A tanulmány első részében elemeztük, hogy a magyar Alkotmánybíróságnak milyen lehetőségei vannak a közösségi jog feltétlen érvényesülését előíró elsődlegesség elvének[1] alkotmányi szintű kezelésére. Amellett érveltünk, hogy az Alkotmánybíróságnak az alkotmányi normákkal szemben meg kellene tagadni a közösségi jog abszolút, de el kellene ismeri annak relatív elsődlegességét, mivel vannak a jogállamiság lényegét képező olyan alkotmányi elvek és értékek (az Alkotmány közösségi jog által érinthetetlen normái), amelyekkel szemben az ellentétes közösségi jog nem érvényesülhet.[2] A következőkben ezen érvelés következményeit vizsgáljuk konkrét eljárási helyzetek és normakonfliktusok szempontjából.
A tanulmány első részében az elsődlegesség elvét az Európai Közösség jogrendszerének kereteiben elemeztük. (A másik első pilléres közösség, az Európai Atomenergia Közösség jogára ugyancsak alkalmazhatóak, de ennek gyakorlati jelentősége nincs). Nyitva marad a kérdés, hogy a másik két uniós pillérben, melyet nem az EKSZ, hanem az EUSZ szabályoz, a fent kifejtettek miképpen érvényesek, ha érvényesek egyáltalán. Jelentősége elsősorban a harmadik pillérnek lehet egy tagállam alkotmánybírósági gyakorlata szempontjából.
Az EUSZ - szemben az EKSZ szabályaival - alacsonyabb szintű integrációt jelent a tagállamok között azokon a területeken, ahol együttműködést ír elő. A második és harmadik pillérben az államok klasszikus nemzetközi jogi együttműködést valósítanak meg, ahol nincs szó koherens, autonóm, szupranacionális jogrendszer létrehozásáról, és a jogorvoslati rendszer is hiányos. Ezen felül, az elsődlegesség elvének alkalmazása szempontjából a legfontosabb hiányosság, hogy nincs az EUSZ-ben olyan rendelkezés, mely megfelelne az EKSZ 10. cikkének, amelyre a Bíróság az elsődlegesség elvét közvetlenül alapozta a közösségi pillérben. Mindez elégséges lenne ahhoz, hogy megállapíthassuk: itt klasszikus, bár erős államközi együttműködés valósul meg, mely nem válik el a nemzetközi jogtól, nincs szupranacionális jellege, és az elsődlegesség elve nem érvényesül olyanformán, ahogy a közösségi pillérben.
A Bíróság, legnagyobbrészt Kokott főtanácsnok indítványát követve, több ellenérvet szegezett szembe ezzel a következtetéssel a Pupino ügyben, mely az eddigi legnagyobb jelentőségű ítélet a harmadik pillérben.[3] A Bíróság, miután nem tartotta jelentősnek azt a tényt, hogy hatásköre sokkal szűkebb, mint a közösségi pillérben, és nem is említette a döntéshozatal legnagyobbrészt konszenzuális jellegét, az EUSZ 1. cikk 2. bekezdésében használt fordulatnak szentelt nagy figyelmet, miszerint "e szerződés új szakaszt jelent az Európa népei közötti egyre szorosabb egység létrehozásának folyamatában", egyben kiemelte az utána következő általános uniós célokat. A Bíróság, ebben a szűk nyílásban megvetvén a lábát, ezután levezette: ahhoz, hogy az Unió teljesíthesse céljait, a tagállamoknak szolidárisnak kell lenniük kötelezettségeik teljesítése során a harmadik pillérben is, így különösen az uniós jogból fakadó kötelezettségeik teljesítésének biztosítása érdekében meg kell tenniük a megfelelő általános vagy különös intézkedéseket. A Bíróság ezzel az EKSZ 10. cikkében foglalt "hűség-klauzulát" csaknem szó szerint megismételte, és egyben alkalmazta a harmadik pillérre is.
A Bíróság ebből nem vezette le a harmadik pillérben hozott uniós szabályok formai elsődlegességét a tagállami joggal szemben, az elsődlegesség kérdését meg sem említette. (Kérdés, hogy ebben csak a kerethatározat közvetlen hatályának hiánya akadályozta, vagy más megfontolás is.) Viszont meg kívánta alapozni a tagállami bíróságok azon kötelezettségét, hogy a belső jogot a harmadik pillérben hozott kerethatározatoknak megfelelően kell értelmezniük. A közösségi pillérben, a belső jogszabályok közösségi joggal összhangban történő értelmezésének kötelezettségét a von Colson - Grimaldi - Marleasing esetjogi vonal artikulálta.[4] Akkor ez a közösségi jog korábban megállapított elsődlegességének közvetett következménye, és egyben utózöngéje volt. A harmadik pillérben viszont ez az uniós jog formai elsődlegességének előképe. Az uniós joggal összhangban történő értelmezés kötelezettsége már az uniós jog korlátozott, tartalmi elsődlegességét implikálja, hiszen a belső jogszabályok tartalmát uniós zsinórmérték alapján kell meghatározni, amennyiben az értelmezett belső jogszabály szövege ezt megengedi.
Az elemző nehéz helyzetben van, amennyiben a fentiekből érvényes és egyértelmű következtetést akar levonni.[5] Az EKSZ 10. cikk szövegének a harmadik pillérbe történő "inkorporálásával", a Bíróság láthatóan előkészítette a terepet arra, hogy egy alkalmas pillanatban megnyilatkozzon a harmadik pilléres normák formai elsődlegességéről is. E pillanat eljövetelének időpontja nem becsülhető meg. A következtetések érvényét pedig nagyban, de nem kizárólagosan, meghatározza a Bíróság gyakorlata. Ráadásul a Bíróság biztos háttérként maga mögött tudhatja azt a tényt, hogy az EASZ - létrejött, de hatályba nem lépett nemzetközi szerződésként -, bármi legyen is a sorsa, az uniós jog elsődlegességének elvét kifejezetten biztosítja az uniós jog minden területén. Magyarország tekintetében is ott az a tény, hogy az EASZ-t az Országgyűlés megerősítette. A nemzetközi szerződések jogáról szóló szerződés (Bécs, 1969., kihirdetve: 1987. évi 12. törvényerejű rendelet) 18. cikke szerint az állam tartózkodni köteles azoktól a cselekményektől, amelyek meghiúsítanák a szerződés tárgyát és célját, midőn megerősítés fenntartásával írta alá a szerződést, vagy cserélte ki a szerződést létrehozó okiratokat.[6]
Összefoglalóan, a Pupino-ítélet tükrében, az 1969-es Bécsi Szerződés előbb idézett cikke, valamint az EASZ-t megerősítő 133/2004. (XII. 23.) OGY határozat alapján, védhetőnek tűnik az a következtetés, hogy a magyar jogrendszerben a harmadik pillér keretében hozott uniós aktusoknak ugyanúgy elsődlegességük van, mint a közösségi pillérben megalkotott jogszabályoknak. A jelen tanulmányban a közösségi normákra tett megállapítások tehát mutatis mutandis alkalmazandóak a harmadik pillér keretében elfogadott normákra, különösen a kerethatározatokra is.
Lényeges kérdés, hogy az alkotmánybírósági eljárás, illetve döntés egyáltalán mikor sértheti a közösségi (uniós) jogot. Ebből a szempontból külön kell választani az alkotmányossági vizsgálatot, mint eljárást, illetve azt, hogy a vizsgálat eredménye és következményei összeegyeztethetőek-e a közösségi jogrenddel. Amit az uniós jog óv, az a konkrét uniós jogi norma hatályának érintetlensége, és maradéktalan érvényesülése. Ennek tükrében kell értékelni az Alkotmánybíróság különböző aktusait.
Önmagában az alkotmányossági vizsgálat lehetősége és ténye még nem áll szemben az uniós joggal, hiszen nem érinti az uniós jogi norma hatályát, és nem érinti az elsődlegesség kérdését sem. Az Abtv. szerinti alkotmányossági vizsgálat lehetőségét és lefolytatását az uniós jog nem zárja ki.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
