Dr. Mélypataki Gábor: Egy hangalak, több jelentés - A távmunka fogalmi keretei a munka- és közszolgálati jogban (MJO, 2023/3., 31-35. o.)

A távmunka sokak által vizsgált fogalom, mely a munkajog legaktuálisabb témái közé tartozik. Jelentős kérdés, hogy a jogalkotó miért is változtatta meg ennek a jogintézménynek a fogalmát? De ha már fogalomalkotás, akkor felmerül a kérdés, hogy mekkora a hatóköre egy fogalomnak? Kell-e, hogy egy fogalom ugyanazt jelentse a gazdasági munkajogban és a közszolgálati jogban? A tanulmány ugyanis azt az aktuális kérdést vizsgálja, hogy a jogalkotó másképp határozza meg a távmunka fogalmát a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvényben (a továbbiakban: Mt.) és másképp az egyes közszolgálati szolgálati jogviszonyokban. Ezek alapján a kérdés, hogy mennyire jogalkotói felelőtlenségről van szó vagy mennyire tudatos döntésről? Annyi azonban bizonyos, hogy ez a gyakorlat a jogalkalmazásban nagy bizonytalanságot fog okozni, melyet talán a bíróságok sem fognak tudni feloldani teljesen.

1. Bevezetés

2. Miért is került fókuszba a távmunka?

3. Hatályos fogalmi keretek

4. Egyenlő bánásmód kérdése

5. Összegzés a jogbiztonság tükrében

1. Bevezetés

Sokan sok szemszögből írtak már a távmunkáról,[1] illetve ezzel kapcsolatban a home office-ról.[2] A tanulmányok jelentős része dogmatikai, egy másik része munkavédelmi kérdéseket feszeget. A tanulmányok jelentős része a gazdasági szektorra és ezzel együtt a munkaviszonyokra fókuszál kizárólag. Ez a hozzáállás egyrészt érthető, másrészt praktikus, hiszen ez a terület is ad annyi muníciót, ami elegendő egy színvonalas tanulmányhoz. Ha a távmunkát vizsgáljuk, nem mindig elegendő csak ez szegmens vizsgálata. Ezért is döntöttem úgy, hogy megvizsgálom a közszolgálati szabályokat is. Mivel a közszolgálati alkalmazottak száma is magas, ezért nagyon sok embert érinthetnek a szabályok. Ebből a feltevésből kiindulva kezdtem el vizsgálni a kormányzati igazgatásról szóló 2018. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Kit.) és a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX törvény (a továbbiakban: Kttv.), valamint a különleges jogállású szervek és az általuk foglalkoztatottak jogállásáról szóló 2019. évi CVII. törvény (a továbbiakban: Küt.) szabályait. A Kit. saját maga tartalmazza a meghatározást, a Kttv. vonatkozásában kapcsolódó kormányrendeletben[3] találhatjuk meg a szabályokat. Mindkét közszolgálati szabályozás tartalmazza a fogalmi meghatározását is a jogintézménynek is.

Terveztem, hogy egy a részletszabályokat is érintő elemzést készítek, de idáig, ha el is jut a tanulmányom, az meglehetősen korlátozott formában fog megvalósulni. Ennek oka az, hogy amikor a fogalmi meghatározással szembesültem, azt láttam, hogy ez a dogmatikai elemzés nélkül nem fog menni. Hogy miért nem? Azért, mert a vonatkozó rendel-

- 31/32 -

kezések elolvasásakor egy jelentős jogalkotási hiányosságra (?) leltem. Az Mt.-ben a tavalyi évben a veszélyhelyzettel összefüggő egyes szabályozási kérdésekről szóló 2021. évi CXXX. törvény 74. §-ában foglalt szabályok okán változott a távmunka fogalma. Ezzel a módosítással a jogalkotó lényegében egybemosta a home office fogalmával a távmunkát. Érdekes módon azonban ez az előbb említett fogalmi változás nem terjedt ki a közszolgálatra. A Kit. 125. §-ában, a Kttv.-ben meghatározott tisztviselők csoportjára vonatkozóan a 30/2012 Korm. rendelet 11. §-ában, a Küt. 60. §-ában találjuk a szűken értelmezett civil közszolgálatra vonatkozó fogalmi meghatározásokat. A fent említett szakaszokban az Mt. módosítását megelőző fogalom maradt meg. Ez már önmagában is felveti a kérdést, hogy akkor mi is a távmunka fogalmának az értelmezési tartománya? Tanulmányomban azt vizsgálom meg, hogy szükséges-e feloldani ezt a helyzetet valamilyen formában. Ha nem szükséges, akkor vajon milyen dogmatikai alapon értelmezzük külön fogalmi környezetben a gazdasági szektorban és a közszolgálati szektorban a távmunkát? Ennek a vizsgálata azért is szükséges, mivel ahhoz, hogy a részletszabályok vizsgálatáig eljussunk, szükséges az értelmezési tartomány meghatározása. Jelen tanulmány keretei között ezért nem is ígérek mást, mint az értelmezési tartomány feltérképezését. Ez különösen fontos annak a tükrében, hogy a Kit. 126. §-a és a Küt. 61. §-a tartalmazza külön az otthoni munkavégzés fogalmát is, mely véleményem szerint már a korábbiakban is értelmezhető lehetett volna egyfajta home office-nak.

2. Miért is került fókuszba a távmunka?

Ahhoz, hogy a távmunka fogalmának értelmezési tartományát tüzetesebben megvizsgáljuk, először röviden azt kell megvizsgálni, hogyan is került a jogalkotás fókuszába az utóbbi időben. A távmunka alkalmazásának az előtérbe kerülését a pandémiás időszak kényszerítette ki.[4] A távolságtartási szabályok és az egyéb védintézkedések mind abba az irányba mutattak, hogy a cégek és a munkaerőpiac túlélésének egyik záloga a távmunka és a home office.[5] A pandémia kezdeti időszakában még fogalmi szinten sem volt szabályozott a home office, ugyanakkor a képet annyiban árnyalni kell, hogy a Kit. 126. §-ában már a járvány kitörése előtt is volt szabály az otthoni munkavégzésre. Ilyen szempontból véleményem szerint éppen nem teljesen előzmény nélküli a home office sem, mint ahogy a távmunka sem, hiszen közel húsz éve a hazai joggyakorlat részét képezi. Ehhez képest a jogalkotó által dedikált veszélyhelyzeti szabályozás mindkét fogalmat úgy kezelte, mintha egyrészt ismeretlen "vadonatúj" dolog lenne, másrészt mintha a két fogalom egymás szinonimája lenne.[6] A jogszabályi indokolás vizsgálata sem vitte közelebb sem a vállalkozásokat, sem a munkavállalókat, sem a tudomány képviselőit a megfejtéshez. A jogalkotó a szerződéses korlátok eltörléséről, a munkavédelmi szabályok kikapcsolásáról és a rezsihozzájárulás lehetőségéről rendelkezett. Az ígért távmunkához való jogról szóló jogszabály nem érkezett meg, csak rendeleti szabályozást találtunk főként, ezzel párhuzamosan pedig a jogalkotó konzekvens fogalomhasználatát, amelyben a home office és a távmunka egymás szinonimái voltak. Ezen előzmények alapján jutottunk el odáig, hogy a jogalkotó az Mt.-ben lecserélte a távmunka húsz évvel ezelőtt az Európai Távmunka Keretmegállapodásából[7] átvett és szó szerint lefordított fogalmát.[8] A szakirodalom pró és kontra vizsgálta a home office és a távmunka kapcsolatát, de ez szokás szerint nem "hatotta meg" a jogalkotót. Éppen ezért nem meglepő, a bevezetett új fogalom, mely a home office szabályait azonosítja a távmunka szabályaival, véleményem szerint teljesen helytelenül. Ennek alapján a távmunkára vonatkozó korábbi kötelező tartalmi elemek - melyek a számítástechnikai eszközök használatára építettek, és jól elhatárolták azt a bedolgozói jogviszonytól mint szintén otthoni munkavégzéstől - csak lehetőségként jelennek meg. Az új szabályozás kapcsán pedig nem tudom elvetni azon megfontolásokat sem, hogy ekként a bedolgozói jogviszony mint a távmunka egy speciális formája lett. Ezen változások alapján szükséges újragondolni a home office, a távmunka és a bedolgozói jogviszony helyzetét.