A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy néhai H. J. örökhagyó hagyatékának 1/2 részét törvényes öröklés jogcímén megszerezte. Kérte a hagyaték átadását, az alperes kötelezését a birtokbaadásra, továbbá a 2004-2008. gazdasági évekre 1.338.560 forint többlethasználati díj megfizetésére.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint a hagyatéki eljárás során a felperes ajándékozási nyilatkozatot tett, amelyet az alperes a hagyatékátadó végzés értelmében szóban elfogadott. A felperes szerződési ajánlatához kötve van, írásbeli elfogadó nyilatkozatát az alperes az elsőfokú peres eljárásban megtette, ezzel az ajándékozási szerződés közöttük érvényesen létrejött.
Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével a felperes keresetének - a jogalapot illetően - helytadott. Indokolásának jogi okfejtése szerint a felperes a hagyatéki tárgyaláson tett - hagyatéki jegyzőkönyvben foglalt - nyilatkozata az öröklésre vonatkozó ajándékozási ajánlat volt. A közjegyzőnek a felperes ajándékozásra irányuló ajánlatát és az alperes erre vonatkozó elfogadó nyilatkozatát egyezségbe kellett volna foglalnia és döntenie kellett volna annak jóváhagyásáról. A közjegyző ettől eltérően a felperes nyilatkozatát örökség visszautasításának minősítve a hagyaték egészét átadta az alperesnek. Végzésének indokolása szerint az alperes kérte a hagyaték részére történő átadását.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint ez a körülmény, valamint az, hogy a hagyatékátadó végzést az alperes nem fellebbezte meg, arra utal, hogy az alperes a felperes ajándékát elfogadta, e ráutaló magatartással közöttük az ajándékozási szerződés létrejött. A Ptk. 579. § (1) bekezdése, valamint a Ptk. 217. § (1) bekezdése értelmében azonban a szerződés semmis, mert a peres felek nem a jogszabály által meghatározott írásbeli formában tették meg szerződési nyilatkozatukat. A szerződéskötés előtt fennálló helyzet visszaállítására azonban nem látott lehetőséget, mert az érvénytelenség orvoslása csak az egyik fél akaratának felelne meg.
Az elsőfokú bíróság közbenső ítélete ellen az alperes élt fellebbezéssel, amelyben annak megváltoztatását, a kereset elutasítását kérte. Hivatkozása szerint a hagyatékátadó végzés egyben írásbeli ajándékozási szerződésnek is minősül, tekintettel arra, hogy az eredeti példányt mindkét fél sajátkezűleg aláírta, ezzel az írásbafoglalás megtörtént, következésképpen tévesen minősítette az elsőfokú bíróság a szerződést az alakiság megsértése miatt semmisnek.
A másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét - annak helyes indokai alapján - helybenhagyta.
A fellebbezés kapcsán rámutatott, hogy a hagyatékátadó végzés eredeti példányán "a végzést átvettem" feljegyzést követő aláírások nem minősíthetők joghatást kiváltó, az ajánlatot elfogadó szerződési akaratot kifejező írásbeli nyilatkozatnak, az aláírások pusztán az okirat átvételét igazolják. Következésképpen nincs olyan okirat, amely az alperes írásbafoglalt szerződési nyilatkozatát tartalmazná. Abból azonban, hogy a felek a fellebbezési jogukról lemondtak, alappal következtetett az elsőfokú bíróság arra, hogy a végzés tartalma a felek akaratának megfelelt, az alperes ráutaló magatartással az ajándékot elfogadta. Ebből pedig az is következik, hogy nincs olyan függő ajánlat, amelyet az alperes a jelen perben tett írásbeli nyilatkozatával elfogadhatna. A létrejött szerződés a Ptk. 579. § (2) bekezdése és a 217. § (1) bekezdése értelmében semmis. A semmis szerződés pedig joghatás kiváltására nem alkalmas, a felek arra jogot nem alapíthatnak és abból kötelezettségek sem keletkeznek.
A jogerős közbenső ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezését, és - tartalma szerint - az elsőfokú bíróság közbenső ítéletének megváltoztatását, a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint az eljáró bíróságok az irányadó jogszabályokból téves jogi következtetést vontak le, tévesen állapították meg, hogy az alperes írásbeli elfogadó nyilatkozatot nem tett. Megismételte továbbá jogi érvelését: a felperes az ajánlatához mindaddig kötve van, amíg az ajándékozási szerződés írásbafoglalása meg nem történik; abban az esetben tehát, amennyiben a részéről írásbeli elfogadásra nem került volna sor, azt az előkészítő iratában, a jelen eljárás során pótolta. Az ajánlati kötöttség fennállásának alátámasztására hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság PK 261. számú állásfoglalásában kifejtettekre, valamint a BH 2002.59. számú eseti döntésre.
A felülvizsgálati kérelem alapján a Legfelsőbb Bíróságnak abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy a másodfokú bíróság az irányadó jogszabályok értelmezésével helyesen jutott-e arra a következtetésre: a peres felek között néhai H. J. örökhagyó hagyatékának 1/2 részére vonatkozóan érvényes ajándékozási szerződés nem jött létre.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelemben írtak kapcsán a jogerős közbenső ítélet érdemben helyes döntésének indokait csak részben találta helytállónak.
Azt helyesen állapították meg az első- és másodfokon eljárt bíróságok, hogy a hagyatéki eljárásról szóló 6/1958. (VII.4.) IM rendelet (He.) 58. § (3) bekezdése értelmében a felperes mint örökös a hagyatéki tárgyaláson az örökségét örököstársára kívánta átruházni, azonban a közjegyző elmulasztotta a jognyilatkozatokat egyezségbe foglalni. Tartalmilag ez a nyilatkozat az örökségre vonatkozó ajándékozási ajánlatnak minősül, amelynek feltétele az örökség elfogadása (BH 1982.94. eseti döntés).
A Ptk. 205. § (1) bekezdése szerint a szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre. Jogszabályban előírt formakényszer hiányában a szerződési akarat kifejezésének módja közömbös. Amennyiben a jogszabály formakényszert nem ír elő, úgy a Ptk. 216. § (1) bekezdése értelmében - eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában - szerződést akár szóban, akár írásban lehet kötni és a szerződési akaratot ráutaló magatartással is kifejezésre lehet juttatni. A Ptk. 217. § (1) bekezdése azonban megengedi, hogy jogszabály a szerződésre meghatározott alakot szabjon. Az alakiság megsértésével kötött szerződés - ha jogszabály másként nem rendelkezik - semmis.
A Ptk. 579. § (2) bekezdésének rendelkezése szerint ingatlan ajándékozásának érvényességéhez a szerződés írásbafoglalása szükséges. Ingatlan ajándékozása esetében ugyanis ingatlan tulajdonjogának átruházásáról van szó, ezért mindazok a szabályok, amelyek a szerződés alakszerűsége szempontjából irányadók ingatlan tulajdonjogának átruházására, megfelelően figyelembe jönnek ingatlan ajándékozása esetében is. Alkalmazni kell tehát az ingatlan-átruházási szerződés érvényességéről szóló XXV. számú Polgári Elvi Döntésben írtakat.
Erre figyelemmel az eljáró bíróságok tévesen jutottak arra a következtetésre: az alperes azzal, hogy a hagyatékátadó végzés elleni fellebbezési jogáról lemondott, lényegében szóban elfogadta a felperes ajánlatát, s ezzel a ráutaló magatartással közöttük az ajándékozási szerződés létrejött. Ingatlan tulajdonjogának ajándékozására vonatkozó szerződés ráutaló magatartással érvényesen nem jöhet létre, ugyanis az ingatlan tulajdonjogának átruházását célzó szerződés megkötésére csak írásban lehet ajánlatot tenni. Ugyanígy csak írásban lehet ilyen értelmű ajánlatot elfogadni azzal a joghatállyal, hogy az a szerződés létrejöttét eredményezze. Továbbá a szerződés akkor tekinthető írásbafoglaltnak, ha a szerződési nyilatkozatot mindegyik szerződő fél aláírta. A hagyatékátadó végzés eredeti példányán "a végzést átvettem" feljegyzést követő aláírások nem minősíthetők a szerződési akaratot kifejező írásbeli nyilatkozatnak, joghatás kiváltására nem alkalmasak. Következésképpen nincs olyan okirat, amely az alperes írásbafoglalt szerződési nyilatkozatát tartalmazná.
A Legfelsőbb Bíróság PK 261. számú állásfoglalása arra mutat rá, hogy a hagyatéki eljárás során tett nyilatkozatok rendszerint a hagyatéki vagyon átruházására, bizonyos feltételek kikötésére és más anyagi joghatás elérésére irányulnak, azokra a Ptk. 211-215. §-ai az irányadók. A Ptk. 211. § (2) bekezdése szerint azonban jelenlévők között tett ajánlat esetében az ajánlati kötöttség megszűnik, ha a másik fél az ajánlatot nyomban el nem fogadja. Az adott esetben - a He. 58. § (3) bekezdése alapján - az örökös az örökségét a hagyatéki eljárás során, a hagyatéki tárgyaláson ruházhatja át az örököstársára az ajándékozás szabályai szerint. Tekintettel arra, hogy az alperes örökséget elfogadó írásbeli nyilatkozatot a hagyatéki eljárás során nem tett, a felperes ajánlati kötöttsége megszűnt. Minden alapot nélkülöz az alperesnek az az érvelése, hogy a felperes a szerződési ajánlatához kötve van és elegendő, hogy arra a jelen eljárásban írásbeli elfogadó nyilatkozatot tett. Az alperes védekezésében hivatkozott eseti döntés más tényálláson alapul, amelyben a fél a végrendeletet érvényesnek ismerte el, ezért anyagi jogi nyilatkozata az általános ügyleti megtámadási alapon támadható meg.
Mindezekre figyelemmel megalapozottan jutott a másodfokú bíróság arra a következtetésre, hogy a hagyatéki eljárás során az alperes írásbeli ajánlatot elfogadó jognyilatkozatot nem tett, s ennek hiányában a hagyaték átruházására - ajándékozására - nem került sor.
A Legfelsőbb Bíróság - a fenti indokolásbeli módosítással - a másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül meghozott jogerős közbenső ítéletét hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv.I.21.186/2009.)
Az örökhagyó - akinek oldalági törvényes örökösei a felperesek - a B.-n 2000. augusztus 27-én tett írásbeli magánvégrendeletében a tulajdonában volt ingatlan és az abban fellelhető ingóságok végrendeleti örököséül az alperes egyesületet nevezte meg. Az írásbeli magánvégrendelet két különálló lapja közül csak a második tartalmaz számozást; az öt tanú e minősége feltüntetésével a második oldalt írta alá, az első oldalt - egy tanú kivételével -kézjegyükkel, szignóval láttak el. A hagyatéki eljárás során a felperesek nem ismerték el érvényesnek a végrendeletet, emiatt az érdekeltek között öröklési jogvita keletkezett. A végrendelettel nem érintett hagyatékot a közjegyző a jogerős részhagyatékátadó végzésével teljes hatállyal a törvényes örökösök részére adta át. A végrendeleti és a törvényes örökösök között 2001. május 25-én "osztályos egyezség" elnevezésű megállapodás jött létre a hagyaték megosztására vonatkozóan.
Ebben rögzítették, hogy az örökhagyó hagyatékára a törvényes és a végrendeleti örökösök is igényt támasztanak. A megállapodás szerint az örökösök a hagyatéki eljárásban biztosított lehetőséggel élve - egyébként jogi álláspontjuk fenntartásával - a hagyatéki vagyon tárgyaira vonatkozóan osztályos egyezséget kötnek, mely szerint törvényes öröklés jogcímén a törvényes örökösök tulajdonába kerül az örökhagyó tulajdonát képező ingatlan, végrendeleti öröklés jogcímén a végrendeleti örökös tulajdonába kerülnek a hagyatéki leltárba felvett ingóságok. A törvényes örökösök vállalták, hogy az alperest 3.500.000 forinttal támogatják, amennyiben a hagyaték tárgyát képező ingatlant kiürítve, a jogerős hagyatékátadó végzést követő 30 napon belül birtokba adja. Kijelentették, hogy ezzel a hagyatékkal kapcsolatos igényeiket véglegesen és visszavonhatatlanul rendezettnek tekintik, közöttük a hagyatékra nézve vitás kérdés nem áll fenn. Az osztályos egyezséget az alperes egyesület tagjai nem fogadták el, köztük és a törvényes képviselő -az egyesület elnöke - között vita keletkezett: az egyesület elnökének nem volt felhatalmazása az egyezségkötésre. A bíróság az egyesület 2001. április 25-ei és szeptember 28-ai határozatait jogerős ítéletével megsemmisítette. Az eljáró közjegyző az osztályos egyezség jóváhagyását megtagadta, a végrendelettel szemben támasztott alaki kifogásokat nem találta megalapozottnak, ideiglenes hatályú részhagyatékátadó végzésével a hagyatékot az alperesnek mint végrendeleti örökösnek adta át. A bíróság jogerős ítéletével a felperesek által az osztályos egyezség érvényességének megállapítása iránt indított perben a keresetet elutasította. Indokolása szerint a megállapodás nem minősül osztályos egyezségnek, mivel az nemcsak a hagyatéki vagyontárgyak öröklését rendezi, hanem ajándékozással vegyes visszterhes vagyonátruházási szerződés elemeit is tartalmazza, a hagyaték e megállapodás alapján nem adható át. A közjegyző 2006. június 26-án kelt jogerős végzésével az ideiglenes hatályú részhagyatékátadó végzés teljes hatályúvá vált.
A felperesek keresetükben az örökhagyó 2000. augusztus 27-ei írásbeli magánvégrendelete érvénytelenségének megállapítását kérték, mert az - egyebek között - alakilag hibás, a Ptk. 629. § (1) és (2) bekezdésébe ütközik. E kérelmük elutasítása esetére, másodlagosan, az alperest a hagyatéki vagyon átruházására vonatkozó ajándékkal vegyes visszterhes szerződés teljesítésére kérték kötelezni.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Állította, hogy a hagyatéki eljárás során a felperesek a végrendeletet az osztályos egyezség megkötésével érvényesnek ismerték el, ezzel lemondtak annak megtámadási jogáról. Az elismerő nyilatkozatokat törvényes határidőn belül a Ptk. 236. § (1) bekezdése szerint - egy éven belül - megtámadhatták volna, ennek hiányában a végrendelet érvénytelensége iránt keresettel utóbb nem élhetnek, a bíróság érdemben a végrendelet érvénytelenségét nem vizsgálhatja. A másodlagos kereseti kérelem kapcsán hivatkozott arra, hogy az osztályos egyezség érvénytelensége tárgyában jogerős bírósági ítélet született, amely szerint e megállapodás alapján a hagyaték nem adható át.
Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az örökhagyó 2000. augusztus 27-én kelt írásbeli magánvégrendelete a peres felek viszonyában érvénytelen, ennek folytán a felperesek törvényes öröklés jogcímén megszerezték a b.-i ingatlan tulajdonjogát, továbbá a végrendeletben megjelölt, az ingatlanban az örökhagyó halálakor megtalálható ingóságokat személyenként 1/4 arányban. Nem fogadta el az alperes érvelését, mely szerint a felperesek a végrendeletet érvényesnek elismerve annak megtámadási jogáról lemondtak volna. Az elsőfokú ítéletben kifejtettek szerint a felperesek a végrendeletet érvényesnek nem ismerték el, részükről ilyen kifejezett elismerő nyilatkozatra maga az alperes sem hivatkozott. Önmagában az a körülmény pedig, hogy az alperest a megállapodásban végrendeleti örökösként jelölik meg, nem tekinthető elismerésnek. A felek által kötött osztályos egyezség megtámadása független a végrendelet megtámadási jogától, ez utóbbi megtámadási jog érvényesítésének nem akadálya az sem, hogy a hagyatéki eljárásban hozott hagyatékátadó végzés jogerőre emelkedett, ugyanis annak a Ptk. 601. §-a valamint a 6/1958.(VII.4.) IM rendelet 60. §-a értelmében nincs anyagi jogereje. A jogosult ezért a Ptk. 654. §-a alapján bármikor hivatkozhat a végrendelet érvénytelenségére. A keresetben megjelölt érvénytelenségi okok közül kizárólag az alaki okokra - Ptk. 629. § (1) bekezdés b) pont és (2) bekezdés - alapított megtámadást tekintette alaposnak. A Ptk. 629. § (1) bekezdésében írt érvénytelenségi okkal összefüggésben kifejtette, hogy a tanúk részéről az érvényességhez teljes névaláírás szükséges, az aláírás szokásos módja a családi és utónév együttes használata, a szignó vagy kézjegy az érvényességi kellékeknek nem felel meg. Az elsődleges kereseti kérelem megalapozottságára tekintettel a másodlagos kereseti kérelem elbírálását mellőzte.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást ítélkezése alapjául elfogadta és érdemben egyetértett az arra alapított jogi következtetéseivel is, ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Helytállónak tekintette az elsőfokú bíróságnak azon megállapítását, hogy az írásbeli magánvégrendeletet a felperesek érvényesnek nem ismerték el, annak megtámadási jogáról nem mondtak le. A megállapodás tartalma szerint a felek jogi álláspontjuk fenntartásával kötöttek egyezséget a hagyatékból való részesedés tekintetében. A felperesek annak ellenére, hogy az alperessel egyezséget kötöttek, a javára szóló végrendelet érvényességét továbbra is vitatták. Az öröklési jogvita kapcsán a hagyatéki eljárásban a felperesek törvényes örökösként, míg az alperes végrendeleti örökösként tartott igényt a hagyatékra, a szóhasználat - a felek megnevezése - önmagában nem jelenti a végrendelet érvényességének elismerését. Következésképpen a felperesek a végrendelet megtámadására a Ptk. 654. §-a alapján jogosultak voltak. Az érvénytelenséget érdemben vizsgálva - az elsőfokú bíróság álláspontjától eltérően - az írásbeli magánvégrendeletet kizárólag azon az alaki érvényességi kellékhiányon alapulóan tartotta megállapíthatónak, hogy az első lap nincs sorszámozással ellátva.
A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben - annak tartalma szerint - a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a kereset teljes elutasítását kérte. Álláspontja szerint tévedtek az eljáró bíróságok, amikor arra az álláspontra helyezkedtek: kizárólag formai megoldás az alperes végrendeleti örökösként történt megjelölése, mert az alperes is elismerte a hagyatékra a felperesek törvényes örökösi minőségét. Hivatkozott arra, hogy törvényes örökös elnevezés azonban nem jelentette annak általa történt elismerését, hogy a felperesek jogosultak a teljes hagyaték megszerzésére, hiszen a részhagyatékátadó végzés értelmében a végrendelettel nem érintett vagyon tekintetében a felperesek ténylegesen törvényes örökösök. A törvényes örökösnek a hagyatéki eljárás során tett az a nyilatkozata, amely szerint a más által alkotott végrendeletet érvényesnek fogadja el, a végrendelet megtámadásának jogáról való lemondásnak minősül. E nyilatkozat visszavonására a Ptk. 211-215. §-ai, a megtámadására pedig az általános ügyleti megtámadásra vonatkozó rendelkezések az irányadók. Az előzőekre alapított álláspontja szerint a végrendelet érvénytelenségének megállapítása iránti kereset csak akkor vizsgálható, ha ezt megelőzően a nyilatkozatot tevő fél a végrendelet érvényességének elismerésére vonatkozó jognyilatkozatát eredményesen megtámadta és a végrendelet érvényességének elismerésére vonatkozó jognyilatkozat érvényességét a bíróság megállapította.
A felülvizsgálati kérelem alapján a Legfelsőbb Bíróságnak abban a jogkérdésben kellett állástfoglalnia, hogy a másodfokú bíróság a jogszabályok értelmezésével helyesen jutott-e arra a következtetésre: a felperesek a Ptk. 654. §-a alapján jogosultak a végrendelet érvénytelenségének megállapítására irányuló igény érvényesítésére, mert a végrendelet megtámadásának jogáról nem mondtak le.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében kizárólag a felperesek kereshetőségi jogát vitatta, érvelése szerint a végrendelet érvényes elfogadásának minősül az osztályos egyezség megkötése, az elfogadást a végrendelet megtámadási jogáról való lemondásnak kell tekinteni.
Az adott ügyben eljáró első- és másodfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a felperesek a hagyatéki eljárás során mindvégig következetesen a végrendelet érvénytelenségére hivatkoztak, az ún. osztályos egyezséget is korábbi álláspontjuk fenntartása mellett kötötték, kifejezetten az örökhagyó akaratának szem előtt tartásával. Nem hagyható figyelmen kívül továbbá az a tény sem, hogy a törvényes örökös felperesek a részhagyatékátadó végzés ellen 2003. április 16-án fellebbezéssel éltek, kifejezetten a végrendelet alaki érvénytelenségére hivatkozással. A 2001. május 29-ei hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyv tartalma szerint, "ha az egyezséggel kapcsolatban kifogás merülne fel, a törvényes öröklés rendje szerint kérik a hagyaték átadását, ideiglenes hatállyal, a korábbi kifogásaik alapján." A hagyatéki eljárás során a törvényes örökösök több alkalommal határozottan kijelentették, hogy a végrendeletet alaki hiba miatt érvénytelennek tekintik.
Az eljáró bíróságoknak abból a nem vitás jogi helyzetből kellett kiindulniuk, hogy a törvényes örökösök és a végrendeleti örökös között megkötött osztályos egyezség érvényességének megállapítása iránti keresetet a bíróság 2006. június 26-ai jogerős ítéletével elutasította. Következésképpen az osztályos egyezség érvényesen nem jött létre, a hagyaték ez alapján nem adható át: az abban foglalt nyilatkozatok, elnevezések, jogkövetkezményekkel nem járnak. Amennyiben a hagyatéki eljárásban a törvényes örökösök a végrendeletet érvényesnek elismerő kifejezett nyilatkozatot tettek volna, ez lett volna anyagi jogi jogkövetkezményekkel járó jognyilatkozat, amely a Legfelsőbb Bíróság által irányított egységes bírói gyakorlat szerint valóban a végrendelet megtámadásának jogáról való lemondásnak minősülne. A kifejezett elismerésre vonatkozó jognyilatkozatot lehet eredményesen megtámadni - Ptk. 210. §, PK 350. állásfoglalás -, az adott esetben azonban a felperesek a végrendelet érvényességének elismerésére vonatkozó jognyilatkozatot a hagyatéki eljárás során nem tettek.
A hagyatéki eljárásról szóló 6/1958(VII.4.) IM rendelet (a továbbiakban: He.) az eljárásban részvevő feleket érdekelteknek nevezi, akik - mások mellett - egyrészt a végrendeleti, másrészt a törvényes örökösök. Addig ugyanis, amíg a végrendelet érvénytelenségét a bíróság jogerős ítéletével nem állapítja meg, az öröklés rendjét a Ptk. 599. § (2) bekezdése szerint a végintézkedés határozza meg, ennek hiányában pedig az öröklés rendjére a törvény az irányadó. Az öröklési jogvitában érdekeltek ezen megnevezései a jogi nyelvben elfogadottak, ezért a másodfokú bíróság által e körben kifejtettek mindenben helytállóak.
A fentiek alapján a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sérti, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. I.20.054/2010. szám) ■
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Körös András, Legfelsőbb bírósági tanácselnök
Visszaugrás
