A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló 2005/29/EK irányelv [HL L 149 2005. 6. 11, 22. o] (továbbiakban: Irányelv) 2005. június 12-én lépett hatályba. Rendelkezéseit a hazai jogba 2007. június 12-éig kell átültetni, amely határidőt a magyar jogalkotó előreláthatólag nem tud tartani. Az irányelv célja az európai tisztességtelen verseny elleni jog eddigi és részterületeket harmonizáló intézkedéseitől eltérően a tagállami tisztességtelen verseny elleni jog teljes és horizontális harmonizációja. A teljes harmonizáció azonban nem jelenti e jogterület átfogó harmonizációját, ugyanis az Irányelv hatálya az 1. és 3. cikk (1) alapján a fogyasztók gazdasági érdekeinek védelmére, tehát B2C (business to consumer) vertikális kapcsolatokra vonatkozik. Kizárólag a versenytársak gazdasági érdekeit sértő, vagy a kereskedők közötti ügyletekhez kapcsolódó tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló nemzeti jogszabályi rendelkezéseket, tehát B2B horizontális viszonyokat, amelyek a magyar jogban a Tpvt. II. fejezetében találhatóak, a fenti közösségi aktus nem fogja át, és nem is érinti azokat. Ebből következően a Tpvt. 2. §-ában meghatározott versenytársak érdekeinek védelmére az Irányelv rendelkezései csak abban a tekintetben vonatkoznak, amennyiben a fogyasztók gazdasági érdekeit közvetlenül sértő piaci magatartás közvetett módon egyidejűleg sérti a jogszerűen eljáró versenytársak gazdasági érdekeit is. Ebben a tekintetben a versenytársak részére az Irányelv 11. cikke elismeri azt a jogosultságot, hogy érdekeik védelmében eljárást indítsanak a tisztességtelen gyakorlat miatt, amely a magyar jogban eleve biztosított lehetőség.
Az Irányelv célkitűzését az 1. és a 3. cikk rögzíti. Alkalmazási körébe az üzleti vállalkozások és fogyasztók közötti (B2C) tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tartoznak, amelyek a fogyasztók gazdasági érdekeit sértik. Az Irányelv nem érinti a szerződések jogát [3. cikk (2)], a termékbiztonságot [3. cikk (3)], a bíróságok joghatóságát [3. cikk (7)] és a szabályozott szakmákra vonatkozó különleges követelményeket [3. cikk (8)]. Az Irányelv és a tisztességtelen verseny elleni jog területére vonatkozóan kibocsátott további közösségi aktusok viszonyát pedig 3. cikk (4) szabályozza. Eszerint az Irányelv szabályai szubszidiárius módon érvényesülnek abban az esetben, ha más közösségi aktusok tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat különös módon szabályoznak. Ebben az esetben ezek ,lex specialis’-ként elsőbbséggel bírnak az Irányelv szabályaival szemben, tehát különös vonatkozások tekintetében ezek bírnak alkalmazási elsőbbséggel.
Az Irányelv alkalmazási körében teljes harmonizációt végez, ez alól időleges kivételt, mégpedig az Irányelv átültetését követő hat év időtartamra a 3. cikk (5) engedélyez, amely az Irányelv által közelített területen azon minimális harmonizációs kikötéseket tartalmazó irányelveket átültető olyan nemzeti jogszabályok további alkalmazási lehetőségére vonatkoznak, amelyek szigorúbbak az Irányelv rendelkezéseinél. További kivételt jelent - azonban ebben az esetben időbeli korlát nélkül - a pénzügyi szolgáltatásokra és az ingatlanokra vonatkozó jogterület, amelyekre nézve a tagállamok megszorítóbb vagy szigorúbb követelményeket állapíthatnak meg az Irányelvnél.
Az Irányelv 4. cikke az eredeti javaslatban még a határokon átlépő televíziózásról és elektronikus kereskedelemről szóló irányelvből ismert "eredet országának elvét" tartalmazta, amely azonban az elfogadásra került végleges irányelvszövegben törlésre került. A hatályos szöveg így a "Belső piac" címet viseli, amelynek értelmében megmaradt a "kölcsönös elismerés elve". Eszerint a tagállamok nem korlátozhatják sem a szolgáltatások nyújtásának szabadságát, sem az áruk szabad mozgását az Irányelv által közelített területekhez tartozó indokok alapján.
Az Irányelv 5. cikke generálklauzulát tartalmaz, amely a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok alkalmazásának általános tilalmát mondja ki. Ennek különös eseteit a megtévesztő (6. és 7. cikkek), illetve agresszív kereskedelmi gyakorlatok (8. és 9 cikkek) jelentik, amelyeket az Irányelv I. számú mellékletének "fekete listája", a minden körülmény között tilalmazott kereskedelmi gyakorlatok felsorolása egészít ki. A 11. és 13. cikkek az Irányelv végrehajtásával kapcsolatos rendelkezéseket tartalmazzák, amelyek lényegében megegyeznek a megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló irányelvi szabályokkal.
Az Irányelv központi fogalma a "kereskedelmi gyakorlat", amely az irányelvi fogalom-meghatározást (2. cikk d] alapul véve a kereskedő által kifejtett olyan tevékenység, mulasztás, magatartási forma vagy megjelenítési mód, illetve kereskedelmi kommunikáció - beleértve a reklámot és a marketinget is -, amely közvetlen kapcsolatban áll valamely terméknek a fogyasztó részére történő eladásösztönzésével, értékesítésével vagy szolgáltatásával.
A kereskedelmi gyakorlattal szemben a magyar versenytörvény a törvény tárgyi hatályának rögzítéseként (Tpvt. 1. §) a piaci magatartás közgazdaság-tudomány által determinált fogalmát használja, e fogalom közelebbi meghatározása nélkül, amely egyaránt irányadó a tisztességtelen verseny elleni jog és versenykorlátozások vonatkozásában is. A piaci magatartás ugyanis a piaci hatásra vonatkozik, amely minden olyan nem gazdasági tevékenységet is átfog, ahol nem állapítható meg elsődlegesen a nyereség és haszonszerzési célzat (lásd Vj-83/1998.). A versenytörvény tárgyi hatályának elhatárolása szempontjából megemlítendő a Vj-11/2004. számú határozat, amely szerint a törvény tárgyi hatálya csak a "piaci hatású" gazdasági reklámra terjed ki és a tárgyi hatály megállapítása szempontjából nincs jogi jelentősége annak sem, hogy egy adott reklámot non-profit szervezet jelenteti meg.
A fentiek alapján megállapítható, hogy a kereskedelmi gyakorlat fogalma tágabb a reklámtörvény "gazdasági reklám" fogalmánál, ezzel ellentétben azonban szűkebb kört fog át a "piaci magatartás"-nál. A kereskedelmi gyakorlat fogalmában ugyanis szerepel a "közvetlenség" tényállása, továbbá ezt csak "kereskedő", míg a piaci magatartás tényállását bárki, akár egy non-profit szervezet is megvalósíthatja. Mivel a kereskedő fogalmába azon személyek is beletartoznak, akik a kereskedő érdekében vagy annak javára járnak el, ennél fogva a fenti eltérésnek nincs gyakorlati jelentősége. A fentiek alapján tehát megállapítható, hogy a magyar jogalkotónak a versenytörvény vonatkozásában nem kell átültetnie az Irányelv kereskedelmi gyakorlat fogalmát, ugyanis annak tényállását a "piaci magatartás" teljes egészében átfogja.
Az Irányelv 5. cikk (1)-(2) bekezdése általánosan tilalmazza a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat. A kereskedelmi gyakorlat az Irányelv értelmében akkor minősül tisztességtelennek, amennyiben ellentétes a szakmai gondosság követelményeivel és a termékkel kapcsolatban jelentősen torzítja vagy torzíthatja az átlagfogyasztó gazdasági magatartását. A magyar Tpvt. 2. § általánosan a gazdasági tevékenység tisztességtelen folytatásának tilalmáról rendelkezik és ennek keretében sorolja fel a versenytársak, a fogyasztók törvényes érdekeit sértő vagy veszélyeztető vagy az üzleti tisztesség követelményeibe ütköző gazdasági tevékenységet. Ennek közelebbi fogalom-meghatározása azonban elmarad, és a Tpvt. 3-8. § és a 10. §-ában sorolja fel a tisztességtelennek minősülő gazdasági tevékenységeket.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
