https://doi.org/10.59851/mj.73.10.5
A tartási jellegű szerződések szerepe az időskori öngondoskodásban kiemelkedő. Ezek a szerződések azonban tartós és szerencsejellegük miatt komoly kockázatot hordoznak mindkét szerződő fél oldalán, hiszen a teljesítés során a szerződéskötéskor fennálló körülmények jelentősen megváltozhatnak. Ennek kezelésére szolgálnak a Ptk. 6:495. §-ában található speciális szerződésmódosítási szabályok. A tanulmány kiemelten foglalkozik a lehetetlenné válás és annak következményei kérdésével.
Kulcsszavak: öngondoskodás; körülmények megváltozása; tartási jellegű szerződések; szerződésmódosítás; lehetetlenné válás
Maintenance contracts have a prominent role in self-provision in old age. Due to their long-term and aleatory nature, these contracts entail significant risks for both parties, as the circumstances changing during the performance. The special rules on contract amendment in Section 6:495 of the Civil Code serve to handle this situations. The study places particular emphasis on the issue of supervening impossibility and its legal consequences.
Keywords: self-provision; change of circumstances; maintenance relationships; contract amendment; supervening impossibility
Létezésünk egyik meghatározó élménye annak felismerése, hogy életünk véges és múlandó. Véleményem szerint a saját halálunk és hanyatlásunk elkerülhetetlenségének gondolata elleni küzdelem legtöbb cselekedetünk mögött fellelhető mozgatórugóként, gondoljunk itt akár a családalapítás, akár a kényszeres vagyonfelhalmozás iránti vágyra, amellyel bizonyos fokig halhatatlanságunk illúzióját kívánjuk megteremteni. A művészetek, a filozófia és a pszichológia ezekkel a kérdésekkel részletesebben is foglalkozik. A jogtudomány számára ez a téma látszólag hozzáférhetetlen. Ennek ellenére a polgári jog területén több olyan jogviszony is található, amely mögött meglátásom szerint ezek az érzések húzódnak meg. A polgári jogi szerződések között külön csoportot képezhetnének azok a kötelmek, amelyek az ember szellemi vagy testi hanyatlása, időskora esetére kívánják a vagyoni és személyes biztonságot, illetve az emberi méltóságot biztosítani.
Megállapítható tehát, hogy a kiszolgáltatott helyzet ellen az érintettek már hosszú idő óta keresik a védelmet. Erre a jog számos lehetőséget nyújt. Álláspontom szerint a gondoskodás a jogban három fő pilléren nyugszik: a szociális biztonságon, az önként vállalt szerződéses gondoskodáson és a jogszabályon alapuló családi jogi tartáson.[1]
Elsőként tehát közjogi kérdésként merül fel a szociális biztonság és a társadalombiztosítás rendszere. Ideális esetben az ember társadalombiztosítási jogviszonya és korábbi befizetései alapján olyan mértékű pénzbeli és természetbeni juttatásokra lesz jogosult, amely biztosítja számára a gondoskodást a kiszolgáltatott élethelyzetek idején. Ez azonban komoly terhet ró a közösségre, és jelen társadalmi valóságunkban fenntartása hosszabb távon bizonytalanná válhat.
Mindezekre tekintettel a magánjogi megoldásoknak fontos szerepe van a gondoskodás biztosításában. A jogviszony jellege alapján a magánjogi gondoskodási tényállásokat további két csoportra lehet osztani, a családjogi és a kötelmi jogi gondoskodásra. A Ptk. Negyedik Könyve széles körben rendelkezik tartási jogviszonyokról. A törvényes feltételek fennállása esetén a házastárs, az élettárs, a szülő, a gyermek, de - szigorú megkötésekkel, éppen ezért a gyakorlatban ritkán előforduló esetekben - akár a testvér vagy a távolabbi felmenők és leszármazók is jogosultak lehetnek a megélhetéshez szükséges indokolt költségek megtérítésére. Az ilyen helyzetekben a családi kapcsolat fennállása alapozza meg a tartási jogviszonyt, így a jogosultnak nem kell ellenszolgáltatást nyújtania. Más a helyzet akkor, ha a tartást kötelmi jogi jogviszony alapozza meg, ebben az esetben ugyanis a feleket tipikusan kölcsönös szolgáltatások terhelik, és a jogosult saját vagyonát felhasználva, piaci szolgáltatás útján biztosítja a gondoskodást.
Fontos megjegyezni azt is, hogy hosszabb jogi, gazdasági és erkölcsi vitákra ad okot az, hogy a bemutatott gondoskodási formák között milyen viszony vagy sorrendiség van. Ezzel kapcsolatban utalnék a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 2. §-ára, amely látszólag rendezi a különböző gondoskodási formák közötti sorrendiséget.[2] A tanulmány terjedelmi keretei azonban ennek részletes kifejtését nem teszik lehetővé, így a továbbiakban az öngondoskodás kötelmi jogi megoldásaival szeretnék foglalkozni.
- 685/686 -
Az Alaptörvény O) cikke kimondja, hogy "Mindenki felelős önmagáért". Álláspontom szerint ennek a helyes értelmezése az kell, hogy legyen, hogy az ember önmagáért viselt felelőssége nem csupán felelősségáthárítás az állam részéről, hanem valójában aktív kötelezettség arra nézve, hogy a jogalkotó minél szélesebb körben tegye lehetővé az öngondoskodás intézményeinek használatát az állampolgárok számára, illetve hozzon létre olyan szabályokat, amelyek alkalmasak arra, hogy valóban mindenki - lehetőségeihez képest - felelősséget tudjon vállalni önmagáért.
A polgári jog területén így több olyan jogviszony is található, amelyek az öngondoskodást hivatottak biztosítani. Idesorolhatók hagyományosan a biztosítási szerződés, a tartási és életjáradéki szerződés, az öröklési szerződés, illetve az utóbbi évtized jogalkotásának termékei közül a bizalmi vagyonkezelési szerződés és az alapítvány bizonyos esetei. Az öngondoskodás sajátos, intézményesített megoldásai a hazánkban régóta működő, de széles körben nem elterjedt önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak is.[3] Említeni szükséges a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) Negyedik Könyvében található törvényen alapuló tartási jogosultságot: a felek közötti viszonyra tekintettel itt a jogalkotó olyan élethelyzeteket szabályozott, ahol az arra érdemes személy lényegében a hozzátartozói kapcsolatra tekintettel jogosult lehet a tartásra. Emiatt álláspontom szerint nem beszélhetünk öngondoskodásról, hiszen a jogosultsághoz külön jognyilatkozat nem szükséges (természetesen szükséges lehet az igény akár bíróság előtti érvényesítése, ez azonban a már meglévő jogos követelés kikényszerítése). Ennek ellenére a törvényen alapuló tartás is lényeges, hiszen számos kapcsolódási pont felfedezhető az öngondoskodáson alapuló jogviszonyokkal (például nem kizárt, hogy a törvényes tartási jogviszony szereplői egymással tartási szerződést kössenek).
Látható az is, hogy a rászorult helyzetekre szóló öngondoskodás és a megfelelő eszköz kiválasztása jelentős körültekintést és megfontoltságot igényel. A kínálati oldalon a professzionális vállalatoktól kezdve gondoskodó és barátságos, ugyanakkor teljesen laikus szomszédokig terjedően számos szereplő megjelenik. Emiatt ezek az eszközök jól beilleszthetőek a családi vagyontervezés rendszerébe. Az öngondoskodás nevezett megoldásai ugyanis a gazdasági és jogi gyakorlatban megjelenő olyan tartós és jövőre irányuló jogviszonyok, jogintézmények, amelyeknek célja az egyes vagyonelemek jogi sorsának és a személyes igények kiszámítható rendezése. Egy rosszul kialakított és a felek igényeinek hosszabb távon nem megfelelő szerződés könnyen lehet, hogy pont azokat az éveket fogja bizonytalanná és feszültséggel telivé tenni, amelyek során a legnagyobb szükség lenne a kiszámíthatóságra és a nyugalomra.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás