Az összehasonlító jog mint tudományág igen előkelő helyet foglal el az európai jogászképzésben. Annak felismerése, hogy a tudomány számára értékes információkkal szolgálhatnak más országok megoldásai, nem új keletű. Európai színtéren ez talán már-már evidenciának hathat, ám fokozatos térnyerése az Európán kívüli világ irányába is immár az utóbbi évek visszafordíthatatlan tendenciájának tűnik. A berlini Humboldt Egyetemen, a Frankfurt am Main-ban található Goethe Egyetemen, Salzburgban, Marburgban, Kölnben vagy Hamburgban, Konstanzban, Lausanne-ban, a Sorbonne-on és a Paris II-n, Oxfordban vagy Maastricht-ban, Edinburgh-ben vagy Helsinkiben, és persze ezenkívül számos vagy inkább számtalan más egyetemen tanszékek, intézetek, külön képzések működnek az összehasonlító jog területén. Szerencsére hazánkban is megjelentek ilyen kezdeményezések, például a szegedi Összehasonlító Jogi Intézet vagy az ELTE-n zajló összehasonlító jogi képzés formájában.[1]
Az összehasonlító jognak nagy múltra visszatekintő, jelentős nemzetközi irodalma van.[2] Az összehasonlító jogi kutatások magukban foglalják az elméleti alapok, a módszertan mellett konkrét jogterületek összehasonlító jogi vizsgálatát is.[3] Minden korban sajátos kihívásokkal szembesülnek e jogterület művelői, részben más kérdésekre, részben más módszerrel kellett válaszokat keresni egy fél évszázaddal ezelőtt például a hidegháború korszakában, mint ma, a globalizáció korában.[4] Általános tendencia azonban, hogy az elmélet mellett a gyakorlat is felismerte az összehasonlító jogban rejlő lehetőségeket. Számos országban, például Svájcban, Görögországban, vagy Lengyelországban intézményesítették már az összehasonlító jogi kutatások kormányzati, illetőleg állami megrendelésre történő hasznosítását.
A svájci Szövetségi Igazságügyi és Rendőrségi Minisztérium önálló szerveként működik 1982 óta Lausanne-ban a Svájci Összehasonlító Jogi Intézet (Institut suisse de droit comparé)[5], amely egyszerre információs, kutatási és képzési központ. A nemzetközi magán- és közjoggal, valamint külföldi joggal kapcsolatos óriási könyvtárat működtet, továbbá svájci és külföldi oktatók számára is kínál kutatási és képzési lehetőségeket. Egyik legfontosabb feladata azonban az, hogy a külföldi példák nyomán segítséget nyújt a svájci jogalkotás számára. Összehasonlító elemzéseket, jogi szakvéleményeket készít nemcsak a svájci közigazgatás és a bíróságok, egyetemi szféra, ügyvédek, közjegyzők és akár magánszemélyek, hanem külföldiek számára is, valamint online hozzáférhető jogi információs adatbázist kínál, kutatási eredményeit pedig kiadványokban jelenteti meg.
A Nemzetközi és Külföldi Joggal foglalkozó Görög Intézet (Ελληνικό Ινστιτούτο Διεθνούς και Αλλοδαπού Δικαίου)[6] 1939 óta működik Athénban (igaz, a második világháború kitörésekor ideiglenesen felfüggesztette működését). Nemzetközi és külföldi jogrendszerek összehasonlító jellegű kutatásával foglalkozik, könyvtárat működtet és jogi információs szolgáltatást nyújt, segítve a kutatók és a jogalkalmazók mindennapi munkáját, ugyanakkor nem értelmezi a jogszabályokat, nem ad szakértői véleményt vagy jogi tanácsadást. Az intézet olyan közjogi jogi személyként (állami feladatokat ellátó autonóm szerv) működik, amelyet adminisztratív és pénzügyi szempontból az igazságügyért, átláthatóságért és emberi jogokért
- 6/7 -
felelős minisztérium, az állam külkapcsolatait érintő ügyekben pedig a Külügyminisztérium felügyel.
Lengyelországban, Varsóban a lengyel igazságügyi tárca alatt működik az Igazságügyi Intézet (Instytut Wymiaru Sprawiedliwości),[7] mely tudományos kutatásokat folytat a jogalkotás, jogalkalmazás, a jog axiológiája (értéktana) és a jog társadalmi működése kapcsán, többek között külön figyelmet szentelve a büntetőjogi, a polgári jogi, illetve alapjogi kérdéseknek, különös tekintettel a jogintézményeknek az igazságszolgáltatási rendszerben való működésére, a jogvédelmi szervek hatékonyságára. Az intézet tevékenységének célja többek között az, hogy elősegítse a lengyel jog nemzetközi sztenderdekkel, így különösen az EU normatív követelményeivel való összhangját, és hangsúlyosak az összehasonlító jogi kutatások is. Az intézet kutatási tevékenysége eredményeit nyilvánosságra hozza (tanulmányok, kötetek, konferenciák keretében), illetve részt vesz a jogi oktatásban is. Az intézet éves vagy többéves kutatási tervek alapján végzi tevékenységét, melynek tartalmára az igazságügyi miniszter tesz javaslatot.
Az intézet tevékenységének két alappillére van: a tágabb értelemben vett jogtudományi kutatás, valamint a kormányzat számára közvetlenül készített tudományos elemzések, hatástanulmányok.
A társadalomtudományok és azon belül a jogtudományok területén, különösen pedig a kormányzati munka során komoly igény mutatkozott az iránt, hogy olyan összehasonlító jogi kutatóműhely jöjjön létre, amely azon túl, hogy az összehasonlító jog segítségével önálló tudományos eredményeket tud megjeleníteni, képes a kormányzat számára is stratégiai és jogalkotási kérdésekben - akár gyakorlati - tudományos háttértámogatás formájában segítséget nyújtani. Ma Magyarországon nincs olyan tudományos intézet, amelynek kitűzött célja lenne az összehasonlító jog művelésén keresztül a kormányzati munka elméleti és gyakorlati támogatása.
Meggyőződésünk szerint a kormányzati szervek nem nélkülözhetik azt a tudást, amely az összehasonlító jogtudomány segítségével megszerezhető. Ennek csak egyik aspektusa a jogalkotási folyamat, azon belül pedig a jogszabály-előkészítés fázisa, amelynek során a nemzetközi példák, modellek fontos kiindulópontot jelenthetnek. Ezen túlmenően a hazai jogszabályokat alaptörvényi, illetve nemzetközi jogi szempontból vizsgáló nemzetközi fórumok előtt is szerepe lehet más országok gyakorlatai bemutatásának. Az Alkotmánybíróság 22/2016. (XII. 5.) AB határozata is részletesen elemezte és tételesen összefoglalta szinte minden európai uniós alkotmánybíróság gyakorlatát, amikor az uniós szuverenitás-transzfer és az alkotmányos identitás terjedelmét vizsgálta.
Jelentősen növelheti a kormányzati munka hatékonyságát egy olyan intézet, amelyhez, mint tudományos műhelyhez, illetve annak fokozatosan kiépülő és folyamatosan bővülő adatbázisához, ha úgy tetszik, intézményi tudásához, fordulhat a kormányzat a nemzetközi jog-összehasonlítás kapcsán mind a jogszabály-előkészítésben, mind az Alkotmánybíróság, az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala, illetve nemzetközi szervezetek és bírói fórumok előtt zajló eljárásokban. E tevékenység keretébe tartozik különösen a külföldi jog fejlődésének folyamatos figyelése, az alkotmánybírósági gyakorlat és a legfelsőbb bírói fórumok gyakorlatának figyelemmel kísérése benchmark országokban, a rendszeres hírösszefoglaló összeállítása, tematikus adatbázisok kiépítése, de idetartozik például a hazai jogalkotáshoz közvetlenebbül kötődő, az adott jogalkotási témához más országokban kapcsolódó szabályozási környezetet, követett jogalkalmazási gyakorlatot bemutató tudományos elemzések, összefoglalók készítése. Nem elhanyagolható fontosságú feladat továbbá a hazai jogalkotási tevékenység eredményeinek feldolgozása, a jogszabályok hatályosulásának, gyakorlati érvényesülésének tudományos igényű vizsgálata.
Jelenleg ezeket a feladatokat az egyes tárcák, a nemzetközi kitekintésű összehasonlító jog területén különösen az Igazságügyi Minisztérium külső és/vagy belső erőforrásokkal, de alapvetően ad hoc módon oldják meg. A munka azonban a legtöbb esetben a minisztériumi lehetőségeket és kereteket meghaladó előkészületeket, vizsgálatokat, számos területen speciális szakértelmet (nyelvtudást, adott szakterületre vonatkozó hazai és külföldi jogi szaktudást, tudományos kutatói és oktatói tapasztalatokat, kiterjedt nemzetközi tudományos kapcsolati hálót és biztos jog-összehasonlító módszertani ismereteket) igényel, azaz a tudományos előkészítő tevékenységhez, illetve háttértámogatáshoz más típusú ismeretekre és tapasztalatokra van hangsúlyosan szükség, mint a mindennapi minisztériumi munkában. A tudományos támogatás ugyanakkor csak akkor lehet eredményes és jól megalapozott, mindenre kiterjedő, ezért egyszerre megbízható és hosszabb távon is hatékonyan hasznosítható, ha erre megfelelő tudományos keretek állnak rendelkezésre, ideértve a kutatói tapasztalatokat, hazai és nemzetközi kutatói kapcsolati hálót, valamint az elmélyült és jól megtervezett tudományos kutatói tevékenységet egyaránt.
Az összehasonlító jog egyszerre tudomány és módszer. Az összehasonlító jog művelésével lehetőség van a külföldi jogrendszerek összehasonlítására és bemutatására, amely új tudományos megállapításokra is lehetőséget ad. Az eltérő jogi kultúrák, jogrendszerek kölcsönhatása során lehetséges és szükséges is egyúttal bemutatni, hogy az egyes országok milyen mértékben kívánják jogrendszereiket harmonizálni és mennyiben őrködnek nemzeti sajátosságaik, értékeik megőrzésében. Az összehasonlító jogi kutatások a jogrendszer egészét érintik, így a közjog, a magánjog, nemzetközi jog és Európa-jog területeit is.
Az intézet kutatási profilja kiterjed a jogtudomány teljes palettájára, annak érdekében, hogy a kutatóintézet munkáját
- 7/8 -
szilárd, tudományos alapokon végezhesse, miközben kombinálni kell az elmélyült, alapos kutatói tevékenységet a precíz, a jogalkalmazás számára is használható formába öntéssel. Az intézet önálló kutatási eredményeit, elemzéseit publikációk, monográfiák, tudományos konferenciák formájában is elérhetővé kívánja tenni a tudományos közélet számára. Az intézet tevékenységének fontos része, hogy a tudományos eredmények külső elérhetőségét és hasznosulását is segítse, amelynek érdekében - saját kutatómunkájának alapulvételével - egy tudományos adatbázist épít ki.
Az intézet tevékenysége során tapasztalt, több nyelven beszélő, szakterületüket kiválóan ismerő kutatókra, valamint részben már meglévő, de folyamatosan bővítendő hazai és nemzetközi szakértői hálózat segítségére szeretne támaszkodni. Az intézet kutatói nemzetközi kutatóintézetekkel, kutatócsoportokkal tartanak fenn és építenek ki kapcsolatokat, működnek együtt. Közép- és hosszú távon közös kutatások, képzések folytatása is szerepel a célok között. A munkatársak folyamatosan jogtudományi kutatásokat végeznek, amelyeket konferenciák, publikációk keretében tárnak majd a nyilvánosság elé. A szervezeti egységek kutatócsoportokként működnek a klasszikus magánjogi - közjogi - nemzetközi/európai jogi felosztás, szükség esetén pedig egy-egy témakör mentén.
Az intézet az első teljes működési évétől, azaz 2020-tól kezdve évi két nemzetközi konferencia megszervezését tűzte ki célul, hazai és nemzetközi előadók részvételével. A nemzetközi konferenciák anyagát kötet és online formában is meg kívánjuk jelentetni. A nemzetközi konferenciák mellett kiemelt cél összehasonlító joggal kapcsolatos konferenciák szervezése a hazai jogtudományi élet számára is, önállóan és más intézményekkel, egyetemekkel, kutatóműhelyekkel közösen is.
Mádl Ferenc (1931-2011) professzor, a rendszerváltozás utáni Magyarország második megválasztott köztársasági elnöke igazi tudós és nagy tudású, rendkívül empatikus és inspiráló pedagógus is volt. Nagy megtiszteltetés az újonnan alakult intézet számára, hogy nevét viselheti, és mindez természetesen nem kis felelősséggel is jár. Az 1990-es évek elején előbb, mint tárca nélküli, később mint művelődési és közoktatási miniszter közelről ismerte a végrehajtó hatalom működését, és ebben a minőségében is sokat tett a magyar tudomány újjászervezéséért.
Mádl Ferenc a jogtudomány számos területén jeleskedett, mind a mai napig őt tartják a nemzetközi gazdasági és összehasonlító magánjogtudomány egyik legnagyobb magyar alakjának. A Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja volt, ezenfelül tagja volt többek között a Harvard Academy of International Commercial Law-nak és az Academy of Europe-nak is.[8] Számos más elismerés mellett a Széchenyi-díj birtokosa, a Légion d'honneur kitüntetettje. Tanított a Berkeley Egyetemen, a McGeorge School of Law-n, a strasbourgi és a müncheni egyetemen. Többek között az athéni, párizsi, heidelbergi és tallinni egyetemek díszdoktora.[9] Neve összefonódott az összehasonlító jogtudománnyal, amelynek művelése egész pályafutását végigkísérte, a strasbourgi egyetem nemzetközi összehasonlító jogi képzésén való részvételtől Összehasonlító nemzetközi magánjog könyvén át az utolsó években írt tanulmányaiig, nem is beszélve a hamburgi Max Planck Intézet által koordinált International Encyclopedia of Comparative Law szerkesztőbizottsági tagságáról.[10] Ahogy Péteri Zoltán professzor emlékező szavaiból is megtudhattuk, Mádl Ferenc nemcsak a magyar tudomány fejlődését előrevivő, nyitott és integratív személyiség volt, hanem munkássága összehasonlító jogi vonulatán keresztül az ötvenes évektől dolgozott a nemzetközi kapcsolatok építésén, többek között a strasbourgi Nemzetközi Összehasonlító Jogi Fakultás rendszeres "szessziói" során, amelynek egyik első magyar oktatója is volt.[11] Egykori munkatársai úgy emlékeznek rá, mint aki tudását, a jogtudomány, s ebben különösen az összehasonlító jog művelését is az általa vallott értékek és hazája szolgálatának rendelte.[12]
A Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet tudományos műhely kíván lenni: olyan szakmai közösség, amely a tudomány útján járul hozzá az ország fejlődéséhez. Amely magas színvonalú munkájával, eredményeivel, illetve a tudományszervezés terén folytatott tevékenységével úgy kerül fel a magyar jogtudomány térképére, hogy mindeközben munkáját alkalmazott tudományként be tudja építeni az állami működésbe, különösen a jogalkotás előkészítésének fázisába.
Az összehasonlító jog alkalmazásával az intézet által nyújtott segítség azonban eddig a pontig terjed: annak eldöntése, hogy a magyar helyzetben mi alkalmazható, mi célravezető, nem az intézet, hanem már a döntéshozók feladata. Politikai döntést tehát (amely már a jogtudományon jóval túlmutató, gazdasági és szociológiai tényezők figyelembevételével születik) nem hoz az intézet, hiszen ez profiljától teljesen idegen. Feladata egyes megszületendő döntések előkészítésének segítése szakmailag megalapozott jogi háttérkutatással, az összehasonlító jog segítségével fellelhető megoldási opciók feltárásával, elemzésével. Ez a feladat azonban nem csekély: felelősségteljes munkát, a szigorú szakmai szabályok betartását,
- 8/9 -
ezzel egyidejűleg kreativitást és jó szintetizáló képességet, lényeglátást követel meg.
Az összehasonlító jogi kutatások ugyanakkor nem jelentik, hisz nem is jelenthetik a külföldi jogi megoldások szolgai átvételét. Az összehasonlító jog nem a magyar jogtudomány értékeinek feladása, hanem bölcs körültekintés, amelynek ismeretében megalapozott döntések hozhatók meg, amely - az állam szemszögéből nézve - segíthet elkerülni olyan buktatókat, amelyeket máshol már megtapasztaltak. Az intézet névadója, az összehasonlító és nemzetközi magánjogi jogtudomány egyik legkiválóbb alakja sem becsülte alá soha azt az erőt, amely a sajátosságaink megtartásában rejlik. Ahogy egy Párizsban elhangzott beszédében fogalmazott:
"Csak azok a közösségek tudnak és fognak fennmaradni, amelyek - kis népességük ellenére -, miközben magukba szívják az uralkodó kultúrák befolyását is, kötődnek és ragaszkodnak gyökereikhez, képesek megőrizni nemzeti önazonosságukat és nem esnek divatos tendenciák áldozatává. Az emberiség csak így tudja megőrizni a kultúrák eredeti sokszínűségét és gazdagságát, tehát lényegadó jellegzetességét, csak így menekülhet meg egy globális homogenizáció fenyegető sivatagától."[13]
Európa nemcsak kulturális, de jogtudományi szempontból is ékes példája annak, hogy ez a filozófia a siker záloga l ehet. Az európai sokszínűség jogi szempontból is sikeres megoldásokat hozott a felszínre, egyúttal megerősítve azt, hogy a túlzott homogenizáció, a helyi sajátosságok figyelmen kívül hagyása a jogi és gazdasági versenyképesség rovására megy, ugyanakkor számos esetben segítenek mások tapasztalatai például újonnan felmerülő jogi problémák orvoslásában.
Az összehasonlító jogi alkalmazott kutatások tehát segíthetnek a döntéshozók számára megtalálni azon jogi megoldásokat, amelyek a magyar társadalmi viszonyok között is működőképesek, hiszen lényeges tapasztalatokat gyűjtenek össze, különösebb társadalmi erőforrások ráfordítása nélkül, pusztán a tudomány eszközével. Az intézet emellett komolyan veszi szakmai műhely szerepét is: munkatársainak kutatómunkája mellett konferenciák, tudományos előadások és rövidebb-hosszabb távú tudományos együttműködések, a nemzetközi szakmai kapcsolatok építése és ápolása jelentik azt a keretet, amelyben működni kíván, szem előtt tartva névadója szellemi örökségét. Az alapításra javaslatot tevő Trócsányi László igazságügyi miniszter, egyetemi tanár, a Mádl Ferenc Intézet szellemi atyja fogalmazott a következőképpen: "bár a jog konzervatív tudomány, a tradíciók ápolása mellett itt is nélkülözhetetlen az innováció".[14] Az alkalmazott összehasonlító jog teret ad ennek: ötvözi a modernitást és a hagyományos megoldásokat. Az összehasonlító jogi kutatások eredményei által pedig a Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet is egyszerre kíván megfelelni a kreativitás és az innováció, valamint a hagyományos jogi kutatás igényeinek. ■
JEGYZETEK
[1] Vö. Péteri Zoltán: Teaching of Comparative Law and Comparative Law Teaching. Acta Juridica Hungarica, 2002/43, 3-4., 243-261.; Max Rheinstein: Teaching Comparative Law. The University of Chicago Law Review, 1938/5. 615-624.
[2] Vö. F. C. Auld: Comparative Law. The Canadian Bar Review, 1948/26. 352-361.
[3] Vö. Fröhlich Johanna - Csink Lóránt: Topics of Hungarian Constitutionalism. Tijdschrift Voor Constitutioneel Recht, 2012. 424-439.; Peer Zumbansen: Les Jeux Sont Faits: Comparative Law - As It Really Was Meant to Be. The American Journal of Comparative Law, 2017/65. 237-255.; Sherally Munshi: Comparative Law and Decolonizing Critique. The American Journal of Comparative Law, 2017/65. 207-235.; James Q. Whitman: The Hunt for Truth in Comparative Law. The American Journal of Comparative Law, 2017/65. 181-190.
[4] Vö. Edward J. Eberle: Comparative Law. Annual Survey of International & Comparative Law, 2007/13. 93-102. Heikki Pihlajamaki: Merging Comparative Law and Legal History: Towards an Integrated Discipline. The American Journal of Comparative Law, 2018/66. 733-750.
[5] https://www.isdc.ch/ (2019. 06. 14).
[6] http://www.hiifl.gr/ (2019. 06. 14.).
[7] https://iws.gov.pl/en/o-instytucie/ (2019. 06. 14.) Az intézet 2009 óta működik a jelenlegi formájában.
[8] https://www.ae-info.org/ae/Member/M%C3%A1dl_Ferenc (2019. 06. 11.)
[9] Herbert Kronke: Ferenc Mádl (1931-2011). Uniform Law Review, 2011/16. 8-11., 8.
[10] Kronke i. m. 8. Mádl Ferenc vonatkozó munkássága kapcsán lásd különösen Mádl Ferenc: The Transformation Process in Central and Eastern Europe: Main Elements and Strategies. Uniform Law Review, 1998/3. 565-581.; Mádl Ferenc: A Comparative Law Synthesis Theory v. Private Transnational Law as a New Conception in Private International Law. Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös Nominatae, 1976/18. 73-119.; Mádl Ferenc: The Law of International Economic Relations. Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös Nominatae, 1978/20. 57-100.; Mádl Ferenc - Vékás Lajos: Über das ungarische IPR-Gesetz in rechtsvergleichender Betrachtung. Acta Juridica, 1981/23. 149-174.
[11] Péteri Zoltán: Mádl Ferenc. Iustum Aequum Salutare, 2011/7. 5-7., 5.
[12] Péteri i. m. 7.
[13] Beszéd az UNESCO Általános Konferenciája 27. ülésszakának plenáris ülésén, Párizs, 1993. okt. 27.; Mádl Ferenc: Az európai örökség útjain. Atheneum, 1993. 68.
[14] Trócsányi László beszéde a Miskolci Egyetemen 2019. január 25-én, az Eperjesi Evangélikus Jogakadémia Miskolcra költözésének 100. évfordulójára szervezett konferencián.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD, D.E.A., a Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet vezetője, a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar egyetemi docense.
[2] A szerző a Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet helyettes vezetője.
Visszaugrás
