A szerzői művek napjainkban egyre inkább felértékelődnek, egyre nagyobb figyelem összpontosul rájuk. Ennek alapvetően három oka van: egyrészt egyes (elsősorban művészi) alkotások jelentős anyagi értéket képviselnek, másrészt egyre növekszik azon alkotások köre, amelyek mindennapi életünk részévé, segítőivé válnak, melyek nélkül nehezen képzelhető el a XXI. század emberi társadalma. Ez utóbbiak körében elegendő a gépesített világunk eszközeit, műszaki alkotásait működtető szoftverekre, vagy a szomszédos jogi védelemben részesülő műholdas műsorsugárzásra gondolni. Az utóbbi évtizedekben a szerzői művek körének gyarapodásával, a technika - különös tekintettel a digitalizációra - fejlődésével párhuzamosan szélesedett a szerzői művek felhasználási módja és a velük kapcsolatos jogsértések - a szellemi termékekkel való kalózkodás[1] - elkövetésének lehetősége, ennek következtében gyakorisága is, amely a harmadik olyan tényező, amely ráirányítja a figyelmet a szerzői művekre és a velük kapcsolatos jogsértésekre. Új típusú, a szerzői alkotásokat és szomszédos, illetve rokonjogi teljesítményeket érintő magatartások jelentek meg, kihí-
- 181/182 -
vás elé állítva a jogalkotókat ezen cselekmények jogi minősítését illetően, továbbá a bitorlásokkal szemben alkalmazható szankciórendszer korszerűsítésének vonatkozásában is.
A szerzői jog, illetve a szerzői művek gazdasági jelentőségének növekedése[2] maga után vonta a bitorlásokkal szembeni hatékony fellépés iránti igényt és ennek érdekében megteremtette a nemzetközi szinten összehangolt fellépést.[3] Ezt a folyamatot ösztönözte az is, hogy a szerzői művek felhasználása, a velük kapcsolatos jogsértések elkövetése egyre inkább nemzetközi jelleget ölt, melyekkel szemben önmagában a nemzeti jogi szabályozás nem nyújthat hatékony védelmet.[4] A bitorlások elleni fellépés jegyében multilaterális nemzetközi szerződések[5] születtek, illetve megindult az Európai Unió jogalkotási gépezete[6] is. A nemzetközi jogalkotás eredményei visszatükröződnek a belső jogi szabályokban is.
Az utóbbi években a magyar jogrendszerben is alapvető változások mentek végbe, melyek átfogó, több irányú védelmet nyújtanak a szerzői jogi bitorlásokkal szemben. Jelen írás célja annak bemutatása, hogy a szerzők és egyéb jogosultak jogainak védelme érdekében létrejött komplex, több jogágra kiterjedő szankciórendszer milyen tényezők hatására alakult ki, milyen összefüggés mutatható ki a jogsértések jellege és az alkalmazott jogkövetkezmények típusa között, milyen speciális ismérvekkel jellemezhető a szankciórendszer és az alkalmazott jogkövetkezményeknek milyen hatásai vannak. A hatásmechanizmusok vizsgálata alapján megfogalmazásra ke-
- 182/183 -
rülnek kritikai észrevételek, módosítási javaslatok. A jogi felelősség rendszerébe ágyazottan kerülnek bemutatásra a jogszabályi diszpozíció megsértésének esetére állami kényszerrel biztosított, a jogsértőre nézve hátrányokkal járó negatív jogkövetkezmények,[7] támaszkodva a jogi felelősség és a szankciótan hazai tudományos eredményeire. A vizsgálódás további fókuszában az egy adott magatartásra reflektáló, különböző jogágakba sorolható szankciók párhuzamos alkalmazási lehetőségének elemzése áll.
A jogi felelősség lényegét többen, többféle aspektusból vizsgálták. A magunk részéről Eörsi Gyula megközelítését osztjuk, aki szerint a jogi felelősség a nevelés célját szolgáló, kivételesen alkalmazásra kerülő, hátrányt okozó eszközök alkalmazásában áll, és amelynek két feltétele van, egyrészt olyan magatartásfajta, amely javításra szorul, másrészt amely a hivatkozott eszközökkel javítható is.[8] Ebben a felfogásban a felelősség és a szankció fogalma nem választható el egymástól, szorosan összefüggnek. A középpontban egy külvilágban megnyilvánuló, társadalomra veszélyes emberi magatartás, tevés vagy mulasztás áll, amely a közösség részéről a társadalmi együttélés szabályainak megtartása érdekében reakciókat vált ki. A szankció tehát az egyén és a közösség egymás közötti viszonyában játszik fontos szerepet. Az egyéni tett a közösség részéről meghatározott célok elérése érdekében vált ki hatást, a társadalom igyekszik a szankció alkalmazásával nevelő hatást gyakorolni a nemkívánatos magatartást tanúsító egyénre és a közösség többi tagjára, hátrány okozásával helyreállítani a jogsértés előtti helyzetet. A jogi szankció Eörsi szerint hátrány, amelynek elszenvedésére az állam kényszeríti a felelős személyt.[9]
Az adott jogsértésre alkalmazandó leginkább megfelelő szankció meghatározásához két tényezőre kell figyelemmel lenni. A jogsértő magatartás jellegére és a szankcióval elérni kívánt joghatásra. Ehhez pedig elengedhetetlen a szankció differenciálódásának, osztályozásának, jogági tagozódásának vizsgálata, annál is inkább, mert a szankció absztrakció, amely
- 183/184 -
mindenfajta jogi szankció közös jegyeit tartalmazza.[10] A differenciálódás a jogi rendszer fejlődésének egyik jelentős tényezője, illetve maga a jogi rendszer bonyolultabbá válása tette lehetővé újabb jogi szankciók megjelenését.[11] A jogi szankciók differenciálódása terén az általánosan elfogadott nézet a jogi szankciók jogági tagozódás szerinti osztályozása. A leginkább a Marton Géza általi csoportosítás áll közel a jogági tagozódáshoz, ugyanis Marton céljuk szerint két nagy szankciócsoportot különít el, a restitutív és a represszív szankciók csoportját, előbbi alatt értve a kötelemszerűvel ellentétes irányban alakult dolgok rendjének helyreállítását természetben vagy pénzbeli ellenérték formájában, míg az utóbbi lényegét abban jelöli meg, hogy az a cselekvőre nézve fájdalmas következménnyel, büntetéssel jár, ami akár anyagi, akár személynek okozott hátránnyal elérhető.[12] A restitutív szankcióval tipikusan - de nem kizárólagosan - a polgári jog területén, a represszív szankcióval elsődlegesen a büntetőjog területén találkozhatunk, amely miatt ez az elhatárolás jogágazati csoportosításként is felfogható.[13]
Eörsi szerint a differenciálódás folyamata a jogágazatok differenciálódásának folyamatába illeszkedik bele, ahol az első lépcsőfok a magánjog és közjog szétválása, a retorzió mellett a reparáció megjelenése, a büntetőjogi és magánjogi felelősség elkülönülése volt.[14] A szankciók - témánk szempontjából is - legfontosabb és leggyakoribb, jogágak szerinti csoportosítását a polgári jogi - büntető jogi szankciók közötti különbségek megvonása jelenti.[15] Az alábbiakban - Eörsi nyomán - röviden áttekintjük ezen két jogág szankcióinak sajátosságait, az eltéréseket és hasonlóságokat annak érdekében, hogy ezen dichotómiára támaszkodhassunk a szerzői jogi jogsértések szankcióinak elemzése során.
- 184/185 -
A szankcióbeli különbségeket előrevetíti az, hogy a két jogág felelősségi rendszere alapvető eltéréseket mutat. (i) A büntetőjog területén a felelősség közvetlenül az egész társadalommal szemben áll fenn, a polgári jogban a jogaiban, illetve törvényes érdekeiben megsértett személlyel szemben. (ii) Ebből következően a büntetőjogban a felelősségre vonás általában kötelező jelleggel megtörténik, míg a polgári jogban a sértett akarat elhatározásától függ az igényérvényesítés. (iii) A büntetőjog a nagyobb, a polgári jog a kisebb társadalomra veszélyességű magatartásokra reagál, (iv) a polgári jogi felelősség a vagyoni károsításra reagál, a büntetőjogi pedig elsősorban nem ezt helyezi előtérbe.[16] A felelősség körét illetően Eörsi szerint a különbségek abból következnek, hogy a polgári jogi felelősség a károkozásra reagál, míg a büntetőjogi felelősség ettől függetlenül a jogalkotó által kiemelt magatartásokra.
A szankciókkal sújtott magatartások megítélése körében rámutat Eörsi arra, hogy (i) a büntetőjogban csak bűnösségen alapuló felelősség jöhet szóba, a polgári jog területén előfordul vétkességtől független felelősség is, (ii) a büntetőjog nagyobb mértében individualizál, veszi figyelembe a jogsértő személyi körülményeit, mint a polgári jog, (iii) a gondatlanság határai alacsonyabban vannak, mint a büntetőjogban, valamint (iv) a polgári jogban a vétkességet elegendő vélelmezni, míg a büntetőjogban a bűnösséget bizonyítani kell, továbbá (v) a polgári jog a vétkesség különböző fokozataira kevésbé helyez figyelmet, mint a büntetőjog.[17]
A polgári jogi és a büntetőjogi szankció közötti különbségeket Eörsi hét pontban fogalmazza meg:
a) A polgári jogi szankció közvetlen rendeltetése a reparáció, elsősorban az okozott kár megtérítése, a sérelem közvetlen kiküszöbölése, a büntető jogi szankció célja elsődlegesen represszió, a jogsértő megbüntetése.
b) A büntetőjogi szankció sokkal árnyaltabb, sokoldalúbb hatást vált ki mint a polgári jogi szankció, mert fizikai, anyagi és erkölcsi téren is jobban igazodik a jogsértő egyéniségéhez.
c) A polgári jogi szankció mértékét az okozott kár szabja meg, a büntetőjog a szankció mértékének meghatározása során a tett egészéből indul ki, a polgári jog a kisebb jogsértésre is reagál, a büntetőjog azonban több szankcióval rendelkezik.
- 185/186 -
d) A bíró szabadabb kezet kap a büntetőjogi szankció megállapításánál, mint a polgári jogi szankció alkalmazásánál.
e) A büntetőjogi, mint a társadalommal szembeni felelősséggel az erkölcsi jellegű szankciótöbblet is együtt jár.
f) A polgári jogban a szankció érvényesítése általában a károsulttól függ, a büntetőjogban azonban a bűnüldöző szervek kivételesen mellőzhetik csak az eljárás lefolytatását, a szankció kiszabását.
g) Bár mindkét jogág szankciója hátrányt helyez kilátásba és alkalmaz, a polgári jogban a nevelő hatás kisebb súlyú.[18]
A polgári jogi és büntetőjogi szankciók szembeállítása során Eörsi elemzése kapcsán elsősorban a jogsértő magatartás károkozó jellegét helyezte középpontba, hiszen művében a kártérítési felelősséggel foglalkozott. Ahhoz, hogy a szerzői művekkel kapcsolatos jogsértő magatartásokkal szemben alkalmazható optimális szankciók meghatározhatók legyenek, elsődlegesen ezen jogsértő magatartásokat kell feltérképeznünk és azokat a hatásokat, amelyeket a szankció alkalmazásától várunk.
A jogi szankciók mindig a jogsértő magatartásra adott, kényszer alkalmazását lehetővé tevő reakciók a közösség (az állam) részéről. Ez a megállapítás a szerzői jogi jogsértésekre is igaz, ezért elsődlegesen a szerzői művek, illetve a hozzájuk kapcsolódó jogviszonyok sajátosságait kell feltárni, mert azok determinálják a jogsértések jellegét.
A szerzői jog az irodalom, a tudomány és a művészet területén létrehozott egyéni, eredeti alkotások szerzőinek személyhez fűződő és vagyoni jogait részesíti védelemben, kiterjesztve hatókörét a szomszédos jogi, illetve rokonjogi teljesítményekre is.[19] A szellemi alkotások jogán belül elhelyezhető szabályanyag a polgári jog rendszerének szerves része, annak sajátosságait visszatükrözve a jogviszonyok szerkezete és egyéb jellemzői vonatkozásában és alkalmazva alapvető módszereit. A jogterület specialitása, a szabályozás tárgyának egyedi jellege miatt több olyan jogintézménnyel találkoz-
- 186/187 -
hatunk a szerzői jogban, amely kizárólag ezen jogterület sajátja. A szerzői jogi szabályozás és a szerzői jogi jogviszonyok jellemzőinek vizsgálatához a kiindulópontot a szerzői mű és annak sajátosságai jelentik.
A szerzői alkotás legfontosabb jellemzője az alkotójához fűződő individuális kapcsolat,[20] az egyéni eredeti jelleg és az, hogy egy alkotói folyamat, szellemi tevékenység eredményeként létrejövő olyan alkotás, amelynek védelemben részesítése nem függ a műre, annak színvonalára vonatkozó értékelésektől, bírálatoktól, amelynek esztétikai, minőségi és mennyiségi jellemzői irrelevánsak az oltalomban részesülés szempontjából.[21]
A szerzői alkotásokhoz kapcsolódó jogviszonyok három csoportba sorolhatóak a megalkotásuktól a felhasználásukig terjedő folyamat mentén, melyben központi szerepet játszik az az alapjogviszony, amelynek keretében a védelmet biztosítja a jogrend a szerzői alkotás felett. Az alkotót megillető kizárólagos védelem abszolút szerkezetű és negatív tartalmú jogviszony keretében valósul meg, személyhez fűződő és vagyoni jogok katalógusának tiszteletben tartását előírva mindenki számára. A védelem az alkotás létrejöttével egyidejűleg keletkezik. Az alkotás folyamát azonban - elsősorban szerződéses jogviszonyok útján - ösztönözni lehet, relatív szerkezetű és pozitív tartalmú jogviszonyok keretében, melyek időben megelőzik az alapjogviszonyok létrejöttét. A jogviszonyok harmadik csoportját a felhasználás jogviszonyai, mint abszolút szerkezetű és negatív tartalmú, az alapjogviszonyokra épülő jogviszonyok alkotják, biztosítva a szerzői jogi oltalomból eredő kizárólagos jogok érvényre juttatását.[22]
A szerzői alkotások individualitást tükröző volta együtt jár azzal, hogy a szerző személyében is védelemben részesül, a művével kapcsolatosan több kizárólagos jog illeti meg. Ezen személyhez fűződő jogok az általános polgári jogi személyiségvédelmi szabályokat tükrözik vissza. A szerzői művek áruként való megjelenése a vagyoni jogokon keresztül realizálódik. A szerzőt kizárólagos jog illeti meg művének, illetve annak részének anyagi vagy nem anyagi formában történő bármilyen felhasználására, és a felhasználás engedélyezésére, mely főszabály szerint minden esetben díjazás ellenében történhet. A felhasználás, vagyis a mű érzékelhetővé tétele számtalan módon megvalósulhat, melyek közül néhányat, a legtipikusabb módokat, a jogszabály is nevesít.
- 187/188 -
A szerzői jogi szankciókat a jogsértések, a jogsértéseket pedig elsősorban a szerzői művekhez kapcsolódó jogviszonyok és azok jellege határozza meg, így a jogsértések típusainak felleltározása során a jogviszonyok fentiekben hivatkozott sajátosságaira mindenképpen tekintettel kell lennünk. Álláspontunk szerint a jogsértések szempontjából kell a jogkövetkezményeket meghatározni. A legáltalánosabb értelemben akkor beszélhetünk szerzői jogi jogsértésről, azaz bitorlásról, ha az abszolút szerkezetű és negatív tartalmú szerzői jogi jogviszony jogosultjának jogait bármilyen módon megsértik,[23] melynek következtében a szerzői jogi jogosult és a jogsértő között relatív tartalmúvá alakul át a jogviszony.[24] A bitorlás tehát a szerzői műre vonatkozó, szerzői jog által védett alanyi jog megsértését jelenti,[25] melynek a legkülönfélébb megnyilvánulási formái lehetnek. A továbbiakban ezen, bitorlást megvalósító magatartásokat kívánjuk rendszerezni, két meghatározó tényező mentén. (i) Minden esetben a hatályos szerzői jogi, anyagi jogi szabályok jelölik ki a jogszerű és a jogellenes magatartások határait, másrészt (ii) a szerzői jogi jogsértést folyamatként tételezzük, amely egy időtengely mentén vizsgálható a magatartás céljaitól, motívumaitól kezdve az elkövetés jellegzetességein át annak következményéig, illetve hatásáig.
A szerzői jogi jogsértések tipizálása körében iránymutató szempont lehet a szerző és más szerzői jogi jogosult tudattartalmának vizsgálata, azaz annak alapul vétele, hogy a szerző tudattartalma átfogja-e egyáltalán azt, hogy jogbitorlást követ el, vagy egyáltalán nincs tisztában azzal, hogy jogszabályi rendelkezéseket hág át. A gyakorlatban egyre inkább megfigyelhető az a tendencia, hogy az abszolút szerkezetű jogviszony kötelezetti pozíciójában lévő alanyok nincsenek tisztában azzal, hogy milyen tételes jogi rendelkezéseket kell betartaniuk, így azt sem érzékelik, ha nem a jogi előírások mentén járnak el. Ennek oka visszavezethető egyrészt a technika rohamos léptékű fejlődésére, melynek következtében olyan eljárások, megoldások válnak bárki számára könnyen elérhetővé, amelyekről
- 188/189 -
nem is feltételezi, hogy szerzői jogokat sértő magatartásnak minősülhet, másrészt - és az előzőekből is következően - a digitális kor szerzői jogi szabályainak részletei még a tudatos jogkövető magatartást tanúsító jogalanyok számára is jelenthetnek értelmezési nehézséget.
Elkülöníthetjük egymástól a nem tudatos és a tudatos jogsértéseket, mely megkülönböztetést illethetnénk az objektív és a szubjektív kifejezésekkel is, ahol - polgári jogi szempontból - a tudatos (szubjektív) kategórián belül lehet szerepe a jogsértő felróhatóságának, illetve jöhet figyelembe a vétkesség. A jogsértő célzata, a magatartását vezérlő motívumok csak ezen csoporton belül értelmezhetőek.[26] A bitorló magatartását vezérelheti különféle megfontolás, vezérfonalul szolgálatnak erkölcsi és anyagi motívumok. Előbbi alatt érthetjük a jogsértő arra irányuló célját, hogy valamely nagyra becsült alkotást sajátjaként tüntessen fel,[27] s ezáltal tegyen szert társadalmi vagy szűkebb körű elismertségre. Sokkal gyakoribbak azonban a jogsértések anyagi mozgatórugói, amelyek kétirányúak lehetnek. A jogsértőt motiválhatja egyrészt az, hogy saját maga számára vagyoni haszonra tegyen szert, másrészt - bár ritkábban - előfordulhat, hogy a szerző számára akar vagyoni hátrányt okozni.
A tételes szerzői jogi rendelkezéseket sértő konkrét magatartások megnyilvánulási formája szerteágazó, a bitorló magatartások jellegét számtalan körülmény, ok befolyásolja, melyek áttekintése alapján világosabb képet kaphatunk a bitorló magatartások specialitásait illetően. E körben csak a tényleges jogsértő magatartásokat vesszük górcső alá, nem értékeljük azt a helyzetet, amikor még csak a jogsértés veszélye áll fenn, de annak elkövetéséről még nem lehet beszélni. Bár a jogsértés elkövetésének veszélye nem tekinthető bitorlásnak, azt nem vitatjuk, hogy az ilyen jellegű megnyilvánulásokkal szemben is igénybe vehetők jogi eszközök.[28] Az alábbiakban a külvilágban megjelenő azon magatartásokat tekintjük át rendszerezve, amelyek - mint a bitorló által ténylegesen kifejtett magatar-
- 189/190 -
tások - sérelmesek a szerzők és más jogosultak számára. A magatartások alanyi, tárgyi és tartalmi oldalról közelíthetők meg.
a) Alanyi szempontú megközelítésben a jogsértő magatartások között különbséget lehet tenni a szerint, hogy a bitorló magatartást egy személy követte-e el, vagy társas, több jogsértő által közösen tanúsított magatartásról van szó. A szerzői alkotások árucikként, kereskedelmi eszközként való megjelenésével együtt jár az, hogy a jogsértő magatartások elkövetésére is létrejönnek jól szervezett csoportok, melynek tagjai tevékenységüket összehangolva nagyobb sikerrel tudják céljukat elérni. A globalizáció és a szerzői alkotások nemzetközi áramlása jelentős indukáló tényezőként hat a csoportos[29] elkövetésre, a nagyobb bevétellel kecsegtető, de egyben több lépcsős bitorló magatartások elkövetésében szinte mindig több személy működik közre. A jogsértők között különbség tehető az alapján, hogy milyen jellegű magatartásukkal járultak hozzá a jogsértés elkövetéséhez, abban "főszerepet" játszottak, vagy segítő, támogató jellegű magatartást fejtettek ki, a jogsértő magatartás leplezésében vettek részt vagy a jogsértő magatartás kiterjesztésében, volumenének növelésében játszott szerepük a meghatározó.
b) Tárgyi szempontú megközelítésben a szerzői jogi jogsértő magatartások különbözhetnek abból a szempontból is, hogy mely alkotásra vagy teljesítményre irányul a kifejtett magatartás. A jogsértés tárgya alapvetően determinálja a jogsértés jellegét. E körben nem csak a szerint lehet különbséget tenni, hogy a jogsértés szerzői alkotással vagy szomszédos-, illetve rokonjogi teljesítménnyel kapcsolatos, hanem a szerzői művek jellege, milyensége is kihat a jogsértés módjára. Könnyen elképzelhető, hogy nem azonos magatartást kifejtve lehet megsérteni egy versre, egy zenei alkotásra, egy pantomimes játékra vagy egy belsőépítészeti alkotásra, illetve építészeti alkotásra vonatkozó jogokat, ahol az alkotás jellege annak felhasználási módját is meghatározza.
c) Alapvetően meghatározza a jogsértés jellegét tárgyi szempontból az, hogy a jogsértés valamely szerzői alkotásra vonatkozik, vagy abban nyilvánul meg, hogy a szerzői alkotás, illetve a szerzői jog védelmére szolgáló intézkedést megkerüli a jogsértő, illetve a szerzői alkotáson elhelyezett jogkezelési adatot eltávolít, megváltoztat, illetve az ilyen jogkezelési adattal ellátott műre vonatkozó cselekményeket végez. Első esetben a jogsértő magatartás közvetlenül a szerzői alkotásra irányul, míg a második esetben a szerzői alkotás, illetve a szerzői jog védelmére alkalmazott megoldásokra. Mivel
- 190/191 -
ezek a védelmi megoldások[30] nem hordozzák magukon a szerzői művek sajátosságait, a velük kapcsolatos magatartások jellege alapvetően különbözik a szerzői jogi alkotásokat illetően tanúsítható magatartásoktól.
d) Az alanyi és a tárgyi szempontú megközelítés ötvözeteként fogható fel az az eset, amikor olyan szerzői alkotásokkal kapcsolatos a jogsértés, amelynek megalkotásában többen vettek részt. Más-más jellemvonásokkal bírnak a származékos művek, a többszerzős és a közös művek,[31] megint más a specifikuma a gyűjteményes,[32] a szerzőtársas és az összekapcsolt műveknek, eltérő az egyes szerzők általi hozzájárulás mértéke, az egyes szerzők alkotásrészeinek egymáshoz való kapcsolódási mértéke, melyekből következően más módon érvényesíthetik jogaikat a jogosultak, s így a jogsértések is más módon érintik az ilyen műveket, illetve azok részeit.
e) Tartalmi megközelítésben különbség tehető az aktív és a passzív magatartások között, azaz a tevésben és a mulasztásban megnyilvánuló jogsértések között. Mulasztás esetén a jogsértő nem tanúsít semmilyen magatartást, noha számára ezt a jogszabály előírja. A nem tevés, például egy költő versének a költő kifejezett kérése ellenére neve mellőzésével történő megjelentetése egy irodalmi folyóiratban ugyancsak lehet jogsértő, a bitorlás nem csak aktív magatartásként tételezhető.
f) Tartalmi szempontú elkülönítés az egyes különböző felhasználási módokkal kapcsolatosan megvalósított jogsértések elhatárolása, mert alapvetően más típusú magatartás kifejtése történik a terjesztés, a többszörözés, a nyilvános előadás, a nyilvánossághoz közvetítés, illetve az átdolgozás vagy a kiállítás kapcsán.[33] Más típusú magatartást tanúsít a bitorló az analóg és a digitális világban, ami jelentősen kihathat a jogsértés mértékére és súlyára is.
g) A jogsértések elkülöníthetőek a szerint is, hogy az adott jogellenes magatartás csak egy egyedi, egyszeri aktus, vagy az elkövetés folyamatos, jól szervezett, üzleti mértékű, komoly hálózatot megmozgató tevékenység. Utóbbi esetben vitathatatlan a jogsértés nagyobb volumene, az ellene való fellépés nehezebb volta. Ez utóbbihoz kapcsolható a jogsértés területi kiterjedtségének fontossága, ugyanis más hatása van egy olyan jogsértésnek, amely - még ha szervezett keretek között is, de - csak kis területen, egy
- 191/192 -
városrészben vagy városban nyilvánul meg, jelentőségében, hatásában ezzel össze nem vethető egy több országra, esetleg egész kontinensre kiterjedően működtetett hálózati tevékenység.
h) A szerzői jogi jogsértések elkövetésének legfontosabb két megnyilvánulási formája, amikor a jogsértő engedély nélkül, vagy az engedélye kereteit túllépve jár el. Előbbi kategóriába tartozik az az eset, amikor a szerzői jogi felhasználás csak a szerző, illetve más jogosult engedélye alapján történhet meg és a szerzőt díjazás illeti meg, de a bitorló ezen tényezőket figyelmen kívül hagyva valósítja meg a szerzői jogilag releváns - jogellenes - felhasználást. Ugyancsak jogbitorlás valósul meg abban az esetben, amikor a felhasználó ugyan rendelkezik engedéllyel, de annak keretein túllépve, azaz szerződést szegve tanúsítja a felhasználási cselekményeket akár időben, akár térben, akár mennyiségben. Ezzel ekvivalens az az eset, amikor a felhasználó a szabad felhasználás körét meghaladóan végez felhasználási cselekményeket. Ide sorolható továbbá az érvénytelen szerződések alapján történő felhasználás is, azzal, hogy az érvénytelenségi ok kiküszöbölésére van lehetőség,[34] a jogsértő állapot megszüntethető.
A jogsértés hatásaiból következetés vonható le a jogsértéssel szemben alkalmazható hatékony jogkövetkezményeket illetően. Elismerjük azonban, hogy a jogsértések tanúsítása és azok hatása, jogkövetkezményei egymással szoros kapcsolatban állnak, elkülönült vizsgálatuk elméleti szempontok által vezérelt. Minden szerzői jogi jogbitorlás kettős következményt von maga után.
a) A jogbitorlás egyrészt a szerző és más jogosult személyhez fűződő jogának, azaz a szerzői minőség elismerése, a névjog, a nyilvánosságra hozatal joga, az integritáshoz való jog, illetve a visszavonás jogának megsértésével, másrészt a vagyoni jogok megsértésével járhat. A személyhez fűződő jogok sérülhetnek mind az engedély nélküli, mind az engedély kereteit túllépő bitorlás esetén. A bitorló magatartások között a szerint is különbség tehető, hogy a magatartás milyen súlyú, a szerzőre mennyire hátrányos következményekkel jár. A személyhez fűződő jogok körében a legsúlyosabb jogsértés a plágium, azaz amikor valaki magát jogtalanul tünteti fel a
- 192/193 -
szerzői alkotás szerzőjeként,[35] míg a vagyoni jogokat illetően a szerzőnek okozott kár, hátrány mértéke alapján lehet súlyozni a bitorlások között.
b) A jogbitorlás különböző személyi kört érinthet. Alapesetben a szerző, illetve más szerzői jogi jogosult számára jár sérelemmel a bitorló magatartása, de előfordulhat olyan eset is, amikor a jogbitorlás hatása más személyi kört is érint. Ilyen további érintett lehet azon személy, akinek a szolgáltatásait igénybe vették a jogsértés elkövetéséhez, illetve aki igénybe vette a jogsértéssel érintett szolgáltatást, illetve közreműködött a jogsértéssel érintett dolog előállításában, terjesztésében. Az érintettséget tágabb értelemben felfoghatjuk úgy is, hogy a bitorlás egy szélesebb közösséget, akár az egész társadalmat is hátrányosan érinti, hiszen a jogsértéssel okozott hátrányok végső soron a közösség egészén csapódnak le, nemzetgazdasági kihatásuk is számottevő.
A szerzői jogi jogsértések áttekintése után arra a kérdésre keressük a választ, hogy a különböző típusú bitorlások milyen jogkövetkezményeket indokolnak, illetve hogy a jelenleg tételezett és alkalmazott szankciók mennyiben tudják betölteni rendeltetésüket, szükséges-e ugyanazon jogsértést több, párhuzamosan alkalmazott szankcióval sújtani, jogági megközelítésben mennyire koherens a jelenlegi komplex szankciórendszer.
A hatályos magyar szerzői jogi rendszer egyik legfontosabb jellemzőjeként - jogági megközelítésben - annak komplex voltát említhetjük. Ez azt jelenti, hogy a szerzői jogi és kapcsolódó jogok védelmét - összhangban a nemzetközi szabályozással[36] - büntetőjogi, vámjogi és polgári jogi szankciók biztosítják. Mindegyik jogág a rá jellemző eszközökkel és módszerekkel igyekszik féken tartani az egyre nagyobb méreteket öltő és nagyobb károkat okozó bitorlásokat.
- 193/194 -
A polgári jogi szankciók körében a jogalkotó abból indult ki, hogy a szerzői jog - Gierke szavaival élve - a legszemélyesebb jog, így a jogkövetkezmény katalógus nagy mértékben a Ptk. személyhez fűződő jogok megsértése esetére irányadó szankcióival mutat hasonlóságot. A szerzői jogok, a szomszédos, illetve kapcsolódó jogok, valamint a műszaki intézkedések és jogkezelési adatok védelme körében egyaránt irányadó, a jogsértő felróhatóságától függetlenül alkalmazható szankció (i) a jogsértés megállapítása, (ii) az abbahagyás és eltiltás, (iii) az elégtétel adás és az ehhez szükséges nyilvánosság biztosítása, (iv) a sérelmes helyzet megszüntetése, a jogsértést megelőző állapot helyreállítása, (v) a jogsértéshez használt eszköz, anyag, valamint a jogsértéssel előállított dolog lefoglalása, meghatározott személy részére történő átadása, kereskedelmi forgalomból történő visszahívása, onnan való végleges kivonása, megsemmisítése, (vi) a jogsértéssel elért gazdagodás visszatérítése, (vii) adatszolgáltatás a jogsértéssel érintett dolgok vagy szolgáltatások előállításában, forgalmazásában, illetve teljesítésében résztvevőkről, a jogsértő felhasználásra kialakított üzleti kapcsolatokról.[37] A jogsértő felróhatósága esetén a jogosult kártérítési igénnyel is felléphet vele szemben.[38] A jogalkotó speciális szabályok alkalmazását teszi lehetővé olyan esetekre, amelyeknél a bitorlás kereskedelmi mértében valósul meg, azaz amikor az elkövetés üzletszerűsége következtében jelentősebb hátrányokat okoz a bitorlás.[39] Több eljárásjogi, végrehajtási szabály is segíti a jogsértőkkel szembeni hatékonyabb fellépést, mint az ideiglenes és a biztosítási intézkedés.
A vámjogi szankciók lehetővé teszik a dologi formában megjelenő szerzői alkotások országhatárokon történő ellenőrzését, a kereskedelmi célú és mértékű kalózkodás elleni hatékonyabb fellépést.[40] A szerzői jogi törvényünk lehetővé teszi, hogy a szerzői jog megsértése esetén a szerző követelhesse a vámhatóság intézkedését a jogsértéssel érintett vámáruk forgalomba kerülésének megakadályozására.[41] Ezt a keretjogszabályi rendelkezést uniós rendelet tölti ki tartalommal.[42]
- 194/195 -
A büntetőjogi szankciók a jogalkotó által súlyosabbnak minősített jogsértések esetén alkalmazhatók. A hatályos Btk. négy tényállást tartalmaz a szerzői és szomszédos jogokkal kapcsolatban: bitorlás,[43] a szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértése,[44] szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok védelmét biztosító műszaki intézkedés kijátszása,[45] valamint jogkezelési adat meghamisítása elnevezéssel.[46]
Szabálysértési szankciók a jelenleg hatályos jogszabályaink között nem lelhetők fel, 1983 és 1993 között azonban a szabálysértésekről szóló kormányrendelet[47] tartalmazta a szerzői művek jogosulatlan használata elnevezésű szabálysértést, a bűncselekményi szintet el nem érő, kevésbé súlyosabb következményekkel járó bitorlásokra alkalmazhatóan.
A hatékony, funkcióját betölteni képes szankció mindig a jogsértésre kell hogy reagáljon, ezért meg kell találni az adott jogsértésre leginkább hatni tudó jogkövetkezményt. Eörsi szavaival élve, a szankciónak akkor van igazán nevelő hatása, ha a jogsértés okai ellen hat.[48] Ehhez azt kell a vizsgálat tárgyává tenni, hogy az egyes bitorlási formák, azok sajátosságai okozta következmények milyen eszközökkel semlegesíthetőek. Kísérletet teszünk az alábbiakban az egyes bitorlási formákra alkalmazható szankciófajták, illetve szankciócsoportok feltérképezésére, szem előtt tartva a szankciók funkcióját. A szerzői jogi jogbitorlásokra alkalmazható szankciók különböző fajtáit a jogsértések jellege és azok hatásai determinálják, ezért a csoportosításnál ezeket tekintjük csoportképző tényezőknek.
a) Madarász Tibornak a közigazgatási szankciók felosztása körében alkalmazott csoportosítása[49] alapján elkülöníthetjük a szerzői jogban is a tételezett és az alkalmazott szankciót, előbbi alatt értve a jogalkotó által az egyes jogsértésekre kilátásba helyezett jogkövetkezményeket, utóbbi alatt a gyakorlatban ténylegesen alkalmazásra, kiszabásra kerülő szankciókat. A
- 195/196 -
kettő közötti különbözőség alapja egyrészt az, hogy nincs két egyforma jogsértés, azaz szerepe van az egyediesítésnek, a jogszabályok által meghatározott kereteken belüli szabad mozgástér kihasználásának, amiből másrészt következik a jogalkalmazó személyében rejlő motívumok realizált szankcióra gyakorolt hatása is. Ez a felosztás nehezen választható el a szankciók funkciók szerinti csoportosításától, hiszen a szankciók kilátásba helyezése és tényleges alkalmazása képes a társadalmi együttélés szabályai betartására nevelésre.[50]
b) A szankciók tipikus felosztási szempontja a funkciók szerinti csoportosítás. A jogirodalom megkülönböztet reparatív és represszív szankciókat, az előbbit a polgári jog, az utóbbi a büntetőjog sajátjaként feltüntetve. A reparáció útján az okozott hátrányok kiküszöbölése történik meg, a represszív szankció célja pedig a jogsértés miatti hátrány okozása a bitorló számára. A kártérítés, az elért gazdagodás visszatérítése reparatív jellegű, a szabadságvesztés és a pénzbüntetés, valamint a bírság represszív jellegű. Mindkettőhöz társul a preventív funkció, azaz egyrészt a konkrét jogsértő, másrészt a társadalom többi tagja, mint potenciális jogsértő elrettentése, visszatartása a további jogsértéstől.
c) Egy másik felosztás szerint lehetséges, hogy a szankció egy elvont jogi norma megsértéséhez kapcsolódik, vagy konkrét, egyedi előírások megszegéséhez.[51] Példával szemléltetve, ha valaki egy teljes könyvet fénymásoló berendezés segítségével lemásol, akkor megsérti a szerzői jogi törvény azon rendelkezését, mely szerint teljes könyv magáncélra is csak kézírással vagy írógéppel másolható.[52] Ha azonban a jogsértő a szerzővel kötött felhasználási szerződés kereteit túllépve használ fel egy szerzői alkotást, akkor megsérti a szerzővel kötött felhasználási szerződést, mint egyedi előírást is. A felosztás viszonylagossága abban nyilvánul meg, hogy az egyedi rendelkezés, a szerződés megszegése közvetetten ugyancsak valamely elvont jog megsértését is jelenti.
d) A jogsértő felróhatóságától függően objektív és szubjektív alapú szankciók közötti különböztetést használja a polgári jogi jogirodalom, objektív alapuló szankciók alatt értve azon jogkövetkezményeket, amelyek alkalmazását a jogsértés ténye önmagában kiváltja, függetlenül attól, hogy a bitorló úgy járt-e el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható,
- 196/197 -
míg a szubjektív alapú szankcióval csak akkor sújtható a jogsértő, ha magatartása felróható. Az előbbi kategóriába a szerzői jogi törvényben rögzített jogkövetkezmények sorolhatóak a kártérítés kivételével, ez utóbb említett szankció a szubjektív alapú jogkövetkezmények tipikus megnyilvánulási formája. Az új Polgári Törvénykönyv előkészítése során a személyhez fűződő jogok megsértése esetére egy új, eredendően objektív szankció, a sérelemdíj kerülne bevezetésre a nem vagyoni kártérítés helyett olyan - a szerzői jogi sértésekre is irányadó - esetekre, amikor a személyhez fűződő jog megsértése a megsértett személy nem vagyoni sérelmével jár. A sérelemdíj megfizetésére való kötelezés feltételeire a szerződésen kívül okozott kárért való felelősség általános szabályait rendelné alkalmazni a jogalkotó, illetve a sérelemdíj mértékét a bíróság a felróhatóság mértékére is tekintettel állapíthatná meg,[53] ez azonban a szankció objektív jellegét alapvetően megkérdőjelezi.
e) A kilátásba helyezett hátrány jellege szerint elkülöníthetjük az erkölcsi, az anyagi hátrányt okozó és a személyi szabadság korlátozásával járó szankciókat. Erkölcsi jellegű szankciók a személyhez fűződő jogok megsértéséhez köthetők elsődlegesen, ilyenek a jogsértés megtörténtének megállapítása, az elégtétel adására kötelezés, a nyilvánosság bevonásával vagy anélkül. A vagyoni hátrányt okozó szankció többféle megnyilvánulási formája ismert a szerzői jogbitorlások körében is a kártérítéstől a pénzbüntetésig, de ide sorolható a gazdagodás visszatérítésére kötelezés, a jogsértéssel előállított dolog megsemmisítése is.
f) A szankciók a címzetti kör szerint is csoportosíthatók, ugyanis nem csak a jogsértőkkel szemben van lehetőség jogkövetkezmény alkalmazására, hanem olyan személyekkel szemben is, akik csak valamilyen módon közreműködtek a jogsértésben, aktív vagy passzív magatartásukkal hozzájárultak a jogsértés előidézéséhez. Ez utóbbi körbe sorolható az, aki igénybe vette a jogsértéssel érintett szolgáltatást, birtokolta az így létrejött dolgot, vagy szolgáltatást nyújtott a jogsértés elkövetéséhez, illetve aki jogsértéssel közvetlenül fenyegető magatartást tanúsított. Ezen személyi körrel szemben általában enyhébb szankciót fogalmaz meg a jogalkotó.
g) A szankció okozta hátrány mértéke alapján is különböztetni lehet a jogkövetkezmények között. E felosztás az általános felfogás szerint azt tükrözi, hogy a polgári jogi szankciók okoznak legkisebb hátrányt a jogsértő számára, míg a büntetőjogi szankciók a legsúlyosabbat, ezért a kisebb sú-
- 197/198 -
lyú cselekményeket kell polgári jogi szankcióval sújtani, míg a nagyobb hátránnyal járókat büntetőjogi eszközökkel kell kezelni. A büntetőjogon belül is súlyosabb szankciók kerülnek kilátásba helyezésre a nagyobb vagyoni hátrányt okozó elkövetőkkel szemben. Ez az elkülönítés viszonylagos, hiszen például egy több millió forintos kártérítés is lehet a jogsértő számára olyan súlyos, mint egy ennél kisebb összegű pénzbüntetés, mint büntetőjogi szankció.
h) A szankció kiszabására irányuló eljárás kezdeményezőjének személyétől függően megkülönböztethetjük azon szankciókat, amelyek alkalmazása a sérelmet szenvedett jognyilatkozatától függ, és azokat, amelyek alkalmazására vezető eljárás a sérelmet szenvedett akaratától függetlenül, hivatalból indul meg. Előbbi körbe tartoznak a polgári jogi szankciók, utóbbiba a nem magánindítványra üldözendő büntető tényállások alapján alkalmazható jogkövetkezmények.
i) Az elkövető személye szerint különbség tehető azon szankciók között, amelyek az egyedüli elkövetés esetén, és azon szankciók vonatkozásában, amelyek csak több személy általi elkövetés esetén alkalmazhatók. A kereskedelmi mértékben, üzletszerűen elkövetett bitorlásokban általában több személy vesz részt, ahol a társas elkövetés speciális szankciókat vonhat maga után, az üzleti kapcsolatok feltárására kötelezéstől kezdve a nagyobb mértékű anyagi szankciókig.
j) A szankciók alkalmazásának időpontja és időtartama alapján megkülönböztethetünk ideiglenes és végleges szankciókat, előbbi alatt értve a bitorlás tárgyában indult eljárás jogerős befejezése előtt, elsősorban eljárási jellegű, tipikusan ideiglenes intézkedéssel alkalmazott jogkövetkezményeket, melyek vagy az ellenük benyújtott jogorvoslat elbírálásáig, vagy legfeljebb a jogerős, ügy érdemében hozott döntés megszületéséig vannak hatályban. E körbe sorolhatók azok az intézkedések, amelyek a bitorlás további folytatását igyekeznek megakadályozni, meggátolva nagyobb hátrányok okozását. Ilyen például az elkobzás, lefoglalás, adatszolgáltatási kötelezettség eljárás során történő előírása.
k) A leginkább kifejező elhatárolás a szankciók jogágazati tagozódása szerinti elkülönítés, mely alapján beszélhetünk büntetőjogi, polgári jogi, szabálysértési (közigazgatási) jogi és vámjogi szankciókról. Ez a csoportosítás nagyrészt magában foglalja a fentebb említett szankciófajták mindegyikét, ugyanis azok jellemzően valamelyik jogág speciális szankciói, melyek tükrözik az adott jogág felelősségi rendszerét, arányban állnak a bitorlás súlyosságával. E körben a szabálysértési, illetve közigazgatási jellegű szankciók igényelnek külön említést, figyelemmel arra is, hogy ezek - a
- 198/199 -
fentebb említett bírság kivételével - jogrendszerünkből jelenleg hiányoznak. A bírság intézménye megítélésünk szerint mint közigazgatási jellegű[54] szankció szükségtelen a szerző jogi jogbitorlások szankcionálása körében, ugyanis az a súlyosan felróható magatartások esetén közérdekű célra fordítandó fizetési kötelezettséget jelent, azaz nem a jogosult javára történik kompenzáció, mely esetekre a büntetőjogi pénzbüntetés megfelelő eszköz a társadalomra veszélyes cselekmények esetén, azaz a bírság kiváltható más jogintézménnyel. Igazgatási jellegű szankciók alkalmazásának azonban azon személyekkel, illetve szervezetekkel szemben helye lehet, akik üzletszerű bitorló magatartásokat követnek el. Velük szemben a tevékenység, foglalkozás folytatásától történő eltiltás, engedélyek bevonása hatásos eszköz lehet mind a generális, mind a speciális prevenció szempontjából. Emellett a szabálysértési tényállások alkalmazása, mint a társadalomra kisebb fokban veszélyes cselekmények szankcionálása elősegítheti a bitorlókkal szembeni differenciáltabb fellépést.
A szankciók fajtáinak áttekintése alapján levonható az a következtetés, hogy egy-egy tételes jogi szankció több csoportba is besorolható, másrészt nincs olyan, csak a szerzői jogi jogbitorlásokra alkalmazható szankció, amely más jogterületek egyikén vagy másikán ne jelenne meg. Az erkölcsi jellegű szankciókkal a személyiségvédelem körében találkozhatunk, a büntetőjog különböző jogkövetkezményei sem csak a szerzői jogi jogsértő magatartások szankcionálására szolgálnak, a kártérítés sem csak ezen speciális jogterület sajátja. A leginkább egyedi szankciókkal az eljárásjogi szabályok körében találkozunk, az ideiglenes intézkedés és előzetes bizonyítás körében, illetve itt tehető említés a jogsértő adatszolgáltatásra kötelezéséről is.
A szankciók sokfélesége, az általuk elérni kívánt hatás felveti annak kérdését, hogy szükséges-e, célszerű és indokolt-e egyetlen jogsértéssel szemben többféle szankció alkalmazása. Valóban csak egy komplex szankciórendszer képes teljes védelmet nyújtani a szerzői jogi jogbitorlásokkal szemben? Eörsi Gyula azon általános megállapításának a szerzői jogra, a szerzői jogi jogbitorlásokra történő alkalmazhatóságát vizsgájuk, mely szerint "a jogsértések különféle oldalakról, sőt többoldalúan is sérthetik az államilag védett érdekeket, többfajta, többoldalú szankciókat válthatnak ki, különféle eljárá-
- 199/200 -
sok keretében, a jogágazatoknak megfelelően."[55] Elemzésünk során a kiindulópontot ugyancsak a jogsértések és azok jellegzetességei jelentik. Különbség tehető ezen a szinten is a tételezett és az alkalmazott szankciók között, a magunk részéről csak a jogalkotó által tételezett szankciók körében maradva fejtjük ki álláspontunkat.
Az alapkérdés úgy vetődik fel, hogy a polgári jogi és a büntetőjogi szankciók párhuzamos alkalmazása indokolt-e. A vizsgálódást azonban tágabb körre is kiterjeszthetjük, hiszen a vámjogi, közigazgatási jogi és szabálysértési szankciók alkalmazása is hozzájárulhat a bitorlásokkal szembeni hatékonyabb fellépéshez. Az azonban vitathatatlan, hogy a szerzői jogi jogviszonyok és az azokkal kapcsolatos jogsértések alapján alapvetően a polgári jog és a büntetőjog, mint jogágak szankciórendszere lehet alkalmas arra, hogy az elérni kívánt cél - a bitorlások visszaszorítása és az okozott anyagi hátrányok megtérítése - megvalósulhasson. Az ezen két jogágon kívüli jogkövetkezmények alapvetően igazgatási jellegűek, melyek kivételes jelleggel történő alkalmazását - a polgári jogi és a büntetőjogi szankciók mellett, illetve azokkal párhuzamosan - csak néhány speciális körülmény indokolja: (i) A dologi formát öltő, bitorlással érintett szerzői művek nemzetközi forgalma miatt hatékony és nélkülözhetetlen eszköz az illegális kereskedelem vámjogi eszközökkel történő visszaszorítása, ezáltal is megakadályozva további jogsértéseket. (ii) A kereskedelmi szintű bitorlások elkövetőivel szemben a tevékenység korlátozása, a tevékenységtől való eltiltás, a tevékenység folytatásához szükséges hatósági engedélyek bevonása nagyfokú visszatartó erőt jelenthet. (iii) Sem a személyhez fűződő, sem a vagyoni jogok megsértése nem indokolja azonban, hogy igazgatási jellegű bírsággal sújtsa a jogalkotó az elkövetőt, hiszen a súlyosan felróható magatartást tanúsító elkövetőkkel szemben alkalmazásra kerülő, közérdekű célra fordítandó anyagi hátrány okozás funkcióját[56] a büntetőjogi eszközök maradéktalanul át tudják venni. (iv) Az általános jellegű, mindenfajta szerzői jogi jogbitorlással szemben alkalmazható közigazgatási jellegű szankció kirovására egy általános hatáskörrel rendelkező közigazgatási szervet[57] kellene működtetni, illetve valamely meglévő szervet ilyen funkciókkal felruházni, amely az államapparátus szükségtelen felduzzasztásához járulna hozzá. (v) A közigazgatási eljárásban a jogalkalmazó mérlegelési
- 200/201 -
jogköre általában szűk, a szankció alkalmazásával érintett ügyfél számára általában szűk körben biztosít lehetőséget a jogalkotó a kimentésre, amely a szerzői jogi jogsértések meglehetősen individualizált jellege folytán az azokkal szembeni fellépésre kevésbé lehet hatékony eszköz. (vi) A társadalomra kisebb mértékben veszélyes, kriminalizált magatartások körében merülhet fel esetleg, hogy azokkal szemben ne a büntetőjog, mint ultima ratio eszközével lépjen fel az állam, illetve a társadalom, hanem álljon rendelkezésre egy, a bitorlás mértékéhez, az általa okozott anyagi hátrányokkal arányban álló jogkövetkezmény, mely a szabálysértési jog körében helyezkedik el. Erre azonban csak a vagyoni jogokat sértő cselekmények elleni fellépés körében és csak akkor lehet szükség, ha a büntetőjog keretén belül az indokolt differenciálás nem oldható meg a cselekmény társadalomra veszélyessége alapján, s a bitorlás és az általa okozott hátrányok indokolják a polgári jogi szankcióknál súlyosabb jogkövetkezmények alkalmazását is, figyelembe véve, hogy a túl súlyos és a túl enyhe szankció egyaránt az állam tekintélyének csökkentése irányában hathat,[58] veszélyeztetve az adott jogsértésre vonatkozó optimális szankció meghatározását.
A polgári jogi és a büntetőjogi szankcióknak a szerzői jogi jogsértő magatartásokkal szembeni párhuzamos kilátásba helyezését több körülmény is indokolja, melyeket négy csoportban lehet összefoglalni:
a) A párhuzamos szankciók alkalmazását meghatározó körülmény a jogsértések által okozott hátrányok milyensége, azaz az, hogy milyen jellegű sérelem áll be a jogellenes magatartás következtében, mely jogtárgyak sérülnek. Más típusú szankciót kíván ugyanis a szerző személyhez fűződő jogának megsértése és más jogkövetkezmények alkalmazását indokolja a vagyoni jogok sérelme. A személyhez fűződő jogok elsősorban erkölcsi jellegű sérelmek, melyek erkölcsi töltésű szankciók alkalmazását váltják ki, mint például a nyilatkozattal történő elégtétel adás, ami tulajdonképpen a bocsánatkérés jogi kifejeződése. A vagyoni jogok sérelme esetén a megbomlott vagyoni egyensúly helyreállítása az elsődleges, melyre különböző szankciók, például a gazdagodás visszatérítése vagy a kártérítés lehetnek alkalmasak, attól függően, hogy a bitorló felróhatóan járt-e el. A büntetőjog elsősorban a vagyoni jogok megsértése esetén kerül alkalmazásra, illetve amikor a személyhez fűződő jogok megsértéséhez többlet tényállási elemként párosul a szerzőnek történő hátrány-, illetve károkozás.
b) A másik lényeges szempont a szankciók alkalmazását illetően a jogsértések által okozott hátrányok mértéke. Általános társadalmi elvárás, hogy
- 201/202 -
a súlyosabb jogsértések nagyobb hátrányt okozó jogkövetkezményekkel kerüljenek szankcionálásra, másrészt a szándékos, nagyobb fokban gondatlan magatartást tanúsító személlyel szemben súlyosabb szankció indokolt a megfelelő hatás kifejtése érdekében.[59] Lényeges meghatározni azt a határvonalat, a cselekmény társadalomra veszélyességének azon mértékét, amikor indokolt a jogaiban sértett szerző akarata ellenére is az állami igazságszolgáltatási gépezet beindítása. E körben nem csak az okozott anyagi hátrány mértéke - bár a gyakorlatban mindig ez az elsődleges - lehet irányadó, hanem értékelést nyerhetnek az elkövetési módok,[60] az elkövetési magatartások területi kiterjedése is. Nagyobb hátrányt okozó jogsértés a polgári jogi szankciók alkalmazása mellett a büntetőjogi eszközök igénybevételét is indokolja.
c) Nem szabad azonban a szankcióalkalmazást leegyszerűsíteni arra, hogy a súlyosabb jogsértések súlyosabb, büntetőjogi szankciók alkalmazását igénylik, ugyanis a kriminalizáció önmagában nem oldja meg a bitorlás következtében előálló problémát, önmagában nem alkalmas az okozott valamennyi jogsérelem orvoslására. A szankció célja, funkciója is nagyban meghatározza azt, hogy az adott bitorlással szembeni fellépés eszközéül szolgálhat-e. Egy adott cselekmény, bitorlás gyakoribb, esetleges tömeges előfordulása visszaszorítása érdekében a generális prevenció és a represszió, azaz a büntetőjogi eszközök alkalmazása lehet megoldás, oly módon azonban, hogy a jogosultnál keletkező hátrányok is kompenzálásra kerülnek, azaz nem megkerülve a reparatív jellegű és egyéb polgári jogi szankciókat sem. A szankció célja, funkciója szerinti meghatározás azonban nehezen választható el a jogsértés jellegétől és mértékétől, ugyanis ezen tényezők determinálják végső soron azt, hogy milyen jellegű szankció kerül alkalmazásra, azaz a szankció reparatív vagy represszív jellege, prevenciós hatása inkább másodlagos, következményi szempontú körülmény az alkalmazandó szankciók meghatározása körében. Fontos szerepet kapnak abban, hogy a jogsértéssel szembeni fellépés mely szakaszában kerülnek alkalmazásra, azaz hogy a bitorlókkal szembeni eljárás során is, vagy csak az eljárást befejező határozatban kerülnek kiszabásra. Előbbi esetben ugyanis nagyobb szerep jut a represszív szankcióknak, legyenek azok akár a polgári jog, akár a büntetőjog körében szabályozottak, míg az eljárást lezáró aktusként alkalmazott szankcióknál ez a megkülönböztetés már kevésbé hangsúlyos.
- 202/203 -
A fentiek alapján - ugyancsak Eörsi szavaival - a szerzői jogi jogsértéseket illetően is megállapítható, hogy: "A szankciók más-más irányúak és ezért nemcsak hogy fennállhatnak egymás mellett, de egymás mellett fenn is kell állniuk bizonyos esetekben."[61] Mindig a konkrét eset körülményei határozzák meg, hogy mely szankcióval, vagy szankciókkal érhető el az optimális hatás, hogy szükség van-e párhuzamosan alkalmazni a polgári jogi és a büntetőjogi jogkövetkezményeket.
A szerzői jogi szankciórendszer elemzése kapcsán a funkcionális szempontú vizsgálat lehet leginkább célravezető. Ez azt jelenti, hogy a jogsértésekből kell kiindulni, azok okait, sajátosságait és következményeit kell elsődlegesen feltárni, ugyanis a szankciók mindig a bitorlásokra adott válaszreakciókként értékelhetők. Ha részletesen ismerjük azon körülményeket, tényeket és okokat, amelyekkel szemben fel kívánunk lépni, amelyeket vissza kívánunk szorítani, akkor hatékony védelmi rendszert tudunk kiépíteni, kitűzött célunkat könnyebben és gyorsabban érhetjük el. A jelen írás a jogsértések sajátosságainak feltárása útján ahhoz kívánt adalékokat szolgáltatni, hogy a hatékony szankciórendszer kialakítása milyen szempontrendszer mellett történhet meg. Az itt lefektetett gondolatok mentén történő további átfogó vizsgálatok, elemzések hozzájárulhatnak a minden egyes bitorlási formára, formacsoportra külön-külön alkalmazható optimális szankció, vagy szankciók megtaláláshoz. A további elemzések során egyrészt figyelemmel kell lenni a különböző jogágak eltérő jogkövetkezmény-rendszerére, mindig a leginkább hatásos szankciót kell a védekezés eszközeként alkalmazni, nem kizárva annak lehetőségét, hogy ugyanazon magatartás több jogág válaszreakcióját is kiválthatja. A differenciált szankciórendszer a záloga a társadalmi rendeltetését betölteni képes jogintézménynek. Az anyagi, eljárásjogi és végrehajtási eszközök koherens rendszere pedig nagyban hozzájárulhat a sikeres fellépéshez. Másrészt a jogsértések nemzetköziesedése következtében a szankciórendszer internacionalizálása is kívánalom, az átfogó jogegységesítés nélkül a territoriális hatályú szankciórendszerek önmagukban nem lesznek képesek betölteni azt a szerepet, amelyet joggal várhatunk el tőlük.■
- 203 -
JEGYZETEK
[1] TATTAY L.: A bitorlások elleni fellépés az Európai Közösségben. Gazdaság és Jog, 1998. március, 3.
[2] A Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) módszertani kézikönyvet jelentetett meg 2003-ban a szerzői jogi alapú tevékenységek gazdasági hozzájárulásának elemzéséhez: Guide on Surveying the Economic Contribution of the Copyright-Based Industries, WIPO Publication No. 803 €, ISBN 92-805-1225-7, Geneva, 2003. Ennek alapján a Magyar Szabadalmi Hivatal is elkészítette és közreadta 2004-ben "A szerzői jogi alapú tevékenységek gazdasági jelentősége Magyarországon" című vizsgálatáról készített tájékoztatóját.
[3] Ez a tendencia nem csak a szerzői jog területén, hanem a szellemi alkotások szinte valamennyi fajtája vonatkozásában érvényesül.
[4] A kérdéskörrel először FALUDI Gábor foglalkozott hazánkban A szerzői jog szankciórendszerének felülvizsgálata a nemzetközi szerzői jogi egyezmények tükrében című írásában. ELTE ÁJK Polgári Jogi Tudományos Diákkör kiadványa, 1998. 19-25.
[5] Az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) keretében 1993. december 13-án elfogadott TRIPS Egyezmény (kihirdette az 1998. évi IX. törvény), a Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) 1996. december 20-án elfogadott Szerzői Jogi Szerződése és az Előadásokról és Hangfelvételekről szóló Szerződése (kihirdette a 2004. évi XLIX. törvény).
[6] 2001/29/EK irányelv az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról, 2004/48/EK irányelv a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről.
[7] Szankció szócikk: Jogi Lexikon (Főszerk.: Lamm V.-Peschka V.). KJK-KERSZÖV, Budapest, 1999. 549.
[8] EÖRSI Gy.: A jogi felelősség alapproblémái - A polgári jogi felelősség. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1961. 35. és 41.
[9] Uo. 167.
[10] Uo. 204.
[11] SZILÁGYI P.: A szankcionálás és a szankció a jogi felelősségi rendszerben. ELTE Állam- és Jogtudományi Kar, Budapest, 1990. 67.
[12] MARTON: MARTON G.: A polgári jogi felelősség. Triorg, Budapest, 1992. 24-25.
[13] Rámutat azonban Marton arra is, hogy a restitutív (civilis) szankciók és a büntető szankciók nem hermetikusan különíthetők el egymástól, gyakran a két jelleg összeolvad.
[14] EÖRSI: i. m. 195-196.
[15] A továbbiakban a más jogágak szerinti tagozódást nem vizsgáljuk, mert a szerzői művekkel kapcsolatos jogsértések körében a polgári jogi és a büntetőjogi szankcióknak van elsődleges szerepe. Megjegyezzük, hogy közigazgatási szankció kutatása terén is kiváló tudományos munkák születtek, így MADARÁSZ T.: Az államigazgatási jogi szankció fogalma és fajtái. ELTE ÁJK, Budapest, 1989. és NAGY M.: A közigazgatási jogi szankciórendszer. Osiris Kiadó, Budapest, 2000. munkája.
[16] EÖRSI: i. m. 206-209.
[17] EÖRSI: i. m. 213.
[18] Uo. 214-218.
[19] TATTAY L.: A szellemi alkotások joga. Szent István Társulat, Budapest, 2003. 89.
[20] LONTAI-FALUDI-GYERTYÁNFY-VÉKÁS: Magyar polgári jog - Szellemi alkotások joga. Eötvös József Könyvkiadó, Budapest, 2004. 38.
[21] A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1. § (3) bekezdése.
[22] CSÉCSY Gy.: A szellemi alkotások joga. Novotni Kiadó, Miskolc, 2002. 22.
[23] CSÉCSY: uo. 58.
[24] LONTAI-FALUDI-GYERTYÁNFY-VÉKÁS: i. m. 107.
[25] Szerzői jogbitorlás szócikk: Jogi Lexikon. i. m. 1999. 559.
[26] A büntetőjogi értelemben használt gondatlan magatartás ugyancsak a tudatos kategória egy speciális megnyilvánulásaként fogható fel.
[27] Ezt nevezzük plágiumnak.
[28] Az Szjt. is ismeri a jogsértéssel közvetlenül fenyegető cselekmény fogalmát [Szjt. 94. § (1) bekezdés b) pont].
[29] A csoportos szót nem büntetőjogi értelemben és jelentéstartalommal használjuk.
[30] Ezen védelmi megoldások jellemzőiről, jogi jellegéről részletesen ír: GYENGE A.-BÉKÉS G.: A digital rights management jogi természetéről szóló írásában. In: Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 1. (111.) évf. 1. sz., 2006. február, 41-57.
[32] Szjt. 7. §.
[34] Ptk. 237. §.
[35] LONTAI-FALUDI-GYERTYÁNFY-VÉKÁS: i. m. 108.
[36] Értve alatta különösen a Berni Uniós Egyezményt, a TRIPS Egyezményt, a WIPO Szerzői Jogi Szerződését, a WIPO Előadásokról és Hangfelvételekről szóló Szerződését, a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló 2004/48 EK irányelvet, a szellemi tulajdonjogot sértő áruk vámfelügyelet alá helyezéséről szóló 3295/94/EK rendeletet.
[37] Szjt. 94. § (1) bek.
[38] Szjt. 94. § (2) bek.
[39] Szjt. 94. § (4)-(6) bek.
[40] Erre használják a border measure kifejezést.
[41] Szjt. 97. §.
[42] A szellemi tulajdonjogot sértő áruk vámfelügyelet alá helyezéséről szóló 3295/94 EK rendelet és az egyes szellemi tulajdonjogokat ténylegesen sértő áruk elleni vámhatósági intézkedésekről és az ilyen jogokat ténylegesen sértő áruk ellen hozandó intézkedésekről szóló 1383/2003/EK rendelet.
[43] Btk. 329. §.
[44] Btk. 329/A. §.
[45] Btk. 329/B. §.
[46] Btk. 329/C. §.
[47] 17/1968 (IV. 14.) Korm. rendelet.
[48] EÖRSI: i. m. 192.
[49] MADARÁSZ T.: Az államigazgatási jogi szankció fogalma és fajtái. A jogi felelősség- és szankciórendszer elméleti alapjai című OTKA-kutatás, 3. számú kötet. Budapest, ELTE ÁJK, Budapest, 1989.
[50] EÖRSI: i. m. 166.
[51] Ezen felosztás elméleti alapjait kidolgozta: SZATMÁRI L.: Az államigazgatási jog szankciórendszerének alapkérdései. Állam és Igazgatás, 1996/5.
[52] Szjt. 35. § (2) bek.
[53] Polgári Törvénykönyv, Második Könyv. A személyek, Javaslat - normaszöveg és indokolás. Budapest, 2005. december 2., 2:124. §, 163.
[54] A bírság jellemzőit és jogpolitikai célját elemzi közigazgatási aspektusból: NAGY M.: A közigazgatási jogi szankciórendszer. Osiris Kiadó, Budapest, 2000. 138.
[55] EÖRSI: i. m. 206.
[56] NAGY: i. m. 151.
[57] Jelenleg ilyen szervnek tekinthető a Magyar Szabadalmi Hivatal, melynek általános jellegű igazgatási feladata például a szerzői jog területén az önkéntes műnyilvántartás vezetése a 18/2006 (IV. 12.) IM rendelet alapján.
[58] EÖRSI: i. m. 174.
[59] Uo. 179.
[60] Különösen a digitális technika alkalmazása.
[61] EÖRSI: i. m. 208.
Lábjegyzetek:
[1] Kiss Tibor, Egyetemi tanársegéd, Debreceni Egyetem, ÁJK Polgári Jogi Tanszék, Debrecen, E-mail: tibor.kiss@freshfields.com
Visszaugrás
