Az új Polgári Törvénykönyv szabályai a törvényes öröklés körében a legtöbb változást a házastárs öröklésének kérdésében hozták.[1] A hagyaték összetételének átalakulása, valamint a hagyományos család szerkezetének megváltozása miatt a házastárs öröklése több irányban szorult újragondolásra.
Az öröklési kodifikáció egyik alapproblémája az volt, hogy megmaradjon-e egyáltalán az özvegyi jog.[2] A régi Ptk. 615. § (1) bekezdése alapján az özvegyi jog azt jelentette, hogy az örökhagyó házastársa örökölte mindannak a vagyonnak a haszonélvezetét, amelyet egyébként nem ő örökölt.
A haszonélvezeti jog fennmaradása esetén át kellett gondolni, hogy a leszármazó örökösök mellett megmaradjon-e főszabályként a házastársi haszonélvezet öröklése, természetesen megfelelő megváltás lehetőségével, vagy akár a megváltás lehetőségének bővítésével.
A további fő kérdés az volt, hogy a felmenő és oldalági örökösök mellett, de különösen felmenő örökösök mellett megmaradjon-e a túlélő házastárs számára az 1959. évi IV. tv. által széles körben biztosított egyedüli örökösi jogállás.[3]
Az új Polgári Törvénykönyv mindezekre a kérdésekre megadta a megfelelő választ és jelentős változásokat vezetett be. A legnagyobb horderejű változás az özvegyi haszonélvezettel, a túlélő házastárs állagöröklésével és az özvegy köteles részével kapcsolatos.
A kodifikációs tevékenység során a túlélő házastárs jogi helyzetére vonatkozó szabályozás, néhány kivétellel, minden vonatkozásban átgondolásra került, mely az alábbiakban kifejtettek szerint valósult meg.
- 59/60 -
A magyar öröklési jogban az új Ptk. hatályba lépése előtt a házastársi öröklés fő formája hosszú időn keresztül a házastárs haszonélvezet öröklése volt.[4] Az özvegyi jog intézménye napjainkig hosszú fejlődésen ment keresztül. Eredeti rendeltetése a túlélő házastárs (kezdetben kizárólag a feleség) tartásának biztosítása volt. Bevezetése idején - nyugdíj nem lévén - arra szolgált, hogy a mezőgazdasági ingatlan, kisebb-nagyobb földbirtok jövedelméből a túlélő házastársnak természetben megélhetést nyújtson.
A haszonélvezeti jog anélkül biztosította a házastárs megélhetését, hogy veszélyeztette volna az állagörökösök várományát a haszonélvezeti jog megszűnése után.[5]
A Legfelsőbb Bíróság 1953. évi IV. számú Polgári Elvi Döntése tette lehetővé a túlélő férj részére az özvegyi jog öröklését.
A szakemberek véleménye szerint az özvegyi haszonélvezet már a XX. században is elavult jogintézménynek számított. A modern korban egyre inkább olyan vagyontárgyak kerültek a hagyatékba, mint a bérlakás, autó, nyaraló, értékpapír, takarékbetét és üzletrész gazdasági társaságban, amelyek egyáltalán nem vagy csak részben voltak alkalmasak az özvegy eltartására.
Az 1959. évi Ptk.-ra vonatkozó törvényjavaslat a leszármazó örökösök mellett a házastárs haszonélvezeti joga öröklésének megszüntetésével egy gyermekrészt biztosított volna a hagyatékból a túlélő házastársnak, azzal, hogy a hagyatéknak a házastársra jutó hányadát - a házastárs szükségleteinek mértékéig - elsősorban az örökhagyóval közösen használt lakásból, háztartási berendezési tárgyakból rendelte volna kiadni.[6] Ez a törvényjavaslat a régi Ptk. rendelkezései közé nem került be.
Igazodva a megváltozott tulajdoni és családi viszonyokhoz, 1977 évben került sor a házastársat megillető haszonélvezeti jog öröklése kérdésének felülvizsgálatára. A törvénymódosítást követően lehetővé vált mind a házastárs, mind az örökösök számára a házastárs haszonélvezeti jogának megváltása. Ugyanakkor a házastárs által lakott lakásra, az általa használt berendezési és felszerelési tárgyakra a fennálló haszonélvezet megváltását nem lehetett kérni. A törvény ezzel kívánta biztosítani a házastárs részére a megszokott környezetében való maradását.
A túlélő házastárs számára az özvegyi jog azért volt kedvezőtlen, mert azt az özvegy egy újabb házasságkötéssel elveszítette. Az özvegyi jogot arra modellezték, hogy a házasság élethossziglan tart. Napjainkban, amikor egyre növekszik a házasságkötés nélkül párkapcsolatban élők száma, továbbá a házasságok jelentős részét felbontják, az özvegyi jog már nem tölti be eredeti rendeltetését.
Az örökösök számára azért volt a hagyatéki vagyon egészére kiterjedő özvegyi jog hátrányos, mert csak hosszú idő után juthattak az örökségükhöz. Ez különösen akkor okozott
- 60/61 -
nehezen megoldható helyzetet, ha az örökhagyó több házasságot kötött és az aktuális házastársa fiatalabb volt, mint a korábbi házasságaiból született gyermekei. Ebből eredően sok jogvita keletkezett az állagöröklés és a haszonélvezeti öröklés párhuzamos elismerése miatt.
A gazdasági élet változásai mind a leszármazók, mind a házastárs oldalán szélesebb körben kívánták meg az öröklött vagyonnal való szabadabb rendelkezést.[7] Az új Ptk. kidolgozói végül a házastárs haszonélvezeti jogának fenntartása mellett döntöttek azzal, hogy szűkítették annak esetköreit és törölték az özvegyi haszonélvezet megszűnéséről szóló rendelkezést a túlélő házastárs új házasságkötése esetén.
A törvény indokolása szerint az erkölcsi felfogás is tiltakozik egy olyan szabály ellen, amely a haszonélvezőt e jog megtartása és a házasságkötés közötti választásra kényszerítette.
Az új Ptk. koncepciója szerint a házastársi haszonélvezet mellett szól viszont, hogy a házastárs haszonélvezet öröklése a magyar öröklési jog egyik leginkább ismert, leginkább elfogadott intézménye, amelyet az örökösök jelentős része ma is helyesnek tart.[8]
Két vonatkozásban maradt fenn az új Ptk.-ban a házastárs haszonélvezeti joga. Egyrészt megmaradt a leszármazók mellett az örökhagyóval közösen lakott lakásra és az ahhoz tartozó berendezési és felszerelési tárgyakra, másrészt az ági örökség tárgyaira.
A Ptk. differenciál a túlélő házastárs öröklése vonatkozásában, aszerint, hogy vannak-e leszármazók, továbbá ha nincsenek leszármazók, de a szülő él, valamint, ha nincsenek sem leszármazók, sem felmenők.
A Ptk. 7:58. § (1) bekezdése értelmében az örökhagyó házastársát leszármazó örökös mellett megilleti:
a) a holtig tartó haszonélvezeti jog az örökhagyóval közösen lakott lakásra és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakra
b) egy gyermekrész a hagyaték többi részéből.
A törvény az örökhagyóval közösen lakott lakáson és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakon úgy akarja biztosítani a megszokott környezetet biztosító haszonélvezetet, hogy azt az állagörökös leszármazók ne korlátozhassák."
Felmerülhet a kérdés, hogy mi tekinthető közösen lakott lakásnak. Egységes az álláspont abban, hogy a közösen lakott lakáson nem az ingatlan-nyilvántartási megnevezést, hanem az adott ingatlan tényleges funkcióját kell érteni. Erre figyelemmel, haszonélvezeti jogot szerezhet az özvegy az életvitelszerűen lakásként használt nyaralón, vagy akár présházon is.[10]
- 61/62 -
A Ptk. alapvetően változtatta meg a házastárs leszármazók melletti hagyományos törvényes öröklési jogi státuszát. A régi Ptk. szerint a házastárs csak leszármazók hiányában vált állagörökössé, egyébként a hagyaték egészén özvegyi haszonélvezeti jogot kapott.[11]
A megszokott rendről az újra való áttérést a törvény azzal kívánja elősegíteni, hogy lehetővé teszi az érintett örökösöknek, hogy osztályos egyezségben állapodjanak meg abban, hogy a házastárs a gyermekrészre vonatkozó állagörökség helyett az egész hagyatékra kiterjedő holtig tartó haszonélvezetet kapjon.[12]
A Ptk. hatálybalépése óta a gyakorlati tapasztalat azt mutatja, hogy az örökösök sok esetben ezt a megoldást választják. Különösen azokban az ügyekben gyakori az ilyen osztályos egyezség, ahol az örökhagyónak csak egy házassága volt és a közösen lakott lakáson és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakon kívül a hagyaték többi részét kizárólag ingatlanok képezik. A mezőgazdasági ingatlanok vonatkozásában a haszonélvezeti jog biztosítása azért előnyösebb a túlélő házastárs részére, mert ebben az esetben a haszonbérleti díjra kizárólag ő jogosult, míg az örökhagyó leszármazói is kedvezőbb helyzetbe jutnak azzal, hogy nagyobb részt örökölnek állagban, mintha a házastárs is kérné a neki járó gyermeknyi részt.
A régi Ptk. leszármazók öröklésének hiányában - az ági vagyon kivételével - a házastársat tette az örökhagyó általános és kizárólagos örökösévé.[13]
Az új Ptk. 7:60. § értelmében, ha leszármazó nincs, vagy nem örökölhet, az örökhagyó házastársa örökli az örökhagyóval közösen lakott lakást és a hozzátartozó berendezési és felszerelési tárgyakat.
Amennyiben az előző bekezdésben nem érintett hagyaték felét az örökhagyó házastársa örökli, másik felét az örökhagyó szülei öröklik fejenként egyenlő arányban. Az öröklésből kiesett szülő helyén a másik szülő és az örökhagyó házastársa örököl fejenként egyenlő arányban. Ebben az esetben nem érvényesül a helyettesítés elve, tehát a szülő kiesése esetén nem örökölnek annak leszármazói.
Az özvegynek fentiek szerint a hagyatékon osztoznia kell az elhunyt férj vagy feleség szüleivel. A törvényhozók abból indultak ki, hogy a szülők az évek során legtöbb esetben hozzájárulnak ahhoz, hogy gyerekük egzisztenciát teremtsen, a vagyon tehát ilyen értelemben közösnek mondható. Az idősebb generáció tagjai viszonzásképpen jogosan számítanak arra, hogy felnőtt leszármazójuk segíteni fogja őket. A haláleset meghiúsítja azt a reményt, így válik értelmezhető az új hagyatéki rendelkezés.[14] A megoldás különösen
- 62/63 -
akkor tűnik igazságosnak, ha a leszármazó nélkül elhalt házas örökhagyó anyagi jólétéhez a szülők lakás, nyaraló vagy más értékes vagyontárgy ajándékozásával járultak hozzá.
A haszonélvezettől mentes hagyatéki hányad juttatásának az a további indoka, hogy az örökhagyó szülei és a túlélő házastársa között a meglévő korkülönbség miatt az özvegy haszonélvezetével terhelt hagyaték a szülők életében fel sem szabadulna a haszonélvezet alól.
A túlélő házastárs szülők mellett - ha nincs ági vagyon - egyáltalán nem örököl haszonélvezetet. Amennyiben a hagyatékban ági vagyon van, úgy azt az ági örökösök öröklik, a túlélő házastárs holtig tartó haszonélvezeti jogával terhelten.[15]
A Ptk. 7:61. §-a értelmében ha leszármazó és szülő nincs vagy nem örökölhet, az örökhagyó házastársa egyedül örököl. Ennek alapján a túlélő házastárs örökli a teljes hagyatékot, ha a hagyatékban nincs ági vagyon, illetve ági öröklésre jogosult örökös.
Ági vagyon megléte esetén a közjegyzőnek vizsgálni kell, hogy vannak-e ági örökösök, mert ha igen, úgy az ági vagyon állagát ők öröklik, míg a házastárs holtig tartó haszonélvezetet örököl. Az örökhagyó azonban végintézkedéssel kizárhatja az ági öröklést és a teljes hagyatékra, vagy kifejezetten, az ági eredetű vagyonára házastársát nevezheti meg egyedüli örökösként.
Az új Ptk. kiveszi az általános kiesési okok közül a házastárs kiesését a törvényes öröklésből, ha a házastársak között nem állt fenn az életközösség. Az 1959. évi IV. törvény 600. § b) pontja értelmében, kiesik az öröklésből az, aki a hagyatékot az öröklés megnyíltakor a törvénynél fogva nem szerezheti meg. Ez a kiesési ok mind a törvényes,[16] mind a végrendeleti öröklés esetén értelmezésre került a régi Ptk.-ban. Ugyanakkor a régi Ptk. 601. § (1) bekezdése szinte szó szerint átemelésre került az új Ptk. 7:62. § (1) bekezdésébe, miszerint, nem örökölhet az örökhagyó házastársa, ha az öröklés megnyílásakor a házastársak között életközösség nem állott fenn, és az eset körülményeiből nyilvánvaló, hogy az életközösség visszaállítására nem volt kilátás.
Fentiek alapján a házastárs öröklésből való kiesésének két együttes feltétele van: az életközösség megszakadása (objektív feltétel), valamint az életközösség visszaállításának kilátás-talansága (szubjektív feltétel). Ez utóbbi feltétel azt jelenti, hogy szükséges annak vizsgálata, hogy a házastársak próbáltak-e közeledni egymáshoz az életközösség helyreállítása
- 63/64 -
érdekében. Az életközösség megszakadása esetén nincs jelentősége a különélés időtartamának, mivel a különélés véglegességét egy rövidebb tartamú különélés esetén is lehet bizonyítani.
A Ptk. 7:62. § (2) bekezdése értelmében az örökhagyó házastársának öröklésből való kiesésére csak az hivatkozhat, aki a kiesés folytán maga örökölne, vagy a végintézkedéssel reá rótt kötelezettségtől, vagy más tehertől mentesülne. Erre tekintettel a bizonyítás nem a házastárs, hanem a kiesését állító fél kötelezettsége, aki az életközösség hiányát és visszaállításának kilátástalanságát köteles bizonyítani.[17]
A Ptk. 7:58. § (2) bekezdése értelmében a haszonélvezeti jog nem korlátozható, és a házastárssal szemben megváltása nem igényelhető. Mind a korlátozás, mind a megváltás tilalma arra az esetre vonatkozik, amikor a leszármazók a haszonélvezet korlátozását vagy a megváltását kérik. Ennek az az indoka, hogy a túlélő házastársat ne lehessen megszokott környezetének elhagyására kényszeríteni, és ezzel életvitelében megzavarni.
Az özvegyi jog korlátozására az 1959. évi IV. törvényben kizárólag a leszármazók kezdeményezésére volt lehetőség.[18] Ezen túlmenően a haszonélvezet megváltását sem kezdeményezhették az állagörökösök a túlélő házastárs által lakott lakás és az ahhoz tartozó felszerelési és berendezési tárgyak vonatkozásában.[19] Az igazi változás abban rejlik, hogy az új Ptk. törölte a haszonélvezet korlátozásának és megváltásának leszármazók általi kezdeményezését.
A Ptk. 7:59. §-a kizárólag a házastárs számára biztosítja a haszonélvezeti jog megváltását, az alábbiak szerint:
♦ A házastárs - a jövőre nézve - bármikor kérheti a haszonélvezeti jog megváltását. A haszonélvezeti jog megváltásának a házastárs és a leszármazó méltányos érdekeinek figyelembevételével kell történnie.
♦ A megváltásra kerülő vagyonból a házastársat - természetben vagy pénzben - egy gyermekrész illeti meg.
A házastárs megváltási igényének körében kiemelendők az alábbi rendelkezések: A túlélő házastársnak alanyi joga van a haszonélvezeti jog megváltására, az új Ptk. törölte a haszonélvezet megváltásának jogvesztő határidejét,
- 64/65 -
A haszonélvezet megváltásának a lehetőségét mindenképp biztosítani kellett, nemcsak a teljes örökség, vagy annak egy része, hanem a különböző hagyatéki vagyontárgyak vonatkozásában is.[20] Ez különösen akkor lehet létfontosságú, ha a túlélő házastárs új házasságot, vagy élettársi kapcsolatot kíván létesíteni.
A kodifikáció kezdetétől fogva a jogszabály alkotók törekedtek arra, hogy az özvegyi haszonélvezet megváltása ne legyen jogvesztő határidőhöz kötött.
Ezt indokolhatja, hogy a hagyatékban készpénz, bankbetétben vagy más hasonló módon lekötött pénz vagy értékpapír található.[21] és mind a házastársak, mind az örökösnek készpénz felhasználása iránti sürgős igénye, továbbá az, hogy az örökösök és a túlélő házastársak közel egykorúak.
Ez feltétlenül indokolt lehet továbbá azokban az esetekben, amelyekben az állagörökös a hagyaték megnyílásakor még kiskorú és vagyona a gyámhatóság által kirendelt ügygondnok kezeli. Ez esetben, mivel - tapasztalat szerint - az ügygondnokok az ilyen döntést kockázatosnak tartják és a megváltást nem kezdeményezik - a kiskorú számára elmúlik a jogvesztő határidő,[22] hogy kérhesse a megváltást.
A Ptk. 7:59. § (2) bekezdése alapján a túlélő házastársat a megváltásra kerülő vagyonból akkora rész illeti meg, mint az örökhagyó gyermekeit. Ez azt jelenti, hogy a túlélő házastárs részesedése egy gyermek mellett az örökség fele, két gyermek esetében az örökség egy harmada, három gyermek esetén az örökség egy negyede és így tovább, oly módon mintha a túlélő házastárs az örökhagyó gyermekeivel együtt, velük egyenlő részben örökölne.
A törvény biztosítja a házastárs részére, hogy a megváltás során az egy gyermeknyi rész kiadását kérhesse természetben vagy pénzben egyaránt. A leggyakoribb eset az, amikor az özvegy a megváltást valamennyi leszármazóval szemben kéri. A megváltásnál mind a leszármazók, mind a túlélő házastárs méltányos érdekeinek figyelembe vételével kell eljárni. Ez az előírás elsősorban a megváltás időpontjának megválasztására vonatkozik.
- 65/66 -
A régi Ptk.-hoz hasonlóan az új Ptk. is biztosítja a házastárs ági vagyonra vonatkozó haszonélvezeti jogának megváltását, melyet mind a házastárs, mind az ági örökös - a jövőre nézve - bármikor igényelhet.[23] Kivételt képez az örökhagyóval közösen lakott lakáson, valamint a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakon fennálló haszonélvezeti jog, mert ennek megváltása a házastárssal szemben nem igényelhető.
Megváltás esetén a házastársat az ági vagyon egyharmada illeti meg.[24] A törvény azon rendelkezése, miszerint a haszonélvezeti jog megváltásának a haszonélvező és az állagörökösök méltányos érdekeinek figyelembevételével kell történnie, azt jelenti, hogy az érintettek személyi és vagyoni viszonyaiban bekövetkezett változásokra tekintettel kell megállapítani, hogy a haszonélvezeti jog megváltásának indokai fennállnak-e.[25]
Az új Ptk. nem változtatott a házastárs kötelesrészre való jogosultságán, miszerint a kötelesrész illeti meg az örökhagyó házastársát, ha az öröklés megnyílásakor az örökhagyó törvényes örököse vagy végintézkedés hiányában az lenne.
A Ptk. 7:82. § (1) bekezdése értelmében, állagöröklés esetén a túlélő házastársat kötelesrész címén annak harmada illeti meg, ami neki - a kötelesrész alapja szerint számítva -mint törvényes örökösnek jutna.
A Ptk. 7:82. § (2) bekezdése a következők szerint rendelkezik a túlélő házastárs kötelesrészéről haszonélvezet öröklése esetén: ha a házastársat, mint törvényes örököst haszonélvezeti jog is megilleti, kötelesrésze e tekintetben a haszonélvezeti jognak olyan korlátozott mértéke, amely szükségleteit biztosítja, figyelembe véve az általa örökölt vagyontárgyakat.
A Ptk. 7:82. § (3) bekezdése szerint a törvényes örökségként haszonélvezeti jogot öröklő házastárs a kötelesrészét igényelheti úgy is, mintha haszonélvezeti jogát megváltották volna.
A kötelesrész mértékének számításánál figyelemmel kell lenni arra, hogy az örökhagyó a végintézkedést mikor tette. A Ptké. 65. § (2) bekezdése arról rendelkezik, hogy amennyiben a végintézkedés a Ptk. hatályba lépése előtt készült, úgy a kötelesrész mértékére a régi Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a kötelesrész mértéke ilyenkor a törvényes örökrész fele. A 2014. március 15-e után készült végintézkedéseknél az új Ptk.-ban meghatározott 1/3-ad rész a kötelesrész mértéke.
Kötelesrész iránti igényt a házastárs akkor is érvényesíthet, ha az örökhagyó nem tett végintézkedést, és leszármazók, szülők hiányában ő az egyedüli törvényes örökös.
- 66/67 -
Erre abban az esetben kerülhet sor, ha az örökhagyó vagyonának jelentős részét életében másnak elajándékozta, ezért házastársának a hagyatékból a kötelesrész mértékénél is kevesebb jut.
A kötelesrészre vonatkozó igény jogi természetét tekintve nem öröklési jogi, hanem kötelmi igény. Erre tekintettel rendelkezik annak elévüléséről a Ptk. 7:76. §- a, mely szerint a kötelesrész iránti igény öt év alatt elévül.
A haszonélvezeti jog (özvegyi jog) megváltására vonatkozó eljárási szabályokat a hagyatéki eljárásról szóló módosított 2010. évi XXXVIII. törvény (Hetv.)[26] tartalmazza.
Annak ellenére, hogy a Ptk.-ban már nem szerepel az özvegyi jog kifejezés, a Hetv. 96. és 97. §-ai az özvegyi jog megváltásáról szólnak. Ez azt jelenti, hogy a túlélő házastársat, mint törvényes örököst megillető holtig tartó haszonélvezeti jogot a Hetv. továbbra is özvegyi jognak nevezi.
A hagyatéki eljárási szabályok 2014. március hónap 15-ével kezdődő hatállyal egységesek, az özvegyi jog megváltása körében alkalmazandó anyagi jog azonban attól függ, hogy az öröklés 2014. március 15-e előtt, vagy azt követő időpontban nyílt meg.
Ha az örökhagyó 2014. év március 15-e előtt halt meg, akkor az özvegyi jog megváltása körében anyagi jogként a régi Ptk. szabályait, ha 2014. március 15-én vagy ezt követően halt meg, akkor anyagi jogként az új Ptk. szabályait kell alkalmazni.[27]
A régi Ptk. 616. § (3) bekezdése értelmében a házastárs haszonélvezeti jogának megváltását mind a házastárs, mind az örökösök kérhették (kivéve a házastárs által lakott lakás és az általa használt berendezési tárgyakat, melyekre nézve a haszonélvezet megváltását nem lehetett kérni).
Az új Ptk. 7:59. §-ában rendelkezik a házastárs megváltási igényéről - a fenti 7. pontban kifejtettek szerint. A lényeges változás abban áll, hogy a megváltást kizárólag a házastárs kérheti, időbeli korlátozás nélkül.
Abban az esetben, ha a régi Ptk. szerinti anyagi jogot kell alkalmazni, az azt jelenti, hogy az özvegyi jog megváltását a felek csak a hagyatéki (póthagyatéki) eljárásban kérhetik. Amennyiben a hagyatéki eljárásban, illetve a póthagyatéki eljárásban az özvegyi jog megváltását nem kérték, arra később már nem kerülhet sor.
A régi Ptk. hatálya alatt megnyílt örökléssel szerzett özvegyi jog megváltása a hagyaték megnyíltára visszamenőleges, "ex tunc" hatályú. Ennek megfelelően a túlélő házastárs állagörökössé válik, ami azt jelenti, hogy az esetleges hagyatéki terhekért is felelősséggel tartozik. Ezzel szemben az új Ptk. hatályba lépését követően megnyílt örökléssel szerzett özvegyi jog megváltása mindig a jövőre nézve, azaz "ex nunc" hatállyal történik, így az
- 67/68 -
özvegyi jog megváltásával a túlélő házastárs nem válik állagörökössé, ő az özvegyi jog megváltása folytán őt megillető vagyonrészt, vagyontárgyat sem öröklés jogcímén, hanem haszonélvezeti jog megváltása jogcímén szerzi.[28]
Míg a régi Ptk. szerint a haszonélvezeti jog megváltását a hagyatéki eljárás során, ennek hiányában az öröklés megnyílásától számított egy éven belül lehetett kérni, addig az új Ptk. a házastárs részére - a jövőre nézve - időbeli korlátozás nélkül biztosítja a haszonélvezeti jog megváltása iránti igény érvényesítését.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a házastárs a hagyatéki tárgyaláson is bejelentheti haszonélvezeti jog megváltása iránti igényét. Ebben az esetben, a törvényes örökösökkel kötendő egyezség keretében rendezhető a megváltás módja (természetben, vagy pénzben).
Természetben történő megváltás esetén a hagyatéki vagyontárgyat a közjegyző haszonélvezeti jog megváltása jogcímén adja a túlélő házastárs tulajdonába, az állagörökös közbenső jogszerzésének megállapítása mellett.
Amennyiben a felek között nem jön létre egyezség, úgy a közjegyző az özvegyi jog megváltása tárgyában külön végzést hoz. Ennek további feltétele, hogy az örökösök között öröklési jogi vita nincs és a hagyaték teljes hatályú átadásának van helye.
A Hetv. 97. § (3) bekezdése értelmében, ha az örökösök között öröklési jogi vita van, a közjegyző a hagyatékot özvegyi joggal terhelten, a törvényes öröklés általános rendje szerint, ideiglenes hatállyal adja át az örökösöknek. A megváltáshoz fűződő jogait az érdekelt hagyatéki perrel érvényesítheti. Ha a bíróság az öröklési jogi vitáról dönt, és ez a döntés a megváltás alapjául szolgáló hagyatéki vagyon megosztása vonatkozásában változást eredményezhet, úgy az özvegyi jog megváltása iránti igény a bíróság előtt legkésőbb az elsőfokú határozat meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig terjeszthető elő.
Amennyiben a haszonélvezeti jog megváltása iránti eljárás már megindult, a haszonélvező halála esetén mind a közjegyző előtti eljárásban, mind a peres eljárásban az ő jogutódai az eljárást tovább folytathatják. A közjegyző ebben az esetben a haszonélvezeti jog jogosultjának örököseit a megváltás iránti eljárásról értesíti, és felhívja őket arra, hogy lehetőségük van az eljárásba belépni. Ezt az eljárást két esetben lehet érdemi döntés nélkül befejezni: akkor, ha a haszonélvezeti jog jogosultjának örökösei úgy nyilatkoznak, hogy az eljárást nem kívánják tovább folytatni, vagy a közjegyző felhívására nem nyilatkoznak.[29]
- 68/69 -
Megállapítható, hogy az új Ptk. megerősítette a túlélő házastárs öröklési jogi státuszát. Az özvegyi jogot felváltotta a holtig tartó haszonélvezeti jog, mely a házastárs részére jóval előnyösebb, mivel egy újabb házasságkötés a haszonélvezeti jogra nincs kihatással. A törvény állagöröklést biztosít az örökhagyó egyéb vagyona tekintetében a házastárs számára. A haszonélvezeti jog megváltására - az ági vagyon kivételével - a házastársnak kizárólagos joga van. További biztosíték a Ptk. azon rendelkezése, miszerint a haszonélvezeti jog nem korlátozható.■
Anka Tibor, In: Öröklési jog - Hagyatéki eljárás (szerk. Sáriné Simkó Ágnes), 5. kötet, Budapest, 2014.
Az új Polgári Törvénykönyv koncepciója; Magyar Közlöny 2005/11. sz. II: kötet
Fabó Tibor, In: A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja (Osztovics András szerk.), IV. kötet, Budapest, 2014.
Kulcsár Anna: Királyi státusban; az Új Polgári Törvénykönyv szervesen kapcsolódik az Alaptörvényhez, Magyar Nemzet, 2013. március 2.
Orosz Árpád, In: Az új Ptk. magyarázata (szerk. Wellmann György), I/VI. Budapest, 2013.
Orosz Árpád-Weiss Emilia, In: Öröklési jog - Anyagi jog (szerk. Sáriné Simkó Ágnes), 4. kötet, Budapest, 2014.
Vékás Lajos (szerk.) Az új Polgári Törvénykönyv Bizottsági javaslata magyarázatokkal, 2012.
Vékás Lajos: Die Grundzüge des ungarischen Erbrechts In: Erbrechtsentwicklung in Zentral- und Osteuropa,
Welser (Hrsg), Wien; 2009. Weiss Emilia: Öröklési jog, In: Vékás Lajos (szerk.) Az új polgári törvénykönyv koncepciója, kézirat, Budapest, 2001.
1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről
2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről
2010. évi XXXVIII. törvény a hagyatéki eljárásról
2013. évi CCLII. törvény egyes törvényeknek az új Polgári Törvénykönyv hatálybalépésével összefüggő módosításáról
JEGYZETEK
[1] Orosz Árpád-Weiss Emilia, In: Öröklési jog - Anyagi jog (szerk. Sáriné Simkó Ágnes), 4. kötet, Budapest, 2014, 115. old.
[2] Weiss Emilia: Öröklési jog, In: Vékás Lajos (szerk.) Az új polgári törvénykönyv koncepciója, kézirat, Budapest, 2001, 190. old.
[3] Az új Polgári Törvénykönyv koncepciója; Magyar Közlöny 2005/11. sz. II: kötet 190. old.
[4] Orosz Árpád-Weiss Emilia, In: Öröklési jog - Anyagi jog (szerk. Sáriné Simkó Ágnes), 4. kötet, Budapest, 2014, 121. old.
[5] Vékás Lajos: Öröklési jog, Budapest, 2014, 8. átdolgozott kiadás, 105. old.
[6] Orosz Árpád-Weiss Emilia, In: Öröklési jog - Anyagi jog (szerk. Sáriné Simkó Ágnes), 4. kötet, Budapest, 2014, 122. old.
[7] Orosz Árpád-Weiss Emília, In: Öröklési jog - Anyagi jog (szerk. Sáriné Simkó Ágnes), 4. kötet, Budapest, 2014, 124. old.
[8] Weiss Emilia. Öröklési jog, In: Vékás Lajos (szerk.) Az új polgári törvénykönyv koncepciója, kézirat, Budapest, ELTE, ÁJK, 2001; 190. old.
[9] Vékás Lajos (szerk.) Az új Polgári Törvénykönyv Bizottsági javaslata magyarázatokkal, 2012, 553. old.
[10] Orosz Árpád, In: Az új Ptk. magyarázata (szerk. Wellmann György), I/VI. Budapest, 2013., 230. old.
[11] Orosz Árpád, In: Az új Ptk. magyarázata (szerk. Wellmann György), I/VI. Budapest, 2013., 230. old.
[12] Vékás Lajos (szerk.) Az új Polgári Törvénykönyv Bizottsági javaslata magyarázatokkal, 2012, 553- old.
[13] Fabó Tibor, In: A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja (Osztovics András szerk.), IV. kötet, Budapest, 2014, 643. old.
[14] Kulcsár Anna: Királyi státusban; az Új Polgári Törvénykönyv szervesen kapcsolódik az Alaptörvényhez, Magyar Nemzet, 2013. március 2.
[15] 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről (továbbiakban: Ptk.) 7:69. § (1) bekezdés
[16] 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről (továbbiakban: régi Ptk.) 601. § (1) bekezdése szerint a törvény alapján nem örökölhet az örökhagyó házastársa, ha az öröklés megnyílásakor a házastársak között életközösség nem állott fenn, és az eset körülményeiből nyilvánvaló, hogy az életközösség visszaállítására nem volt kilátás.
[17] Orosz Árpád, In: Az új Ptk. magyarázata (szerk. Wellmann György), I/VI. Budapest, 2013., 234. old.
[18] régi Ptk. 616. § (1) bekezdés alapján
[19] régi Ptk. 616. § (1) bekezdés alapján
[20] Weiss Emilia: A magyar polgári jogi szabályok felülvizsgálata, különös tekintettel az öröklési jogra. Polgári Jogi Kodifikáció, A 12. közjegyzői kollokviumon elhangzott előadás.
[21] Vékás Lajos: Die Grundzüge des ungarischen Erbrechts In: Erbrechtsentwicklung in Zentral-und Osteuropa, Welser (Hrsg), Wien; 2009. 66. old.
[22] Weiss Emilia: Öröklési jog, In: Vékás Lajos (szerk.) Az új polgári törvénykönyv koncepciója, kézirat, Budapest, 2001. 191. old.
[23] Ptk. 7:69. § (2) bekezdés
[24] Ptk. 7:69. § (3) bekezdés
[25] Orosz Árpád, In: Az új Ptk. magyarázata (szerk. Wellmann György), I/VI. Budapest, 2013., 239. old.
[26] Módosította az egyes törvényeknek az új Polgári Törvénykönyv hatálybalépésével összefüggő módosításáról szóló 2013. évi CCLII. törvény 122. § (19) bekezdése
[27] Anka Tibor, In: Öröklési jog - Hagyatéki eljárás (szerk. Sáriné Simkó Ágnes), 5. kötet, Budapest, 2014., 298. old.
[28] Anka Tibor, In: Öröklési jog - Hagyatéki eljárás (szerk. Sáriné Simkó Ágnes), s. kötet, Budapest, 2014., 299. old.
[29] Anka Tibor, In: Öröklési jog - Hagyatéki eljárás (szerk. Sáriné Simkó Ágnes), 5. kötet, Budapest, 2014., 312. old.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző közjegyzőhelyettes
Visszaugrás
