"Plain language is a civil right."
(Al Gore)
A nyelvek folyamatos változása régóta ismert tény a nyelvtudomány valamennyi ágában. Az egyes nyelvállapotok diakrón eltéréseket mutatnak (történeti rétegződés), de azonos időben sem csak egyetlen "nyelv" létezik (nyelvjárások, szaknyelvek, zsargon, szleng, irodalmi/standard nyelvváltozat stb. mind párhuzamosan vannak jelen egy nyelv életében). Ez a fajta változás konstans akkor is, ha az adott nyelv épp nem alanya semmilyen standardizálásnak, tipográfiai kodifikációnak vagy nyelvművelési törekvésnek, melyek közül (az angol nyelvre vonatkoztatva) az utolsó egy válfajaként tekinthetünk az USA-ból az 1970-es években indult Plain Language Movementre (a továbbiakban: PLM).
Az irányzat képviselői főként a hivatali nyelvhasználatra vonatkozóan fogalmaznak meg stilisztikai, szintaktikai és lexikális ajánlásokat a szövegek közérthetősége érdekében, törekvéseik eredményeképpen pedig mára számos elnöki rendelet és szövetségi iránymutatás létezik, amely tudatosan igyekszik alakítani a hivatalos nyelvhasználatot. Ahhoz, hogy a mozgalom eredményei, céljai, módszertana és hasznossága megítélhető legyen olyan eltérő társadalmi kontextusban is, mint a jogi nyelv hazai kutatása, szükséges a PLM kialakulásakor fennálló társadalmi folyamatok, a mozgalom kulturális beágyazottsága, valamint az emögött húzódó elvek pontosabb megismerése. A jelen tanulmány tehát főként ezeket szem előtt tartva a következő szerint épül fel: az első rész az angol nyelv néhány spontán változását mutatja be korpusznyelvészeti eredményekre építve, ezt követően a második rész a PLM-et közvetlenül megelőző néhány társadalmi folyamatot, és a mozgalom kezdetét ismerteti, míg a harmadik rész a nyelvészethez és jogtudományhoz adott hozzájárulását vizsgálja. A negyedik részben a PLM eddig hivatalos erőre emelkedett, amerikai egyesült államokbeli legjelentősebb eredményeinek bemutatását követően a tanulmányt rövid konklúzió zárja.[1]
A nyelvek időbeli változásait számos szempont mentén osztályozhatjuk (elég csak a lexikai, szintaktikai vagy szemantikai módosulásokra gondolni), azonban ezek közül csak viszonylag korlátozott számú változó az, amelyet a pszicholingvisztikai szakirodalom (Pléh-Lukács 2014; Di Carlo 2015, Klebanov et al. 2004 stb.) olyan tényezőként tart számon, amely érdemben befolyásolhatja egy szöveg (köz)érthetőségét, ilyenek például:
- a mondat- és szóhossz növekedése,
- a (túlzott) nominalizáció,
- fordított vagy a nyelvben szokásostól eltérő szórend,
- passzivizált szórend.
Ezek mérése korpusznyelvészeti módszerek segítségével pontosabb képet adhat az angol nyelv spontán változásairól.
A fentiek közül több tulajdonság időbeli változásai is képezték már vizsgálat tárgyát a tengerentúlon, ezek alapján pedig egy olyan kép látszik kirajzolódni, hogy az angol nyelv esetében már jóval a modern közérthetőségi törekvések megjelenése előttről, egészen a 1600-as évek óta dokumentálható a nyelvi változásnak egy olyan folyamata, amely markánsan a szövegek mai értelemben vett egyszerűsödése irányába mutat.
Korpusznyelvészeti vizsgálatok kimutatták például, hogy az 1600-as évek angol irodalmi szövegeit jellemző 42,44 szó/mondatos mérőszám tendenciózus csökkenéssel az 1791-es évre például már csak 29,35-ös értéket
- 16/17 -
mutat (Merja et al. 2010: 24-25). Ez a fajta csökkenés egészen a 21. századig stabil pályán maradt, és a 2000-es évek eleji állapotot már leginkább a 10 és 20 közötti átlagok jellemzik. Erre példa Rudnicka (2018) vizsgálata, amely során a szerző a Corpus of Historical American English - COHA (Davies 2010) vizsgálatával mutatja ki ugyanezt a trendet.
A korpusz az 1810 és 2000 közötti amerikai írott angol nyelv mintegy 400 millió szövegszavas gyűjteménye, amely regényirodalom, folyóirat, hírlap, továbbá egy heterogén "non-fiction" elnevezésű doménből tartalmaz szövegeket, melyek közül a legutolsót nagyrészt általánosabb történeti, pszichológiai, filozófiai és egyéb szaktudományos munkák alkotják. A korpusz vizsgálata során a szerző arra a megállapításra jut, hogy habár az egyes domének között fellelhetők eltérések az átlagos mondathossz csökkenésének intenzitását tekintve, a jelenség azonban világosan kivehető minden szövegtípusban.
1. ábra: Az egyes stílusrétegekben mért átlagos mondathossz (forrás: Rudnicka 2018: table 3_2)
Stajner-Mitkov (2012) a Brown korpuszcsaládon[2] elvégzett egyik elemzésükben az érthetőséget nehezítő szintaktikai tényezők előfordulásait keresték.
| A korpusz összeállítása | Amerikai angol | Brit angol |
| 1931 | The Lancaster 1931 Corpus (BLOB) | |
| 1961 | The Brown University corpus of written American English (Brown) | The Lancaster- Oslo/Bergen Corpus (LOB) |
| 1992–1991 | The Freiburg-Brown Corpus of American English (Frown) | The Freiburg-LOB Corpus of British English (FLOB) |
1. táblázat: A Brown korpuszcsaládot alkotó szövegtestek
Az időbeli összehasonlítás négy szintaktikai alapú jegyet vett figyelembe a szövegek esetén:
- átlagos mondathossz,
- Automated Readability Index (ARI) pontszám (Kincaid-Delionbach 1973)[3]: mint az olvashatósági formulák általában, az ARI is egy képlet alapján adódó egész számmal jellemzi az adott szöveget. Ez a szám arról ad visszajelzést, hogy milyen átlagos életkortól érthető könnyen az adott szöveg (7-es pontszám például 11-13 éves kortól, míg 11-es pontszám esetén 15-17 éves kortól),
- mondatkomplexitás: finite igei csoportok száma alapján,
- passzív konstrukciók aránya a teljes szövegben.
Eredményeik alapján (2. táblázat) az átlagos mondathossz változása erősen vegyes képet mutatott a korpuszok szövegosztályaiban. Szignifikáns csökkenés volt tapasztalható például a brit szövegeket tartalmazó korpuszok "vegyes" szövegosztályában 1961 és 1991-es összevetésekor, és ugyanebben az időszakban az amerikai szövegek "vegyes" osztályában is. Megemlítendő továbbá, hogy a vizsgált 15 szövegosztály esetében az amerikai szövegek között egyetlen kivétellel minden esetben csökkent az átlagos mondathossz, a csökkenés azonban nem érte el a 0,05-ös szignifikancia szintet. A brit szövegek esetében a tendencia változatosabban alakult, azonban ott is a csökkenő értékek voltak többségben (10/15 részkorpuszban).
Az ARI index esetében szignifikáns eltérést csak a brit részkorpusz vallási szövegei mutattak, a brit szövegek esetében a növekedés (9/15 részkorpusz), az amerikai szövegek esetén pontosan fordított arányban a csökkenés volt jellemző, azaz míg a brit szövegek értelmezéséhez szükséges iskolázottság nőtt, addig az amerikai szövegek esetében az csökkent.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
