Első pillantásra nyilvánvaló, hogy a Complex kiadó gondozásában 2010-ben megjelent Adatvédelem és információszabadság a gyakorlatban c. könyv átfogó jellegű, nagyszabású mű. A mintegy ötszáz oldalas könyv három könyvből áll, a több mint harminc fejezet pedig huszonegy szerző munkája. A mű főszerkesztője, Jóri András adatvédelmi biztos, szerkesztői pedig munkatársai, Hegedűs Bulcsú és Kerekes Zsuzsanna. A szerkesztő előszavában világosan meghatározza a kiadvány célkitűzését: "Munkánk ambíciója igen nagy, hiszen sok, egymástól eltérő közegekben létező, különböző jogterületekkel érintkező adatvédelmi szabályozás fogalmi rendszerét kellett egységes keretbe foglalni - pedig néha még e szabályok alakulását követni is nehéz. De ez csak a kezdet - arra bíztatjuk az Olvasót, hogy gondolja tovább értelmezéseinket, válaszolja meg kérdésfeltevéseinket, segítsen tovább csiszolni a lassan felnőttkorba lépő információs jogi dogmatikát".
Az első könyvben, amelyet szerzőként Jóri András jegyez, az adatvédelmi törvény általános magyarázata található. A második könyvben a szerzők különböző szektoriális szabályozásokat ismertetnek: a nyomozó hatóságok adatkezelésétől kezdve a levéltárakon keresztül egészen a munka világáig. A harmadik könyv az információszabadság témáját dolgozza fel.
Az első könyv, amely a hatályos adatvédelmi törvény magyarázatát tartalmazza, inkább bevezetőnek tekinthető a kötet további részeihez. A könyv szerzője az előszóban maga is felhívja erre a figyelmet, amikor a részletes magyarázat iránt érdeklődő olvasó figyelmébe ajánlja korábban Adatvédelmi kézikönyv címmel megjelent művét. Az első könyv az adatvédelmi törvény legfontosabb értelmezési kérdéseire hívja fel a figyelmet, valamint elhelyezi a hazai és nemzetközi jogi kontextusban. Utóbbi vonatkozásban különös jelentőséggel bírnak a gyakorlatban oly sok értelmezési kérdést felvető eltérések a magyar adatvédelmi törvény és az európai adatvédelmi irányelv (95/46/EK) rendelkezései között, ideértve különösen az adatkezelés és az adatfeldolgozás magyar törvényben külön fogalomként történt meghatározását. Emellett számos olyan további - az irányelvvel, illetve más európai adatvédelmi szabályozással nem konform - rendelkezésre is felhívja a figyelmet a szerző, amelyek első látásra úgy tűnnek, hogy a magyar adatvédelmi szabályozás pusztán szigorúbb szabályokat állít fel, főleg az adatfeldolgozókkal szemben. Nem tér ki ugyanakkor a szerző arra, hogy ezek a "szigorúbb" szabályok a gyakorlatban milyen következményekkel járnak, bár nyilvánvaló, hogy ilyen utalásokra elsősorban terjedelmi korlátok miatt és a szerkesztők célkitűzése, a szektoriális szabályozás bemutatása miatt nem kerülhetett sor. Talán érdemes lett volna néhány mondatban felhívni az olvasó figyelmét arra, hogy az ilyen rendelkezések felülvizsgálata és elsősorban az adatfeldolgozással és az adatok külföldre való továbbításával kapcsolatos szabályozás "enyhítése" nem pusztán elméleti kérdés, hanem a magyar gazdaság versenyképessége szempontjából sem érdektelen téma. Közvetve a második könyvben, a munka világával foglalkozó fejezetben találunk erre vonatkozó utalást, amikor is a szerző megerősíti, hogy bár az adatvédelmi irányelv rendelkezései alapján az adatok továbbításának jogalapja lehetne például egy, a vállalatcsoportokon belül elfogadott szabályrendszer (Kötelező Erejű Vállalati Szabályok, Binding Corporate Rules vagy BCRs), ez Magyarország vonatkozásában alkalmatlan a megfelelő védelmi szint biztosítására, lévén, hogy az adatvédelmi irányelv vonatkozó rendelkezései nem kerültek átültetésre a magyar jogba, valamint hogy a magyar adatvédelmi törvény nem teremti meg annak jogalapját, hogy a BCR-eket az adatvédelmi biztos jóváhagyja.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
