https://doi.org/10.59851/jk.80.03.2
A francia jogalkotó 2019-ben egy új vétségi büntetés, az elektronikusan felügyelt házi őrizet bevezetése révén önálló büntetési rangra emelte a korábban a szabadságvesztés végrehajtási módozataként már ismert elektronikus felügyeletet. Jelen tanulmány célja az új alternatív szankcióra vonatkozó alapvető szabályok ismertetése, valamint a szankciónemmel kapcsolatos gyakorlati tapasztalatok, a tipikus és ideális alkalmazási kör feltárása.
Tárgyszavak: büntetőjog, szankciótan, alternatív szankciók, elektronikus megfigyelés, Franciaország, elektronikusan felügyelt házi őrizet
In 2019, the French legislator upgraded electronic monitoring, previously known as a form of enforcement of the shortterm imprisonment, to an autonomous sanction by introducing a new alternative sanction, détention à domicile sous surveillance électronique [house arrest under electronic surveillance]. The aim of this study is to describe the basic rules governing this new alternative sanction, to identify practical experience with this sanction, and to explore its typical and ideal scope of application.
Keywords: criminal law, penalistics, alternative sanctions, electronic monitoring, France, détention à domicile sous surveillance électronique
Magyarországon napjainkban is komoly problémát jelent a büntetés-végrehajtási intézetek zsúfoltsága.[1] A börtönpopuláció nagyságának, amely nem kizárólag magyar jelenség, számos, a háttérben meghúzódó oka van. A szigorodó büntető törvénykönyvek és a hosszabb időtartamú szabadságvesztések gyakoribb kiszabása, a feltételes szabadságra bocsátás szigorodó szabályai, a szabadságvesztés alternatíváinak nem megfelelő alkalmazása mind hozzájárulnak a börtönzsúfoltság növekedéséhez.[2] A túlzsúfoltság csökkentésének egyik lehetséges útja a rövid tartamú szabadságvesztés kiiktatása lehet. Ezzel kapcsolatban az ENSZ munkacsoportja már 2010-ben megállapította, hogy a rövid tartamú szabadságelvonások jelentősen hozzájárulhatnak a hosszabb időre elítéltek elhelyezési körülményeinek romlásához, a rövid tartamú szabadságvesztés a javító-nevelő hatást nem tudja elérni, ugyanakkor az elítéltek ki vannak téve a negatív prizonizációs hatásoknak,[3] és esetükben egyértelműen növekszik a bűnismétlés esélye is.[4] Ennek következtében a börtönpopuláció csökkentése a mindenkori jogalkotó fontos célkitűzése, e cél elérésének egyik lehetséges módja pedig az alternatív szankciók körének bővítése és mind gyakoribb alkalmazása.
A börtönpopuláció csökkentésének és a szabadságvesztés lehetséges alternatíváinak kutatása a francia büntetőjogban is örökzöld téma. Ez a folyamat már az 1970-es években megkezdődött. Annak ellenére, hogy a bevezetett új jogintézmények a gyakorlatban csak nagyon nehezen vagy egyáltalán nem vertek gyökeret, az alternatív szankciók jogi fejlődésének egyfajta sajátos dinamizmusa Franciaországban jól megfigyelhető.[5] Az elektronikus megfigyelés alkalmazásában az 1990-es évek óta élen járó Franciaországban néhány évvel ezelőtt új jogtechnikai megoldás született a rövid tartamú szabadságvesztések kiszabásának mérséklésére. A francia törvényhozás 2019-ben egy új szankció, az elektronikusan felügyelt házi őrizet bevezetése révén önálló büntetési rangra emelte a korábban a szabadságvesztés végrehajtási módozataként már ismert elektronikus felügyeletet, ezzel gyakorlati értelemben megszüntetve a hat hónapnál rövidebb és jelentős mértékben csökkentve az egy évnél rövidebb szabadságvesztések számát.[6]
Hazánkban a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) vezette be a - lényegében a rövid tartamú szabadságvesztésnek megfelelő - új büntetési nemet, az elzárást. A jogintézmény bevezeté-
- 113/114 -
sekor több tanulmány is felhívta a figyelmet az elzárás elméleti és gyakorlati problémáira.[7] Az elmúlt több mint egy évtized elzárással kapcsolatos büntetéskiszabási tapasztalata hazánkban egyértelműen az, hogy a jogalkalmazó igyekezett megtalálni az elzárás mint rövid ideig tartó szabadságelvonás helyét a magyar szankciórendszerben, hiszen alkalmazási gyakorisága a felnőtt bűnelkövetők körében a kiszabott büntetések közel 4%-át teszi ki.[8] A büntetőjogi elzárás bevezetése révén azonban a magyar jogalkotó egyértelműen gyengítette az egységes szabadságvesztés és a differenciált végrehajtás korábban kialakult elvét, azon államok - így többek között Franciaország - megoldásai felé nyitva, amelyek önálló büntetési nemként rendelkeznek a szabadságvesztés, pontosabban a szabadságelvonás különböző változatairól.[9]
Míg hazánk büntetőjogászai továbbra is a börtönzsúfoltság megszüntetésére irányuló kilátástalan kiútkeresés csapdájában szenvednek, érdemes figyelemmel kísérnünk a nyugat-európai szankciórendszerek, így többek között a francia büntetési rendszer változásait. Ennek érdekében jelen tanulmány az elektronikusan felügyelt házi őrizet bevezetésében megnyilvánuló büntetőjogi reform bemutatását és a szankciónemmel kapcsolatos tapasztalatok összegzését tűzte zászlajára. A tanulmány alapvetően leíró jellegű, módszertanában a jogi szabályozás és a vonatkozó szakirodalom áttekintésén túlmenően a büntetéskiszabásra vonatkozó statisztikai adatokra is nagyban támaszkodik a gyakorlatban érvényesülő tendenciák feltárása érdekében.
Franciaország európai viszonylatban tradicionálisan élen jár az elektronikus megfigyelés alkalmazásában, a francia büntető igazságszolgáltatásban jelenleg több formáját is eredményesen alkalmazzák. Az elektronikus megfigyelés a rövid tartamú szabadságvesztés végrehajtási módozataként először 1997-ben került be a francia büntetőeljárási törvénybe (Code de Procédure Pénal, a továbbiakban: CPP).[10] A szabályozás szerint a büntetés-végrehajtási bíró hivatalból vagy az ügyész, valamint az elítélt indítványára dönthetett úgy, hogy a legfeljebb egy évig tartó szabadságvesztést elektronikus felügyelet alatt, az elítélt otthonában hajtsák végre.[11]
Az elektronikusan felügyelt házi őrizet mint önálló büntetési nem a 2019. március 23-i 2019:222. törvény egyik újításaként vált a francia büntető törvénykönyv (Code Pénal, a továbbiakban: CP) szankciórendszerének részévé. Az évtizedes szabályozást átalakító jogszabály legfőbb célja a büntetések hatékonyságának növelése volt.[12]
A francia büntetőjog a bűncselekményeket súlyuk szerint három kategóriába - bűntett, vétség és kihágás[13] - sorolja. Azt, hogy az elkövetett bűncselekmény melyik kategóriába tartozik, a bűncselekmény büntetési tétele határozza meg.[14] A természetes személy elkövetőkkel szemben kiszabható vétségi büntetések listáját a CP 131-3. cikke tartalmazza.[15] A vétségek miatt kiszabható büntetések listája 2019-ben bővült az elektronikusan felügyelt házi őrizettel, ugyanakkor hatályon kívül helyezték a francia büntetőjog addig ismert egyik alternatív szankcióját, a contrainte pénale-t.[16]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
