Magyarország Európai Uniós tagállammá válása, és ezáltal nemzetközi kapcsolatai intenzitásának növekedése a nemzeti jogrendszert sok esetben állítja kihívás elé. E kihívások egyike a bírósági eljárásokban megjelenő külföldi felek részvételével kapcsolatos. Akár peres iratok külföldre történő kézbesítése, jogsegély igénybevétele, akár a más államban történő bizonyítás-felvétel a legtöbb esetben még manapság is nehézséget jelent mind az eljárásban résztvevő felek, mind a bíróságok számára.
Az eljárásban résztvevő külföldi fél anyanyelvét bármely jogterület eljárásjogi szabályozása szerint szabadon használhatja. Jelen tanulmány elsődlegesen a polgári peres eljárás területét kívánja érinteni, és arra keres választ, hogy az ennek során születő bírósági határozatokat a külföldi fél számára hiteles fordítással kell-e ellátni, vagy elégséges-e azok egyszerű fordítása is.
1. A polgári peres eljárásban az idegen nyelv használatáról a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 6. § (1)-(3) bekezdései rendelkeznek. E szerint az eljárás nyelve a magyar, azonban az eljárás során mindenki jogosult anyanyelvének, regionális vagy nemzetiségi nyelvének használatára, történjen az akár írásban, akár szóban. A használat formája a peres eljárás költségei, ezek viselése, valamint az eljárás során a fordítással, tolmácsolással felmerülő, és az eljáró bíróra nehezedő adminisztratív terhek körében is jelentőséggel bír. A nyelvhasználat során felmerülő költségekről a Pp. 78. §-a tartalmaz rendelkezéseket, különbséget téve a tolmácsolással, valamint a fordítással járó költségek között.
1.1. A tolmács díjáról az 1999. évi CX. törvény 14. §-ával beiktatott Pp. 78. § - 2002. január 1-jétől hatályos - (4) bekezdése egyértelműen rendelkezik: azt az állam előlegezi és viseli. Megjegyzendő, hogy az azóta meghaladott 3/2006 PK vélemény I. pontjában foglalt értelmezés szerint a tolmácsdíj viselésére a költségmentesség szabályait kell alkalmazni - azaz a nyelvhasználatra jogosult fél pernyertessége esetén azt költségmentesség hiányában az ellenérdekű fél köteles az államnak megtéríteni. Ezt az értelmezést később az 1/2013 PK vélemény az időközi jogszabályi változásokra figyelemmel is meghaladottá nyilvánította, teret engedve a tolmácsdíjat helyesen mintegy tárgyi költségmentesen kezelő bírói gyakorlatnak.
1.2. Az írásbeli anyagok fordításával felmerülő költségek azonban már árnyaltabb képet mutatnak. Ezek körében a 2013. évi CCLII. törvény 85. § (11) bekezdésével a Pp.-be beiktatott, 2014. január 1-jétől hatályos 78. § (4a) és (4b) bekezdései törvényi szinten rendezik az addigi, részben rendeleti szintű szabályozást,[1] és az ennek kapcsán kialakult jogalkalmazási gyakorlatot (utalva a 1/2013. PK véleménnyel meghaladottá nyilvánított 3/2006. PK vélemény II. és III. pontjaira). A Pp. 78. § (4a) bekezdése szerint a 6. §-ban meghatározott esetekben felmerülő fordítások költségét az anyanyelvének, regionális vagy nemzetiségi nyelvének használatára jogosult fél helyett az állam előlegezi, míg annak viselésére - a (4b) bekezdésben meghatározott kivétellel - a perköltségviselés általános szabályai az irányadóak. A (4b) bekezdése kimondja, hogy a 6. §-ban meghatározott esetekben a bírósági határozatok és megkeresések fordításával felmerülő költségeket az állam viseli.
Az idézett jogszabályi rendelkezések értelmében tehát:
a) a külföldi fél idegen nyelven előterjesztett beadványainak magyar nyelvre, a többi fél által magyar nyelven előterjesztett beadványok idegen nyelvre, továbbá
b) a bírósági határozatok és megkeresések idegen nyelvre történő lefordíttatása a bíróság feladata,
- 61/62 -
kérdésként merül fel, hogy milyen szervhez, személyhez forduljon a bíróság a fordítások beszerzése érdekében, és részben ebből adódik, hogy mennyiben szükséges hiteles fordítás, vagy elégséges-e a nem hiteles (egyszerű) fordítás is.
2. A fentiek fordítása szakfordításnak minősül, tekintettel a szakfordításról és tolmácsolásról szóló 24/1986. (VI. 26.) MT rendelet (a továbbiakban: R1.) 1. § (2) bekezdésére. Ennek értelmében ugyanis szakfordítás a társadalomtudományi, a természettudományi, a műszaki és a gazdasági fordítás, a jogtudomány pedig a tudományok rendszertani felosztásában a társadalomtudományok közé sorolható.[2]
Szakfordítást pedig (csakúgy, mint ilyen tárgyú tolmácsolást) a R1. 2009. október 1-jétől hatályos 2. §-a szerint munkaviszonyban, valamint munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban díjazás ellenében az végezhet, aki szakfordító vagy tolmács képesítéssel rendelkezik.
A jogszabály tehát a jogi tárgyú fordítással szemben az egyszerű szakfordítás készítésének követelményét támasztja, a hiteles szakfordítás követelményét azonban főszabály szerint nem.
A polgári perben a felek által előterjesztett beadványok vonatkozásában hiteles szakfordítás készítésére nincs jogszabályi előírás, így azt, hogy a bíróság az adott eljárásban a felektől hiteles vagy nem hiteles fordítást kíván meg, az eljáró bíró saját belátása szerint döntheti el.
Ez vonatkozik arra a két esetre is, ahol a hiteles fordítás a Pp.-ben felbukkan: a 69. § (4) bekezdésében az idegen nyelven kiállított meghatalmazás esetében annak hiteles magyar fordítását csak akkor kell bemutatni, ha ezt a bíróság szükségesnek tartja. A bizonyítás körében a 191. § (6) bekezdése akként rendelkezik, hogy a bíróság a szükséghez képest elrendelheti, hogy a bizonyító fél a nem magyar nyelven kiállított okiratot hiteles vagy egyszerű magyar fordításban is csatolja.
Kérdés azonban, hogy - erre vonatkozó konkrét jogszabályi előírás híján - a bírósági határozatokról a külföldi fél számára hiteles vagy egyszerű fordítás készítendő-e? Jelen tanulmány már említett célja a kérdés jogszabályi levezetéssel történő megválaszolása.
A kérdés megválaszolásához látnunk kell, hogy mit jelent a hiteles fordítás, mivel jelent többet, mint "egyszerű" társa.
1. A jogszabályszövegekben gyakran fordul elő a "hiteles" kifejezés. A szó önmagában annyit jelent: hitelt érdemlő, megbízható.[3] Hiteles lehet a cégkivonat, a tulajdoni lap másolat, kiadmány, létezik hitelesített másolat és hiteles fordítás, mely utóbbival jelen tanulmány is foglalkozik. A hitelesség jogi szempontból mindegyik esetben igazolt eredetiséget jelent, azaz, hogy a hiteles iratnak az eredeti irattal való egyezőségét az arra jogosult a jog által megkövetelt alakiságok mellett tanúsítja.
2. A fordítás per definitionem a forrásnyelvi szöveg helyettesítése ekvivalens célnyelvi szöveggel.[4] Az ekvivalencia tehát a fordítás feltétele, mely azt fejezi ki, hogy a forrásnyelvű és célnyelvű szöveg egyenértékű, azaz a célnyelvű fejezi ki, amit a forrásnyelvi mond, és úgy, ahogyan mondja. Hiteles fordítás esetén ezt az egyenértékűséget az annak készítésére jogosult tanúsítja.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
