A nemi egyenlőség elismerése a munkajog területén az Európai Közösséghez kötődik,[1] hiszen a nők esélyegyenlősége ma ismert fogalmának kidolgozása a Római Szerződéssel vette kezdetét a munkajogban. A személy, így a nők jogainak elismerése sem választható el az államtól. E jogok elismerésének hiánya e személyek szenvedését okozzák, melyet számos nemzetközi egyezmény is tilt.[2]
Egy személy egészségügyi és szociális biztonsága szavatolásának hiánya azonban a halálát is okozhatja. E túlzottan általános és távolinak tűnő megállapítások homlokterében az indokolatlan megkülönböztetések és a szociális biztonság elválaszthatatlan és megszüntetendő gyakorlata áll.
A nők esélyeit a családi életen kívül a gazdasági életben betöltött szerepük határozza meg. A nők foglalkoztathatóságát a családi kötelezettségeik teljesítése mellett a képzettségük és a lakóhelyük közelében található munkahelyek határozzák meg. Családi és munkaerő-piaci feladataik összeegyeztetését a lakóhelyükön igénybevehető gyermekelhelyezési szolgáltatások - különösen a bölcsőde, családi napközi, óvoda, iskola, rugalmas munkaidő, családbarát munkahelyi megoldások - segíthetik elő. A férfiakkal egyenlő bérezés elérésében a nők esélyeit az említett tényezők közvetetten befolyásolják. A nők esélyeit ideális oldalról a választhatóságuk, pragmatikus oldalról pedig a helyi döntésekben való részvételük határozza meg. A nők esélyegyenlőségének aszimmetrikus oldalát közvetetten különösen az anya és a gyermekgondozás, a nőket érő erőszak leküzdése, a krízishelyzetben igénybe vehető szolgáltatások, közvetlenül pedig e szolgáltatások rendelkezésre állásának intenzitása határozza meg.
A nők esélyegyenlőségének előképeit a magyar joggyakorlatban különösen az özvegyekről és árvákról való szociális és gazdasági gondoskodásban láthatjuk.[3] A nem megfelelő eljárásokat és az anyagi jogot, a nőket érintő "különjogokat" a korabeli állam törvényszékei is igyekeztek már érvényre juttatni. A bíróságok jogjavító joga bár viták kereszttüzében áll, folyamatos. Az esélyek állami előmozdítása napjainkban azonban a mindenkori kormányt terheli.[4] A nők esély- egyenlősége azonban nem tény, hanem folyamatosan fennálló igény. Napjainkban a nők esélye új kihívások előtt áll. A magyar családok lassan vetik ugyanis le a szokást, hogy az idősekről való gondoskodás csupán a nők kötelezettsége. Azon kívül a gyermek a családban a női természet következtében általában jobban kötődik az anyához, aki a modern korban mint teljes értékű munkavállaló is szerepet kap már. A nők e kettős, nekik tulajdonított és természetes szerepe, valamint az európai, de különösen a magyar háztartások gazdasági kihívásai is súlyosbítják a családanyák gazdasági és szociális helyzetét, akiknek e terheket úgy tűnik, hogy viselniük kell, és azt össze kell egyeztetniük munkavállalásukkal. A társadalomnak kötelessége a jogalkotás útján is enyhíteni e terheken. Az Mt. kedvezőtlen változásai sem támogatják a nők munkájának és családi életének összeegyeztethetőségét, amennyiben foglalkoztatásuk helyének megváltoztatása a munkaadó kontroll nélküli egyoldalú döntésén nyugszik.
Ezek után látjuk, milyen kötelezően ellátandó feladatai lehetnek a nők lehetőségeinek előmozdításában ma a települési önkormányzatoknak?
Az Európai Bizottság rendelkezik a 2020-2025 közötti időszakra szóló nemi esélyegyenlőségi stratégiával,[5] melynek több eleme már megvalósult Magyarországon:
- egyenlő bánásmódot biztosító jogszabályokat hozott létre,
- a nemek közötti egyenlőséget általános érvényű szemponttá tette, és a nemi dimenziót az összes többi szakpolitikába is beépítette, valamint
- célzott intézkedéseket vezetett be a nők érvényesülése érdekében.
E stratégia tartalmaz olyan elemeket is továbbá, melyeknek a megvalósulása folyamatban van:
- a nemi alapú erőszak leküzdése,
- visszaszoruljanak a nemi sztereotípiák,
- eltűnjön a nők és férfiak közötti munkaerő-piaci szakadék,
- különböző gazdasági ágazatokban mindkét nem azonos arányban képviseltesse magát,
- férfiak és nők egyenlőséget élvezzenek a bérek és a nyugdíjak terén,
- a gondozási feladatok mindkét nem képviselőire egyenlő mértékben háruljanak,
- döntéshozói, illetve politikai pályák nemtől függetlenül nyitva álljanak mindenki előtt.
A Magyar Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia (MNTFS) az európai célkitűzéseket tartalmazza a felzárkóztatás területein, melyek a női célcsoport esetén a következők:
- a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés javulása,
- a gyermekjóléti és gyermekvédelmi rendszer vizsgálata,
- az oktatási teljesítmény, iskolai szegregáció területe,
- foglalkoztatás, foglalkoztathatóság,
- egészségügy,
- lakhatás,
- területi különbségek csökkentése,
- kulturális párbeszéd, szemléletformálás, antidiszkrimináció.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
