő egyensúlyával kell végrehajtani. Ha a feladatokat túl gyorsan kapkodják, akkor hibákat követnek el és nem érnek el jó hosszú távú eredményeket. A munkát a legjobb az áramlás állapotában végezni, amelyben az embert teljesen leköti a feladat, és nincs olyan érzése, hogy múlik az idő.