1. Sokat tapasztalt recenzenst is zavarba ejt a Vincze Attila - Chronowski Nóra szerzőpáros terjedelmes monográfiája, amely azonban tartalmilag is "méretes": minden lényeges kérdést felölel, amit ma erről a bonyolult, szerteágazó témakörről tudni kell és amit tudni érdemes. Ahogyan a folyton fejlődésben-átalakulásban lévő európai jog esetében, úgy a magyar, és általában is a "közjog" esetében nehéz a jogterületek fogalmi határait éles kontúrokkal meghúzni, ezért az elsőre meghökkentő cím: magyar alkotmányjog helyett "magyar alkotmányosság" használata bölcs óvatosságról, előrelátásról tanúskodik, és messzemenően indokolt. Ez a munka ugyanis a magyar alkotmányjog terrénumán messze túlmutat: komplex szemléletmódja folytán elkerülhetetlenül eveznek a szerzők ezen túlmenően az európai közigazgatási jog és a nemzetközi közjogi kollízió cseppet sem szélcsendes, inkább új meg új fejlemények, ítéletek, szakirodalmi viták folytán újra-fodrozódó vizeire.
Indokolt tehát, hogy önmagában a téma lehatárolása: annak tisztázása, hogy miről is szól ez a könyv, a Bevezetésben tizennégy oldalt tesz ki.[1] Ez nem is lehet másként, hiszen - amint az első mondat utal rá - az is felfogás kérdése, hogy mit értünk európai jog alatt. Az pedig, hogy a Bevezetés 1. pontjának címében az európai jog és az "alkotmányjog" kapcsolata szerepel, majd az, hogy az első mondat a "közjogra" gyakorolt uniós jogi hatás alatt a közigazgatási és az alkotmányjogra gyakorolt hatást érti, mutatja azt a folyamatos és rohamos változást, amiben mindkét jogterület külön-külön is a maga életét éli. Ezek egymásra, mindenekelőtt az európai jog közjogra gyakorolt hatásának vizsgálata értelemszerűen az önmagukban is bonyolult minőségek kontextusba helyezését jelenti: a szerzők láthatóan nem rutinelemzésre vállalkoznak.
Vagyis: nem egy újabb európai jogi monográfiát vesz kézbe az olvasó, hanem - amint a kötet bemutatásából alább remélhetően kiviláglik - műfajilag egy tudományos igényű monográfia, inkább posztgraduális oktatás céljára használható igényes tankönyv, és egy emelt szintű európai jogi kézikönyv kívánalmait egyaránt teljesíti. Az EU-hoz, mint nem-konvencionálisan nemzetközi jogi szervezethez való csatlakozásunk ugyanis a szupranacionalitás normatív oldaláról nézve nem-konvencionális kívülről jövő hatásoknak teszi ki a magyar közjogot. A szerzők ezeknek a hatásoknak a körül járását tűzték ki feladatul: a bemutatást csupán alapnak véve, a valódi célnak - a szokásos európai jogi tankönyv keretein túllépés szándékával[2] - a hatások tagállami közjogok, mindenekelőtt a magyar közjog és intézményrendszer általi feldolgozását, interiorizálását tekintve.
2. Ez a törekvés tehát - bár formailag egy korábbi monográfia harmadik kiadásáról van szó - valójában céltételezését tekintve, szerkezetileg, és tartalmilag is, a szerzők személyét tekintve is egy új monográfiához vezetett. A fenti célok által körülírt tartalom által meghatározott szerkezet tizenegy fejezetet eredményezett, amelyet talán négy nagyobb részbe tagolással, és az egyes fejezetek e részek alá rendelésével jobban áttekinthetővé, a gondolatmenet csomópontjait pedig világosabbá lehetett volna tenni.
- 511/512 -
A "milyen jogrendszerhez csatlakozik egy új tagállam?" mint tematikusan első nagy rész átfoghatná az EU egyfajta "statikája" hatásainak elemzését, implikálja a csatlakozás (II. fejezet), valamint az uniós jog és a tagállami jogok viszonya (jogforrások - III. fejezet, ehhez szorosan kapcsolódóan a demokratikus legitimáció és nemzeti parlamentek - VI. fejezet, az uniós jog a tagállamok jogában és a magyar Alkotmánybíróság esetjoga - IV-V. fejezet) kérdésköreit, vagyis nézetem szerint az első részen belül ebben a sorrendben is lehet logikája a szerkezetnek.
Második részként kínálkozik az EU "dinamikájának", működésének kibontása és hatásainak elemzése: a hatásköröknek (VII. fejezet), az EU alkotmánybíráskodást végző intézményeinek (VIII. fejezet), és alkotmánybíráskodásuk anyagi jogi alapjának (IX. fejezet) a vizsgálatba való bevonása.
Harmadik részként határozottabban különülne el az uniós aktusok végrehajtásában kulcsszerepet játszó európai közigazgatási jog (X. fejezet), míg negyedikként az előző részek között sehová sem sorolható, de megkerülhetetlen elméletibb elemzést nyújtó: a nemzetközi közjogi kollízióval foglalkozó rész (XI. fejezet) zárná a nagy ívű opust.
A négy részre tagolás, és azokon belül az egyes részekbe tartozó fejezetek összeszervezése - az első két rész tekintetében mindenesetre - az oda sorolható fejezetek lényegi tematikus irányultságát az olvasó számára érzésem szerint a monográfiában így is benne lévő, de általánosabbtól a különös tárgykörű fejezetek felé haladó gondolatmenetet vázolhatna fel. Más szóval: leegyszerűsítené és feszesebbé tenné a fejezetek négy csomópontba való besorolása az egymásra következő tizenegy fejezet áttekintését, annak már az elején történő megértését, amit a szerzők megmagyarázni már elöljáróban olyan fontosnak tartanak: miről is szól majd ez a könyv?[3]
1. Az első csomópont tehát a csatlakozás kérdéskörével (II. fejezet) indít, előkérdésként tárgyalva azt, hogy szükség volt-e egyáltalán az Alkotmány módosítására, és külön klauzula beiktatásra? A gazdag összehasonlító alkotmányjogi elemzést tartalmazó fejtegetés kritikusan érinti az Alkotmánybíróságnak a magyar társulási megállapodással kapcsolatos határozatát (30/1998 ABh). Megjegyezzük, hogy ezt megelőzően a 4/1997. (I. 22.) AB határozatban elkülönítetten tárgyalt előkérdésként már az is vitatott volt, hogy az AB rendelkezik-e egyáltalán hatáskörrel[4]; a két határozat a szakirodalom szerint[5] együttesen vitte félre a magyar közjogi gondolkodást, nem kis részben azért is, mert az európai jog mibenléte és alkalmazása tekintetében az Alkotmánybíróság felkészületlen volt. A monográfia helyesen abban látja mégis a helyzet csatlakozásiklauzula-specifikus vonását, hogy az EU intézményi szerkezetében: a Tanácsban a tagállami végrehajtó hatalom kerül túlsúlyba, így ennek a törvényhozó hatalom általi ellenőrzése fenntartása, és alkotmánybeli rögzítése szükségesnek mutatkozott.[6]
A szerzők alapos, részletes elemzéssel mutatják be egyrészt a csatlakozási/integrációs klauzulával [Alaptörvény E) cikk] kapcsolatos alkotmánybírósági álláspont alakulását, továbbá az Alaptörvény 7. módosítása folytán magán az Alaptörvényen belül a csatlakozási klauzula és - az újonnan beiktatott - alkotmányos önazonosság védelmének követelménye közötti feszültséget. Az alkotmányjogi helyzet megítélését nem könnyíti meg a csatlakozási/integrációs klauzula nem egyértelmű megfogalmazása, sem pedig az Alkotmánybíróság gyakran leegyszerűsítő, a problémát nem érzékelő állásfoglalása [ld. pl. a 143/2010. (VII. 14.) AB határozat részletes kritikáját][7].
A fejezet lendületes gondolatmenete számos részkérdésen át (pl. az alapszerződések módosítása) vezet az EUSz 7. cikkéhez, végül pedig a Bizottság 2014. évben közleményben közzétett jogállami keretéhez.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
