A médiaszabályozás jelenleg zajló nagy átalakítási folyamatának értékelése során mércék és referenciák után kutatva evidens módon az Európai Unió szabályozási kerete, követelményei, az egyes tagállamok szabályozási gyakorlata jelentheti az elemzés kiinduló pontjait. A felmerülő számos kérdés közül ez az írás a független médiafelügyelet intézményi, illetve egyéb garanciális szabályainak európai megoldásait veszi számba.
A médiahatóságok jellemzően három főtevékenységet látnak el: kiadják a piacra lépéshez szükséges jogosultságokat, törvényességi felügyeletet gyakorolnak a műsorszolgáltatási tevékenység felett, illetve egyre inkább kapnak a törvényalkotótól szabályozási funkciókat. Az európai országokban működő médiahatóságok intézményi megoldásai színes képet mutatnak, szervezeti felépítésük, működésük, funkciójuk értékelésénél nem lehet eltekinteni az adott ország közjogi struktúrájának, jogi és politikai kultúrájának, demokratikus hagyományainak vizsgálatától. Általános jellemző azonban, hogy a legtöbb országban szabályozó hatóságként működnek, amely szervezeti megoldás már önmagában is nagyobb autonómiát feltételez más állami szervekhez képest. A keretszabályokat megadó törvényi felhatalmazás alapján széles szabályalkotási jogokkal rendelkeznek. Sok esetben társszabályozási formában, az iparági szereplők által kialakított szabályok elfogadásával, felügyeletével látva el ezt a funkciót.
A szabályozó hatóság, mint szervezeti megoldás kialakulásának és elterjedésének indoka, hogy egy ilyen szervezet gyorsabban és rugalmasabban képes reagálni a piaci folyamatokra. Működése a piaci szereplők számára átláthatóbb, kiszámíthatóbb és stabilabb, mivel a jogi garanciák miatt direkt politikai befolyásnak kevésbé van kitéve, és előnyként említi még a szakirodalom a költséghatékonyabb működést is. Működésük kiemelt célja a felügyelt iparág hosszú távú érdekeinek képviselete, a nagyobb iparági szereplők egyéni, illetve az aktuálpolitika által érvényesíteni próbált érdekekkel szemben.
A médiahatóság függetlenségének követelménye abból az alaptételből ered, hogy az elektronikus sajtó szabadsága (egyben a véleménypluralizmus) csak úgy garantálható, ha a tevékenységét felügyelő hatóság megfelelő függetlensége is biztosított. Az elektronikus médiapiac szereplői ugyanis - alkotmányosan igazolhatóan - szigorúbb szabályok között végzik tevékenységüket, mint a nyomtatott sajtó, így szükség van egy olyan állami szervre, amely felügyeli e szigorúbb és részletesebb szabályok érvényesülését. E szabályok érvényesítése során a médiahatóságok a véleménynyilvánítási szabadság és más, alkotmányosan védett jogok és értékek ütközési zónájában tevékenykednek. Másrészt a szabályozó hatóság sok esetben a médiapiaci szereplők közötti érdekkonfliktusok terében működik, amely helyzet ugyancsak meghatározott távolságot követel meg minden piaci szereplőtől.
A szabályozó hatóság függetlensége három dimenzió mentén írható le: politikai függetlenség, függetlenség a piaci szereplőktől, és a szervezeti függetlenség, amely utóbbi a pénzügyi, személyi és technikai erőforrások szabályozási igényét jelenti. A függetlenség jogszabályi rögzítése önmagában nem elegendő a függetlenség tényleges megvalósulásához, a deklaráción túl garanciális szabályok megalkotása szükséges. Minél több garanciális jogintézmény kerül be a szabályozásba, annál inkább megvalósulhat a tényleges függetlenség. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy a tényleges függetlenség foka nem önmagában a rögzített garanciáktól függ, befolyásolja azt az adott ország jogi és politikai kultúrája, klímája és közjogi hagyományai. A tényleges függetlenség értékelése így bonyolult, nem pusztán a garanciák meglétére kiterjedő vizsgálat, hanem a politikai közösség működésének, illetve az intézmények működtetésének vizsgálatát is feltételezi. Természetesen létezik néhány olyan könnyebben látható összefüggés, amely a tényleges függetlenség fokát jelezheti. Ilyen például annak a vizsgálata, hogy az intézmények vezetőinek cseréje milyen korrelációt mutat a politikai szereplők változásával.
Értékelhetőbb eredményt kapunk tehát, ha első lépésként a jogszabályokban rögzített (formális) függetlenség garanciális eszköztárát elemezzük, és csak azt követően próbálunk véleményt mondani a tényleges függetlenség fokáról.
A garanciák eszköztárának vizsgálata előtt érdemes azonban néhány állítást rögzíteni:
Hiába fogalmazzuk meg elvárásként a teljes függetlenséget, a realitás az, hogy a szabályozó hatóság szoros leválasztása a politikai és piaci szereplőktől soha nem lehet tökéletes. A függetlenség csak relatív lehet. Hiszen például a komoly szakmai múlttal és tudással rendelkező szakértőknek is van politikai véleménye, elköteleződése, és adott esetben a piaci szereplőkhöz köthető szakmai előélete.
A szabályozó hatóság függetlenségének témája nem izolálható az adott ország társadalmi, gazdasági, politikai környezetétől. A lengyel médiatudóstól, Karol Jakubowicztól kölcsönzött "systemic parallelism" fogalma jól érzékelteti ezt az összefüggést, amely szerint a médiarendszer visszatükrözi annak a társadalomnak a sajátosságait, amelyben működik.
A médiahatóság függetlensége szoros kölcsönhatásban van az adott országban működő műsorszolgáltatók függetlenségével. Valószínűtlen a politikától független média egy olyan közegben, ahol a médiahatóság az adott politika, politikai többség eszközeként működik.
A szabályozó hatóság intézményi megoldásánál kényes feladata van a jogalkotónak, ki kell alakítania a függetlenség-felelősség működtethető egyensúlyát. Megfelelő hatalommal és autonómiával kell felruházni a szabályozó hatóságot, hogy képes legyen ellátni feladatát, ugyanakkor biztosítani kell azt is, hogy tevékenysége szakmai alapokon ellenőrizhető legyen.
A függetlenség követelményének nemzetközi jogi alapja elsősorban Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény véleménynyilvánítás szabadságáról szóló 10 cikke.1 E cikkelyre hivatkozik az a 2000-ben kiadott Európa Tanácsi2 ajánlás is, amely az elektronikus média területét felügyelő állami szerv függetlenségére vonatkozó követelményeket foglalja össze. Ugyan a dokumentum nem bír kötelező erővel, ennek ellenére egy egységes szabályozási alapot ad az európai és a nemzeti szabályozáshoz.
A televíziózás európai uniós keretszabályát adó irányelv (korábban 89/552/EGK) 2005-ben megjelent módosítási tervezetébe külön szabályként került bele a független médiahatóság felállításának követelménye. Az egyeztetési folyamat során azonban direkt kötelezettséget kimondó szabály kikerült a szövegből és a függetlenség, mint kritérium egy puhább formában szerepel az új audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelvben (AMSZ Direktíva 2010/13/EU). 3
"(94)A Szerződés által a tagállamokra ruházott feladatok alapján ezen irányelv átültetéséért és tényleges végrehajtásáért a tagállamok felelősek. A tagállamok megválaszthatják a jogi hagyományaiknak és meglévő struktúráiknak megfelelő eszközöket és különösen a hatáskörrel rendelkező független szabályozó szerveik formáját, annak érdekében, hogy az ezen irányelv végrehajtásával kapcsolatos tevékenységüket részrehajlástól mentesen és átlátható módon végezhessék. Konkrétabban, a tagállamok által megválasztott eszközöknek hozzá kellene járulniuk a médiapluralizmus előmozdításához."
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
