1. A járulékosság a magánjog több jogintézményénél - sőt, más jogágakban, így a büntetőjogban[1] is - megjelenő elv, mely két jog(viszony) egymáshoz való viszonyában értelmezhető. A fő (irányító) jogviszony és a járulékos (irányított vagy mögöttes) jogviszony olyan módon kapcsolódnak egymáshoz, hogy a járulékos jogviszony a létrejötte, a fennállása és az érvényesítése során is az irányító jogviszonytól függ, vagyis osztozik annak jogi sorsában. Az irányító jogviszony határozza meg például azt, hogy kit kell jogosultnak tekinteni, illetve, hogy a jogosult milyen feltételek esetén tarthat igényt a kielégítésre, és ezek a szabályok a járulékosság elvén keresztül aztán az irányított jogviszonyra is kiterjednek.[2]
2. A járulékosságot Bodzási Balázs mindezek alapján egy jogtechnikai egyszerűsítésként fogja fel, azaz a fő jogviszonyra irányadó szabályokat a járulékosság elve alapján a járulékos jogviszonynál is figyelembe kell venni. A járulékosság elve tehát közvetíti az elsődleges jogviszonyt meghatározó rendelkezéseket a járulékos jogviszonyra.[3]
3. A járulékosság természetesen önmagában nem, csak két jogviszony kapcsolatában értelmezhető. A járulékosság legtöbbször olyan jogviszonyok kapcsolatában jelenik meg, melyek esetében mind a főkötelezettség, mind a járulékos kötelezettség célja az, hogy a jogosult kielégítést nyerjen. A járulékos kötelezettség ezt oly módon valósítja meg, hogy biztosítékul szolgál a főkötelezettség teljesítésére akként, hogy a járulékos kötelezett helytállási kötelezettséggel tartozik a főkötelezettség teljesítéséért. Ebben az esetben tehát a járulékos jogviszony egy helytállási kötelezettségre vonatkozó keretjogviszony, melyet a fő jogviszony tölt meg tartalommal.
4. A jogviszony járulékos jellege a járulékos jogviszony "viselkedésében", jellemzőiben, azaz a járulékosság következményeiben érhető tetten. A járulékosság következményeit az alábbiak szerint foglalhatjuk össze:
(a) A járulékosság legfontosabb következménye, hogy a járulékos jogviszony tartalma és terjedelme a fő jogviszony mindenkori terjedelméhez és tartalmához igazodik.[4] Ha a főkötelezett teljesít, a járulékos kötelezett szabadul a kötelezettség alól, ha viszont a főkötelezettel szemben jogvesztés következik be, ez kihat járulékos kötelezettre is.[5] Ez az alapelv azonban nem jelenti azt, hogy a járulékos kötelezett helytállási kötelezettségének terjedelme minden esetben megegyezik a főkötelezett kötelezettségének terjedelmével. A járulékos jog kötelezettje ugyanis korlátozhatja helytállási kötelezettségének mértékét.[6]
(b) A járulékosság továbbá egyirányú: A főkötelezettség tartalmában bekövetkező változás kihatással van a járulékos kötelezettség tartalmára, de a járulékos kötelezettség tartalmában bekövetkező változások, például a járulékos kötelezett kiengedése a kötelemből vagy a járulékos kötelezett egyéb úton való mentesülése nem érinti a főkötelezett helyzetét. A járulékos kötelezett oldalán bekövetkezett jogi tények csak annyiban hatnak ki a főkötelezettre, amennyiben azok a jogosult kielégítésére vezettek. Arra tehát hivatkozhat a főkötelezett, hogy a járulékos kötelezett teljesítése folytán ő már nem tartozik a jogosultnak, arra azonban nem hivatkozhat, hogy a követelés a járulékos kötelezettel szemben elévült.[7]
(c) A járulékos kötelezett érvényesítheti mindazokat a kifogásokat, amelyeket saját maga vagy a főkötelezett érvényesíthet a jogosulttal szemben.
(d) A járulékos kötelezett helyzete nem válhat terhesebbé, mint amilyen a járulékos kötelezettség létrejöttekor volt, de a járulékos kötelezettség kiterjed a járulékos jogviszony létrejötte után esedékessé vált mellékszolgáltatásokra is.
5. A legtöbb járulékos jogviszony jellemzője továbbá az, hogy a járulékos kötelezett helytállási kötelezettsége másodlagos (szubszidiárius) a főkötelezett kötelezettségéhez képest. A másodlagosság nem a járulékosság eleme, hiszen ahogy láttuk, a járulékosság csak egy technikai megoldás, amely közvetíti az elsődleges jogviszonyt meghatározó rendelkezéseket a járulékos jogviszonyra. A másodlagosság azonban a legtöbb járulékos jellegű jogviszony - így a kezesség és a mögöttes felelősség - jellemzője is. A másodlagosság kapcsán Gárdos István a kezesi jogviszony vizsgálata során mutat rá arra, hogy a kötelezettség másodlagos (mögöttes) jellege a kezesség biztosítéki funkciójára utal, arra, hogy a kezesi kötelezettség tartalmát tekintve helytállás, amely csak a főkötelezett mulasztása esetén és csak a mulasztással érintett mértékben áll be. Mind a készfizető, mind pedig a sortartó kezesség esetén a kötelezettség beálltának feltétele a főkötelezett mulasztása - ezt jelenti a kezesség másodlagos (mögöttes) jellege. Ebből az is következik, hogy a kezesség a főkötelezettséghez szorosan kapcsolódó, de attól elkülönülő, saját jogcímmel rendelkező kötelezettségvállalás. A kezes tehát "ugyanazon kötelezettség teljesítéséért felel, mint a főkötelezett", de lényeges, hogy a főadóssal és a kezessel szemben nem "ugyanazon követelésről van szó". A főkötelezett elsődlegesen a saját tartozásáért felel, a kezes pedig csupán helytáll a főkötelezett tartozásáért.[8]
6. A járulékos jogviszony legnyilvánvalóbb és legrészletesebben szabályozott esete a kezesség, de járulékos jelleget mutat a zálogjog, és a társasági jogban a tag mögöttes helytállási kötelezettsége a közkereseti és a betéti társaság tartozásaiért is. Jelen tanulmányban azt kívánjuk bemutatni, hogy a felelősségbiztosítási jogviszony is a járulékosságra jellemző jegyeket mutat.
7. A járulékos kötelezettséghez hasonlóan az egyetemleges kötelezettségnek is az a célja, hogy a jogosult egyszer kielégítést nyerjen, azonban a legtöbb járulékos jogviszonyra jellemző másodlagosság (szubszidiaritás) az egyetemleges kötelezettségnél hiányzik. Az egyetemleges kötelezettség azt jelenti, hogy minden egyetemlegesen kötelezett az egész szolgáltatással tartozik mindaddig, amíg a jogosultat valamelyikük ki nem elégíti. A jogosult bármelyik kötelezettől követelheti a teljesítést, perelheti közülük bármelyiket az egész szolgáltatás teljesítése iránt, pert indíthat valamennyi kötelezett ellen együttesen, de perelheti őket külön-külön is. Ha a kötelezettek bármelyike teljesít, megszűnik a követelés.
8. Az egyetemlegesség joghatásai szempontjából a legfontosabb kérdés az, hogy az egyes kötelezettek személyében beálló jogi tények hogyan hatnak ki a többi kötelezett helyzetére. Azoknak a tényeknek, amelyek folytán a jogosult követelése kielégítést nyert, az egész jogviszonyt érintő (objektív) hatályuk van, azaz minden kötelezettre kihatnak. Minden további, a kötelezettség keletkezését követően bekövetkezett jogi tény azonban csak az egyes kötelezettek és a jogosult jogviszonyára hat ki, és nem érinti a többi kötelezett és a jogosult jogviszonyát. Így például:
(a) Az egyik kötelezett követelésének elévülése nem hat ki a többi kötelezett kötelezettségére;
(b) Az egyik kötelezett tartozásának jogosult által történő elengedése nem hat ki a többi kötelezett kötelezettségére;
(c) A konfúzió (a követelésnek és a tartozásnak ugyanazon személy kezében történő egyesülése) nem hat ki a többi kötelezett kötelezettségére.
9. A fentiekre tekintettel lényeges a főkötelezett és a járulékos kötelezett közötti viszonyt, illetve az egyetemleges kötelezettek egymás közötti viszonyát egymástól elhatárolni.
(a) Az egyetemleges kötelezettek mindannyian önálló kötelezettek, a teljes követelést tartoznak a jogosultnak megfizetni. A járulékos kötelezett kötelezettségének terjedelme ezzel szemben a főkötelezett kötelezettségének terjedelméhez igazodik.
(b) A járulékos kötelezett tartozása, helytállási kötelezettsége elkülönül a főkötelezett tartozásától. A járulékos kötelezettől eltérően az egyetemleges kötelezettek mindegyike ugyanazt a tartozást köteles a jogosult felé teljesíteni, a teljesítésük jogcíme megegyezik a jogosulttal fennálló jogviszony jogcímével. A járulékos jogviszonyok esetén a járulékos kötelezett teljesítésének jogcíme nem a főkötelezettség jogcíme lesz, hanem a járulékos jogviszony, azaz a járulékos kötelezett például a kezességi szerződés alapján, vagy a mögöttes felelősség törvényi szabályai alapján fog a jogosultnak teljesíteni.
(c) A járulékosság egyirányú, azaz a járulékos kötelezettség tartalmában bekövetkező bármilyen változás, például a járulékos kötelezett kiengedése a kötelemből vagy a járulékos kötelezett egyéb úton való mentesülése nem érinti a főkötelezett helyzetét, míg a főkötelezettségben bekövetkező változás kihat a járulékos kötelezettségre is. Ezzel szemben egyetemleges kötelezettség esetében az egyes kötelezettségek közötti kapcsolat szimmetrikus, azaz az objektív tények valamennyi kötelezett jogviszonyára kihatnak, a szubjektív tények pedig csak az adott kötelezett jogviszonyára.
(d) Ha a főkötelezettség bírósági úton nem érvényesíthető, főszabály szerint a járulékos kötelezettség sem lesz bírósági úton érvényesíthető.[9] Ezzel szemben a követelés egyetemleges kötelezettel szembeni elévülése nem akadályozza a többi kötelezettel szembeni igényérvényesítést.
10. A felelősségbiztosítási jogviszony a biztosított és a biztosító között létrejött szerződés, melynek alapján a biztosított követelheti, hogy a biztosító a szerződésben megállapított módon és mértékben mentesítse őt olyan kár megtérítése, illetve sérelemdíj megfizetése alól, amelyre jogszabály értelmében köteles.[10]
11. A felelősségbiztosítási jogviszony alapján tehát a biztosító helytállási kötelezettséget vállal azért, hogy a biztosított egyéb jogviszonyból - nevezetesen a kártérítési jogviszonyból - eredő tartozása alól a biztosítottat mentesíti. A mentesítés kétféle módon történhet: 1) a biztosító a biztosított helyett teljesíti a kártérítést, illetve a sérelemdíjat, vagy 2) ha a biztosított a kártérítést, illetve a sérelemdíjat már teljesítette a jogosult részére, akkor a biztosító - a felelősségbiztosítási szerződésben meghatározott mértékig - a kifizetett összeget a biztosítottnak megtéríti.
12. Jelen tanulmányban arra a kérdésre keressük a választ, hogy milyen viszony áll fenn a biztosítottat terhelő kártérítési kötelezettség és a biztosító felelősségbiztosítási jogviszony alapján fennálló helytállási kötelezettsége között. Ennek a kérdésnek komoly jelentősége van, hiszen másként alakulnak pl. az elévülés szabályai akkor, ha a biztosító és a biztosított egyetemlegesen felelős a károsulttal szemben a kártérítés, illetve a sérelemdíj megfizetéséért, és másként akkor, ha a biztosító helytállási kötelezettsége járulékos a biztosított kártérítési kötelezettségéhez képest.
13. A II. világháború előtti magánjog - nem egységes - álláspontja szerint a biztosító és a biztosított között ún. "látszólagos egyetemlegesség" áll fenn a károsulttal szemben. Az akkori felfogás szerint az egyetemlegesség különböző jogviszonyok alapján is létrejöhetett, azonban az szükséges volt, hogy a követelések, illetve a kötelezettségek ugyanarra a jogi célra irányuljanak. Ha ugyanaz a tartozás többeket terhel akként, hogy mindegyikük az egésszel tartozik, de csak egyszer kell szolgáltatni, anélkül, hogy a tartozások között belső összefüggés, célközösség volna, látszólagos egyetemlegességről beszélünk. "Ilyen látszólagos egyetemlegesség van például a biztosító és a kártevő között a károsulttal szemben."[11]
14. Az 1959-es Ptk. egyértelműen rögzítette, hogy a károsult igényét a felelősségbiztosítóval szemben közvetlenül nem érvényesítheti,[12] azaz a károsult közvetlen igényérvényesítésének hiányában az egyetemlegesség kérdése fel sem merült. A kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás bevezetésével azonban lehetővé vált, hogy a károsult a biztosított által okozott kár megtérítését közvetlenül a biztosítóval szemben is érvényesítse. Ennek kapcsán már viszonylag korán felmerült az a kérdés, hogy a felelősségbiztosítóval szembeni közvetlen igényérvényesítés lehetősége egyben azt is jelenti-e, hogy a károsult a biztosítottal szemben már nem léphet fel igénnyel.[13] Ez különösen élesen vetődött fel az egyik kötelező gépjármű-felelősségbiztosítást művelő biztosító egyesület fizetésképtelenné válásával. A bírói gyakorlat - helyesen - akként foglalt állást, hogy a közvetlen perlést lehetővé tévő kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló rendelet a károsultak érdekeinek fokozott védelmét szem előtt tartva, kiegészítő jelleggel, a kár mielőbbi és teljes körű megtérítése érdekében adott lehetőséget arra, hogy a károsult a bizonytalan teljesítőképességgel rendelkező károkozóval szembeni igényérvényesítés helyett - őt kihagyva - közvetlenül a vélelmezetten tőkeerős, így kellő fedezettel rendelkező felelősségbiztosítótól követelhesse kára megtérítését. Ez a károsult részére biztosított többletjogosultság azonban nem jelenti jogi akadályát annak, hogy a károsult a felelősségbiztosító mellett a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítással rendelkező károkozót is perelje a magasabb szintű jogszabály, a Ptk. rendelkezései szerint fennálló deliktuális felelőssége alapján.[14]
15. A biztosító és a károkozó biztosított együttes perlése kapcsán a marasztalás jellege vonatkozásában azonban a bíróságok nem voltak egységesek. Először a bírói gyakorlat úgy oldotta meg a kérdést, hogy a biztosított mögöttes felelősségének megállapításával kötelezte a biztosítottat és a biztosítót a tartozás megfizetésére. A marasztaló ítélet tehát úgy szólt, hogy a biztosított a tartozás megfizetésére csak akkor köteles, ha a marasztalás összege a biztosítótól nem volt behajtható. Ezen álláspont szerint a biztosított és a biztosító viszonyában a közös károkozás szabályai nem alkalmazhatóak, a károsult kárigényének megfizetésére eltérő jogszabályok alapján kötelesek azzal, hogy a károsult bármelyiküktől kérhetett teljesítést, így egyszerű pertársaknak tekinthetőek.
16. A Legfelsőbb Bíróság ettől eltérően akként foglalt állást, hogy a biztosítottat és a biztosítót egyetemlegesen kell marasztalni, mégpedig azért, mert a biztosított és a biztosító egyetemleges kötelezettek, hiszen bármelyikük teljesítése megszünteti a másik kötelezettségét is a károsulttal szemben. Az egyetemlegességre tekintettel a kamatfizetés kezdő időpontja vonatkozásában sem lehet eltérés a biztosított és a biztosító marasztalása között.[15]
17. Egy másik esetben a Fővárosi Ítélőtábla fejtegette a biztosított és a biztosító károsulttal szembeni jogviszonyait. Az ítélet szerint a károsult kizárólag a károkozó biztosítottal kerülhet kártérítési anyagi jogi jogviszonyba. Az e jogviszony alapján fennálló kártérítési kötelezettségért a felelősségbiztosító nem a károkozásban való közrehatása vagy a kárért való felelőssége, hanem a vele kötött felelősségbiztosítási szerződés előírása alapján köteles helytállni. Ezért a felelősségbiztosító teljesítési kötelezettsége a biztosított károkozó felelősségéhez és fizetési kötelezettségéhez igazodik.
18. Ebből az önmagában helyes állításból a bíróság azt a következtetést vonta le, hogy mivel mind a károkozó, mind a felelősségbiztosító kötelezettsége ugyanannak a kárnak a megtérítésére terjed ki, ugyanannak az egy kártérítés iránti követelésnek az egyszeri, teljes kielégítésére irányul, a károkozóval és a felelősségbiztosítóval szembeni igények egymáshoz való viszonyát az egyetemlegesség szabályai határozzák meg. Az egyetemleges kötelezettség esetében minden kötelezett az egész szolgáltatással tartozik, de amennyiben bármelyikük teljesít, vagy a kötelezettséget beszámítással megszünteti, a jogosulttal szemben a többiek kötelezettsége is megszűnik. Ez azt jelenti, hogy akár a károkozó, akár a felelősségbiztosító teljesítése esetén a jogosulttal szemben a másik kötelezettsége is megszűnik. Következik továbbá az is, hogy akár a károkozó, akár a felelősségbiztosító csak és kizárólag abban az esetben szabadulhat a kártérítési kötelezettség alól, ha a károsult számára a kár teljes egészében és hiánytalanul megtérült. Tekintettel arra, hogy a felelősségbiztosító kötelezettsége az eredetileg a károkozót terhelő kártérítési kötelezettség teljesítésére vonatkozik, a károsult és a biztosító egyezsége mindig kihat a károkozóra is.[16]
19. Megítélésünk szerint a bíróságok által felhozott érvek alapján nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy a közvetlen perlés eseteiben a felelősségbiztosító és a biztosított a károsulttal szemben egyetemlegesen kötelezett a kár megtérítésére.
20. Az egyetemlegesség alátámasztására felhozott érvek között kiemelt súllyal szerepelt az, hogy akár a biztosított, akár a biztosító teljesítése megszünteti a másik kötelezettségét is a károsulttal szemben. Tény, hogy az egyetemleges kötelezettek esetében azok a jogi tények, melynek folytán a károsult kielégítést nyert (így pl. a kártérítés egészben vagy részben történő megfizetése), objektív hatályú tényeknek minősülnek, azaz valamennyi kötelezett jogviszonyát érintik. Ez azonban a járulékos kötelezettségek esetében is így van: a járulékos kötelezett oldalán bekövetkezett jogi tények annyiban kihatnak a főkötelezettre, amennyiben azok a jogosult kielégítésére vezettek. Tehát a főkötelezett hivatkozhat a jogosulttal szemben arra, hogy a követelés a járulékos kötelezettől részben vagy egészben megtérült. Önmagában tehát abból, hogy a károsult a felelősségbiztosító teljesítése esetén a teljesített összeget már nem követelheti a károkozó biztosítottól, nem következik az, hogy a biztosított és a felelősségbiztosító egyetemleges kötelezettek.
21. Megítélésünk szerint bár az a következtetés helytálló, hogy mind a károkozó, mind a felelősségbiztosító kötelezettsége ugyanannak a kárnak a megtérítésére terjed ki, ugyanannak az egy kártérítés iránti követelésnek az egyszeri, teljes kielégítésére irányul, ez nem jelenti azt, hogy a felelősségbiztosító a kárt a közte és a károsult között fennálló kártérítési jogviszony alapján lenne köteles megtéríteni. A bíróságok helyesen állapították meg, hogy a biztosított kártérítési kötelezettségéért a felelősségbiztosító nem a károkozásban való közrehatása vagy a kárért való felelőssége, hanem a vele kötött felelősségbiztosítási szerződés előírása alapján köteles helytállni. Ezért a felelősségbiztosító teljesítési kötelezettsége a biztosított károkozó felelősségéhez és fizetési kötelezettségéhez igazodik, azaz a felelősségbiztosító kötelezettsége járulékos jellegű a biztosított kártérítési kötelezettségéhez képest.
22. Éppen ezért a felelősségbiztosító kötelezettségvállalásának jogcíme nem azonos a főkötelezettség (kártérítés) jogcímével. A felelősségbiztosító kötelezettségvállalása a főkötelezettséghez (kártérítési kötelezettséghez) szorosan kapcsolódó, de attól elkülönülő, saját jogcímmel rendelkező kötelezettségvállalás. A két kötelezettség jogcímének különbözőségéből fakad, hogy a felelősségbiztosító kötelezettségének lehetnek saját maga által meghatározott feltételei, például akár tartalmilag, akár időben korlátozott lehet, és a helytállási kötelezettség beállásának feltételei is meghatározottak lehetnek.
23. A fentiek alapján tehát, abból az önmagában helyes megállapításból, hogy a felelősségbiztosító kötelezettsége ugyanannak a kárnak a megtérítésére terjed ki, mint a károkozó biztosított kötelezettsége, nem következik, hogy a károkozó biztosítottal és a felelősségbiztosítóval szemben ugyanazon követelésről van szó. A főkötelezett (a biztosított) elsődlegesen a saját, kártérítési jogviszonyból eredő tartozásáért felel, a felelősségbiztosító pedig csupán helytáll a főkötelezett tartozásáért.[17] Mivel a kötelezettség jogcíme nem azonos, megítélésünk szerint az egyetemlegesség szabályainak alkalmazása vitatható. Álláspontunk szerint a felelősségbiztosító és a károkozó biztosított károsulttal szembeni jogviszonyára, pontosabban e két jogviszony egymás közötti viszonyára - függetlenül attól, hogy a felelősségbiztosítót a károsult perelheti-e közvetlenül vagy sem - a járulékosság jellemző.
24. A 4. pontban azonosítottuk a kötelezettség járulékos jellegének elemeit. Jelen alcím alatt azt vizsgáljuk, hogy a felelősségbiztosító és a biztosított károsulttal szembeni jogviszonyában ezek az elemek megtalálhatók-e. A vizsgálat érdekében abból a feltételezésből indulunk ki, hogy a biztosított károsulttal szembeni kártérítési kötelezettsége a főkötelezettség, a biztosító helytállási kötelezettsége pedig a járulékos kötelezettség.
25. ad a) Ahogy láttuk, a járulékosság legfontosabb következménye, hogy a járulékos jogviszony tartalma és terjedelme a fő jogviszony mindenkori terjedelméhez és tartalmához igazodik. A felelősségbiztosítási jogviszony esetében ez teljesül. A felelősségbiztosítási szerződés megkötésével valójában a felek között egy keretjogviszony jön létre, melynek lényege, hogy a biztosító mentesíti a biztosítottat az általa okozott kár megtérítése, illetve az általa fizetendő sérelemdíj megfizetése alól. Hogy mekkora a felelősségbiztosító által teljesítendő kötelezettség, és hogy azt kinek kell teljesíteni, a felelősségbiztosítási szerződés megkötésének időpontjában még nem látható előre, a biztosító kötelezettségét tehát az egyes kártérítési jogviszonyok keletkezése tölti meg tartalommal.
26. A felelősségbiztosító szolgáltatási kötelezettsége mindig feltételezi a biztosított kártérítési felelősségének fennálltát, továbbá a felelősségbiztosító szolgáltatása mindig a biztosított kártérítési felelősségének terjedelméhez igazodik. A biztosító helytállási kötelezettségének terjedelme és a biztosított kártérítési kötelezettségének terjedelme közötti összefüggést az alábbi tényezők mutatják:
(a) Ha a biztosított felelőssége jogellenességet kizáró ok, vagy az okozati összefüggés hiányában nem állapítható meg, illetve ha a biztosított a felelősség alól kimenti magát, a biztosító nem köteles a károsult kárát megtéríteni;
(b) Ha a biztosított kártérítési felelősségét a károsult felróható közrehatása mérsékli (kármegosztás), a biztosított csak a közrehatás arányában tartozik helytállási kötelezettséggel;
(c) Ha a biztosított felelősségének terjedelme korlátozott (például a munkajogi felelősségi szabályok által az átlagkeresethez viszonyított mértékben), a biztosító is csak ennek erejéig tartozik szolgáltatással, és nem kötelezhető a teljes kár megtérítésére;
(d) A biztosító helytállási kötelezettségének mértéke a károsult által érvényesített kártérítési igény összegéhez igazodik, azt nem haladhatja meg.
27. A járulékosság ezen eleme természetesen nem jelenti azt, hogy a járulékos kötelezett helytállási kötelezettségének terjedelme minden esetben megegyezik a főkötelezett kötelezettségének terjedelmével, hiszen a járulékos jog kötelezettje korlátozhatja helytállási kötelezettségének mértékét.[18] Ehhez hasonlóan a felelősségbiztosító is korlátozhatja helytállási kötelezettségét, illetve azt meghatározott feltételek teljesüléséhez kötheti.
28. Lényeges különbség azonban a kezesség mint járulékos jogviszony jellemzőihez képest, hogy míg kezesség esetében a főkötelem megszűnése kihat a járulékos kötelemre is,[19] addig felelősségbiztosítás esetén, ha a biztosított teljesít a károsult részére, ezzel megszüntetve a kártérítési kötelmet, a felelősségbiztosító nem szabadul, hiszen a biztosítottat ebben az esetben is mentesítenie kell - a kártérítés biztosított részére történő megfizetésével - az általa okozott kár megtérítése alól. Abban az értelemben ugyanakkor a felelősségbiztosító is szabadul a károsulttal szembeni kötelezettsége alól, hogy a károsult a biztosított teljesítését követően már nem léphet fel a felelősségbiztosítóval szemben a kárigény teljesítése iránt, hiszen a kára a biztosított teljesítése útján megtérült. Az a sajátosság, hogy a biztosító ebben az esetben a biztosítottnak tartozik szolgáltatással, a biztosítási jogviszony lényegéből fakad.
29. ad b) A járulékosság egyirányúságának feltétele ugyancsak teljesül, hiszen ha a felelősségbiztosítási szerződés alapján a biztosító nem köteles a biztosítottat mentesíteni az általa okozott kár alól (például a felelősségbiztosítási szerződésben meghatározott kizárási ok valósul meg), ez nem érinti a biztosított kártérítési kötelezettségének fennállását, illetve terjedelmét. A felelősségbiztosítás esetén is igaz lesz az az elv, hogy a járulékos kötelezett oldalán bekövetkezett jogi tények csak annyiban hatnak ki a főkötelezettre, amennyiben azok a jogosult kielégítésére vezettek, azaz ha a biztosító a biztosított helyett teljesít, a biztosítottal szemben a károsult a megtérített kár erejéig kártérítési igénnyel többé már nem léphet fel.
30. ad c) A felelősségbiztosító a károsulttal szemben érvényesítheti mindazokat a kifogásokat, amelyeket saját maga vagy a biztosított érvényesíthet a jogosulttal szemben. Nincs akadálya tehát annak sem, hogy a biztosító a károsult által ellene megállapítás[20] vagy közvetlen perlési jog esetében marasztalás iránt indított perben a felelősségbiztosítási szerződés érvénytelenségére, pl. megtámadására hivatkozzon, a felelősségbiztosítási szerződés hiányában ugyanis helytállási kötelezettsége fel sem merül. Az egyes kifogások közül az elévülési kifogást alább részletesebben tárgyaljuk.
31. ad d) A járulékos kötelezett helyzete nem válhat terhesebbé, mint amilyen a járulékos kötelezettség létrejöttekor volt, de a járulékos kötelezettség kiterjed a járulékos jogviszony létrejötte után esedékessé vált mellékszolgáltatásokra is. A járulékosság e jellemzőjének első eleme a felelősségbiztosítási szerződés jellege folytán nem releváns, tekintettel arra, hogy a felelősségbiztosítási jogviszonyban a biztosító az egyes kártérítési kötelezettségekért való helytállásról nem egyedileg dönt, hanem meghatározott keretek között (időtartamon belül, összeghatárig, kizárásokkal szűkítve) előre vállalja, hogy mentesíti a biztosítottat minden, a jövőben keletkező kártérítési kötelezettsége alól. Ami a második elemet illeti, a Ptk. hatálybalépésével a jogalkotó kimondta, hogy a biztosítónak a károkozó biztosított jogi képviseleti költségeit és a kamatokat akkor is meg kell térítenie, ha ezek a kártérítési összeggel együtt a biztosítási összeget meghaladják.[21]
32. Mindezek alapján azt a következtetést vonhatjuk le, hogy bár a felelősségbiztosítási jogviszony nem tekinthető tisztán a biztosított és a károsult között fennálló kártérítési jogviszonyhoz kapcsolódó járulékos jogviszonynak, ugyanakkor a járulékosság számos eleme megjelenik a felelősségbiztosítási és a kártérítési jogviszony egymás közötti viszonyában. Véleményünk szerint erre figyelemmel a kártérítési jogviszonyból eredő követelés elévülésének a felelősségbiztosítási jogviszonyra gyakorolt hatása kapcsán is a járulékosság elvéből kell kiindulni az alább kifejtettek szerint.
33. Az elévült követelést bírósági eljárásban nem lehet érvényesíteni.[22] Az elévülés azonban magát a kötelmet nem szünteti meg, azaz nem érinti a kötelezettnek a szolgáltatás teljesítésére vonatkozó kötelezettségét. A kötelezett önként jogszerűen teljesíthet a kötelem alapján, és az elévült követelés alapján teljesített szolgáltatást a követelés elévülésére tekintettel visszakövetelni nem lehet.[23]
34. A kártérítési követelés elévülése ennek megfelelően a kártérítési kötelmet sem szünteti meg, a károkozó kártérítési felelőssége továbbra is fennáll, azonban vele szemben a kártérítési igény bírósági úton nem érvényesíthető.
35. A felelősségbiztosítási szerződés kapcsán ezért fontos kérdés, hogy a biztosítottal szemben érvényesített kártérítési igény elévülése érinti-e a felelősségbiztosító helytállási kötelezettségét, azaz a biztosító elévült kártérítési követelésért is köteles-e helytállni. A kérdés más megközelítésben akként is feltehető, hogy a felelősségbiztosító kötelezettsége a biztosított mentesítésére vonatkozóan járulékos jelleget mutat-e a biztosított kártérítési kötelezettségéhez képest.
36. Az előző alcím alatt bemutattuk, hogy a felelősségbiztosítási jogviszony álláspontunk szerint túlnyomórészt járulékos jellegű a biztosított és a károsult között fennálló kártérítési jogviszonyhoz képest.
37. Álláspontunk szerint a felelősségbiztosítási jogviszony az elévülés kérdésében is járulékos jelleget mutat, azaz a biztosítottal szembeni kárigény elévülése kihat a biztosítóra is: ha a biztosítottal szemben a kártérítési igény elévült, a biztosító a biztosítottal szemben is hivatkozhat a követelés elévülésére. A biztosított nem követelheti, hogy a biztosító mentesítse őt olyan kártérítési kötelezettség alól, amelyet ő a károsult felé az elévülés folytán nem köteles teljesíteni. Ezt erősíti meg a felelősségbiztosítás törvényi fogalmának már idézett fordulata, mely szerint a biztosított olyan kár megtérítése alól történő mentesítését kérheti, amelyre jogszabály értelmében köteles.
38. A károsult kártérítési követelésének elévülése a károkozó biztosított felelősségének jellegéhez igazodik. Ha a biztosított a munkajogi szabályok alapján tartozik felelősséggel az általa okozott károkért, a munkajogi elévülési szabályok lesznek irányadók, míg ha a biztosított felelőssége a Ptk. szabályai alapján áll fenn, az elévülési időre is a Ptk. szabályai alkalmazandók. Ha a biztosítottat a veszélyes üzemért fennálló felelősség szabályai szerint terheli kártérítési kötelezettség, a károsult kártérítési követelésének elévülésére a veszélyes üzemért való felelősség elévülési szabályai irányadók. A felelősségbiztosító szolgáltatási kötelezettsége a járulékosság elve alapján álláspontunk szerint követi a biztosított felelősségének fennállását, azaz igazodik a biztosított kártérítési kötelezettségéhez, illetőleg annak elévüléséhez.
39. Ha a károkozók egyetemlegesen felelnek az általuk közösen okozott kárért, a velük szembeni kártérítési igény elévülése külön-külön következik be, az egyik kötelezettel szemben az igényérvényesítés nem szakítja meg a másik kötelezettel szemben az elévülést, és fordítva, bármelyik kötelezettel szemben bekövetkező elévülés nem hat ki a többi kötelezettre.[24] A felelősségbiztosítási jogviszony járulékos jellegéből az következik, hogy a felelősségbiztosító kötelezettsége több károkozó esetén mindig az adott biztosított károkozó helyzetéhez igazodik. Az egyik biztosítottal szembeni igény elévülése csak az adott biztosítottra vonatkozóan fennálló felelősségbiztosítói kötelezettséget szünteti meg.
40. Ennek kapcsán kérdésként vetődhet fel, hogy hogyan alakul a felelősségbiztosító szolgáltatási kötelezettsége abban az esetben, amikor az egyetemleges kötelezettek (pl. a közös károkozók) közül az egyik az elévülési idő utolsó napján kielégíti a károsultat, majd megtérítési igényét - már elévülési időn túl - érvényesíti a többi kötelezettel szemben. Hivatkozhat-e ilyen esetben elévülésre annak a kötelezettnek a felelősségbiztosítója, akivel szemben megtérítési igényt érvényesítenek?
41. Az nem vitás, hogy az egyik egyetemleges kötelezett teljesítésével a főkötelezettség (a károsult kártérítési követelése) a többi egyetemleges kötelezettel szemben is megszűnt, így e többi kötelezettek felelősségbiztosítóinak a károsulttal szemben nem kell helytállnia, tehát a járulékosságra jellemző következmények e tekintetben is érvényesülnek. Ugyanakkor a kárt a károsultnak megtérítő egyetemleges kötelezettnek megtérítési igénye keletkezik a többi egyetemleges kötelezettel szemben, mely igény egyfelől mégiscsak az eredeti kártérítési jogviszonyból ered, másfelől erre az igényre a felelősségbiztosító szolgáltatási kötelezettsége per definitionem kiterjed, hiszen a megtérítési igényből eredő követelésért az egyetemleges kötelezettek jogszabály alapján felelősek.
42. Megítélésünk szerint azonban ebben az esetben a többi egyetemleges kötelezett felelősségbiztosítója nem az eredeti kártérítési igényért köteles helytállni, hanem egy új igényért, mely annál a jogi ténynél fogva keletkezett, hogy az egyik egyetemleges kötelezett a károsult kárát megtérítette. Ez az igény jogcímét tekintve mindenképpen, összegszerűségét tekintve pedig a legtöbb esetben különbözik a kártérítési jogviszony alapján a károsult által előterjesztett igénytől. A megtérítési igény érvényesítése folytán tehát a keretjellegű - helytállásra irányuló - felelősségbiztosítási szerződés alapján új dare jogviszony keletkezik, azaz a felelősségbiztosítónak a megtérítési igénnyel szemben kell mentesítenie a biztosítottját. A többi egyetemleges kötelezett által a felelősségbiztosítóval szemben érvényesített igény ebben az esetben már nem az eredeti kártérítési jogviszonyhoz mint főkötelezettséghez viszonyítottan minősül járulékosnak, hanem a kárt megtérítő egyetemleges kötelezett által érvényesített megtérítési igényhez mint új főkötelezettséghez. Ebből következik, hogy a kárt megtérítő egyetemleges kötelezett által érvényesített megtérítési igényt a felelősségbiztosító a biztosítottja helyett csak annyiban köteles kiegyenlíteni, amennyiben a többes károkozók egymás közti belső jogviszonya alapján az a biztosítottal szemben érvényesíthető (befolyásolja a károkozók felróhatóságának, közrehatásának aránya).
43. Ennek alapján a korábban felvetett kérdésre - hivatkozhat-e elévülésre annak a kötelezettnek a felelősségbiztosítója, akivel szemben megtérítési igényt érvényesítenek - az a válasz adható, hogy a felelősségbiztosító akkor hivatkozhat a biztosítottjával szemben előterjesztett megtérítési igény elévülésére, ha a megtérítési igény a biztosítottal szemben elévült. A példa szerinti esetben károsult által érvényesített kártérítési igény nem évült el a kárt megtérítő kötelezettel szemben, mert a kárt a kötelezett az elévülési idő utolsó napján megtérítette. A kárt megtérítő egyetemleges kötelezettnek ekkor megtérítési igénye keletkezett a többi egyetemleges kötelezettel szemben, ez az igény azonban akkor vált esedékessé, amikor a kárt megtérítő egyetemleges kötelezett a kárt a károsultnak megtérítette. Ennek az igénynek az elévülési ideje tehát a kár károsult részére történő megtérítése napján kezdődött. Ha a kárt megtérítő egyetemleges kötelezett a megtérítési igényt az elévülési időn belül érvényesítette a többi kötelezettel szemben, azok felelősségbiztosítói kötelesek lesznek helyt állni, azaz nem hivatkozhatnak elévülésre, függetlenül attól, hogy az eredeti kártérítési jogviszony már elévült.[25] Ha viszont a megtérítési igényt a kárt megtérítő egyetemleges kötelezett csak elévülési időn túl érvényesíti a többi kötelezettel szemben, a többi kötelezett felelősségbiztosítói hivatkozhatnak arra, hogy a megtérítési igény - mely e körben a főkötelezettség - már elévült.[26]
44. Amint azt az előzőekben kifejtettük, a felelősségbiztosító megtagadhatja a biztosított mentesítésére vonatkozó kötelezettség teljesítését, ha a károsult kártérítési követelése a biztosítottal szemben elévült. Ettől különálló az az eset, amikor a felelősségbiztosító azért tagadja meg a biztosított mentesítését, mert a biztosítottnak a felelősségbiztosítóval szemben támasztható - felelősségbiztosítási jogviszony alapján támasztott - igénye elévült.
45. A felelősségbiztosítási szerződésekben a felek jellemzően az általános elévülési időnél rövidebb - általában egy éves - elévülési időt kötnek ki,[27] azaz a biztosított biztosítási szerződésből eredő igénye elviekben akár hamarabb elévülhet, mint a károsult kártérítési követelése, ezért a biztosító helytállási kötelezettsége szempontjából különös jelentőséggel bír, hogy a felelősségbiztosítási igény elévülése szempontjából mikor kezdődik az elévülési idő.
46. Az elévülési idő akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé válik.[28] Először tehát meg kell állapítani, miben áll a felelősségbiztosítási szerződésből eredő követelés, majd ezt követően adhatunk választ arra a kérdésre, hogy ez a követelés mikor válik esedékessé.
47. A bírói gyakorlat szerint a vagyonbiztosítási (a hatályos Ptk. alkalmazásában kárbiztosítási) szerződés alapján a biztosító fő szerződéses kötelezettsége az, hogy helytálljon, ha a biztosítási esemény bekövetkezik. A szerződés ezzel tölti be a rendeltetését, mivel egészben vagy részben mentesíti a biztosítottat a kárkövetkezmények alól. Ebből következik, hogy a vagyonbiztosítási (kárbiztosítási) szerződés alapján fennálló igényérvényesítés lehetősége a károsító biztosítási esemény bekövetkezésével nyílik meg, ezáltal az elévülési idő az 1959-es Ptk. 326. § (1) bekezdése (a Ptk. 6:22. § (2) bekezdése) folytán a biztosítási esemény bekövetkezésével megkezdődik.[29] A felelősségbiztosítási szerződés szabályai a Ptk.-ban a "Kárbiztosítás" fejezeten belül, külön alcím alatt helyezkednek el.[30] A felelősségbiztosítási szerződés a kárbiztosítási szerződések sajátos, speciális formájának tekinthető, azaz a kárbiztosítás szabályai a felelősségbiztosítási szerződésre a Ptk. 6:470-474. §-ban foglalt eltérésekkel megfelelően alkalmazandók. Ebből az a következtetés adódhat, hogy a felelősségbiztosítási szerződésből eredően a biztosított felelősségbiztosítóval szembeni igénye ugyancsak a biztosítási esemény bekövetkezésével nyílik meg.
48. Arról, hogy felelősségbiztosítás esetén mi tekinthető biztosítási eseménynek, már hosszú évtizedek óta vitáznak a jogirodalom képviselői. Az egyik irányzat szerint a biztosítási esemény a harmadik személynek közvetlen érdekét sértő esemény, azaz a kár bekövetkezte.[31] A másik álláspont szerint a biztosítási esemény a károsult biztosítottal szembeni igényérvényesítése.[32] Kompromisszumos álláspontot vall egy harmadik irányzat, mely szerint a felek a biztosítási eseményként akár a károkozást, akár az igényérvényesítést, sőt ezek kombinációját is meghatározhatják a felelősségbiztosítási szerződésben.[33]
49. Álláspontunk szerint a felelősségbiztosítási igény elévülése szempontjából nem elsősorban a biztosítási eseménynek önmagában van jelentősége, sokkal inkább a biztosított által a felelősségbiztosítóval szemben támasztható igénynek, illetve az igény esedékességének. A biztosítási szerződésből eredő - biztosítóval szembeni - igény felelősségbiztosítási szerződés esetén a biztosítottnak az az igénye, hogy a biztosító mentesítse őt olyan kár megtérítése alól, amelyért jogszabály szerint felelős.
50. A biztosított ezen igénye elméletileg az alábbi időpontokban válhat esedékessé:
(a) a károkozó magatartás kifejtésének időpontjában, mivel a biztosított ettől az időponttól kezdve számíthat arra, hogy vele szemben kártérítési igényt fognak érvényesíteni;
(b) a károsodás bekövetkeztének időpontjában, figyelemmel arra, hogy a kártérítési igény a károsodás bekövetkeztének időpontjában válik esedékessé;
(c) abban az időpontban, amikor a biztosítottal szemben a károsult igényt érvényesít, mivel a biztosított felelősség alóli mentesítése csak akkor merül fel, ha vele szemben igényt érvényesítettek.
(d) a biztosítási feltételekben a biztosítási szolgáltatás teljesítésére meghatározott határidő elteltével, mivel korábban a biztosítótól teljesítés nem követelhető.
51. A károkozó magatartás időpontja és a kár tényleges bekövetkezte időben elválhat egymástól. A kártérítés a károsodás bekövetkeztével válik esedékessé, azaz a károkozó magatartás kifejtése önmagában nem eredményezi a kártérítési felelősség beálltát, az csak a károsodás bekövetkeztével keletkezik. Másfelől a károkozó - különösen a mulasztással okozott károk körében - a károkozó magatartás tanúsításának időpontjában nem feltétlenül van tudatában károkozásának, így azzal sem lehet tisztában, hogy e károkozására tekintettel igényt érvényesíthetne a felelősségbiztosítójával szemben. Erre figyelemmel a károkozó magatartás kifejtésének időpontja mint a felelősségbiztosítási igény elévülésének kezdő időpontja álláspontunk szerint nem jöhet szóba.
52. Lehetséges egy olyan álláspont is, amely szerint a felelősségbiztosítóval szembeni igény elévülése akkor kezdődik, amikor a biztosított kártérítési felelőssége beállt, hiszen ettől az időponttól kezdve léphet fel igénnyel a biztosított arra, hogy őt a felelősségbiztosító mentesítse a károkozás következményei alól.
53. Ugyanakkor, ahogy azt korábban kifejtettük, a felelősségbiztosítási szerződés alapján a biztosítónak a biztosított kár megtérítése alóli mentesítésére vonatkozó kötelezettsége részben járulékos jelleget mutat, részben feltételes. A biztosító csak akkor köteles mentesíteni a biztosítottat a kár megtérítése alól, ha a biztosítottal szemben a károsult kártérítési igényt érvényesít. Ilyen igény hiányában a biztosított mentesítésének szükségessége nem merül föl, és a gyakorlatban sem a biztosított, sem a károsult nem értelmezi úgy, hogy a biztosítónak a kártérítési felelősség beálltakor magától teljesítenie kellene a károsult részére.[34]
54. Más megközelítésben, a károsult igényét jellemzően nem azonnal érvényesíti a biztosítottal szemben, sőt, elévülési időn belül választása szerint erre bármikor lehetősége van. Lehetséges továbbá, hogy a biztosított - főként mulasztással megvalósított károkozás esetén - a károkozó magatartás kifejtésekor nem is ismeri fel, hogy magatartása károkozásra alkalmas volt, vagy nem tud arról, hogy magatartásának eredményeként károsodás következett be. A biztosított ezen kívül károsulti kárigény híján jellemzően nincs tisztában az általa okozott kár jellegével és összegszerűségével, a kárigény megalapozottságával, mely azt eredményezi, hogy a biztosított a biztosítóval szembeni felelősségbiztosítási igényének érvényesítésében menthető okból akadályoztatva van. Ha a felelősségbiztosítóval szembeni igény elévülése már a kártérítési felelősség beálltakor megkezdődne, annak az a rendellenes állapot lenne a következménye, hogy a biztosított biztosítóval szembeni igényének elévülése már az esedékessé válástól kezdve nyugszik. Ez az értelmezés az elévülés nyugvásának kivételes intézményét általánossá tenné, ez pedig ellentétes lenne az elévülés jogpolitikai céljával és természetével.[35]
55. Megítélésünk szerint az elévülés jogpolitikai céljával az az értelmezés áll összhangban, hogy a biztosítottnak a felelősségbiztosítóval szembeni igénye akkor válik esedékessé, amikor a károsult a biztosítottal szemben kárigényt érvényesít.[36] A biztosítónak eddig az időpontig ugyanúgy praestare jellegű kötelezettsége van a biztosított felé, mint a biztosított károkozása előtt, azaz készenlétben kell állnia, ha a biztosított mentesítésének szükségessége felmerül. A biztosító dare kötelezettsége a károsult irányában akkor keletkezik, amikor a károsult kártérítési igényt érvényesít a biztosítottal szemben, a biztosított irányában pedig akkor, amikor a biztosított a károsultnak a kárt megtérítette.
56. A károsulti igényérvényesítés időpontjában tehát álláspontunk szerint a felelősségbiztosítóval szembeni igény elévülése megkezdődik. Az igény érvényesítése történhet írásbeli felszólítással vagy peres (fizetési meghagyásos) eljárás megindításával is.
57. Ha az igényből az annak alapjául szolgáló tények, az igény jogalapjára, és a kárigény összegszerűségére vonatkozó információk nem állapíthatók meg teljes körűen, álláspontunk szerint a felelősségbiztosítóval szembeni igény elévülése menthető okból nyugszik. A biztosított ugyanis ekkor nincs olyan helyzetben, hogy felmérje, egyáltalán fedezetet nyújt-e az adott kárra a felelősségbiztosítási szerződés, illetve hogy indokolt-e a felelősségbiztosító bevonása.[37]
58. Nyilvánvalóan nem ad alapot az elévülés nyugvására, ha a biztosított a károsult által érvényesített igényt elismeri, vagy a károsulttal (akár peren kívül, akár perben) egyezséget köt, legalábbis az elismert vagy az egyezséggel érintett követelésrész vonatkozásában.
59. Ha a biztosított a károsult igényét kiegyenlíti, azaz a kárt megtéríti, a felelősségbiztosítás szabályai szerint követelheti, hogy a biztosító neki teljesítsen. Ez az igény lényegét tekintve nem egy új igény. Az elévülés tehát e tekintetben is a károsult általi igényérvényesítés időpontjában kezdődik. A felelősségbiztosítás e szabálya csupán a biztosított igényének teljesítési módja vonatkozásában tartalmaz egy olyan feltételt, mely teljesülése esetén a biztosított a biztosító teljesítését saját kezeihez kérheti. Azonban megítélésünk szerint mindkét esetben ugyanarról az igényről van szó, azaz a biztosítottnak arról az igényéről, hogy őt a biztosító mentesítse a károkozás következményei alól: addig, amíg a biztosított a kárt nem térítette meg a károsultnak, azt követelheti, hogy a biztosító oly módon mentesítse, hogy a károsultnak teljesít; onnantól pedig, hogy a károsult követelése kiegyenlítést nyert, azt követelheti, hogy őt a biztosító olyan módon mentesítse, hogy a károsultnak kifizetett összeget neki megfizeti. Ebből pedig az következik, hogy a biztosított felelősségbiztosítóval szembeni igényének elévülési ideje akkor is ugyanabban az időpontban - a károsult igényérvényesítésekor - kezdődik, ha később a biztosított a kárt maga megtéríti a károsultnak. A kár biztosított általi megtérítésével nem keletkezik új igény a biztosítóval szemben, a kifizetéssel nem indul "újra" a biztosítóval szembeni igény elévülési ideje.[38]
60. Ugyanakkor az elévülés nyugvását eredményező menthető oknak minősíthető véleményünk szerint, ha a biztosított kellő alappal arra a jogi álláspontra helyezkedik, hogy a károsult által érvényesített igény megalapozatlan, ezért nincs szükség a felelősségbiztosító - perindítás esetén esetlegesen plusz költségekkel járó - bevonására. Azt, hogy a biztosított kellő alappal jutott-e erre a következtetésre, az elévülés szempontjából a "menthető ok"[39] körében kell mérlegelni. Ha viszont a károsult által indított perben a bíróság jogerősen marasztalja a biztosítottat, nincs kellő alap arra, hogy úgy tekintsük, a biztosított menthető okból nem érvényesítette igényét a felelősségbiztosítóval szemben, ezért az elévülési idő nyugvása a jogerős ítélet kihirdetésével megszűnik. Ha a felelősségbiztosítási szerződésben megállapított elévülési idő időközben eltelt, a Ptk. 6:24. § (2) bekezdését kell alkalmazni, azaz az akadály megszűnésétől számított egyéves - egyéves vagy ennél rövidebb elévülési idő esetén három hónapos - határidőn belül a követelés akkor is érvényesíthető, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból egy évnél - egyéves vagy ennél rövidebb elévülési idő esetén három hónapnál - kevesebb van hátra.[40]
61. Álláspontunk szerint az elévülés kezdő időpontja nem köthető a biztosító szerződési feltételeiben a szolgáltatás teljesítésére meghatározott határidőhöz. A biztosító teljesítésére megállapított határidő ugyanis a felelősségbiztosítási szerződésekben általában a jogosult által a kárigény elbírálásához szükséges valamennyi dokumentum rendelkezésre bocsátásától kezdődik. Ahogy azt a Legfelsőbb Bíróság kimondta, a Ptk. 1:3. § (1) bekezdésében (Régi Ptk. 4. § (1) bekezdésében) meghatározott jóhiszeműség és tisztesség követelménye és a kölcsönös együttműködés jogelve kizárja az olyan jogértelmezést, mellyel a biztosítási kárrendezés gyors és alapos lebonyolításához fűződő érdekek a jogosult sorozatos szerződésszegő magatartása folytán jelentős sérelmet szenvedhetnének,[41] és a jogosult az elévülési időt a szükséges dokumentumok visszatartásával meghosszabbíthatná. Továbbá, ahogy arra a bírói gyakorlat helyesen mutatott rá, a felelősségbiztosítási szerződésben a kárigény alaposságát alátámasztó felvilágosítások megadására és okiratok csatolására vonatkozó kötelezettségek és határidők már az elévülési időn belül kerülnek meghatározásra, és elmulasztásuk speciális, a biztosítási szerződésekre jellemző jogkövetkezménye az, hogy a biztosító kötelezettsége nem áll be, amennyiben e szerződésszegő mulasztások miatt lényeges körülmények kideríthetetlenekké válnak.[42]
62. A járulékosság alapvető jellemzője, hogy amennyiben a főkötelezettség alanyának megszűnése következtében a főkötelezettség megszűnik, a járulékos kötelezett helytállási kötelezettsége is szükségképpen megszűnik. A felelősségbiztosítási szerződés kapcsán azonban a bírói gyakorlatban születtek olyan döntések, melyek ezt a járulékos jelleget áttörni látszanak.
63. Az egyik eseti döntés tényállása szerint a károsult egy fuvarozóval szemben indított keresetet a rakomány eltulajdonításával összefüggésben. A perbe a fuvarozó felelősségbiztosítója a fuvarozó pernyertességének előmozdítása érdekében beavatkozott. A bíróság jogerős ítéletével kötelezte a fuvarozót az általa okozott kár megtérítésére. A jogerős ítéletet követően a fuvarozó felszámolás alá került. Mivel a teljesítésre nem került sor, a károsult pert indított a felelősségbiztosítóval szemben elsődlegesen megállapítás, másodlagosan marasztalás iránt. A Fővárosi Ítélőtábla annak a ténynek tulajdonított jelentőséget, hogy a károsult igényét először a károkozó fuvarozóval szemben érvényesítette, aki a jogerős marasztalás ellenére önként nem teljesített. Mivel a fuvarozó időközben a cégnyilvántartásból törlésre került, nem volt arra lehetőség, hogy a károsult jogerős ítéletben megállapított követelése a károkozótól megtérüljön. Ebből az ítélőtábla az a következtetést vonta le, hogy a károsultnak megnyílt a teljesítés követelése iránti igénye a felelősségbiztosítóval szemben, amely annak ellenére nem teljesített önként a károkozó helyett, hogy a károsult által a károkozóval szemben indított perben beavatkozóként részt vett, és biztosítottja is elmulasztotta az önkéntes teljesítést.[43]
64. A döntés véleményünk szerint csak egy korlátozott körben "töri át" a felelősségbiztosítás járulékos jellegét, mégpedig azokban az esetekben, amikor a károkozó biztosított felelősségét (a főkötelezettséget) jogerős ítélet már megállapította, megteremtve az alapját a biztosító közvetlen marasztalásának. A felelősségbiztosítási kötelemnek ebben a létszakában a felelősségbiztosítási jogviszony másodlagos jellege háttérbe szorul, és a biztosított jogutód nélküli megszűnése lényegét tekintve nem különbözik jelentősen attól az esettől, mint amikor a károkozó megtagadja az önkéntes teljesítést, és a károsult követelése tőle vagyon hiányában behajthatatlan. Ebben az esetben a biztosító mögöttes helytállási kötelezettsége érvényesül, mely a felelősségbiztosítási jogviszony lényeges sajátossága. A döntés tehát valójában nem kérdőjelezi meg a felelősségbiztosító helytállási kötelezettségének járulékos jellegét, mivel annak alapján nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy ha a károkozó jogutód nélkül megszűnik, a biztosítóval szemben az igény minden esetben érvényesíthető. ■
JEGYZETEK
[1] Lásd a részesség tanát
[2] Bodzási Balázs: A zálogjog és a biztosított követelés közötti viszony, különös tekintettel a zálogjog nem-járulékos formáira. Phd értekezés, Szeged, 2015. http://doktori.bibl.u-szeged.hu/2714/9/Bodzasi_Balazs_ertekezes.pdf 18-19. o.
[3] Bodzási Balázs: i. m. 20. o.
[4] Villányi László: A kötelem alanyai. A kezesség. In: Szladits Károly (szerk.): Magyar magánjog. Kötelmi jog általános része. Grill, Budapest, 1941, 90. o.
[5] Legfelsőbb Bíróság 1/2007 jogegységi határozat III. b) pont
[6] Villányi László: I.m. 90-91. o.
[7] Legfelsőbb Bíróság 1/2007 jogegységi határozat III. b) pont
[8] Gárdos István: A kezesség esedékessége és elévülése. Gazdaság és Jog 2012. 7-8. szám 26. o.
[9] A Ptk. 5:142. § (1) e) pontja alapján elévülés esetén a zálogjog főszabályként megszűnik, de a kézizálogból kielégítés kereshető.
[10] Ptk. 6:470. § (1) bekezdés
[11] Villányi László: A kötelem alanyai. Többalanyú követelések és tartozások. In: Szladits Károly (szerk.): Magyar magánjog. Kötelmi jog általános része. Grill, Budapest, 1941, 82-83. o.
[12] 1959. évi IV. tv. 559. § (2) bekezdés
[13] BH1990.140
[14] EBH2011.2401
[15] EBH2011.2401
[16] BDT2011.2514
[17] Hasonlóan vélekedik a kezesség kapcsán GÁRDOS István: i m. 20-21. o.
[18] Például a kezes csak egy meghatározott értékhatárig vállal kezességet a főkötelezettségért.
[19] EBH 2012.P10.
[20] Ptk. 6:473. § (2) bekezdés
[21] Ptk. 6:470. § (3) bekezdés
[22] Ptk. 6:23. § (1) bekezdés
[23] Ptk. 6:23. § (2) bekezdés
[24] Lásd BDT 2006.1465
[25] A kár megtérítésével az eredeti kártérítési jogviszony egyébként is megszűnt teljesítés folytán.
[26] Egy további kérdés, hogy amennyiben az egyetemleges kötelezett a vele szemben érvényesített, de elévült kárigény alapján téríti meg a kárt a károsultnak, érvényesíthet-e megtérítési igényt a többi egyetemleges kötelezettel szemben. A bírói gyakorlat szerint, ha a teljesítő kötelezett a fizetést olyan kifogás alapján megtagadhatta volna, amely a visszkeresettel megtámadott kötelezett-társat is megillette, és ennek ellenére mégis teljesített, akkor az ilyen teljesítés alapján megtérítést nem követelhet. Ez a helyzet például akkor, amikor a követelés a teljesítés előtt már valamennyi kötelezettel szemben elévült, és a teljesítő kötelezett-társ erre kifogásként nem hivatkozott. Ebben az esetben az elévülési kifogást a többi kötelezett a megtérítési perben eredményesen hozhatja fel.
[27] A Kereskedelmi törvény (1875. évi XXXVII. tc.) 487. §-a szerint a biztosítási szerződésből eredő igények elévülési ideje általános jelleggel egy év volt.
[28] Régi Ptk. 326. § (1) bekezdés; Ptk. 6:22. § (2) bekezdés
[29] EBH 2007.1697
[30] Az 1959-es Ptk.-ban a felelősségbiztosítás szabályai a "vagyonbiztosítás" alcímen belül, külön alcím alatt találhatók az 1959-es Ptk. 559. §-ában.
[31] Ezen magyarázat mellett az alábbi érvek hozhatók fel: a) a biztosító csak olyan kárért felelhet, melyet a szerződés hatálya alatt okoztak, márpedig ha a biztosítási esemény az igényérvényesítés, akkor a szerződés hatályát megelőzően okozott károkért is helyt kellene állnia a biztosítónak; b) a biztosított a károkozás után pótolhatná a megfizetni elmulasztott díjat, mielőtt a kárigényt vele szemben érvényesítik, ezért a biztosító hátrányos helyzetbe kerül; c) a kárenyhítési kötelezettség jelentőségét vesztené, ha a biztosítási esemény csak a kárigény érvényesítésével következne be, hiszen ekkor már nem tudja enyhíteni a kárt, korábban pedig biztosítási esemény hiányában erre nem köteles. Részletesen ismerteti TÚRY Sándor Kornél: A felelősségbiztosítás (szavatossági biztosítás). Kilián Frigyes, Budapest, 1923. 87-90. Az irányzat újabb kori képviselőit említi TŐKEY Balázs a VÉKÁS Lajos - GÁRDOS Péter (szerk.): I. m. 2156. oldalán.
[32] E magyarázat mellett érvként felhozható, hogy ha a biztosítási esemény a kár bekövetkezte, de azért a biztosítottat nem terheli felelősség, akkor mi alapján térítené meg a biztosító a kárigény érvényesítésével kapcsolatos költségeket. Lásd TÚRY: I. m. 90-91. o.
[33] TAKÁTS Péter: A biztosítási szerződések. In: WELLMANN György (szerk.): Az új Ptk. magyarázata. V/VI. HVG-ORAC, Budapest, 2013. 370. o.
[34] A károsult főszabály szerint nem is áll jogviszonyban a biztosítóval, és tőle teljesítést sem követelhet. A felelősségbiztosítás járulékos jellegét is alátámasztó, kapcsolódó döntés az EBH2011.2420.
[35] GÁRDOS István: A kezesség esedékessége és elévülése. Gazdaság és Jog 2012. 7-8. szám 26. oldal
[36] Hasonlóan vélekedik KUNCZ Ödön: A magyar kereskedelmi és váltójog vázlata. III. rész I. fele: A biztosítás. Grill, Budapest, 1933. 337. o., valamint ZAVODNYIK József: A biztosítási szerződés. KJK-KERSZÖV Budapest, 2000. 165. o.
[37] Lásd BDT 2006.1465
[38] Ha tehát a károsult kárigényét bejelentette a biztosítottnak, az a követelést elismerte (azaz nincs menthető ok), és a felelősségbiztosítási szerződésben meghatározott elévülési időn túl fizeti meg a károsultnak az elismert követelést, a felelősségbiztosító jogszerűen tagadja meg a szolgáltatást, mert vele szemben a követelés elévült.
[39] Ptk. 6:24. § (1) bekezdés
[40] Kérdéses, hogy menthető oknak minősül-e, ha a biztosított az elsőfokú marasztaló ítéletet követően bízik abban, hogy fellebbezése eredménnyel jár, és ezért nem érvényesít igényt a felelősségbiztosítójával szemben. Megítélésünk szerint ez a bíróság mérlegelésébe tartozó kérdés.
[41] EBH 2007.1697
[42] Ptk. 6:453. §; Régi Ptk. 544. § (2) bekezdés
[43] BDT2010.2370
Lábjegyzetek:
[1] A szerző ügyvéd.
Visszaugrás
