A régi Ptk. 327. § (1) bekezdésében felsorolt cselekmények akkor is megszakítják a követelés elévülését, ha a közjegyzői okiratba foglalt követelés végrehajtási záradékkal történő ellátásának a Vht. 23/C. § (1) és (2) bekezdése szerinti feltételei fennállnak. Ebből következően, ha a közjegyzői okirat végrehajtási záradékkal történő ellátásának a Vht. 23/C. § (1) és (2) bekezdése szerinti feltételei fennállnak, azonban a jogosult a közvetlen végrehajtás helyett a követelését perben érvényesíti, a követelés elévülésének a megszakítására is a régi Ptk. 327. § (1) bekezdése az irányadó.
Ügyszám: 9/2023. JEH határozat (Jpe.IV.60.038/2023/12. szám)
Címszavak: közjegyzői okirat; a közjegyzői okirat záradékolása; a végrehajtási záradék jellemzői; elévülés; elévülés megszakítása; kölcsönszerződés felmondása; felmondás közjegyzői okiratba foglalása
A Kúria előtt folyamatban lévő perben az eljáró tanács (a továbbiakban: indítványozó tanács) előzetes döntéshozatali indítványt terjesztett elő a jogegység érdekében, mert el kívánt térni a Kúria Pfv.20.910/2020/8. számon közzétett határozatától.
Az indítványozó tanács a következő kérdésben kérte a Jogegységi Panasz Tanács állásfoglalását: Ha a közjegyzői okirat végrehajtási záradékkal való ellátásának a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 23/C. § (1) és (2) bekezdése[1] szerinti feltételei fennállnak, a követelés elévülését a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 327. § (1) bekezdésében[2] felsorolt cselekmények megszakíthatják-e, vagy ilyen esetben csak a 327. § (3) bekezdése[3] szerint szakítható meg az elévülés? Ha a közjegyzői okirat végrehajtási záradékkal való ellátásának a Vht. 23/C. § (1) és (2) bekezdése szerinti feltételei fennállnak, de a jogosult közvetlen végrehajtás helyett a követelését perben érvényesíti, a követelés elévülésének megszakítására a régi Ptk. 327. § (1) bekezdése irányadó-e?
Az indítványozó tanács előtt folyamatban lévő ügy tényállása szerint a felperes a 2005. július 6-án megkötött szerződéssel devizaalapú, jelzáloggal biztosított kölcsönt nyújtott az alperesnek. Az alperes és a másik zálogkötelezett - akinek időközben bekövetkezett halála folytán a követelés fedezetéül szolgáló és jelzálogjoggal terhelt ingatlanok egyedüli tulajdonosa az alperes - a szerződés alapján, 2005. július 6-án, közjegyzői okiratba foglalt, egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozatot tettek. Az alperes fizetési késedelme miatt a felperes 2009. október 30-án a kölcsönszerződést magánokiratba foglaltan felmondta, amelyet az alperes 2009. november 20-án vett át. A felmondás tényét utóbb, egy 2014. július 21-én kiállított közjegyzői okirat is rögzítette, amelyet a magánokiratba foglalt felmondással együtt 2014. augusztus 7-én kézbesítettek az alperes részére. A közjegyző 2015. február 27-én az egyoldalú kötelezettségvállalásról szóló nyilatkozatot végrehajtási záradékkal látta el, amelynek alapján az alperes ellen végrehajtási eljárás indult, de a bíróság azt 2017. szeptember 13-án jogerős határozatával megszüntette. Az egyoldalú kötelezettségvállalásról szóló nyilatkozatot a közjegyző 2018. január 28-án ismételten végrehajtási záradékkal látta el, de utóbb ezt jogerős végzésével törölni rendelte. A felperes zálogjogosult javára utolsó alkalommal 2012. évben foganatosítottak végrehajtói intézkedést az alperessel szemben. A felperes a 2009. november 20-án, 2014. szeptember 4-én, 2015. augusztus 31-én és 2017. augusztus 18-án kézbesített fizetési felszólításokban írásban szólította fel az alperest a tartozása megfizetésére, aki a felhívásoknak nem tett eleget.
A felperes keresetében az ingatlanokat terhelő jelzálogjoga alapján annak tűrésére kérte kötelezni az alperest, hogy kamatokkal növelt követelése a perbeli ingatlanokból végrehajtás útján kielégítést nyerjen. Az alperes a kereset elutasítását kérte, hivatkozott a követelés elévülésére, amely így a jelzálogjog megszűnését eredményezte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetnek helyt adott. Az elévülési kifogás tekintetében arra hivatkozott, hogy a régi Ptk. 327. § (1) bekezdése alapján az adósnak kézbe-
- 235/236 -
sített fizetési felszólítások megszakították a követelés elévülését.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. A jogerős ítélet indokolásában kifejtette, hogy a kialakult bírói gyakorlat szerint a végrehajtási záradékkal ellátható okirat alapján közvetlenül végrehajtható követelés elévülésének megszakítására kizárólag a régi Ptk. 327. § (3) bekezdése szerinti végrehajtási cselekmények alkalmasak.
A jogerős ítélettel szemben előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes előadta, hogy az sérti a régi Ptk. 327. § (1), (2) és (3) bekezdéseit, és jogkérdésben eltér a Kúria Pfv.20.360/2013/6. számú határozatától is. Elévülést megszakító eljárás nem folyt, így a régi Ptk. 327. § (3) bekezdése nem volt alkalmazható.
Az indítványozó tanács álláspontja szerint abból, hogy a végrehajtási záradékkal ellátható közjegyzői okirat alapján a követelés közvetlenül végrehajtható, nem következik az, hogy a követelés elévülésének megítélése során a régi Ptk. 327. § (3) bekezdésének rendelkezéseit kell alkalmazni.
A felperes nyilatkozatában egyetértett az indítványozó tanács álláspontjával. Kiemelte, hogy ilyen esetben nem teljesülnek a régi Ptk. 327. § (3) bekezdésében írt feltételek és nem alkalmazható a Vht. 13. § (1) és (5) bekezdése sem. A követelés jogosultja nem köteles a Vht.-ben megjelölt okiratok záradékkal való ellátását kérni, belátása szerint keresetlevelet is benyújthat vagy fizetési meghagyás kibocsátását is kérheti.
Az alperes álláspontja szerint az elévülés megszakítására a közjegyzői okiratba foglalt követelés végrehajthatóvá válását követően csak a végrehajtási cselekmények alkalmasak. Nem indokolható az elévülési szabályok enyhítése, ha van mód végrehajtási kényszer közvetlen alkalmazására, akkor csak a végrehajtási cselekményt lehet olyan célravezető jogérvényesítési lépésnek tekinteni, amely az elévülés megszakítását eredményezheti. Nincs lehetőség arra, hogy a jogosult saját döntése alapján áttérjen a számára kedvezőbb elévülési szabályok alkalmazására. Amennyiben tehát élt a közvetlen végrehajtás lehetőségével - akkor is, ha ez nem vezetett eredményre -, egy később indított marasztalási perben már nem hivatkozhat a régi Ptk. 327. § (1) bekezdésében foglaltakra.
A Jogegységi Panasz Tanács álláspontja szerint a régi Ptk. 327. § (3) bekezdésének 1978. március 1. napján módosított szövege alapján, amennyiben perindítás vagy fizetési meghagyás kibocsátása szakította meg az elévülést és az eljárásban végrehajtható határozatot hoztak, akkor az elévülési időt már nem szakítják meg a régi Ptk. 327. § (1) bekezdésében felsorolt tények, hanem csak a végrehajtási eljárás kezdeményezése, a már megindult végrehajtási eljárás folytatására tett, vagy a folyamatban lévő eljárásban tett intézkedés.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
