A televíziós sportközvetítési jogok engedélyezésére irányuló szerződések a közvetítési jogok jogtulajdonosainak egyik legfontosabb bevételi forrását jelentik. Így például a magyar első osztályú labdarúgó bajnokságban szereplő sportszervezetek televíziós jogdíjakból származó bevétele a 2010/11-es szezonban 0,37 millió euró volt, mely a 2011/12-es szezonban előreláthatólag 0,45 millió euróra növekszik.1 Bár ezen összegek jócskán elmaradnak a nyugat-európai klubok bevételeitől, fontosságuk egyáltalán nem alábecsülendő. Az, hogy a televíziós sportközvetítési jogok értékesítése a jogtulajdonosok egyik legfontosabb bevételi forrását jelenti, több okra vezethető vissza. Egyrészt a fogyasztók sokkal inkább "nézik" a sporteseményt, mint hallgatják a közvetítést. Másrészt a vizuálisan történő érzékelés során a sportversennyel összefüggésben - elsősorban az érintettek által kötött szponzorálási és arculat-átviteli szerződéseknek köszönhetően - felbukkanó reklámok sokkal hatásosabban jutnak el a célzott fogyasztói körökhöz. A jogtulajdonosokkal szerződő médiaszolgáltatók pedig azért hajlandóak az átlagosnál magasabb összegeket fizetni a népszerű sportágak - egyébként korlátozott számban rendelkezésre álló - sportközvetítési jogaiért, mert más médiaszolgáltatókkal szemben csak értékes műsortartalommal vehetik fel a versenyt.2
Jelen tanulmány célja a tévés sportközvetítési jogok engedélyezésére irányuló szerződések gyakorlati - és helyenként jogelméleti - aspektusainak áttekintése e szerződés alapvető tartalmi rendelkezéseinek bemutatásán és elemzésén keresztül. Az alábbiakban meghatározásra kerül a sportközvetítési jog és a tanulmányban bemutatandó szerződés fogalma; a szerződő felek személyéhez és a jogok engedélyezéséhez kapcsolódó kérdések; a megállapodás megkötését megelőző pályázati kiírás jelentősége; továbbá a szerződés legfontosabb tartalmi elemei, így többek között a sportműsorszám elkészítésének és sugárzásának módja, valamint a szerződés hatálya és a kapcsolódó kizárólagosság kérdései is.
Általánosabb megfogalmazásban a sportközvetítési jog az érintett sporteseménynek, sportversenynek, sportverseny-sorozatnak, azaz a sportverseny-szervezés ötletének és megszervezésének, a résztvevő személyeknek (sportolók, sportszervezetek, sportszakemberek, játékvezetők stb.), a sportteljesítményeknek, a sportlétesítményeknek, valamint a sportfelszereléseknek és sportruházatoknak az összességéből álló, vagyoni értékkel bíró forgalomképes kereskedelmi termék, mely meghatározott technikai eszközökkel a nyilvánosság számára közvetítésre kerül.3
A tanulmány kereteinek megfelelő behatárolása végett a bemutatandó szerződés egy magyar sportszövetség és egy médiaszolgáltató között, Magyarországon megrendezésre kerülő, sportszövetség által szervezett sportversenysorozat (bajnokság) televíziós4 közvetítésére irányuló, magyar jog alapján megkötendő szerződés alapvető elemeit mutatja be. A tévés sportközvetítési jogok engedélyezésére irányuló szerződés tehát a jogtulajdonos(ok) által a sportközvetítési jogok értékesítésével megbízott sportszövetség valamint a médiaszolgáltató, mint felhasználó-közvetítő között létrejövő, sportműsorszám készítésére és műsorszolgáltatási jel előállítására vonatkozó megállapodás (a továbbiakban: "Szerződés").5
A sportról szóló 2004. évi I. törvény ("Stv.") szerint a Szerződésre vonatkozó definíció szóhasználatában a sportközvetítési jogok jogtulajdonosának a sportolók és a sportszervezetek (sportegyesületek, sportvállalkozások, illetve ideértendők a sportiskolák is, amennyiben a sportszövetség által szervezett versenyrendszerben részt vesznek) minősülnek [Stv. 36. § (4) bekezdés].6 A Stv. kifejezetten lehetővé teszi - bár ez pl. egy vonatkozó szerződés alapján kifejezett törvényi felhatalmazás nélkül is lehetséges lenne -, hogy a sportszövetség jogosult az általa kiírt és szervezett versenyrendszerre (bajnokságra) nézve szabályzatban úgy rendelkezni, hogy tagjai - azaz a sportszervezetek és a sportiskolák - sportközvetítési jogait hasznosításra meghatározott időre magához vonja [vö. Stv. 37. § (1) bek.]. A sportszövetség így ezen a jogalapon válik jogosulttá a Szerződés a médiaszolgáltatóval való megkötésére.7
A sportközvetítési jogok ilyen módon a Szerződés keretei közötti sportszövetség általi, a jogtulajdonosok nevében történő, ún. kollektív értékesítésével (joint selling; Zentralvermarktung) általában jóval nagyobb bevételek könyvelhetők el, mint az egyenkénti, pl. a sportszervezetek vagy sportverseny-szervezők általi értékesítés esetében. Piaci szempontból a kollektívan értékesített közvetítési jogok nagyobb értéket képviselnek azáltal, hogy a Szerződésben általában egy médiaszolgáltató szerzi meg a sportközvetítési jogokat, amely számára lehetővé teszi azt, hogy más TV-csatornákon el nem érhető programokat kínáljon, ezáltal magához vonzza a fogyasztókat és növelje a bevételét.
A sportközvetítési jogok vagyoni értékét a különböző, fentebb említett elemek összességéből összeálló sportversenysorozat, mint kereskedelmi össztermék brand imázsa adja, és mint olyan, nem választható el a sportversenysorozattól. Ebből következően a sportközvetítési jog önmagában nem ruházható át (nem képezheti tehát adásvételi szerződés tárgyát), viszont a jogtulajdonosok nevében eljáró sportszövetség használatra átengedheti a médiaszolgáltatónak, mint használatba vevőnek.8 Így a Szerződés jogi szempontból atipikus licenc-jellegű szerződésként kategorizálható, azaz a médiaszolgáltató a Szerződéssel használati jogot szerez - illetve egyben kötelezetté is válik - a sportversenysorozat közvetítésére és adott esetben kereskedelmi hasznosítására is. A Stv. kifejezetten nevesíti a sportközvetítési jogok - mint vagyoni értékű jogok - elektronikus-digitális technikákkal történő közvetítése engedélyezésének lehetőségét [Stv. 36. § (1) bekezdés], azaz a Szerződés másik jogalapját a Stv. ezen rendelkezése adja.
A jogtulajdonosokat képviselő sportszövetség szempontjából a megfelelő szerződés megkötése érdekében a leghatékonyabb eljárás a televíziós sportközvetítési jogok érékesítésére vonatkozó nyilvános pályázat kiírása, melyben a sportszövetség a pályázat nyertesével aláírandó szerződés szövegét is nyilvánosságra hozza. Előnyt jelent az is, hogy a sportszövetség a pályázati kiírásban részletesen meghatározza az ajánlattételre meghívott médiaszolgáltatókkal szemben támasztott technikai, gazdasági, pénzügyi és egyéb követelményeket. Továbbá a sportversenysorozat lebonyolítása módjának meghatározása is "kötelező" eleme a pályázati kiírásnak, hiszen a médiaszolgáltató a Szerződés megkötésére csak így tehet jogilag is kötelező ajánlatot. Fentiek következtében a pályázati kiírás előnye, hogy egyrészt minden médiaszolgáltató azonos és előzetesen ismert feltételek alapján pályázhat, másrészt a felek közötti tárgyalás keretei is adottak lesznek, harmadrészt az egyes médiaszolgáltatók által a jogokért kínált árak is összehasonlíthatóvá válnak. Emellett ajánlott kétkörös pályáztatás, melynek következtében az első körös ún. hosszú listáról a sportszövetség kiválaszthatja a legjobb ajánlattevőket, akik közül valamelyikkel a Szerződést meg fogja kötni.9
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
