https://doi.org/10.59851/mj.72.05.11
Kulcsszavak: örökbefogadás; családi jog; recenzió; magyar jogtörténet
Keywords: adoption; family law; review; Hungarian legal history
Rékasiné Adamkó Adrienn "Az örökbefogadás a modern magyar családjogban 1861-től napjainkig" című kötete a Novissima Kiadó gondozásában jelent meg 2022-ben. A könyv alapja a szerző 2021-ben elkészített doktori értekezése (PTE ÁJK, konzulensei Prof. Dr. Herger Csabáné és Dr. Somfai Balázs voltak). A kötetben arra vállalkozott, hogy az örökbefogadás intézményét 1861-től napjainkig részletesen bemutassa, valamint átfogó képet nyújtson a témáról, ezzel hozzájárulva a jogintézményt övező tabuk lebontásához és az örökbefogadással kapcsolatos közvélemény alakításához.
A témaválasztás innovatív és hiánypótló, tekintettel arra, hogy bár az örökbefogadás kiterjedt szakirodalmat tudhat magáénak, a jogintézmény 1861-től - azaz az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok hatálybalépésének évétől - napjainkig történő komplex, elméleti és gyakorlati bemutatására Magyarországon korábban még nem volt példa.
A kötet első felében Rékasiné Adamkó Adrienn az örökbefogadás történeti gyökereit, funkciójának és céljának változását ismerteti, második felében pedig a hatályos hazai szabályozást mutatja be mind elméleti, mind gyakorlati oldalról, összehasonlítva azt más európai jogrendszerek megoldásaival, megközelítéseivel.
A szerző a téma elemzését az örökbefogadás történeti előzményeinek ismertetésével kezdi a bevezetést követő második fejezetben; itt kitér arra is, hogy a történelem során az egyes európai országok a jogintézmény mely formáit ismerték. Bár a szerző írása fő céljaként az örökbefogadás 1861-től napjainkig történő bemutatását jelöli meg, ebben a fejezetben részletesen, többször konkrét eseteken keresztül bemutatja azt is, hogy hogyan volt jelen, és milyen funkciókat látott el a jogintézmény a zsidó-keresztény kultúrában, valamint a római jogban. Ez kitűnő felvezetésként szolgál a modern jogfejlődés elemzéséhez, valamint kiválóan rávilágít arra, milyen mélyen gyökerezik az örökbefogadás az európai jogi kultúrában.
A szerző ezt követően összetetten elemzi az örökbefogadás intézményének történeti alapjait a magyar jogfejlődésben, az 1952-es Családjogi törvény[1] (a továbbiakban: Csjt.) hatálybalépéséig vizsgálja annak feltételrendszerét, családjogi és vagyonjogi joghatásait. Rámutat arra, hogy a jogintézménynek a modern jogfejlődés előtt nem volt gyermekvédelmi jellege, hiszen kezdetben az örökbefogadás fő célja az örökösödés biztosítása volt. Kiemeli, hogy bár az örökbefogadás részletszabályai változtak az idők folyamán, az örökbefogadás lényege a polgári kor előtt általánosságban az volt, hogy az egyenesági leszármazottal nem rendelkezők törvényes örökösükről gondoskodhassanak.
A jogtörténeti források átfogó elemzésével rámutat a jogintézmény változásainak társadalmi fejlődésben gyökerező okaira is, ami nagyban elősegíti a szabályozással kapcsolatos ok-okozati összefüggések megértését. A kötet ezen részében is megfigyelhető, hogy a szerző arra törekszik: az olvasó a változó jogszabályi keretek mellett megismerkedhessen az örökbefogadás gyakorlatával is, a jogesetek és a bírói gyakorlat vizsgálatán és bemutatásán keresztül. A jogesetek ismertetése nagyban elősegíti a joghatások gyakorlati érvényesülésének megértését.
A könyvet színesíti, hogy több esetben az eredeti történeti forrásokról készült képeket is tartalmazza, így az olvasónak lehetősége nyílik közvetlenül is látni az elemzés alapjául szolgáló dokumentumokat: örökbefogadási és az örökbefogadás felbontásáról szóló szerződéseket, örökbefogadási tárgyú jegyzőkönyvet, az örökbefogadás jóváhagyásáról szóló határozatot.
Rávilágít arra, hogy az örökbefogadás eredetileg szerződésnek, egyes értelmezések szerint tulajdonképpen végrendeleti intézkedésnek volt tekinthető, és bemutatja a jogintézmény jogügyleti jellegét. A feltételrendszer áttekintéséből arra következtethetünk, hogy a korai időszakban - a maitól jelentősen eltérő funkcióból eredően - jellemző volt az egyszerűbb, kevesebb feltételt meghatározó szabályozás, illetve a nagyobb szabadság a kontraktuális jelleggel összhangban. Mivel a fő cél nem a családi kapcsolat létrehozása, illetve a gyermek számára leginkább megfelelő szülő megtalálása volt, a korai szabályozás jellemzően nem tartalmazott például az örökbe fogadni szándékozó alkalmasságával kapcsolatos szigorú megkötéseket, ezzel kapcsolatos garanciákat. Ugyanakkor a Csjt. hatálybalépését megelőzően is nyomon követhető a szabályozás egyre összetettebbé válása.
A magyar jogfejlődés történeti gyökereinek bemutatását követően az elemzés az örökbefogadás Csjt. szerinti szabályozásának és gyakorlatának vizsgálatával folytatódik. A szerző rámutat a Csjt. kiemelt jelentőségére: a korábbi kifejezetten kontraktuális jelleggel szemben a Csjt. az örökbefogadás céljává már a családi kapcsolatok
- 334/335 -
létrehozását tette. A törvény tehát alapvető változásokat hozott az örökbefogadással összefüggésben: a vagyoni-örökösödési célokkal szemben már a gyermek érdekét helyezte előtérbe. Az örökbefogadás tulajdonképpen e jogszabály hatálybalépésével vált családközpontúvá Magyarországon. Ettől kezdve - az örökbefogadás ma is érvényesülő egyik legfőbb elveként - már a gyermeknek kerestek örökbefogadó családot, nem pedig a szülőnek gyermeket.
A kötet részletesen bemutatja, milyen joghatásokat eredményezett a gyermekek adoptálása a Csjt. szerint, milyen feltételekkel kerülhetett sor gyermekek örökbefogadására, valamint milyen követelményeknek kellett megfelelniük az örökbe fogadni kívánó szülőknek. Az elemzés alapján megállapítható, hogy az örökbefogadás céljának és funkciójának változásával a szabályozás a gyermekvédelmi jelleggel összhangban egyre összetettebbé, bonyolultabbá vált, egyre szigorúbb követelményeket állított például az örökbefogadásra jelentkező szülők elé. Az eljárásban megjelenő gyermekvédelmi garancia volt továbbá a környezettanulmány elvégzése, valamint az örökbefogadásra jelentkezők nevelési tanácsadó, illetve pszichológus által végzett alkalmassági vizsgálata. Az elemzés nyomon követi, hogyan alakult át Magyarországon az örökbefogadás az örökösödési szerződés egyik formájából - egy elsősorban vagyonjogi célokat szolgáló intézményből - családjogi és gyermekvédelmi jogintézménnyé.
A kötet rávilágít arra is, hogy a szemléletváltással együtt megváltozott szabályozás bizonyos értelmezési nehézségeket is magával hozott, például az örökbefogadott gyermek törvényes öröklésével összefüggésben. A feltételrendszer és az eljárási szabályok bemutatása mellett Rékasiné Adamkó Adrienn ebben a fejezetben is nagy hangsúlyt fektet a gyakorlati kérdések, problémák, bírói joggyakorlat bemutatására. Így vizsgálja például az örökbefogadás felbontásával kapcsolatos bírói gyakorlatot és a felbontások gyakoriságát is; bemutatja, hogy a Csjt. idejében milyen esetekben volt erre lehetőség, illetve ismerteti a korabeli, gyakran évekig elhúzódó örökbefogadási eljárással szemben megfogalmazott kritikákat.
A Csjt. 62 évig volt hatályban hazánkban, így természetesen ez idő alatt több alkalommal módosult. A téma szempontjából releváns módosításokat, valamint az egyéb, a Csjt. hatálya alatt a gyermekek érdekében eszközölt jogszabályi reformokat (például a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvényt) szintén részletesen bemutatja a szerző. Véleményem szerint különösen izgalmas az elemzés azon része, amely a titkos örökbefogadást megvalósító módosítás vizsgálatánál rávilágít a titkos örökbefogadás pedagógiai és pszichológiai problémáira, veszélyeire, gyermeklélektani aspektusaira.
A kötet második felében a szerző a hatályos magyar jog alapján vizsgálja az örökbefogadás elméleti és gyakorlati kérdéseit. A hatályos szabályozás elemzését szolgálja a hazai örökbefogadások jelentőségét és sikerességét szemléltető statisztikai adatok analizálása, valamint az "örökbefogadási háromszög" koncepciójának bemutatása. Az "örökbefogadási háromszög" a szakirodalomban gyakran használt fogalom, mely szerint az örökbe fogadó család egy sajátos rendszerként írható le, annak szerkezete egy háromszögre emlékeztet, egyik csúcsnál vannak a vér szerinti, a másiknál az örökbe fogadó szülők, és a harmadiknál pedig a gyermek.[2]
A könyv az örökbefogadás feltételrendszerének és hatályos magyar jogban érvényesülő joghatásainak ismertetésével párhuzamosan példaként hozza más európai országok egyes szabályozási megoldásait is, ezzel összehasonlítási alapot biztosítva az olvasónak a magyar szabályozás értékeléséhez. Részletesen elemzi az örökbefogadási eljárás teljes folyamatát, az örökbefogadásra jelentkezéstől a felkészítő tanfolyamon és barátkozáson át egészen az örökbefogadás létrejöttéig és utánkövetéséig. Bár az örökbefogadás előtti felkészítő tanfolyam hazánkban már nem kötelező, a szerző felhívja a figyelmet a szakmai tanácsadás és a felkészítő tanfolyam jelentőségére és funkciójára.
Az elemzés ezen része különösen érdekes és hasznos lehet olyan személyek számára, akik gyermek adoptálását tervezik a jövőben. Segíthet megérteni a jövendőbeli örökbefogadó szülőknek, mire számíthatnak az eljárás során, milyen szempontoknak kell megfelelniük az örökbefogadásra való alkalmasságuk vizsgálatakor, mi a különbség a titkos és a nyílt örökbefogadás között, mi eredményezheti azt, hogy egy gyermeket örökbefogadhatóvá nyilvánítanak, milyen szabályok vonatkoznak a nemzetközi örökbefogadásra hazánkban, vagy milyen pénzügyi ellátások segítik az örökbefogadó családokat. A könyv ezáltal lehetőséget biztosít arra is, hogy az örökbefogadó szülők tudományos és megbízható, de laikusok számára is érthető forrásból ismerhessék meg az örökbefogadási eljárás bonyolult feltételrendszerét.
A kötet az azonos nemű párkapcsolatban élők és a bejegyzett élettársak szempontjából is vizsgálja az örökbefogadás lehetőségét, valamint a magyar jogrendszerben élő családfogalom értelmezési kérdéseit, mely témakörök az elmúlt években - különös tekintettel az európai országokban tapasztalható különböző hozzáállásokra, szabályozási megoldásokra, valamint az ezzel kapcsolatos társadalmi megosztottságra - hazánkban is egyre aktuálisabbá váltak. Az örökbefogadásra való alkalmasság vizsgálatánál szó esik a 2021. március 1. napján hatályba lépett módosításról is, melynek eredményeként gyermeket főszabály szerint csak házastársak fogadhatnak örökbe, egyedül örökbe fogadni kívánó személy (tehát végeredményben minden olyan személy, aki nem házastársával közösen jelentkezik gyermek örökbefogadására) alkalmasságának megállapítására kivételesen, a családpolitikáért felelős miniszter hozzájárulása esetén van lehetőség.
- 335/336 -
A könyv a hatályos hazai örökbefogadási szabályozás átfogó bemutatása után az örökbefogadással foglalkozó ügyintézőkkel, nyílt örökbefogadást elősegítő civil szervezetek, valamint területi gyermekvédelmi szakszolgálatok munkatársaival készített empirikus kutatás eredményeit is ismerteti. A szerző ebben a kutatásban olyan gyakorlati kérdésekre kereste a választ, amelyek pusztán a szabályozás elemzéséből nem válaszolhatók meg: ilyen a gyermekek örökbeadásának leggyakoribb okai, az örökbefogadással foglalkozó szakemberek alkalmassági vizsgálattal vagy örökbefogadás előtti gondozással kapcsolatos véleménye vagy a magyar örökbefogadási rendszer szakemberek által gyakorlatban tapasztalt pozitívumai és negatívumai.
A kötet utolsó nagyobb témakörként nemzetközi kérdésekre tér ki. Ez a fejezet bemutatja az ENSZ Gyermekjogi Egyezményének, az Európai Örökbefogadási Egyezménynek, valamint az Európai Családjogi Bizottság európai családjog harmonizációját elősegítő tevékenységének jelentőségét, valamint a nemzetközi örökbefogadás feltételeit, egyes problémaköreit. Kifejezetten izgalmas és hasznos továbbá a könyvnek az egyes európai szabályozási megoldásokról szóló része, mely lehetőséget ad az olvasónak arra, hogy több európai ország örökbefogadással kapcsolatos szabályozását megismerje. A különböző szabályozási megoldások ismertetése kiváló lehetőséget biztosít a magyar szabályok különböző aspektusainak átértékelésére; véleményem szerint annak átgondolására ösztönzi az olvasót, melyek a hazai szabályozás erősségei és gyengeségei, milyen módon lehetne azon javítani. A fejezet emellett az Emberi Jogok Európai Bíróságának joggyakorlata tükrében tárgyalja az azonos nemű párkapcsolatban élők örökbefogadással kapcsolatos helyzetét.
A nemzetközi kitekintésben két, szintén rendkívül aktuális és érdekes, örökbefogadással szorosan összefüggő témáról is szó esik: a csecsemők megmentésére szolgáló krízisinkubátorokról és az ezzel kapcsolatos gyermekjogi aggályokról, valamint a Magyarországon jelenleg jogellenes pótanyaságról, annak etikai és jogi nehézségeiről, a téma nemzetközi jogi aspektusairól, mindezt konkrét jogeseteken keresztül szemléltetve.
Írásának lezárásaként Rékasiné Adamkó Adrienn a legfontosabb következtetései ismertetése, összegzése mellett gyakorlati javaslatokat fogalmaz meg azzal kapcsolatban, hogyan lehetne javítani az örökbefogadási eljárást Magyarországon, rámutatva a hazai szabályozás legégetőbb problémáira. Konkrét javaslatokat tesz a jogalkotó felé az örökbefogadási eljárás még gyorsabbá, méltányosabbá tétele érdekében, ugyanakkor hangsúlyozza annak pozitívumait is: álláspontja szerint a hazai szabályozás átlátható, messzemenően a gyermek érdekét szolgálja, az eljárás összességében gyorsabbá vált, a szakemberek munkája alapos és eredményes, és a jogalkotó széles körű pénzbeli ellátásokkal is támogatja az örökbefogadó családokat.
Véleményem szerint amellett, hogy a hiánypótló kötet rendkívül érdekes és hasznos olvasmány lehet az örökbefogadással foglalkozó, jogalkotásban és joggyakorlásban részt vevő szakembereknek, valamint a téma iránt érdeklődőknek, ugyanakkor segítséget jelenthet az örökbefogadással érintett családoknak is. Lehetőséget nyújt azoknak, akik gyermeket szeretnének örökbe fogadni, hogy megbízható, mégis a laikus olvasó számára is érthető forrásból készülhessenek fel az örökbefogadási eljárás kihívásaira, valamint segítséget jelent az örökbefogadó szülőknek, örökbefogadott gyermekeknek, hozzátartozóiknak, hogy tudományos oldalról is megismerhessék az örökbefogadás jogintézményét. ■
JEGYZETEK
* Rékasiné Adamkó Adrienn: Az örökbefogadás a modern magyar családjogban 1861-től napjainkig. Budapest, Novissima Kiadó, 2022.
[1] 1952. évi IV. törvény a házasságról, a családról és a gyámságról.
[2] Katonáné Pehr Erika: Örökbefogadás. In: Jakab András - Fekete Balázs (szerk.): Internetes Jogtudományi Enciklopédia (Családjog rovat, rovatszerkesztő: Hegedűs Andrea) http://ijoten.hu/szocikk/orokbefogadas 2018. [48].
Lábjegyzetek:
[1] A szerző doktorandusz, ELTE ÁJK.
Visszaugrás
