"A mesterséges intelligencia már nem science fiction, hanem mindennapi életünk része. A mesterséges intelligencia valósággá vált."[1] Így fogalmaz az Európai Bizottság 2018. április 25. napján kiadott "A közös európai adattér kialakítása felé" címmel ellátott közleményében. A Bizottság által e realitásként kezelt tény és korunk technológiai fejlettségével együtt járó innováció egyre nehezebb kérdéseket vet fel a jog területén is, amelyek felett nem hunyhatunk szemet tétlenül, mélyrehatóbb vizsgálat nélkül. Hiszen ezek az adott esetben akár még csak fikcióként kezelt gondolatok képezhetik jövőnk legfontosabb jogalkotási feladatait. A modern technológia egyre jobban beférkőzik mindennapi viszonyainkba, a korábban elképzelhetetlennek tartott, csupán science fiction regényekben és hollywoodi filmekben megjelenő megoldásokat a világ vezető technológiai cégei egymással versenyt futva igyekeznek megvalósítani, egyre nagyobb hatékonysággal és rendkívüli gyorsasággal. A tudomány képviselői pedig emellett aggódva tekintenek a bizonytalan jövőbe, elméleteket keresve arra, hogy vajon a mesterséges intelligencia felvirágoztatása és a robotika alkalmazásának expanziója lesz az emberiség számára az elképzelhető egyik legjobb, vagy - ellenkezőleg - a legrosszabb dolog.[2] Jelen kutatás e jövőt fürkésző közegbe igyekszik beilleszkedni és a kétes alapokon, valamint science fiction írók művein nyugvó próféciák kreálása helyett jogtudományi elemzéssel kívánja megvizsgálni a mesterséges intelligencia kapcsán szóba kerülő jelentős dogmatikai és jogtechnikai kérdéseket.
A kutatás célja elsősorban, hogy jogászi szemszögből tekintsen a mesterséges intelligenciára. Azon beül is kifejezetten az robotikára, vizsgálva a szükséges szabályozások hatékonysága érdekében felmerülő technológia életbelépését megelőző, vagyis ex ante vagy az adott eredményt követő, ex post szabályozási formula alkalmazásának lehetőségét, kitérve a Collingridge-paradoxonra és szemügyre véve egy etikai kódex megalkotásának opcióját. Továbbá a cél, hogy a dolgozat összehasonlítva a különböző irányú elméleteket, analizálja a jogalanyiság kérdését.
Részben ezekre a kérdésekre keres választ a kutatás, valamint alátámasztja azt a felvetést, mely szerint a robotok jogalanyisága jelenleg irreleváns, melyet - a tézist a végletekig leegyszerűsítve - sok esetben csupán a robotok humanoid megjelenésének kialakítása hordoz magában.
Végső cél tehát, hogy a tanulmány felhívja a figyelmet a mesterséges intelligencia körébe tartozó - főként a robotikával kapcsolatos -, jövőben minden bizonnyal kikerülhetetlen, visszás, szabályozásra szoruló kérdésekre, magára a normaalkotás nehézségének tényére és lehetőségeire. Szem előtt tartva a fontolva haladás szükségességét, mind a jogalkotás, mind pedig a tanulmány keretében tett állásfoglalások kapcsán, tekintettel arra, hogy minden esetben csak a jelenlegi fejlettségi szintet lehet kiindulópontként kezelni és ehhez elengedhetetlen ragaszkodni is.
A mesterséges intelligencia (a továbbiakban: MI) definíciójának generális meghatározása nehéz feladat: szükséges megvizsgálnunk a "mesterséges" szó mibenlétét, valamint az intelligencia e körben észlelhető fogalmát. Nagyvonalakban, az előbbi esetében elmondható, hogy minden olyan dolog, amely nem valamilyen természetes biológiai folyamat, vagy az evolúció eredménye, hanem emberi közrehatással készül, emberi tudás terméke, az mesterséges.[3] Az intelligencia, mint kapcsolódó fogalom, az MI tekintetében legegyszerűbben megfogalmazva leginkább egy tulajdonságot, jellemzőt takar, vagyis azt, hogy ezek az emberi kreativitás és alkotómunka révén létrejött eljárások, módszerek, szoftverek, megoldások[4] az ember által behatárolható képességekkel rendelkeznek.[5]
A mesterséges intelligencia fogalmi meghatározásával az Európai Bizottság is foglalkozott egyik közleményében[6] melynek fogalmi központjában a "viselkedésre utaló rendszer" áll, amely valamely konkrét célt szolgál, melynek érdekében elemezi környezetét és intézkedéseket hajt végre, mindezt teszi bizonyos fokú[7] autonómiával.[8]
Ha a kérdést a filozófia oldaláról igyekszünk megközelíteni, célszerű alapul venni az MI-t átfogó jelleggel kutató Stuart Russel és Peter Norvig álláspontját, amely szerint az MI meghatározása attól függ, hogy melyik filozófiai megközelítést alkalmazzuk rá.
Véleményem szerint a legelfogadhatóbb elmélet az emberi módon cselekvő mesterséges intelligencia, mint kiindulási pont. Hiszen e kategória feltételez olyan MI-hez kapcsolható tulajdonságokat, amelyeket mi magunk, emberek is képesek vagyunk empirikus ismereteinkkel felfogni. Továbbá az ember egy - gondolkodásban - hozzá hasonló, akár azonosan cselekvő entitás megalkotása során értelemszerűen saját tudását nem képes meghaladni, ezáltal annál magasabb szintű értelmet alapul venni és megérteni. Hiszen a technológiai szingularitás bekövetkezése még a kérdést kutató egyes szakemberek szerint is - a Moore törvényét figyelembe véve, vagy akár tagadva - legkorábban is csak a jelen század közepére, - de inkább végére - tehető[9], amellett, hogy ez az elmélet is megosztja a kutatókat.[10]
Az emberi módon cselekvés, mint kategória, szigorúan megközelítve a Turing-teszt által feltételeket támasztja az MI elé. Turing ugyan 1950-ben alkotta meg a tesztet, azonban annak kritériumait jelenleg is csak néhány esetben sikerül megugrani. Külön-külön egyes feltételeket teljesítenek a már működő rendszerek, amelyeket a tudomány általánosságban az MI, mint nagy halmaz alá sorol. Azonban az MI széles fogalmi körén belüli egyik legjelentősebb terület a robotika, amely az észlelés és a cselekvés összekapcsolásával foglalkozik[11] és az intelligens robotok kapcsán magában foglalja különböző mesterséges intelligenciák alkalmazását. A teszt 6 eleme közül csupán csak egy a robotika, azonban sok esetben a többi komponens ebben az egyben nyilvánul meg. A tanulmány erre tekintettel a továbbiakban e részterületre, ezen belül is az intelligens robotokkal kapcsolatos kérdésekre kíván koncentrálni.
A robotika, mint technológiai ág, a mesterséges intelligenciával alkotott kapcsolatára tekintettel a következők alapján határozható meg. Michael Froomkin szerint olyan ember által létrehozott dolog, amely képes külső környezeti hatásokra reagálni és úgy cselekedni, hogy nincs szüksége közvetlen emberi ellenőrzésre, kontrollra.[12] Fontos hozzátenni, hogy az intelligens robot magában hordoz egy vagy több mesterséges intelligenciát, vagyis va-
- 21/22 -
lamely szoftvert, eljárásra való képességet, algoritmust, amely alapján cselekedni képes. Továbbá a fogalom fontos, ám mégis csak eshetőleges feltétele[13] a fizikai megjelenés. Tehát, míg az MI egy nagyobb halmazt takar, addig a robot már egy materializált entitás, amely magában hordoz valamely MI-t és ezen keresztül képes eljárni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
