c) Fel kell-e hívnia a felszámolónak a hitelezőt hiánypótlásra, a regisztrációs díj befizetésére?
A Csődtörvénynek nincs olyan egyértelmű rendelkezése, amelynek alapján a felszámolónak kötelezettsége, hogy a hitelezőt a regisztrációs díj befizetésére külön felhívja. A Csődtörvény 27. § (2) bekezdés h) pontja alapján ugyanis a közzétételi végzés tartalmazza a Csődtörvény 46. § (7) bekezdésében meghatározott elkülönített számla számát és a hitelezők tájékoztatását a befizetendő nyilvántartásba vételi díj százalékos mértékéről. Amennyiben a hitelező elmulasztja a nyilvántartásba vételi díj befizetését a jogvesztő határidőn belül, közömbös a jogvesztő határidő elmulasztásának oka, a jogvesztő határidő elmulasztását a felszámoló esetleges mulasztása sem orvosolja, tehát itt nincs jelentősége annak, hogy a felszámoló elmulasztotta-e a hiánypótlásra felhívást, nem tájékoztatta a hitelezőt a regisztrációs díj befizetési kötelezettségéről. Amennyiben viszont a jogvesztő határidő még nem telt el, hivatkozhat-e a hitelező arra, hogy a felszámoló a hiánypótlásra felhívást elmulasztotta.
A BDT 2011.2437. szám alatt közzétett eseti döntés szerint a hitelezői igény bejelentése és a nyilvántartásba vételi díj befizetése időben elválhat egymástól. A nyilvántartásba vételi díj befizetésére megállapított határidőre vonatkozó szabályozás hiányában a felszámoló akkor jár el helyesen, ha felhívja a hitelezőt, hogy az általa megjelölt határidőn belül igazolja a nyilvántartásba vételi díj befizetését, azzal a figyelmeztetéssel, hogy ellenkező esetben a hitelezői igény nyilvántartásba vételét megtagadja (Debreceni Ítélőtábla).
d) Milyen határidőn belül kell igazolni a biztosított hitelezői státuszt?
Amennyiben a hitelező határidőben tett hitelezőiigény-bejelentést, a nyilvántartásba vételi díjat befizette, azonban a privilegizált (Csődtörvény 49/D. §) besorolás alapjául szolgáló tényeket nem igazolta, csak a 40 napos határidő után tesz kötelezettségének eleget, kielégíthető-e a privilegizált kategóriában?
A BH 2014.341. szám alatt közzétett döntés szerint a hitelezői igény privilegizáltként történő nyilvántartásba vételéhez arra is szükség van, hogy a felszámolónak határidőn belül átadják a hitelezői követelés biztosítékára vonatkozó iratokat. Az indokolás szerint a hitelezőnek a követelésére és annak biztosítékaira vonatkozóan a 40 napos határidőben kell becsatolnia az iratokat a felszámolóhoz. Ebben az esetben kerülhet sor a Csődtörvény 49/D. §-a alapján a kielégítésre, a határidőn belül benyújtott, nem biztosított követeléssel rendelkező hitelezőket megelőzően. Ha a követelésre vonatkozóan határidőben, a biztosítékok tekintetében pedig határidőn túl történik meg a bejelentés, akkor a követelést nem biztosított, de határidőn belül bejelentett hitelezői igényként kell nyilvántartásba venni. Amennyiben a hitelező határidőn belül bejelenti az igényét, de csak a jogvesztő határidőn túl nyújtja be a privilegizált kielégítésre alapul szolgáló bizonyítékait, akkor a hitelezői pozícióját, s annak az addig benyújtott iratokon alapuló kielégítési rangsorát nyilvánvalóan nem veszíti el, csupán az előnyösebb besoroláshoz való jogát nem érvényesítheti.
Lehetséges olyan eset is, hogy a hitelező jelzálogjogosult ezt igazolja is a felszámoló felé, azonban azt nem, hogy követelésen alapuló zálogjoga is van. Amennyiben a felszámoló követelésbehajtásból realizál bevételt, következik-e a fentiekből, hogy a követelésen alapuló zálogjog határidőn túl történő igazolása miatt, a bevétel után elszámolást nem igényelhet? Ebben az esetben ugyanis eleve privilegizált státuszban van a hitelező, utólag azt igazolja, hogy a zálogjog a követelésekre is kiterjed. Megoldás lehet erre az, hogy a felszámolót a követelésen alapuló zálogjog igazolásától terheli fizetési kötelezettség, ezt megelőző időszakra ugyanis a követelésen alapuló zálogjogát a hitelező nem igazolta, és ezért a Csődtörvény 49/D. §-a szerint fizetési kötelezettség sem terhelte. A hitelező az adós követelésein alapuló zálogjoga igazolását követően befolyt követelés kifizetésének elmulasztását sérelmezheti.
5. Perek a Csődtörvény 40. §-a alapján
A Csődtörvény 40. § (1) bekezdése szerint a tudomásszerzéstől számított 90 napon, de legfeljebb a felszámolást elrendelő végzés közzétételének időpontjától számított 1 éves jogvesztő határidőn belül a hitelező - vagy az adós nevében a felszámoló - a bíróság [6. § (1) bekezdés] előtt keresettel megtámadhatja az adósnak az a), b) és c) pontban meghatározott jogügyleteit. A keresetindítási határidő tekintetében a bírói gyakorlat egységes, a 90 napos határidő elévülési jellegű, anyagi jogi határidő, a keresetlevélnek a lejárat napjáig a bíróságra meg kell érkeznie, elmulasztása miatt igazolásnak helye nincs, meghosszabbodását az elévülés nyugvása eredményezheti. Elmulasztása esetén nem lehet a pert megszüntetni, hanem az ügy érdemében ítélettel kell határozni és csak kérelemre kell dönteni az elévülési kifogásról.[1]
6. Perindítás a Csődtörvény 49. § (5) és (6) bekezdése alapján
A Csődtörvény 49. § (5) bekezdése szerint, ha a felszámoló a vagyontárgy értékesítése során az e törvényben foglalt - az értékesítés formáira és a közjegyző igénybevételére vonatkozó - rendelkezéseknek nem
- 3/4 -
tesz eleget, az érdekelt fél az értékesítéstől számított 30 napon belül az értékesítés - így különösen a pályázat, árverés - eredményeként megkötött adásvételi szerződést a bíróságnál [6. § (1) bek.] keresettel megtámadhatja. E határidő elmulasztása jogvesztéssel jár. A (6) bekezdés alapján, ha a felszámoló a vagyontárgy értékesítése során az elővásárlási jog figyelembevételére vonatkozó kötelezettségének nem tesz eleget, az elővásárlásra jogosult az (5) bekezdésben foglalt jogvesztő határidő alatt keresetével a bírósághoz [6. § (1) bek.] fordulhat.
Egységes a gyakorlat a határidő megítélésében, a határidő anyagi jogi és a jogvesztés folytán, elmulasztása esetén a bíróságnak a keresetlevelet a Pp. 130. § (1) bekezdés h) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül el kell utasítania, az eljárás későbbi szakaszában pedig a pert a Pp. 157. § a) pontja alapján meg kell szüntetnie.[2]
7. A Csődtörvény 51. §-a alapján előterjeszthető kifogás határideje anyagi jogi vagy eljárási határidő?
A Kúria 2/2015. PJE határozata alapján a felszámoló jogszabálysértő intézkedése, illetve mulasztása elleni kifogás előterjesztésére megengedett 8 napos határidő eljárásjogi határidő, amelynek elmulasztása igazolási kérelemmel kimenthető.
A kérdés tehát eldőlt, csak érdekességként említem meg az alábbiakat. A Jogtár-Kommentár: http://uj.jogtar.hu/#doc/db/16/id/99100049.TV/ts/20120301/lr/51 és a KJK Nagykommentár szerint a kifogás előterjesztésére nyitva álló határidő eljárásjogi, így a kifogás késedelmes előterjesztése esetén a polgári perrendtartás (Pp.) mulasztás igazolására vonatkozó szabályai alkalmazhatóak (Pp. 106-110. §). A BH 1999.327., BH 1996.118. számú eseti döntések alapján a határidő elmulasztása igazolási kérelemmel kimenthető, a 8 napos határidő nem elévülési, hanem eljárási határidő. A Szegedi Ítélőtábla Fpkf. I. 30.696/2003/2. és Fpkf. I. 30.492/2008. számú határozatai szerint a felszámolási eljárásban a felszámoló jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása elleni kifogás benyújtására nyitva álló 8 napos határidő nem jogvesztő jellegű, annak elmulasztása igazolási kérelemmel kimenthető. A Debreceni Ítélőtábla ÍH 2006.179. (FpkHf. IV. 30.671/2005/5.) és Fpkhf. III. 30.524/2005/2. számú határozatában szintén igazolási kérelemmel kimenthető eljárási határidőnek minősítette.
A Győri Ítélőtábla Fpkhf. IV. 25.344/2013/2. számú határozatában azonban úgy foglalt állást, hogy a kifogás előterjesztésére nyitva álló határidő nem eljárásjogi, hanem jogvesztéssel nem járó, elévülési jellegű anyagi jogi határidő. Ezért a kifogás elkésettségét (az igény elévülését) bíróság hivatalból nem állapíthatja meg, az elévülésre történő hivatkozás esetén a jogsértésről történő tényleges tudomásszerzés időpontja vizsgálandó. A Pécsi Ítélőtábla Fpkhf. IV. 30.139/2013/2. számú határozata szerint a Csődtörvény 51. § (1) bekezdésében meghatározott határidő elévülési jellegű határidő a kifogás előterjesztésére nyitva álló határidő, elmulasztása orvoslására a jogszabály nem ír elő igazolást.
8. Közbenső mérlegre tett észrevétel határidejének jogi természete, anyagi jogi vagy eljárási határidő-e?
A Csődtörvény 50. § (5) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a közbenső mérleget a bevételek és költségek alakulásáról készített kimutatást és a hitelezők részbeni kielégítésének sorrendjét és összegét tartalmazó részleges vagyonfelosztási javaslatot a felszámoló köteles a hitelezőknek - választmány alakítása esetén a választmánynak is - megküldeni azzal, hogy arra 15 napon belül észrevételt tehetnek. Az (1) bekezdésben meghatározott iratokat a bíróság részére jóváhagyás végett be kell mutatni, a hitelezők véleményét - a hitelezői választmány vagy hitelezői képviselő esetén az említettek véleményét is - csatolva.
A felszámoló akkor jár el a Csődtörvény fenti rendelkezéseinek megfelelően, ha az elkészített közbenső mérleget és az (5) bekezdésben felsorolt egyéb iratokat először megküldi a hitelezőknek, bevárja a hitelezők észrevételét, majd a hitelezői észrevételekkel együtt terjeszti a közbenső mérleget a bíróság elé. A közzétett döntések az észrevételezésre nyitva álló határidőt nem minősítik anyagi vagy eljárási határidőként, úgy fogalmaznak, hogy törvényi határidő, amely alatt megtenni elmulasztott észrevételre hivatkozással a közbenső mérleget jóváhagyó végzés eredményesen nem támadható (EBH 2004.1134., BDT 2012.2737., BH 2004.935.)
A határidő eljárási jellegét támasztja alá az, hogy nem anyagi jogszabályból vagy kötelemfakasztó tényállásból ered; a felszámoló felhívásán alapul, amely eljárás hiányában fogalmilag kizárt; az észrevételt a felszámolónál kell megtenni, amely pozíció szintén nem létezne felszámolási eljárás nélkül. (A határidő jellege persze nem függ attól, hogy a határidőt milyen típusú [anyagi jogi vagy eljárásjogi] jogszabály rendeli, illetőleg hogy annak elmulasztásához milyen jogkövetkezményt fűz.) Az észrevétel tartalmát és célját tekintve jogvédelmi eszköz, amely nem értelmezhető az alapul szolgáló felszámolási eljárás folyamatban léte nélkül. Nem tekinthető anyagi jogi határidőnek, nem az érvényesíthetőség létszakába jutott igény idővetülete, nem az alanyi (anyagi) joghoz, jogviszonyhoz kötődik, jogorvoslati jellege, valamint a felszámolási eljárás folyamatának szükségessége folytán következésképpen eljárásjogi határidőnek minősül. Utalok e körben a fent már idézett BH 2009.212. számú döntésre is, amely szerint a felszámolási eljárás sajátossága, hogy az eljárás a többször módosított Csődtörvény 46-54. §-aiban szabályozott szakasza - azaz a felszámoló eljárása - bár nem közvetlenül a bíróság előtt zajlik és az eljárás e szakaszában a felszámoló önállóan jár el, része a felszámolási eljárásnak. Ebből pedig az is következik, hogyha az észrevétel benyújtása a felszámolóhoz része a felszámolási eljárásnak, eljárási határidő és igazolásnak van helye.
Egy közzé nem tett eseti döntésben találunk utalást a határidő jellegére. A Debreceni Ítélőtábla Fpkf. IV.
- 4/5 -
30.046/2006/2. számú határozatában kifejtette, hogy a Csődtörvény 50. § (5) bekezdésében megállapított határidő utolsó napján a felszámolónak ajánlott küldeményként postára adott és a felszámolóhoz a határidő lejártát követően érkezett, igazolási kérelmet nem tartalmazó észrevételt elkésettnek kell tekinteni, amelyet a felszámoló már nem köteles a bíróság részére megküldeni. Az annak figyelmen kívül hagyásával meghozott közbenső mérleget jóváhagyó végzés nem törvénysértő.
Az észrevételezési határidő fentiek alapján eljárási határidő, amelynek elmulasztása miatt igazolási kérelemnek van helye. A határidő számítására a Pp. szabályai az irányadók. Nem alkalmazható azonban a Pp. 105. § (4) bekezdése[3], mivel nem a bírósághoz, hanem a felszámolóhoz kell az észrevételt megtenni.
9. A Csődtörvény 56. § (1) bekezdése alapján előterjesztett kifogás eljárásjogi határidő-e, a határidő utolsó napján ajánlott postai küldeményként feladott beadvány határidőben érkezett-e [Pp. 105. § (4) bekezdés]?
A Csődtörvény 56. § (1) bekezdése szerint a bíróság a felszámolási zárómérleget és vagyonfelosztási javaslatot a kézhezvételtől számított 30 napon belül megküldi a hitelezőknek. Bármelyik hitelező a kézbesítéstől számított 30 napon belül a felszámolási zárómérlegben és vagyonfelosztási javaslatban foglaltakat írásban kifogásolhatja. A kifogás benyújtására rendelkezésre álló határidő elmulasztása jogvesztéssel jár. A jogvesztés folytán, amennyiben a hitelező a zárómérleggel, vagyonfelosztási javaslattal összefüggő kifogásolási jogával nem élt, utóbb a záróvégzés elleni fellebbezésben sem hivatkozhat olyan körülményre, melynek alapján kifogást terjeszthetett volna elő. A jogvesztésből következik az is, hogy igazolásnak sincs helye a határidő elmulasztása esetén.
A BH 2011.258. szám alatt közzétett döntés szerint a felszámoló által előterjesztett zárómérleggel és vagyonfelosztási javaslattal kapcsolatos kifogás előterjesztésére nyitva álló határidő anyagi jogi természetű, tehát a kifogásnak a határidőn belül meg is kell érkeznie a bíróságra. A Kúria Gfv. X. 30.109/2012/2. számú határozata értelmében a Csődtörvény 56. § (1) bekezdésében szabályozott kifogás eltér a Csődtörvény 51. §-ában található kifogástól előterjesztésének határidejében, céljában, a kifogással támadható intézkedésben. A Csődtörvény 56. § (1) bekezdése szerinti kifogás kifejezetten csak az eljárás befejezéséhez kapcsolódik, a felszámoló által előterjesztett anyagok tartalmára irányulhat.
A Szegedi Ítélőtábla Fpkf. I. 30.492/2008. sz. határozatában úgy fogalmazott, hogy a felszámolási zárómérleggel és vagyonfelosztási javaslattal kapcsolatos kifogás előterjesztésére nyitva álló 30 napos határidő jogvesztő, így mulasztás esetén igazolásnak sincs helye. A Fővárosi Ítélőtábla 11. Fpkf. 44.852/2012/2. sz. határozatában nem osztotta a BH 2011.258. számú eseti döntésben kifejtett álláspontot, mely szerint a Csődtörvény 56. § (1) bekezdése alapján benyújtható kifogással egy eljárásrész indul meg, ekként a Csődtörvény 56. § (1) bekezdése alapján előterjesztett kifogás egy nemperes eljárás megindítása iránti kérelem, melyre a 4/2003. PJE határozatban foglaltak szerint a keresetlevél előterjesztésére vonatkozó határidő minősítése az irányadó. A Csődtörvény 56. § (1) bekezdése alapján benyújtható kifogás ugyanis legfeljebb a bírósági ügyviteli szabályokról szóló 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet 62. § b) pontja szerint ügyviteli szempontból indít meg egy új eljárást, ellenben a már folyamatban levő felszámolási eljárás harmadik, egyben befejező szakasza valójában a felszámoló által elkészített zárómérleg és vagyonfelosztási javaslat előterjesztésével kezdődik, amellyel kapcsolatosan ez a kifogás az előterjesztett javaslattal összefüggő jogsérelem miatt igénybe vehető jogvédelmi eszköz. A Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint a kifogás nem a hitelező anyagi jogának igényérvényesítési eszköze, hanem egy már folyamatban levő eljárásban (a felszámolási eljárásban) a felszámoló jogszabálysértő magatartása (zárómérlege vagy vagyonfelosztási javaslata) elleni jogvédelmi eszköz. Más határozatban viszont a Fővárosi Ítélőtábla (12. Fpkf. 43.341/2011/2.) a határidőt anyagi jogi határidőnek minősítette, melynek számításakor a Csődtörvény 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 103. § (2) és (5) bekezdései irányadóak, a Pp. 105. § (4) bekezdésében foglalt, csak a perbeli eljárási cselekményekre irányadó rendelkezés nem alkalmazható. A Debreceni Ítélőtábla (Fpkf. IV. 30.354/2008/4., 30.389/2007/2. szám) szerint a Csődtörvény 56. § (1) bekezdésében megállapított határidő anyagi jogi határidő, ezért e határidő számításánál a Pp. 105. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezés nem alkalmazható.
A BH 2011.258. számú határozatban foglaltakat irányadónak kell tekintenünk, mégis utalok arra, hogy az 56. § (1) bekezdése szerinti határidő minősíthető eljárási határidőnek is. A hitelező a felszámolási eljárásban az anyagi jogát a hitelezőiigény-bejelentéssel érvényesíti a Csődtörvény 28. § (2) bekezdés f) pontjában, illetőleg a Csődtörvény 37-38. §-aiban meghatározott határidőben. A felszámolás során a felszámoló feladata, hogy az adós vagyoni helyzetét felmérje [Csődtörvény 46. § (1) bekezdés], követeléseit behajtsa [Csődtörvény 48. § (1) bekezdés], illetőleg a vagyonát a felszámolóra vonatkozó szigorú és a hitelezőkre nézve garanciális szabályok figyelembevételével a legkedvezőbb módon értékesítse, és ezzel lehetővé tegye, hogy a hitelezők követelései a lehető legnagyobb arányban kielégítést nyerjenek. Amennyiben a felszámoló e kötelezettségét megszegi, jogszabálysértő intézkedést tesz, vagy a csődtörvényben előírt kötelezettségét elmulasztja, a sérelmet szenvedő fél jogorvoslati eszközként a Csődtörvény 51. §-ában foglalt kifogással, ha a felszámoló által készített zárómérleg vagy vagyonfelosztási javaslat sérti az érdekeit, a Csődtörvény 56. § (1) bekezdésében rögzített kifogással, ha a felszámolás egyszerűsített módon történő befejezése esetén sérelmes rá nézve a felszámoló jelentése vagy javaslata, a Csődtörvény 63/B. § (2) bekezdésében szabályozott kifogással élhet.
- 5/6 -
A kifogási eljárás tehát mindegyik esetben a tartalmát és célját tekintve jogvédelmi eszköz, amely nem értelmezhető az alapul szolgáló felszámolási eljárás folyamatban léte nélkül. Ahogy a Csődtörvény 51. §-ában szabályozott általános kifogás, úgy a Csődtörvény 56. §-ában (és 63/B. §-ában) rögzített speciális kifogás előterjesztésére előírt határidő sem tekinthető ezért anyagi jogi határidőnek, ellenben jogorvoslati jellege, valamint a felszámolási eljárás folyamatának szükségessége folytán következésképpen eljárásjogi határidőnek minősül. Itt egy, már folyamatban levő jogérvényesítésről van szó (a hitelezői igény bejelentésével ez már megtörtént), amelynek - jogorvoslati - eleme a bírósági eljárás kezdeményezése. A kifogás előterjesztésére jogszabályban megállapított határidő a bírósági eljárás része, nem az érvényesíthetőség létszakába jutott igény idővetülete. Ezért az igazolás ugyan kizárt a jogvesztés folytán, de alkalmazható a Pp. 105. § (4) bekezdése.
10. Anyagi vagy eljárási határidő a kifogás előterjesztésére nyitva álló határidő egyszerűsített felszámolásnál?
A Csődtörvény 63/B. § (2) bekezdése a hitelezők számára a jelentéssel és a vagyonfelosztási javaslattal szemben általános jelleggel biztosítja a kifogás előterjesztésének jogát, kivételt e tekintetben nem fogalmaz meg. A Csődtörvény 63/B. § (3) bekezdése e jogot nem korlátozza, ezért a hitelezőket megillető vagyonfelosztási javaslattal szemben előterjeszthető kifogásolási jog csak akkor érvényesülhet, ha a felszámolást lefolytató bíróság felosztandó vagyon esetén bevétel és kiadás hiányában is megküldi a vagyonfelosztási javaslatot a hitelezőknek és egyidejűleg tájékoztatja a hitelezőket a Csődtörvény 63/B. § (2) bekezdése szerint.
A 15 napos határidő jogvesztő. Minősítése tekintetében döntést nem találtam, de az 56. § (1) bekezdése szerinti kifogásnál kifejtettek alapján inkább amellett szólnak érvek, hogy ez is eljárási határidő (jogorvoslati jellege, valamint a felszámolási eljárás folyamatának szükségessége folytán, továbbá azért, mert itt egy, már folyamatban levő jogérvényesítésről van szó, a kifogás előterjesztésére jogszabályban megállapított határidő a bírósági eljárás része, nem az érvényesíthetőség létszakába jutott igény idővetülete).
A fentiek alapján látható, hogy a több mint 20 éve megalkotott, számos alkalommal módosított Csődtörvény alapján még a legalapvetőbb, legelemibb kérdésben - határidők minősítése - is mutatkozik bizonytalanság a gyakorlatban, születnek ellentétes döntések a törvény egyértelmű rendelkezései hiányában.■
- 6 -
JEGYZETEK
[1] BH 2004.142,. BDT 2012.2736., 2008.1875., 2004.915., 2004.915.
[2] K-H-GJ-2012-63. bírósági határozat a Kúria határozata gazdasági ügyben, EBH 2007.706., KJK Kommentár.
[3] (4) A határidő elmulasztásának következményeit nem lehet alkalmazni, ha a bírósághoz intézett beadványt legkésőbb a határidő utolsó napján ajánlott küldeményként postára adták.
Visszaugrás
