Közismert, hogy az utóbbi időben Európára és Magyarországra igen jelentős migrációs nyomás nehezedik. Ennek megfelelően, a helyzet kezelése érdekében az elmúlt két évben a menekültügyi szabályozás terén igen jelentős módosítások láttak napvilágot. Jelen tanulmányunkban a menekültügyre vonatkozó jogi, szervezeti és eljárási keretek - korántsem teljes körű, de lehetőség szerint átfogó - bemutatására teszünk kísérletet.[1]
Magyarországon a menekültügyi igazgatás alapvető feladatait egy központi államigazgatási szerv látja el, ugyanakkor - természetesen - e szerv is illeszkedik a közigazgatás hagyományos szervezetrendszerébe. Így miniszteri irányítás alatt áll, és központi szerve mellett területi szervekkel is rendelkezik. Mielőtt azonban e szervet részletesen bemutatnánk, indokoltnak látszik néhány szót szólni a menekültkérdés magyar jogi szabályozása, illetve a menekültügyi igazgatás hatósági eljárási szabályai kapcsán.[1]
Hazánkban is irányadó, hogy a menekültek és más, hasonló jogállású személyek jogviszonyaival összefüggő szabályozás többszintű.
Legmagasabb szinten alkotmányunk, azaz Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.) tartalmaz néhány olyan rendelkezést, melyet témánk szempontjából indokolt figyelembe venni. Elsősorban említésre méltó az alapvető jogokról szóló fejezet (címe: Szabadság és felelősség), melynek XIV. cikk (3) bekezdése kimondja: "Magyarország - ha sem származási országuk, sem más ország nem nyújt védelmet - kérelemre menedékjogot biztosít azoknak a nem magyar állampolgároknak, akiket hazájukban vagy a szokásos tartózkodási helyük szerinti országban faji, nemzeti hovatartozásuk, meghatározott társadalmi csoporthoz tartozásuk, vallási, illetve politikai meggyőződésük miatt üldöznek, vagy az üldöztetéstől való félelmük megalapozott."
Magyarország tehát - összhangban több nemzetközi egyezménnyel - alkotmányában is világossá tette: elkötelezett a menekültek megsegítésének ügye iránt, a segítségnyújtást állami kötelezettségnek tekinti. Ugyancsak egyértelmű az Alaptörvény alapján, hogy menekült kizárólag nem magyar állampolgár lehet. Ebben az esetben az a kivételes helyzet áll fenn, hogy az Alaptörvény és a vonatkozó magyar jogszabályok hatálya - Magyarország területén tartózkodó - nem magyar állampolgárokra terjed ki.
Alaptörvényünk egyebekben egy konkrét, további jogosultságot biztosít a Magyarországon menekültként elismert nagykorú személyeknek, éspedig a választójog egyik vetületének aktív oldalát, konkrétan azt, hogy a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásán választóként vehetnek részt, azaz szavazat leadására van joguk [XXIII. cikk (3) bekezdés].
A jogszabályok körében legmagasabb szinten az Or-
- 87/88 -
szággyűlés által alkotott törvények szintjét kell vizsgálat alá vennünk. E körben említendő a menedékjogról szóló 2007. évi LXXX. törvény (Met.).
A törvény részletesen rendezi a vonatkozó kérdések anyagi és eljárási oldalát is. Személyi hatálya azokra a külföldiekre terjed ki, akik dublini eljárás hatálya alatt állnak, elismerés iránti kérelmet nyújtottak be, vagy menedékjogot élveznek. Külföldinek tekinti a törvény a nem magyar állampolgárok mellett a hontalanokat is, azaz azon természetes személyeket, akiket saját joga szerint egyetlen állam sem ismer el állampolgárának. A menedékjog a törvény értelmében magában foglalja nemcsak az ország területén való tartózkodás jogcímét, hanem egyidejű védelmet is a visszaküldés, a kiutasítás és a kiadatás ellen.
Hazánkban menedékjogot nem kizárólag a menekültként, hanem hasonlóképpen az oltalmazottként vagy menedékesként elismert személy is élvez. (Az oltalmazottat a törvény szerint kiegészítő, a menedékest pedig ideiglenes védelem illeti meg.) A fentiek mellett Magyarország védelemben részesítheti az ún. befogadottakat is.
A menedékjogi törvény végrehajtására alkotta meg a Kormány a 301/2007. (XI. 9.) Korm. rendeletet (továbbiakban: Vhr.). A menedékjogi szabályozás harmadik szintjén számos részletszabály található - a törvényhez hasonlóan - mind anyagi, mind eljárási rendelkezések vonatkozásában.[2]
A Met. által szabályozott eljárások - melyeket a törvény menekültügyi eljárások néven foglal össze - éppen úgy közigazgatási hatósági eljárások, mint pl. az építésügyi, a hatósági igazolványok kiadására irányuló, vagy éppen a telepengedély megadása iránti eljárások. Ennek megfelelően a menekültügyi eljárások általános (háttér)szabályozását is a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) jelöli ki.[3]
A menekültügyi eljárás ugyanakkor számos olyan jellegzetességet is magán hordoz, amely miatt a Ket. szabályainak alkalmazása jelentős nehézséget okozna. Ez okból a Ket. kimondja, hogy rendelkezéseit - a törvény szóhasználata szerint - a menedékjogi eljárásban csak akkor kell alkalmazni, ha az ügyfajtára vonatkozó törvény eltérő szabályokat nem állapít meg. Ez a megfogalmazás lényegében egy általános felhatalmazást ad az általános eljárási szabályoktól történő eltérések kialakítására, azaz a Ket.-et "háttérbe szorítja", általános, de szubszidiárius (kiegészítő) szabállyá teszi a menekültügyi eljárásokban. A Met. bőségesen él ezzel a felhatalmazással.
1.2.1. A menekültügyi eljárás két alapvető fajtája a Met. szerint:
- a menekültkénti vagy oltalmazottkénti elismerésre irányuló, valamint
- a menedékeskénti elismerésre irányuló eljárás.
Figyelemmel arra, hogy az eljárási szabályok mind a Met.-ben (33-80/G. §), mint a Vhr.-ben (62-108. §) rendkívül terjedelmesek, jelen keretek között csak néhány általános közös szabály összefoglalására vállalkozunk.
A Met. szerint a menekültügyi eljárás célja annak megállapítása, hogy a törvény alapján:
a) fennállnak-e az elismerését kérő külföldi menekültként, oltalmazottként vagy menedékesként történő elismerésének feltételei,
b) fennáll-e az elismerését kérő külföldi esetében a visszaküldés tilalma (ún. non-refoulement),
c) a visszaküldési tilalom fenn nem állása esetén az elismerését kérő külföldi kiutasítható, illetve kitoloncolható-e,
d) a külföldi a dublini átadás keretében átadható-e.
A menekültügyi eljárásban mind a hatósági, mind a bírósági szakasz megindítása első alkalommal tárgyi költségmentes. Az eljárás mindig - az elismerés iránt benyújtott - kérelemre indul. Az elismerését kérő személyesen jár el, és kérelme előterjesztésekor köteles a menekültügyi hatóság előtt személyesen megjelenni.
A menekültügyi hatóság az elismerés iránti kérelem benyújtásakor, illetve a menekültügyi őrizet elrendelésekor köteles intézkedni az elismerését kérő arcképmásának, valamint ujjnyomatának rögzítése iránt. Ha az elismerést kérő személy fogvatartott, az eljárást soron kívül kell lefolytatni. A menekültügyi hatóság a meghozott döntés közléséről főszabály szerint 8 napon belül köteles gondoskodni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
